Szétszedésre váró lomok a pincében
(mint 2019-es terv)

Ez a képsorozat azon kincseimet mutatja be, melyeket a pincében halmoztam fel, s
a 2019-es esztendőben kívánok elbontani, akarom mondani bemutatni. Mindezt
úgy, hogy a cikk készültekor még csak 2017 van (mikor ezt olvasod, akkor már
persze csak volt), és még a 2018-as terveimmel sem igazán jutottam előre. Sőt!
Még a 2017-re magamnak beígértekből is van némi elmaradásom. Hogy ennek
mi értelme van? Mármint ezeknek a terveknek? Ráadásul halmozottan egymásra
indítva? Nos az, hogy mikor behúzok egy x-et az asztalomon díszhelyen elhelyezett
rubrikás cetlire, meg persze a számítógépes nyilvántartásból is kiütöm a sort, akkor
jó érzéssel tölt el, hogy léptem egyet előre. Ezt persze ez említett nyilvántartások
nélkül, vagyis eddig is tudtam, csakhogy általában nem látszott belőle semmi.
Sem a tárgyak fogyása, sem az adott időszakaszra beütemezett tételek
növekedése, de még csak szabad hely sem igazán keletkezett.
Utóbbi persze nem teljesen igaz, hiszen annak köszönhetően,
hogy az utóbbi időben leálltam a beszerzésekkel, amit azóta
elpusztítok, annak felszabadul a helye. Csakhogy amíg van mit
odatenni a felszabadult helyre, addig nem látszik az egészből semmi!
Például ide is mily szépen lefektettem a laminált padlót, ami természetesen
azt hozta magával, hogy felszabadult a minap még élükre állított padlólapok által
elfoglalt hely, melyet néhány napon belül újra elfoglaltam a képen látható
mikrohullámú sütővel, minek okán ez lett az egyes számú céltárgy.
Bár 2019-re ütemeztem a szétszedését, de mivel útban van, ez
remélem még a héten, vagyis 2017-ben be fog következni.

 

 

Ez a kép úgy készült, hogy ott állok, mint ahol az előbb a mikrosütőt láttuk, csak
elfordultam jobbra 90 fokkal. A képen látható rengeteg bútorlapból is záros
határidőn belül készítenem kell valamit. Az első két megcélzott project,
az előszobai kisszekrény kiegészítése. Kellene a tetejére egy polcocska,
meg az oldalára egy papucstartó. A kép közepén díszelgő piros banyatankból
pedig a gázpalack szállítót fogom elkészíteni. Ez is nagyon sürgős, mert
már csak félig van a konyhában a palack, ami a gáztűzhelyt táplálja.

 

 

Szerintem nem lesz szükség a fiókos kisszekrényekből kitermelt fióksínekre, mikor
az előbb látott bútorlapok felhasználásával kifaragok ide a polcba néhány fiókot.

 

 

Egy másik tervem, hogy ezeket a bútormaradványokat is befiókozom. Faanyag van,
csavar van, szerszámok vannak. Néhány fiók elkészítésére pedig még az amúgy
szűkös tehetségemből is futja. Valószínűleg idő is lesz rá. Utóbbi úgy értendő,
hogy mindjárt jönnek a hűvös és sötét téli esték, melyek a pince melegéből
nézve kifejezetten alkalmasak a barkácsolásra. Vagy ha nem? Akkor majd
nyáron készítem el a fiókokat, mikor a kinti forrósághoz képest idelent igen
kellemes hűvös van. Ami hiányzik a fiókos project kivitelezéséhez, az a fiókok
kihúzásához szükséges fülek megléte. Legalábbis ez derült ki a minap, mikor
a virágállvány polcára szerelt fiókhoz választottam fület a dobozból. Ennek
persze nincs valódi halasztó hatálya, hisz semmiből sem tart fagombokat
esztergálni, vagy fogantyúként apró lécdarabokat csavarozni a fiókokra.

