Farigcsálok 68 plusz polcokat a trafós polcra
(úgysem férnek el, de ettől én még megpróbálom)

A házban lakó egyik szomszéd megajándékozott egy hatalmas rakat bútorlappal.
Ebben neki az volt a jó, hogy nem kellett őket elvitetnie, illetve kerülgetnie sem
a következő lomtalanításig. Én meg ugye vagy eltüzelem, vagy építek belőlük
valamit, vagy kerülgetem őket a szomszéd helyett én. Utóbbiban - mármint a
kerülgetésben - az elmúlt évtizedek alatt mondhatni már meglehetős rutinra
tettem szert. Hogy ez most ne így legyen, ezért alaposan belehúztam. Ez persze
egyáltalán nem úgy zajlott, hogy kinyitottam a pinceajtót, majd beordítottam: Hú!
Hogy nekem mennyi bútorlapom van! Hanem úgy, hogy építettem belőlük két
fiókost, egy szerszámletevős polcot, az előszobaszekrény tetejére pultot, az
oldalára meg papucstartót. Mivel a felsorolt projectekhez egyáltalán nem
kellett annyi bútorlap, mint amennyit kaptam, no meg már eleve volt
is belőlük egy rakat, így most van miből kiviteleznem az eddig
még el nem készült, szintén bútorlapra épülő álmaimat.

Nyitólépésként áttettem a bútorlapokat ide, hogy mikor benyitok a pincébe, mindig
ezeket lássam meg először. Erre azért van szükség, mert így tudom magamban
- mondhatni automatikusan - egyre mélyebben tudatosítani, hogy a trafós
polcokra megépítendő plusz polcokkal még nem készültem el.

Ahányszor csak meglátom őket, mindig megállok előttük, s ha csak gondolatban is,
de lefuttatok a polcépítésből egy-egy verziót. Általában a bútorlapokra szerelt
perem körül forognak a gondolataim. Mert ugye ezek vagy szükségesek
egy polc szélére, vagy nem. Mivel a korábban már említett elektromos
szerszámletevős polc kivételével semelyik másik polcomnak sincs pereme,
így ennek szükségessége egy nem annyira dinamikus, mint inkább statikus (sose
nyúlok hozzá) polctartalom esetében nehezen indokolható. Mivel már nem először
álltam meg itt, s gondoltam bele ebbe a kérdésbe, de valahogy mindig az jött ki,
hogy a perem az adott helyen, illetve funkciójú polcnál leginkább csak
útban lenne, így egyre valószínűbbnek látom, hogy a perem
ebben a projectben nem fog főszerepet kapni.

Na ide, vagyis ebbe a két Salgó polcba kellene beszabnom egy-egy újabb polcot,
hogy ne egymáson legyenek a trafóim, hanem mindegyik a saját lábán álljon.
Hogy ezekre a polcokra miért van szükség, mikor amúgy az éves trafó
felhasználásom az utóbbi időben el sem mozdult a null vonalról?
Nos azért, mert bár kikerülés nem volt, azonban a cuccaim
folyamatos boncolása okán bekerülés igen. Na most
azt a kérdést ne feszegessük, hogy mégis minek
gyűjtöm a trafókat, ha nem használom őket.

Mivel a trafós polcra a telítettsége okán egyszerűen képtelenség lenne odapróbálni
a készülő polcot, ezért felmerült az ötlet, miszerint kipakolom ebből a másik
rekeszből az immáron szétválogatott alkatrészes dobozaimat, és majd
ide próbálgatom be a készülő polcot. Ezt az ötletemet kisvártatva
- a dobozok súlya és mennyisége okán - elvettettem. Na most a
másik ok az volt, hogy míg ebben a toronyban benne vannak
a merevítők, addig a trafósban nincsenek. Hogy aztán ez jelent-e
számottevő méretbeli eltérést, vagy sem, na abba így, egy
kiadós ebéd után, meg sem próbáltam belegondolni.

Abba viszont igen, hogy kipakolhatnám az alkatrészes helyett inkább ezt a másik,
konkrétan a trafós feletti polcot. Mivel ehhez sem volt kedvem, pedig csak a két
fehér dobozt, apróságokat, no meg a Tesla B444-et, az NDK Hi-Fi kompaktot,
meg a Videoton tunert kellett volna kiszednem, valamint természetesen
el is helyeznem innen valahova máshova, így ezt a máshova
odapróbálós hülye ötletemet ezennel fel is adtam.

