GE ruhakefe telefon
(hányatott sorsú példány)

Bár értelmes döntés alapján (már miért is várnánk tőlem ilyet) egyáltalán nem a GE
ruhakefe telefon következne, csak miután összeszámoltam, hogy mit terveztem be
2019-re, s egy kissé sokkolt a 79 tétel, menten úgy döntöttem, hogy még az idén
csökkentem a számot legalább tízzel. No persze van egy másik ok is, melynek
lényege, hogy megpróbálom eltűntetni a pincei asztalról azokat a lomokat,
melyeket éppen ezért tettem oda. Már úgy értem, hogy azért, hogy
eltűntessem őket. Most meg ugye, hogy már felhoztam,
innen kellene mielőbb eltűntetnem.

Ezt a telefont emlékeim szerint a raktári szemetesből emeltem ki. Nemcsak karcos,
hanem koszos is. Utóbbira jelen képen az asztali lámpám foltos tükröződése utal.

Így lehet kettévenni. Tulajdonképpen ez is olyan, mint az un. "bécsi ruhakefe
telefon", csak ez persze nem bóvli. Amúgy ennek az aljában sincs semmi.

Ha csak ezt az apró regiszteres lapot nem vesszük valaminek.

Mint az a gumilábakból és az akasztóhelyekből kiderül,
letehető az asztalra, vagy akár fel is lehet akasztani.

A General Electric Amerikai cég, a Thomson Francia, a telefon pedig
Malajziában készült. Még ezt a multinacionális globalizációt...

Ha a készülék alsó felében amúgy nincs semmi, akkor mi lehet az apró ajtó mögött?

Semmi. Ha jól értelmeztem ezen műszaki részlet értelmét, akkor arra szolgál, hogy
itt benyúlva lehet kettépattintani a dobozt. Hogy ezt meg mégis mivégre tennénk?

Nos azért, hogy falra szerelés esetén keresztül tudjuk vezetni a készülék alsó, vagyis
ezen részén a vezetéket, illetve bele tudjuk tekergetni az esetleges felesleget.

Ezt most nem azért mutatom, hogy lám mily karcos a készülék háza, hanem azért,
mert erről a képről jöttem rá, hogy az asztali lámpámba tekert három izzó
(tudom, LED-es fényforrás) közül az egyiknek már nem melegfehér
a színhőmérséklete, pedig úgy dereng, hogy mind a hármat annak
vettem. Az persze igaz, hogy időközben az egyiküket kicseréltem.

Az gondolom teljesen nyilvánvaló, hogy miért
hívják ezt a típust ruhakefe telefonnak.

A korábban mutatott távol-keleti társával ellentétben, ez a készülék nem bóvli, bár
ez is arrafelé készült. A bóvliságot akár vakon is meg lehet állapítani, egyszerű
tapintás által. Ennek a készüléknek - az ócskákkal ellentétben - például sehol
semmilyen része sem akad bele az ember kezébe. Ez persze nem mindig mérvadó,
hiszen már létezik ócska készülék profi külsővel is, csak ugye, ha már eleve a
külalakra sem adnak, akkor mi lehet belül? Mondjuk párszor már mutattam.

Na most aki elsőként nyitotta ki, akarom mondani próbálta meg kinyitni
a készüléket, annak nem sok fogalma volt róla, hogy ez a doboz nem
szétpattintós, hanem ezt bizony még holmi ősi csavarok tartják
össze. A reszelőnyomok azért váltak szükségessé, mert
csak általuk lehetett legalább részben eltűntetni
a doboz széléről a farigcsálás nyomait.

Ezzel a képpel csak azt szerettem volna megmutatni, hogy rá van írva, hogy telefon.

Ezzel pedig azt, hogy szerencsétlen készüléknek körben végig szét lett gyilkolva
a pereme, valamint a meg megcsúszó szerszámmal még jó alaposan
össze is lett karmolva az amúgy tükörfényes doboza.

Ez a három gomb, illetve a mögöttük rejlő gyorshívási funkció arra szolgál, hogy
mindössze egyetlen gomb megnyomásával tudjunk segítséget hívni. Részemről
azt mondanám, hogy ez nem csak az időseknek való, ugyanis tapasztalatom
szerint vészhelyzetben akár a fiatalok is képesek elfelejteni a segélyhívó
számát. Én például, pedig nem vagyok még olyan öreg, és még csak
vészhelyzet sem volt, ha rákérdeztek, na akkor úgy hirtelenjében
sosem tudtam megmondani a telefonos hibabejelentő számát.
Mindezt úgy, hogy a Telekomnál dolgoztam, mint hibaelhárító!

Tárolás a memóriába, hívás a memóriából, visszahívás. Már csak ezen három
gomb megléte is arra utal, hogy ez egy normális készülék. A csengő
hangerejének állíthatósága, illetve a pulse / tone átkapcsoló
persze általában a bóvli készülékeken is megvolt.

Amit a kép közepén látunk, az a fekete alapon fekete csonka gúla, az az automata
villája, illetve jelen készülék esetében nyomógombja. Ez - mivel jól átgondolt
a konstrukció - csak akkor nyomódik meg, mikor rátesszük a telefont az
aljára. Ezzel a normális megoldással ellentétben, a bóvli készülék gombjának
tipikus tulajdonsága, hogy beszélgetés közben, csak úgy egyszerűen véletlenül
megnyomódik az állunk, vagy épp a készülék aljába markoló kezünk által.
Aztán persze érkezett a hibabejelentés, hogy folyton elbont a vonal...