 

 

Aminek viszont igenis halasztó hatálya van, az a földre pakolt fadarabok, illetve téli
tüzelő helyfoglalása. Ezek miatt nem tudom leteríteni a földre a képen látható,
a jelen állapotukban összetekert linóleum csíkokat. Mondjuk ez nem lesz
egy igazán nagy lélegzetvételű project, a maga 1 négyzetméterével.

 

 

A melegítőkből és a tartalék bicikliből megmaradt roncsok között egy fűnyíróból
kiszerelt motor várja, hogy végre szétszedjem és bemutassam. Mivel ez a valami
koszos, büdös, olajos, zsíros, valamint zömében nehezen kitekerhető ócska
csavarokból áll, ezért valószínűleg azon tételek közé fog kerülni,
melyeket terv ide, terv oda, mégsem fogok elbontani.

 

 

Mikor egyszer csak több évnyi pihentetés után szétkaptam a Fujitsu és a Canon
nyomtatót, na akkor még nagyon úgy nézett ki, hogy ez a fénymásoló lesz
a következő tétel. Bár itt nincs útban, meg ha igen, akkor a füle miatt
könnyen odébb is tehető, de mindenképp el kellene pusztítanom,
hogy kiürüljön végre ez a pince. Ez ugyanis nem az enyém, csak
azóta is bitorlom, hogy kihaltak belőle a lakók. Mondjuk annak
idején úgy egyeztünk meg, hogy használjam csak nyugodtan, de
nem hinném, hogy ez az egyezség az új lakókra is vonatkoztatható.

 

 

Azt a barna szőnyeget le kellene fektetnem közvetlenül ide a pince elé, a folyosóra,
csak ehhez előbb még be kellene rajta gipszelnem (mármint a folyosó betonján)
a lyukakat. A raklapra emlékeztető fadaraboknak már annyiszor mondtam,
hogy ha legközelebb a kezemben lesz a körfűrész, úgy, de úgy szétcsapom
őket tűzifának, hogy mikor ezt újra és újra megemlítem nekik, már rám sem
hederítenek... A felfelé közel a plafonig folytatódó valamiből is ki kellene már
végre termelnem a használhatónak tűnő méretű lécdarabokat. A mögötte megbúvó
sámlik helyett pedig újakat kellene készítenem. Na most a fekete doboz, az egy
videómagnó. Ezt szegénykémet azért hoztam el egy szelektív gyűjtő mellől,
hogy legyen mivel bemutatnom azokat a VHS videokazettákat, melyeket
az idei lomtalanítás alkalmával gyűjtöttem be, direkt bemutatási célból.

 

 

Erre a helyre egy szerszámtartót tervezek elkészíteni. Mondjuk a képen látható
polc már eleve az, csakhogy arról bármit is veszek le, mint valami összetartó
brigád, úgy jön vele a többi! Mivel már leterítettem ide az előtérbe a direkt
erre a nemes célra egy sitt halomban talált linóleumot, szereltem lábvégeket
a virágállványra, elkészült a folyosón heverő igen rozzant szekrénymaradványok
összefűrészeléséből két újabb polcos szekrény, melyekből az itt elhelyezett példány
kapott a felső élére léceket, kipakoltam a kábeleket és az egyéb lomokat a biciklis
szekrényből, melléjük koncentráltam a fadarabjaimat, és még a jelen szerszámos
polc felett húzódó fénycsöves dobozból is kivettem, majd persze be is
mutattam az apukám által épített transzverteres fénycsövet, így
az előtérből már tényleg csak ez az egyetlen project hiányzik.

 

 

Miután már majdnem ott tartottam, hogy épp kezdtem volna némi elégedettséget
érezni a jelen helyszínen elért teljesítményemmel kapcsolatban, egyszer csak
felnéztem és megláttam, hogy lám hiányzik a fénycsöves doboz vége után
tervezett szatyortároló. Mondjuk faanyag az épp van bőven, valamint ez
a project épp megteszi ujjgyakorlatnak az előszobai polcra készítendő,
szintén szatyrok tárolására szolgáló bútor felé vezető rögös utamon.

