Rondy körfűrész
(ezt is épp csak körbenézem)

Ott kéne lenniük a nagydarab széthajtható papírosoknak az irodarészlegen, de csak
A4-es darabkákat találtam, pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy itt vannak.

 

 

Nos tévedtem, mert bár igaz, hogy irattartóba tettem őket, csak
nem oda ahol az előbb mutattam, hanem ide a másik pincébe.

 

 

Ha meg már úgyis átjöttem, lefotóztam a körfűrész dobozát.

 

 

Ezt a gépet azért vettem, mert egyrészt valamiért épp nagyon olcsó
volt, másrészt pedig a másikat akkoriban nem tudtam elindítani.

 

 

Na most arra, hogy dönthető, illetve oldaltámasztéka is van, arra
emlékeztem. No de arra, hogy ez francia, na arra már nem.

 

 

Ez sokkal kisebb gép, mint amit a múltkor mutattam. Egyrészt ez nem 1150 wattos,
hanem csak 800, másrészt ennek nem 200-as, hanem csak 140-es a tárcsája.
Harmadsorban pedig az előbbiek okán könnyű is, ami számomra előny.
Már úgy értem, hogy a másik gépet már vinni is nehéz, nemhogy
munka közben emelgetni. Mit ne mondjak, öregszem erősen.

 

 

Ráadásul ez valahogy sokkal jobban kézre áll, mint a másik.

 

 

Kissé törődött az alja, amin annak tükrében nincs mit csodálkozni, hogy legutóbb
komplett fákat vágtam ki vele a kertből, mely cselekedetem eredményeképp
vagy úgy jó két hétre való tűzifa keletkezett. Aprófa (mondjuk gally, de ez
persze mindegy) meg annyi lett, hogy idén nem is kellett aprófát vágnom.

 

 

Ennek nem azért nem látszik a védelme, mert mondjuk a kép kedvéért
félretoltam, és még csak nem is azért, mintha kiakasztottam volna,
hanem ennek a gépnek ez a része, ez egyszerűen tönkrement.

 

 

Ennek a gépnek gyárilag vídia fogas tárcsája van.

 

 

Már ahol még megvan a foga! Mondjuk nem
szólhatom meg, mert már nekem se sok van.

 

 

Ezzel a masinával maximum 45 milliméter vastag anyagokat lehet vágni.
Mondjuk ezt már a dobozán is olvastam, de attól még biztos ami ziher!

 

 

Első ránézésre átéri az anyagot amit fel szeretnék vele szeletelni, csakhogy én ezt
nem kézből szeretném megtenni, hanem úgy, hogy az amúgy kézi használatra
szánt körfűrész mindeközben egy fűrészasztalba van beépítve. Szóval ez
a mai cikk nem is annyira szétszedés, mint inkább egy amolyan
előtanulmányféle a körfűrészasztal megépítéséhez.

 

 

Ugyan nem lenne lehetetlen vállalkozás visszasöndörgetni a rugót eredeti fazonjára,
de szerintem az lesz, hogy vagy levágom a végét, vagy kivágom innen az egészet.

 

 

Levettem a zéger gyűrűt, kitoltam a csapszeget, kitekertem
a gombot, mire fel leesett a gépről az alaplemez. Mondjuk
szó se róla, nem panaszkodom, hiszen épp ez volt a cél.

 

 

Egyszerűen nem látom át, nem áll össze, hogy mégis hogy a csudában
tudnám ezt beépíteni úgy, hogy stabilan bent maradjon a helyén.

 

 

Miután levettem róla a két képpel ezelőtt mutatott lapot, nem maradt rajta semmi,
aminél fogva rögzíteni lehetne. Mondjuk mikor rajta volt a lap, akkor sem volt...

 

 

Na ezt néztem be a múltkor, pedig úgy vagyok vele, hogy jó a szemmértékem.
A kisebbik tárcsa való a most boncolt fűrészgépbe, én meg nagy boldogan
(mert épp le volt értékelve) megvettem hozzá egy akkorát, mint ami
balra látható. Még tiszta szerencse, hogy a másik gépbe jó lett.

 

 

Ha leszedném innen ezt az egészet, majd vassal pótolnám,
akkor is kéne valami, amivel 90 fokban eltudok fordulni.

 

 

Leszereltem a gépről a védelmet, mely tettem amúgy
még magam is hatalmas botorságnak minősítem.