Álmodozás és téblábolás helyett áthoztam inkább az egyik peremes polclapot.

A trafók mennyisége miatt a polcot képtelenség lenne odapróbálni,
illetve már eleve nem is látok be a trafóktól a sarokig. Utóbbira
azért lenne szükségem, hogy lássam, ami esetleg útban van.

Mivel nem fértem oda, illetve nem láttam be a polc mélyére, így első nekifutásra
mindössze idáig jutottam a tervezéssel, illetve a polcok szükséges méreteinek
meghatározásával. A polc eredeti mélysége egészen biztosan nem maradhat,
mert az 26 centi, ami már van olyan mély, hogy a helyet feltöltve ne lássak be
a belsőbb részekre. Mert ugye ha egyszer ott lenne az a nagy polc, akkor úgysem
tudnám megállni, hogy teljesen fel ne töltsem. Valamint nemcsak rá, de ráadásul
még alá sem lehetne belátni. Pláne benyúlni! Mivel egyszerűen képtelen voltam
meghatározni a szükséges mélységi méretet, így kénytelen voltam feladni erre
a napra a polckészítést. Az eddig látott képek természetesen elkészültek, és
még a szöveget is megírtam hozzájuk, egészen idáig, ami állapotban az
a jó, hogy a szinte már félkész cikk ad némi indíttatást a project
befejezéséhez. Már úgy értem, hogy azon az alapon,
 hogy - egy másik projecthez képest - ebbe
legalább már egy kisé belefolytam.

Időközben elkészült ez meg az, mint például ez a szép egércsapda is. Mivel fogott is
egeret, mely állatkát a szaga miatt a csapdaként bevetett befőttes üveggel együtt
voltam kénytelen kihajítani, így kellett rá kerítenem egy új üveget, valamint
nem utolsó sorban egy újabb darabka sajtot is. No persze nem csak ezért
jöttem le, hanem egyben tűzifáért is. Ha meg már úgyis itt voltam, akkor
gondoltam ránézek a félbehagyott trafós polcokra is. A lomos pincétől távol,
azt eszeltem ki, hogy mégiscsak kipakolom azokat a jórészt dög nehéz a trafókat
a helyükről. Ez egyrészt mindenképp szükséges, hiszen különben nem fogom tudni
betenni a helyére a polcot. Illetve már eleve megtervezni se! Másrészt pedig amúgy
is beígértem egy trafóbemutatót. Ez amúgy valószínűleg csak régi történetek
felemlegetéséből, leendő történések megemlítéséből, illetve egy újabb
hatalmas adag - jelen esetben trafókkal történő - ide-oda
szaladgálásról fog szólni. Legalábbis gondolom...

Mivel ez az asztal van a helyszínhez, vagyis a trafós polcokhoz a legközelebb, így
ide kellene átpakolnom azok tartalmát. Ezeket viszont nagyon nem szabadna innen
eltennem, hiszen direkt azért kerültek elő, hogy - szem előtt lévén - majd könnyedén
tudjak belőlük válogatni. Erre azért van szükség, hogy fogyjanak a lomok a pincéből
is. Magára a fogyásra pedig azért, mert - minden igyekezetem ellenére - továbbra
sincs hely a pincében. A helyre azért van szükség, hogy megkezdhessem végre
az anyagok szétpakolása nevű, meglehetősen régóta halogatott műveletet.
Már kétszer is nekifutottam az előkészítésének, azonban sem az első,
sem a második rákészülés nem hozott eredményt. Mármint olyat
nem, hogy végre rend legyen az anyagaim között. Erre a rendre
pedig azért lenne szükség, hogy barkácsolás közben ne azzal teljen
az idő, hogy széttúrom az összes lehetséges fellelési helyet a keresett
anyagdarabért. Jelen pillanatban például ott tartok, hogy ha mondjuk kell
valamihez egy darab cső, akkor azt a projectet inkább feladom (vagy épp
csak elhalasztom), mert ugyan van már egy csöves dobozom, csak még
nem tudom, hogy melyik az. Tartalommal pedig pláne nincs feltöltve!