 

 

Na most az egy dolog, hogy mikor majd kiszedem innen a trafókat, akkor rendezek
belőlük egy bemutatót, ami mondjuk nem lesz valami nagy fáradság, azonban
a feleslegesek, illetve használhatatlanok kiválogatása már igen. A tervezett
trafóbemutatón túl, tervbe van véve a két polcra egy-egy kiegészítő, ami
a belső végüket osztaná ketté vízszintesen, hogy egyrészt több trafó férjen
el, másrészt normálisan (értsd nem egymásra pakolva), harmadsorban pedig
legyen végre egy saját polcuk a tekercselőhuzaloknak és a szigeteléseknek is.

 

 

Bár már rég lefutott az egyes, és már a kettes előkészítő ütem is, de még mindig nem
jutottam el odáig, hogy nekiállhassak az anyagok szétválogatásának, pedig már
a szükséges dobozokkal is elkészültem. Valamint gyártottam hozzájuk
újabb két darabot, nehogy még a végén kevés legyen.

 

 

Mivel nagyon útban voltak, ezért a Terta 811-es magnó bemutatójából, illetve
kipofozásából megmaradt pótalkatrészeket betettem a számukra
készült, épp az előbb megemlített dobozba.

 

 

Ezt a doboznyi mindenféle antennacsatlakozót a piacon vettem. Így ahogy látod,
dobozostul került egy százasba. Mivel mikor épp keresek, na olyankor sosincs
olyan dugó (vagy toldó) mint amilyen kéne, így egyszerűen nem tudtam
otthagyni! Pláne úgy, hogy kelleni fog belőlük néhány darab (vagy
csak egyetlen, de az adott célra épp megfelelő), mikor majd
felszerelem a virágállvány szélére a tévéantennát.

 

 

Balra egy digitális képkeret, míg jobbra egy LCD tévé látható. Utóbbi épp
megfelelne kijelzőnek ahhoz a DVB-T tunerhez, ami jelen pillanatban
még bemutatásra, illetve normális működésének ellenőrzésére vár.

 

 

Ez egy mp4 lejátszó, melyet töltővel kábellel, vagyis cakkpakk adtak a piacon,
mindössze nevetséges ötszáz forintért. Még az eladó szabadkozott, hogy
ebben csak 1 Giga RAM van. A fejhallgatóját mondjuk nem hoztam
el, mert az valószínűleg eleve nem hozzá tartozott, illetve olyan
koszos volt, hogy azt fel nem mertem volna tenni a fejemre.

 

 

Mikor ezt a GPS-t a piacon felvettem a gyékényről, az eladó csak annyit mondott,
hogy kétszázötven. Mivel nem hittem a fülemnek, azonnal visszakérdeztem, hogy
mi kétszázötven. Erre a kérdésemre azt kaptam válaszul, hogy jó, akkor legyen
csak kétszáz. Azt mondjuk nem tudom eldönteni, hogy jó-e hozzá az mp4
lejátszó töltője, vagy valami más miatt nem indul el, de
200 forintot mindenképp megért.

 

 

Ezek a dobozok a minap kerültek elő az éjjeliszekrényemből. Bár így hirtelen
(és még azóta sem) tudnám megmondani, hogy mire fognak nekem ezek
az izék kelleni, de gondoltam ettől még nyugodtan betehetem
őket a direkt számukra feliratozott dobozba.

 

 

Bár elsőre megtaláltam, de mivel elé volt pakolva, nagyon nehéz volt kipiszkálni
a helyéről. Kellene ide indítanom egy olyan projectet, melynek célja
a polcok szélén található apróságok eltűntetése lenne.

 

 

Ilyen apróság például az a két műszer. Mivel épp az előbb jártam arra,
így tudom, hogy merre található a tárolásukra feliratozott doboz.

 

 

Ilyenkor mindig megállok, majd elmerengek azon a kérdésen, miszerint fogok én
ezekből valaha is építeni valamit? Ha még idejében, már úgy értem, hogy még a
lelkesedésem teljes kifogyása előtt végzek a szétszedésekkel, akkor talán igen.