 

 

Kéne egy nagy lapos vaslemez, merevítésnek lehajtott szélekkel, közepén réssel
a fűrésztárcsának, meg egy 90 fokban meghajlított másik lemez, amivel alá
tudom csavarozni ezt a gépet. Meg persze kellene ennek az egésznek
valami masszív állvány, ami nem hajlamos a feldőlésre. Tudom én,
hisz látom magam előtt az elképzelt eredményt, hogy ez így nagyon
erőltetett, de mindig ez van, mikor ebéd után állok neki gondolkodni.

 

 

Gondoltam - mint a másik gép esetében - itt is ránézek a szénkefékre.

 

 

Némi portól eltekintve, ez még olyan mint egy új!

 

 

Ennek is el lehet dönteni a tárcsáját oldalra, azonban visszahúzni az alaplemezbe,
na azt már nem lehet. Vagyis ezzel a géppel nem lehet nútot vágni.
Mondjuk nem is akartam, csak úgy megállapítottam.

 

 

Amúgy ezért vettem meg, csak sosem használtam. Mármint
arra, hogy új esővető lécet vágjak vele a balkonajtóra.

 

 

Mily bájosan jópofa dolog, hogy a dobozra france, a gépre meg kina van írva...
Valamint azt is próbálom memorizálni, hogy erre a gépre 140-es tárcsa való.

 

 

Mivel egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen, már úgy értem, hogy akkor
most ezt a gépet építsem bele valamibe, vagy a múltkor mutatott oroszt, ezért ha
nem is teljesen, de azért úgy nagyjából összeraktam. Ha nem ebből a gépből
lesz a körfűrészasztal, akkor a védelmet feltétlenül vissza fogom rá szerelni.
Mondjuk annyira nem lesz egyszerű, mert valahol folyton megszorult, illetve
szegénykém jelenleg igen alaposan el is van görbülve. Utóbbi sajnálatos állag
valószínűleg attól alakult ki, mert megevett néhány fadarabot, ami beleszorult.

 

 

Ezt most félreteszem, mert bár a körfűrészasztalra is illik feltenni egy ilyet, csak
annak nem pont ilyen a formája, mert az nem halad keresztül az asztal lapján.

 

 


Második fejezet
(melyben csinálok is végre valamit)

Ez még nem a körfűrész, hanem ez még csak a lombseprű, ami azzal szórakoztatott,
hogy hiába fixáltam a sörték pozícióját az apró piros karral, mikor épp milyen
kedve volt, akkorára nyílt ki, vagy épp csukódott össze. Gondoltam biztos
csak valami apróbb baja van, hiszen nincs is benne semmiféle olyan
alkatrész, ami mondjuk az erőltetéstől tönkremehetne. Hát ja...

 

 

Mert ugye, aki ezt így kitalálta, azért csak át kéne már rajta szúrni ezt a szart!

 

 

Még tiszta szerencse, hogy mióta szétrendeztem a csavarjaimat (ez persze majd még
egy későbbi project lesz), illetve elkészítettem számukra ezt a állványt (ez is egy
jövőbeli farigcsálós project), azóta csak odanyúlok, és már kezemben is van
amit szeretnék! Meg ahogy azt a Móricka elképzeli! Mert ugye hiába is tennék
be a görbe helyére egy egyenes csavart, az - épp mint az elődje - újra elgörbülne.

 

 

Ezért felfúrtam az immáron hosszabb kábelű (ez is egy jövőbeli project) Makita
fúrógéppel a lombseprűben található lyukat hatosra, majd tettem bele egy ötös
csavart. Azért ötöst, mert hatossal egyszerűen képtelenség volt lezárni a kart.
Mert ugye az nem csak, hogy egy milliméterrel közelebb vitte a két anyagot
egymáshoz, hanem ráadásul még elgörbíthetetlennek is mutatkozott.
Miután ezzel az eleinte még egészen aprónak tűnő javítással
megvoltam, már félve álltam neki a körfűrésznek.

 

 

No nem arról van szó, hogy visszaszerelem a ki tudja merre hányódó tárcsavédőt
(illetve az a valami inkább engem véd), hanem arról, hogy végképp sikerült
szegény gépet kivégeznem. Az mondjuk igaz, hogy mire feladta, addigra
felaprítottam vele egy akkora adag lécet, bútorlapot, illetve még komplett
bútorokat is, hogy csak lestem, mennyi fadarabot sikerült elővarázsolnom
a szomszédasszony pincéjéből. Az ura is nagy gyűjtő volt, épp ahogy én.

 

 

Lényeg a lényeg! Kinyírtam a gépet. Először még úgy volt, hogy
leveszem róla a talpát, csak aztán rájöttem, hogy a képen látható
módon kinyitva, egészen stabilan áll, ezért inkább rajta hagytam.