Rádugtam a kábel végére, bár volt egy olyan sejtésem, hogy nem működik, ami
természetesen rögvest beigazolódott. Amit még ezen kép kapcsán el szeretnék
mondani, az az, hogy olyan mélyre ugrik be a készülékbe az RJ11-es dugó,
hogy puszta kézzel képtelenség hozzáférni a pöckéhez. Egyszer régen
jártam is egy ügyfélnél egy ilyen hibán. Miután bedöglött a készüléke,
majd kapott egy ehhez hasonlatos típust a szomszédtól, de persze csak
kölcsönbe, amit aztán nem tudott (illetve mert) lehúzni a csatlakozóról.

Ide kell felírni a készülék telefonszámát. Erre azért van szükség, hogy mikor valaki
visszahívást ígér, akkor legyen mi alapján megadni a telefonszámunkat. Erre régen,
mikor még nem írták ki a telefonok a hívó számát, nemcsak azért volt szükség, hogy
tegyük fel vendégségben meg tudjuk mondani az asszonynak, hogy épp hol heverünk
a sarokban fél óra múlva tócsarészegen, hanem azért is, mert ugye az emberek
rengeteg telefonszámot tudnak fejből, kivéve természetesen a sajátjukat.

Miután az előző képen látható apró plexilapot ügyetlenül piszkáltam ki a helyéről
a bonctűmmel, kénytelen voltam véremet áldozni a szétszedés oltárán.

A középső valamire, vagyis a papírra kell felírni a telefonszámot. Ezt csak azért
említettem meg, merthogy a többször is rútul összefirkálva látott plexilapocska
alapján arra következtetek, hogy ezt az egyszerű műveletet, illetve akadályt,
na ezt nem mindenkinek sikerült megugrania. Az alsó fehér bigyó valami
gumiszerű anyagból van, melyet a helyéről kipiszkálva a memória
tartalmának megőrzéséhez szükséges elem tartója tűnik elő.

Első ránézésre nincs rajta semmi feltűnő, ha csak a távol-keleti mintára
összevissza dülöngélő alkatrészeket nem tekintjük annak.

Na most a panelt egy kissé alaposabban megszemlélve, menten
szemünkbe tűnik ez az aprónak épp nem nevezhető repedés.

Meg persze ez a másik is.

Erről az anyaghiányról már nem is beszélve!

Ez meg itt egy ragasztás.

A panel fóliás oldalán mindenfelé javítások láthatóak.

Például itt.

Meg itt.

A nyomógombsor és a mikrofon jó alaposan bele lett ragasztózva a dobozba.

Első nekifutásra nem nagyon értettem, hogy mit akarhattak a gyárban
ezzel a két csavarral, hiszen innen nézve nem tartanak semmit.

Viszont miután kitekertem őket, s ennek hatására kettéesett az
előlap, menten rájöttem, hogy mit tartottak a csavarok.

A nyomógombok alatti gumilapoknak szerintem előbb vagy utóbb, de mindenképp
nyitni fogok egy saját dobozt, a gombok viszont igen nagy valószínűséggel be
fognak férni abba a dobozba, amit a pincében nyitottam meg számukra
az alkatrészek szétválogatása című projectem kapcsán.

Az elem kuka, a hallgató a hallgatós dobozba kerül, míg
a kerek valami a "kerek dolgok" feliratú dobozba.

Újabb gomb, csavarok, valamint egy gumikarika.

Mivel a doboz újrahasznosítására nem akadt semmi épkézláb ötletem, így a telefon
ezen része a műanyagos kukában végzi. Remélem nem úgy lesz, mint szokott.
Már úgy értem, hogy úgy, hogy miután kidobtam, már közvetlen másnap
beugrik a tuti, hogy mire is kellett volna nekem egy ilyesforma doboz.

Miután kiszedtem a panelből az alkatrészeket, egyszer csak eszembe jutott,
hogy mintha lett volna nekem egy "telefon IC" feliratú dobozom.

Melyet némi keresgélés után meg is találtam. Hogy ez minek van, az persze
jó kérdés, hiszen ki a csuda akarna manapság megjavítani egy telefont?

Hogy ne heverjen itt nekem céltalanul a szobában, bedöftem
a telefon maradványát a pince irányába tartó vödörbe.

Az apróságokat pedig ebben az erősen vegyes tartalmú dobozban helyeztem el.
Aztán ahogy itt szegény elpusztított telefonon merengtem, egyszer csak az jutott
eszembe, hogy vajon mennyi szét nem szedett, illetve be nem mutatott telefonos
témájú lomom lehet még? Az mondjuk egészen biztos, hogy nem nulla, ugyanis
ott hever a pincei asztalon egy Eicon diva TA, meg egy Fritz is. Ha már ISDN,
akkor van mellettük egy ilyen rendszerhez csatlakozó telefonközpont is. Meg
egy zsinórnélküli készülék alja töltőstül. Valamint idefent a polcomon egy alj
nélküli hordozható rész. Meg egy voip telefon. Meg a könyvszekrény aljában
egy CB24-es. Mikor beugrott, hogy akad a pincémben vasdobozos ikerjelfogó,
menten fel is adtam a további telefonos relikviák pusztán elmémbeli felkutatását.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.