 

 

Már annyiszor ürítettem le az asztalt, majd ezt követően annyiszor barikádoztam el
újra és újra, hogy ez a jelen helyszínen már egy amolyan bevett szokásnak számít.
Az asztalra épített pult polcai is hol üresek, hol meg mint most, teli vannak tömve
mindenféle hasznos és haszontalan kacattal. A szerszámok például azért hevernek
teljes összevisszaságban, mert még mindig nem készültem el a tárolásukra szolgáló
tartóval. Ez amúgy terveim szerint egy fadarab lenne, egyszerűen csak lyukakkal.
Ha nagyon szeretném, esetleg el tudnám bonyolítani ezt a projectet egy
lakkozással, de aztán slussz! Nincs rajta mit tovább agyalni.

 

 

Ez egy színes Konica videókamera. Már úgy értem, hogy az, ami a papírdobozban
van. Amit balról látunk mellette, az az általam hozzá készített tápegység. Az,
hogy jó-e hozzá (elég áramot ad-e), az még nem volt tesztelve. Szóval
az úgy volt, hogy ezt (mármint a kamerát) még akkor vettem, mikor
egy videókamera még képviselt valamiféle értéket. Részemről csak
kipróbáltam, hogy működik-e (jelentem igen, működik), majd egyből
át is adtam egy kiváló barátomnak, hogy innentől inkább ő szórakozzon
vele tovább. Az Extrafon vonalkétszerező eredeti tápegységét csak később
alakítottam át, hogy legyen miről járatni a kamerát. Ezért (illetve azért,
mert időközben elpárolgott az érdeklődés) nincs bekötve a kamera
fekete kábele a tápegységből kilógó tuchel csatlakozóba.

 

 

Ezt a két nagyáramú körkapcsolót már láttuk. Azt viszont még nem, amit az épebbik
példányt beépítem a fogtechnikusi marógépemhez készülő tápegységbe. Pedig mint
azt korábban láttuk, trafóm van bőven, illetve dobozom is akad, mert épp az előbb
említett barátomtól kaptam egy piros akkutöltőt. Majd a szomszédtól is kaptam
egy másikat. Aztán ott van még doboznak a kulcsos tápegység doboza is.
Szóval már ez a project is csak arra vár, hogy végre kivitelezzem.

 

 

Ezt az óriási forgókondenzátort beépítés előtt mindenképp fel kell újítanom, mert
valami marha kitekerte a tengelyt rögzítő hátsó csavart, minek okán a tengely
forgatógomb felőli végéből kipotyogtak a golyók. No de erre az eseményre
majd csak akkor fog sor kerülni, mikor összehozom azt a bemutatót, melyet
a rádióépítős weblapomhoz összeharácsolt alkatrészekről készülök összedobni.

 

 

Ezeket a valamiket azért tettem ide, hogy majd
mindjárt ők következnek. Na ez se ma volt!

 

 

Billion valami, Maxim ISDN alközpont, az alsó sorban egy Vigor router,
egy mp3 CD lejátszó, majd egy Fritz ISDN terminál adapter zárja
a sort. Az első dobozt mintha már mutattam volna, de
ezt majd csak odafent fogom tudni ellenőrizni.

 

 

Jobbról egy Díva 852-es terminál adapter, míg balról egy vezeték nélküli
telefonkészülék telefonvonal felőli vége látható. Utóbbihoz mintha
lenne is egy beszélőkészletem, csak valahol a lakásban egy
polcon. Szóval ezt is majd csak odafent fogom tudni
ellenőrizni, illetve össze passzintani, hogy illik-e.

 

 

Balra egy sima, míg jobbra egy mikrofonos fejhallgató. Mindketten
csehszlovákok, mely ország persze azóta már rég megszűnt.

 

 

A bal oldali valami egy tölthető (vagyis akkumulátoros) villanyborotvához szolgált
tartóul, illetve mint hálózati csatlakozás, míg a jobbra látható fejhallgató
- épp mint az előző képen látható - már valósággal tombol, hogy
bekerülhessen végre az általam szétszedett tárgyak közé.