Na most akár szabad, akár nem, én bizony sorjában visszapakoltam
a bemutatásra váró pincei kincseket ebbe a hatalmas dobozba.

Mely cselekedetem eredményeképp sikerült saroktól sarokig felszabadítanom
az asztalt. Bár ennek kellene lennie az alapállapotnak, azonban mégis
így látni szegénykémet a legritkábban. Hogy miért vetettem be
a "szegénykém" szót a pincei asztalommal kapcsolatban?

Nos azért, mert hamarost nekiállok, és legalább
az egyik polcról átpakolom rá az összes trafót.

Bevallom őszintén, hogy első ránézésre nem gondoltam, hogy
sikerülni fog velük az asztal teljes felületét betakarnom.

Bár még csak az egyik polc üres, ennyi azonban már bőven elég hozzá, hogy végre
igazándiból megindíthassam a polcépítési akciót. Mint az a cirill "g" betű
formájában falból kilógó vasdarabból sejthető, helyes volt a korábbi
elképzelésem, miszerint mindenképp ki kell pakolnom a polcról
a trafókat, még a polclapok beszabása előtt, az a vacak ugyanis
annyira kilóg, hogy figyelembe kell vennem a polc kiszabásánál.

Bár nem volt felőle kétségem, de ettől még ellenőriztem az eddig felvett
mindössze egyetlen adatot. Mint azt már korábban felírtam a skiccre,
a készülő polc szélessége 914 milliméter kell legyen, és nem több!

Tapasztalatom szerint teljesen mindegy, melyik tárcsa van befogva a körfűrészbe,
mert mikor vágni szeretnék vele valamit, akkor úgyis a másik van benne. Mivel
a csavarválogatás című projectem már rég lefutott, így most egyszerűen csak
kihúztam a polcból az alátétes dobozt, majd ennek ellenére sem
találtam a gép és a tárcsa közé illeszkedő alátétet.

Mivel a körfűrész munkáját barbárnak értékeltem, inkább visszatértem a már
megszokott szúrófűrészhez. Ez már a sokadik ilyen gépem. Mondjuk működik
még az elődje is, csak annak levettem a talpát, hogy igény esetén könnyedén be
tudjam szerelni a munkapad alá. Hogy ez egyáltalán lehetséges legyen, ahhoz
mindössze egy alkalmas méretű és formájú fadarabra, két, az eredetinél kissé
hosszabb csavarra, valamint a munkapadba fúrt két lyukra, no meg a penge
számára kivágott helyre volt szükség. Meg persze arra a ki tudja hány évre
(vagy akár évtizedre), amire ahhoz volt szükség, hogy végre megteremtsem
a fűrészgép munkapad alá történő beszerelhetőségének lehetőségét. Na ez
az utóbbi mondat, ez aztán még magamhoz mérve is zagyvára sikeredett!

Mint ahogy a gondolataim is azok voltak, amint épp azon törtem a fejem, hogy
mekkora is legyen pontosan a készülő polc mélysége. Az eredményül kapott
13 centi végül abból adódott, hogy ha félbevágom hosszába a felhasználni
kívánt polclapot, akkor a 26/2 pontosan ezt a különös méretet adja
ki, ami remélem nem hoz rám semmiféle szerencsétlenséget.

Miután odapróbáltam, helyesnek bizonyult az elgondolás. Már úgy értem, hogy az,
hogy a 13 centis mélység megfelelő lesz. Ekkora felületre ugyanis a legnagyobb
trafóm is ráfér, azonban a mindössze 13 centis mélység még nem csábít arra,
hogy ne csak úgy egyszerűen rá, hanem tornyozva pakoljam rá a trafókat.
No persze - ahogy én magamat ismerem - úgyis ez lesz a vége, de majd
megpróbálom értelmesen felhasználni a helyet. Ezt jelen pillanatban
úgy képzelem, hogy a trafós cikk megírása után - vagy még a bemutató
közben - összetársítom az együvé valókat, és öt csengőreduktor mondjuk
talán már nem mutat annyira rosszul egymáson, mint az eddig összevissza
egymásra pakolt trafók. Na most az igaz, hogy a polcot jelen pillanatban
még két, stílszerűen bevetett trafó tartja, azonban ez a helyzet reményeim
szerint mindössze néhány percen, maximum egy órán belül meg fog változni.

