Vettem egy akkutöltőt a Lidl-ben. Persze a történet - mint az lenni szokott - sosem ennyire egyszerű. Anyámnak épp születésnapja van, és már nagyon unja a bonbont. Nem vagyunk egy csoki evő népek. Gondoltam csoki helyett inkább kap valami normálisabb töltőt, a fél oldala beteg helyett, amivel odakint a Biai telken töltögeti a fotómasina, meg a vérnyomásmérő akkumulátorait. Vettem is egyet fél óra toporgás után az MM-ben, de azt majd holnap boncolom fel.
   Szóval tudtam én, hogy egy normálisabb töltő jobb volna, de vagy nem normális, vagy az ára nem az. Mivel szoktam a Lidl-ben kaját venni, ezért megnéztem, hátha éppen van töltő, de csak akkuk voltak. Megvettem a másik töltőt, majd eltelt egy hét, újra bementem a Lidl-be, és ott röhögött rám a káposzták és a cukkínik közül ez a normálisnak kinéző töltő.
   Megvettem. Ha nem is anyámnak, hanem magamnak, de itthonra is kellett már egy normálisabb töltő, a többféle és több sebből is vérző szedett-vedett társaság helyett. Legyen egy jó a sok kis beteg helyett. Végre lesz kis hely a polcon!

   Milyen régen volt, mikor heti néhány könyvet simán beszkenneltem... Most meg csak forogtam körbe a szobában, miközben azon törtem a fejem, hol lehet ennek a szkennernek a tápegysége.
   A töltőhöz van magyarnyelvű leírás is, gondoltam beszkennelem. Ha meg már megtettem, kitettem ide djvu formátumban. Aki ezt nem tudná elolvasni, annak van html, illetve pdf formátumban is. A leírás alapján ez egy jóféle töltő. Persze mint tudjuk, az írás meg a tények, bizony néha igen messze állnak egymástól...

   Duracell réz fejjel, tartósabb! Mondta a reklám, ami mint tudjuk mindig hazudik! Nekem ezek az akkuk egyáltalán nem váltak be. Gyakorlatilag egyből kiköpi őket a fényképező. Van egy régebbi, meg egy újabb garnitúrám is, de mindkettőre nemet mond a Fuji Finepix S2100. Bezzeg a balra látható, jelen bemutatott töltővel egyezően Tronic márkájú akkukkal még simán lövök 200 képet, miután a kijelzőn megjelent a piros akku jelzés.
   A Duracell akkuk szinte újak, idén vettem őket. Azért van csak kettő a töltőben, mert a másik kettő már réges-rég feltöltődött. Ennek a kettőnek kellett még úgy jó másfél óra töltés, mire végre a töltöttséget jelző LED-ek szép zöldre váltottak.

   Hogy ennek milyen szép íves formája van... Persze erről a kérdésről azonmód megváltozik a véleményem, mihelyst - az akkukat hűtendő - ventillátort gondolok szerelni a készülék tetejére.

   Mivel ez egy jófajta töltő, gondoltam veszek egy ilyet anyámnak is. A fiam azt mondta, hogy az ő töltője lassú. Na ez meg gyors. Gondoltam eltekerek a Lidl-be, és veszek még két töltőt. Ha már úgyis ott vagyok, gondoltam hozok néhány doboz fagyit is, pusztán a nagy melegre való tekintettel. Erre fel nem volt töltő a közeli boltban. Na jó, akkor áttekerek a másikba...
   Útközben egy kissé furcsán viselkedett a gyomrom, de én ettem paradicsomot a szalonnához, ami talán még nem lenne akkora baj, csak nem kellett volna rá tejet innom. Az meg pláne nem volt jó ötlet, hogy mindezekre ráöntöttem útravalónak egy nagy pohár citromos limonádét!
   Az Üllői és az Ecseri út sarkán található Lidl általában mintha többet kapna az akciós árúkból. Ráadásul olyan cuccaik is vannak a polcon, amit a többi boltban nem is látok. Mit tudom én... Például műholdvevő beltéri, meg műholdkereső térerőmérő műszer. Azonban ebben a boltban sem volt töltő.
   Itt már nem hagytam magam, és rákérdeztem. Udvarias eladó segített, de ketten sem találtunk töltőt. Elfogyott, mondta szomorúan. De ez nem is csoda, hiszen a töltő a múlthéten volt akciós. Ez azért érdekes, mert múlthéten is voltam a Lidl-ben, és akkor nem láttam. Ez egészen biztos, mert vettem egy hatalmas doboz fagyit. Még fel is hívtam a páromat a hétvégén a melóhelyről, hogy ülök a klímás tartózkodóban, 23,5 fok van, lúdbőrzik a karom, miközben egy literes dobozból lapátolom a fagyit az arcomba. A történethez persze szorosan hozzátartozik, hogy az asszony egy lakótelepi konyhában éppen lekvárt főzött.
   Szóval ott tartottam, hogy nincs töltő, és mese sincs, el kell karikáznom abba a boltba, ahol a töltőt vettem. Még jó, hogy nincs messze a József Attila lakótelep közepén található Lidl. Odakarikáztam, és csodák csodája ott vártak rám a töltők. Még volt belőle három darab, amiből kettőn azonmód elhoztam. Büszkén lifegett a kormányon a Tescos katicás szatyorban a két töltő.
   Karikáztam hazafelé. Egyrészt a hasamból jöttek fura hangok, másrészt pedig a terepgumim zizegett az úton, mikor épp kanyarodtam. Egyszer csak az eddigieknél komolyabb zizegés hallatszott hátulról. Tisztára olyan volt, mintha mondjuk egy darázs került volna az ingembe. Először csak hátba csaptam magam, de ez nem használt. Persze már többen javasolták, hogy ilyen esetben használjak lapátot, mert az a biztos megoldás. Szóval átrendeztem magamon az inget, de nem találtam benne semmit. Karikáztam tovább, mire fel még erősebb zizegés jött hátulról, és a bicaj is belassult.
   Ó... Hogy a rohadt életbe... Ez biztosan defekt lesz! Öt kilométert fogok tekerni hazáig, mindezt lyukas hátsóval, 35 fok melegben, hasmenés közeli állapotban. De szerencsém volt, csak a csomagtartón feszülő (illetve épp most nem feszülő) zöld gumipókom vándorolt be fene nagy vicces kedvében a kerék és a fékpofa közé.
   Mint ahogy az a belinkelt képen jól látható, nem hazudok, valóban egy orsós magnóval van a pincében a bicaj kitámasztva. Nagy örömömben, hogy kaptam töltőt, de nem kaptam defektet, és mindeközben még csak be sem szartam, gondoltam ráeszek egy olajos halkonzervet az eddigiekre. Annyira ügyesen nyitottam ki a konzervet, csak fél deci olaj landolt a mellkasomon.
   Amúgy tudok kultúráltan is enni, csak nem szoktam... Miután a vacsorát befejeztem, gondoltam újratankolom a kifogyott limonádés palackot. Erre most meg egy fél citromot sikerül magamra facsarnom. Ínyenc oroszlán mind a húsz karmát megnyalná utánam! Persze úgyis le kell zuhanyozni bicajozás után...