 

 

Mivel a cikk fele már lement (bár ezt odalent nem tudhattam), a tárgyak pedig
egyre csak sorjáznak elém, így mikor épp úgy látom, hogy sosem lesz vége
a sornak, na olyankor ötösével fotózom le őket. A taxióráról mondjuk
lerí, hogy micsoda, ellenben az őt követő gázérzékelőről már nem
annyira. A stopperóra is felismerhető, azonban a hordozható páka
akkupakkja már kevésbé. Az AMIGA 500-hoz való video modulátor
sem épp egy hétköznapi tárgy. Utóbbihoz persze elő kellene vennem
magát az Amigát is, ami szintén itt bujkál valahol ebben a pincében.

 

 

Majd mikor nagyon fáradtnak érzem magam, na ebből a hajcsavaró melegítőből
akkor lesz szétszedtem cikk. Mert ugye mivel alig van benne valami, szóval
még ha nagyon akarom, akkor sem fogom tudni túl hosszúra nyújtani.

 

 

Ezt a kisrádiót azért vettem meg, mert azt hittem róla, hogy egy úgynevezett
boy rádió. Vagyis mindössze 2 tranzisztoros, és reflex rendszerű készülék.

 

 

Aztán mikor hazaérve alaposabban megnéztem, akkor kiderült, hogy ez bizony
nagyon úgy néz ki, mint egy közönséges szupervevő, amiből valaki kiszedegette
az alkatrészeket. Lásd a panel jobb felső sarkában a kimenő (vagy fázisfordító)
trafó hiányát. No persze az érte kiadott 300 forintot még így is bőven
megérte. Már persze csak annak, aki mint én, rádiómániás.

 

 

Ezt a valamit csak úgy egyszerűen a földön találtam. Hogy pontosan mi is ez,
azt majd még ki kell találnom. Így első ránézésre azt mondanám
róla, hogy ez egy automata válaszadó telefonvonalhoz.

 

 

Balra egy ősi, még vasdobozba szerelt iker jelfogót, míg jobbra egy GE márkájú
ruhakefe telefont látunk. Ezek a távközlési alkatrészek és készülékek éppen
ugyanúgy nem akarnak elfogyni, mint ahogy a rádióim és a magnóim se.

 

 

Ez egy Nokia telefonhoz való kihangosító, jelen
kiszerelésében magával a telefonnal együtt.

 

 

Ez pedig egy elektromos fogkefe.

 

 

Majd odafent megnézem, hogy mi az amit már mutattam közülük,
és azt elcsomagolom, illetve átteszem innen valahova a sarokba.

 

 

Ezek viszont mind itt maradnak az asztal sarkán. Terveimben úgy szerepelnek, hogy
akkor fogok közülük kiválasztani boncolásra egyet-egyet, mikor a lakásban
felhalmozott készlethez már végképp nincs kedvem hozzányúlni.

 

 

Az azóta már elbontott mikrosütő színes vezetékeit ebben a fiókban helyeztem el,
bár éreztem, hogy ezek nem ide, hanem valahová máshová valók. Na most azt,
hogy pontosan hova, azt csak úgy fogom tudni eldönteni, ha elolvasom azt a
nem is oly rég magam írta cikket, ami a kábeleim szétpakolásáról szól. Ha
ezzel megvagyok, meg persze a dobozok feliratainak átnézésével is,
akkor lejövök és helyre teszem ezt a néhány trehányságot.

 

 

A falióra már megmutatta magát, mikor felújítottam, azonban a lomtalanításkor
begyűjtött, vagyis nyugodt szívvel elpusztítható videokazetta még nem.
A falióra mögött már szépen feliratozott dobozok bújnak meg,
melyek tartalmáról (a legfelső kivételével) nem tudok
számot adni. Na itt aztán le is akadtam egy pillanatra.
Már úgy értem, hogy a "MAG" feliratú doboznál. Emlékeim
szerint ugyanis ebben a pincében nincs semmiféle mag! A székre ugyan
nem tudtam leülni (mert valami barom dobozokkal torlaszolta el), de az asztalnak
kényelmesen nekitámaszkodva úgy döntöttem, hogy tapodtat nem mozdulok
innen, míg csak be nem ugrik, hogy mi van a MAG feliratú, amúgy
számomra teljesen ismeretlen fazonú és méretű dobozban.