Na most az előző képet, illetve odalent a pincében magát a helyszínt kimondottan
 sokáig szemlélve, ezeket a polctartókat sikerült megálmodnom. Na most ha te
érted amit rajzoltam, akkor azt kell mondjam, hogy többet tudsz a témáról,
mint én! Nekem ugyanis már nem volt merszem másnapra halasztani
a kivitelezést, hiszen közvetlenül ezen rajz elkészülte után sem
értettem tisztán, hogy mi a l*faszt firkáltam a papírra!

Majd kisvártatva - a zagyvaság szintjét emelendő - felvázoltam a papírra a többi
ákombákom mellé két újabb kivágandó anyagdarab méreteit is. Ekkor még
úgy volt, hogy az egyik polc egy kissé magasabban lesz, mint a másik.
Hogy erre az apró eltérésre pontosan miért is lett volna szükség,
azt mire átértem a rajzzal a másik pincébe, na addigra már olyan
szinten sikerült elfelejtenem, hogy még azóta sem jutott eszembe!

Mivel vékonyak a vonalak, így sajnos nem látszik, hogy micsoda
nagyszerű pókháló mintát sikerült firkálnom erre a bútorlapra.

Az összes vágás elvégzése után eredményül kapott fadarabok formájából persze
visszakövetkeztethető. Hogy miért épp ekkorák lettek, azt egyrészt a Salgó polc
mélysége határozta meg, másrészt pedig - az egyszerűség jegyében - a bútorlap
mérete. Vagyis ami fadarabokat a képen látunk, azok mérete (legalábbis részben)
úgy adódott ki, hogy a munka végeztével ne maradjon a bútorlapból leeső darab.

Hogy melyik merre legyen ferde, azt azért nem sikerült összekevernem, ugyanis ha
ez mégiscsak sikerült volna, akkor mindössze annyi lett volna a dolgom, hogy
megfordítom az adott elemet. Mint az a széleken látható, már ki is fúrtam
az egyes elemek összeerősítéséhez szükséges lyukakat. Ezek pontos helyét
a feltétlen szükséges precizitás okán a találomra méteremmel határoztam meg.

Mikor meglátom ezt az elektromos szerszámletevős polcot, mindig
meglepődök rajta. No nem azon, hogy mennyire bevált (amúgy
nagyon), hanem azon, hogy csodák csodája, végre elkészült.

Amin még meglepődtem, az az a tény, hogy valami marha itt, vagyis kib*szásból
a hátam mögött helyezte el a másik két oldalpolchoz szükséges elemeket.
Én meg persze a pince előtti folyosón kerestem, hiszen ott
készültek mindössze néhány perccel ezelőtt.

Ez így már majdnem kész, hiszen csak annyi van hátra, hogy rácsavarozzam
a középső feltámasztó elemeket az elsőként leszabott két hosszú polcra.

Meg persze kivágjam az egyikből a falból kilógó vasdarab helyét.

Azt kell mondjam, hogy nemcsak tökéletes lett, de még a két
oldalsó elemmel több is a korábban elképzelt változatoknál.

A korábban mutatott rajzokon ugyan szerepelt az oldalpolcok hátsó szélén egy-egy
feltámasztó, de a bútorlap majd két centis vastagsága okán ezeket elhagytam.
Már úgy értem azért, mert a 80 kilómmal rátámaszkodva sem éreztem
rajta számottevő behajlást. Na most ha mégis nekiállna a polc
valamely pontja a trafók súlya alatt lekonyulni, akkor majd
pótlólag beszabom a sarkokba a jelen projectből kimaradt
(illetve persze, hogy lustaság okából kihagyott) feltámasztókat.

Bár már ott tartok, hogy csak át kell vinnem, majd be kell őket tennem a helyükre,
de bízván magamban (már úgy értem abban, hogy jól vettem le a méreteket,
s illeszkedni fognak az egyes elemek a helyükre), szóval a csúcspont
előtti pillanatban nekiálltam a pincét a fúrfaragás után kitakarítani.