 

 

Ahogy az asztalnak támaszkodva kíváncsian forgattam a fejem, egyszer csak
beugrott, hogy magnószalagok, melyeket a szomszédasszonytól kaptam, a
Tronic akkutöltő mellett heverő, szovjet gyártmányú sztereó magnóhoz.
Innen továbbnézve egy Neckermann "márkájú" magnó látható, míg
mögötte egy Tesla B90, valamint egy B93 is. A kettő között pedig
egy Orpheus rádió. A sor innenső végén egy távközlési mérőbőrönd
páros várja, hogy ugyan vessek már rájuk néhány mélyreható pillantást.

 

 

Ez itt egy Tesla B70-es magnó, ami már csak így magában is megérdemli, hogy jó
alaposan belenézzünk. A helyzetet erősen bonyolítja, hogy mint pótalkatrész
bázis szerepel a Tesla B115-ös magnóhoz. Ugyanezen sors vár egy roncs
Tesla B100-as magnóra is. Vagyis ennek a magnónak a bemutatásához
egy minimum akkora helyre lesz szükségem, ahol mindhárman egyszerre
elférnek. Ha ezzel a projecttel megvagyok, akkor a B115-öt elcserélem egy
szovjet gyártmányú, kétszer félsávos sztereó magnóra. Mivel ezt még leírni is
bonyolult volt, így érthető, hogy miért húzódik az orsós magnóim bemutatása.

 

 

Ez itt egy Terta 922-es magnó, ami logikailag a Terta 811-es után illik a sorba.
Ez amúgy lehet, hogy így is lesz, mert bár most még nincs szétszedve és
bemutatva, csakhogy a magnókkal és a rádiókkal úgy bánok,
hogy azokat már utólag szurkálom be, a már előre
elkészült szétszedtem cikkek közé.

 

 

Ez itt egy Grundig TK23-as magnó, melyet csakis azért vettem meg, mert kinézetre
nagyon emlékeztet mindkét Terta magnóra. Vagyis gondoltam megmutatom, hogy
miféle tartalommal készített azonos formájú magnót egy hírneves nyugati gyártó.

 

 

Ez pedig a legendás Mambó magnó, ami Stuzzi liszensz alapján készült a BRG-ben.
Hogy lássuk a fejlődést, vettem hozzá a Vaterán egy ennél sokkal modernebbet is.

 

 

Ez itt egy SONY videomagnó, ami még az NTSC szabványt is tudja.
Ráadásul még a távirányítója is megvan!

 

 

A zöld zacsiban egy szobaventilátor van, míg mellette egy HT videó monitor.
Na most a tetején az a folpackba csomagolt színes kavalkád, az néhány
egyszerű videójáték. Ha nem az Amigával, akkor majd ezek közül
valamelyikkel lesz bemutatva a polcaimon fetrengő joystick.

 

 

Balról kezdve a sort, egy bontásra váró Weimar rádió hever a földön, mellette egy
hagyományos analóg telefon összes tulajdonságának bevizsgálására szolgáló
mérőkészülék, míg a sort egy Select 722-es rádió zárja. Mindezek tetején
egy Toshiba márkájú kétkazettás magnós rádió roncsát helyeztem el.

 

 

Ez itt a Dédi rádiója. Terveim szerint egyszerűen el fogom bontani. Csak annyi
alkatrész maradhat meg belőle, ami belefér egy 6030-as STB papírdobozába.
Ezt persze már hosszú évek óta ígérgetem neki, szóval mint ahogy a többi
tárgyam, úgy már ez a rádió sem hisz igazán a felelőtlen ígéreteimben.

 

 

Az első egy kakukkos óra, a második egy nem kakukkos óra, míg a harmadik egy
úgynevezett paraszt óra. (utóbbi kettőt mondjuk keverem) Azért paraszt a neve
(legalábbis nálam), mert ezzel a névvel nyújtotta át a piacon az eladó. Vagy
talán ő maga volt a paraszt? Ki tudja azt már ennyi idő elteltével...

 

 

Egy újabb villanyborotva. Már úgy értem az újabbat, hogy az előbb úgy akadt
a kezembe közülük másik három, hogy azokat már le sem fényképeztem.

 

 

Az apró villanyborotvával ellentétben, valami egészen hatalmas helyet nyernék, ha
ezt az Orion AG 604-es rádiót elbontanám. Vagy ha azt azért nem is, de akkor
legalább bemutatnám majd elcserélném valami másra, ami ennél lehetőleg
sokkalta kisebb, ezt ugyanis még levenni is félek a hangszórós szekrény
tetejéről. Amúgy van itt valahol egy régebbi elődje is, ami egy szintén
Orion 449-es, csak azt most valahogy nem találom. Később persze ő
is előkerült. Elsőre nekifutásra azért nem láttam, mert épp neki volt
fordítva az elejével a falnak, valamint körben el is volt barikádozva.

 

 

Ez egy olyan Videoton rádió, ami még félig elektroncsöves. Mivel hever itt a lábam
alatt egy teljesen csöves még mono társa is, ezért úgy döntöttem, hogy leveszem
innen, és a másikat mögötte helyezem el. Na ez azért nem sikerült, mert
már van mögötte egy másik, konkrétan egy AIDA nevű rádió.

 

 

Ezen a polcon egy Tesla B444-es magnó nyitja a sort, amit egy
RFT Hi-Fi kompakt folytat, majd egy Videoton tuner zár.

 

 

Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ki ne próbáljam az mp4 lejátszót! Mivel csak
ezen találtam 3,5-ös jack dugót, így a szovjet fejhallgató maradékát dugtam rá.
Jelentem szól. Ezt azért tudtam kipróbálni, mert a lejátszón még rajta
vannak az előző tulajdonos kedvenc számai.

 

 

Na ez az a Videoton daxli rádió, amit épp az előbb szerettem volna eldugni. Valahol
itt tarthattam a fényképezéssel, mikor is rádöbbentem, hogy ennyi mindennel
teljes képtelenség, hogy egyetlen év alatt végezzek! Pláne úgy, hogy
ezen tárgyak bemutatói mind azért maradtak el, mert
mindőjük eltaszított magától valamivel.

 

 

Ezen képpel szeretném érzékeltetni, hogy micsoda
sötét szín fellegek gyülekeznek a terveim felett.

 

 

Hoztam magamnak egy kis vitamint, majd nekiálltam megírni ezt a cikket, mielőtt
még el találnám felejteni, hogy melyik képhez mit szerettem volna hozzáfűzni.
Na most ehhez a cikkhez zárszóként azt, hogy valószínűleg jobban jártam
volna, ha a megírása helyett inkább nekiállok és szétszedek valamit.
Kisvártatva, hogy a nem túl értelmes tevékenységeim szaporítsam,
nekiálltam kigyűjteni a cikkből a megemlített leendő szétszedéseket,
mely tevékenységem eredményeképp a 87-es számot kaptam eredményül.
Ez persze azonnal csökkent, bár csak egyetlen tétellel, mégpedig a mikrosütővel,
azt ugyanis a jelen cikk képeinek készítése közben már szétszedtem. Ezt úgy
kell érteni, hogy mikor nekiálltam fotózni, ahogy a fáspince környékével
végeztem, na akkorra még ettől a semmittevős projecttől is elment a
kedvem néhány napra. Aztán, ahogy itt ültem és a 87-es számon
merengtem, egyszer csak beugrott, hogy tovább csökkenthető azon
tételek sorával, melyet már a 2018-as szétszedési terveim kapcsán is
megemlítettem. Az összevetés után "már csak" 79 tétel maradt, ami alig
valamivel több, mint a 2018-as évre beütemezett 72 tétel. Most már csak
annyi van hátra ebből a cikkből, hogy magamra ordítsak, miszerint:
Hajrá Géza!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.