Bár tudom, hogy a centi az centi, szóval ha pontosan vettem le a méretet, akkor
illeszkednie kell, de az ilyesmin én akkor is mindig meglepődök. Mármint nem
azon, hogy valóban stimmel, hanem azon a tényen, hogy bár én magam
készítettem el méretre, és még ennek ellenére is stimmel!

Ez olyan k*rva jól néz ki, hogy egyszerűen képtelen voltam
megállni, hogy be ne tegyem a helyére a másik polcot is.

Ehhez persze előbb még ki kellett róla pakolnom a trafókat, mely cselekedetem
következményeképp valóságos akadálypályává változott a pince. Ha most kell
kihoznom valamit bentebbről, s a nagyot lépésem az ügyetlenségem folytán
spárgává változik, az valószínűleg életem legfájdalmasabb lépése lesz...

A beszerelt pótpolcokat képzeletben összetologatva, az jött ki eredményül, hogy
legalább másfélszeresére növeltem a rendelkezésre álló helyet, vagyis polcfelületet.
Hogy aztán ez elég lesz-e hozzá, hogy az összes trafó immáron rendben visszaférjen,
az egy jó kérdés. Itt aztán mindjárt neki is álltam jó alaposan átgondolni a dolgot.
Ha az egyformákat egymás mellé, vagy ha lehet, akkor akár egymásra teszem,
valamint kiszedem a tömegből az apróbb HF trafókat, meg a ferriteket,
valamint a dugasztápokat is átteszem (a jelenleg fogalmam sincs
merre állomásozó) dugasztápos dobozomba, na akkor talán
igen. Ez persze még nagyon a jövő zenéje. Bár ha azt nézem,
hogy mennyire vannak útban a jelenlegi helyükön a trafók, akkor
valahogy már nem is tűnik annyira távolinak a trafóbemutatós project.
Mert ugye ezt mindenképp a visszapakolás előtt, vagy az alatt kell megejtenem.
Már csak azért is, mert ha már egyszer visszapakoltam a helyükre a trafókat,
akkor olyan egyszerűen nincs, hogy holmi fotók kedvéért kiszedjem
innen azt a valami rettenetes mennyiségű vasat és rezet.

Próbálgatásaim közben azt sikerült megállapítanom, hogy ha csak és kizárólag
a pirossal jelölt sarokba teszek trafót, akkor az a súlyánál fogva képes
kibillenteni a polcot a helyéből. Bár oda is csavarozhattam volna
a Salgó polchoz, de én valahogy mégis inkább azt a megoldást
választottam, hogy nem ennél a pontnál fogom elkezdeni a polcok
feltöltését. Ha meg már a hátsó polcon is van valami, akkor ennek már
semmi esélye sincs felborulni. Pláne úgy, hogy értelemszerűen a belső
sarkokba fogom tenni a legnehezebb trafókat, hiszen ott
a legmasszívabb a polcok alátámasztása.

Még egyszer visszanéztem az ajtóból, de csak azért, hogy újfent rácsodálkozhassak
a művemre. No persze - mint ahogy annyi más hely - még ez sincs kész, hiszen
beterveztem ide a trafós polcok elé egy (esetleg két) ajtót is. Erre az újabb
projectre azóta sikerült ráeresztenem egy olyan elképesztően magas szintű
egyszerűsítést, amihez még csak a zsanérok sem kellenek! Ebből konkrétan
vagy elhúzós függöny, vagy egy egyszerűen csak a polcok elől leakasztható,
valami könnyű anyagból készült takarólap lesz. Megjegyzem utóbbi megoldás
a valószínűbb. Mivel nincs ekkora anyagom egyben, mondjuk farostlemezből,
így igen nagy valószínűséggel néhány összetolt, s a peremüknél körbelécezett
laminált padlóból fog készülni az ezer éve megálmodott porvédő. Már csak
azért is, mert a farostlemez szélére is kellene valami merevítés, különben
elhajlik még itt nekem a lógástól. Ehhez a projecthez mindenképp
szükséges az idő múlása is, ugyanis a laminált padló készletem
jelen pillanatban épp alaposan el lett barikádozva a tűzifával.

Mivel az elsőként felhasznált polclapot hosszában szeltem ketté, a második anyag
pedig nem ezek közül lépett be a projectbe, ezért kénytelen leszek kitalálni
valamit a megmaradt peremes polclapok értelmes újrahasznosítására.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.