 

 

Hogy mi hibája lett szegénykémnek? Nos az, hogy ezt a tengelyt tekergetve, vagy
akár bekapcsolva a gépet, érezhetően, pláne hallhatóan is átugrálnak egymáson
a fogaskerekek fogai. Magyarul olyan recsegés ropogás jön a gépből,
hogy valósággal összefacsarodik tőle az ember szíve!

 

 

Ennek annyi.  :o(
Nem szokásom szmájlit tenni az írásomba, de ennek most nagyon itt volt a helye.

 

 

Fogatlan ez, mint a gazdája!

 

 

Gondoltam adok neki egy esélyt. Ha leveszem a zégert, lehúzom a fogaskereket,
megfordítom, majd összeszerelem, akkor - ha szerencsém van - újra használható
lesz. Na most a szerencséről annyit, hogy miután a gép tönkrement, megláttam
a tesóját a teszkós újságban négyezerért. Azért írtam kisbetűvel az áruház
nevét, mert mikor nagy boldogan visszakarikáztam a boltba, egy
árva darab körfűrész sem volt a polcon! Gondoltam sebaj!
Átbicikliztem a közeli plázába, de persze ott sem volt. Na most
mindjárt másnap, bár eddig ezt még sosem mertem megkockáztatni,
megindultam az M5 Tesco felé, mondván az jó nagy bolt, ott talán még
akad néhány kósza példány az akciós körfűrészből. Komolyan mondom
olyan utakon jutottam el odáig, pláne hátszélben, hogy csak néztem!
Például találkoztam útközben a prérin legelő lovakkal, ami azért
egy városi gyereknek nem semmi élmény. Mondjuk közel azt
azért nem mertem hozzájuk menni, mivel úgy ítéltem meg,
hogy valószínűleg sokkal gyorsabbak, mint én a biciklimmel.
Mit tudom én azt, hogy eszik-e a ló embert! Akkora feje van, hogy
simán le tudja harapni az enyémet! Foga meg biztos több, mint nekem.
No nem mintha meg akarnék harapni egy lovat, hanem csak úgy mondtam.

 

 

Aztán láttam egy ilyen, a lovakhoz hasonlatosan
szintén a semmi közepén álló templomot is.

 

 

Majd egy ilyen gépet is, amiről ugyan nem tudom, hogy micsoda, azt azonban igen,
hogy semmiképp sem szeretnék a közelében tartózkodni, amikor bekapcsolják!
Ez amúgy egy szénaforgató. (köszönet az olvasóknak a gyors megfejtésért)

 

 

Természetesen a világvégi Tesco-ban sem volt az akciós körfűrészből, mely tényt
már csak a szerszámos dobozokon hanyagul ülő medve bánatos tekintetéből is ki
lehet olvasni. Ez mondjuk azért nem hatott meg annyira, mint az, hogy visszafelé
már szinte végig erős ellenszélben kellett tekernem. Illetve amivel még sikerült
nálam kihúznia a gyufát a Tesco-nak, az az akció lejártát követő napon a
polcokon újra megjelenő körfűrész. Na most erre azért nehéz lenne
ráfogni, hogy azért volt így, mert ugye a készlet erejéig. Pláne
úgy, hogy ugyanez az "akció" két hónap múlva a felfújható
ággyal is megismétlődött. Abból is csak addig nem volt
a polcon egy árva darab sem, míg tartott az akció.

 

 

Mondjuk mit pofázok, mikor a múltkor meg milyen szépen kifogtam
a nagyobbik gépre ezt a valóban nagyon akciós körfűrészlapot.

 

 

Igen, jól látod, már kereke van a biciklis ládának, de a kerekesítésről szóló cikket, is
majd csak valamikor a távoli jövőben olvashatod. Így jár az (mármint én), aki
évek multával friss képeket told bele egy még meg sem jelent cikkbe. No
persze nem ezt szerettem volna mondani a képpel, hanem azt, hogy
mivel a kék szerszámosládára lenne szükségem, ezért az van belül.
(a barnától balra, csak innen nem látszik) Hogy ne csak olyan projecteket
említsek meg, melyekkel már elkészültem, a szekrénynek támasztott csempékből
készülök elkövetni a forrasztópadomat. A valahonnan fentről lelógó fogorvosi
(vagy talán inkább fogtechnikusi) marónak pedig egy 42 voltos tápegységet
készülök összedobni. Dobozom és kapcsolóm már van, de a trafót azt
még nem sikerült megtekercselnem. Mondjuk alapanyag van,
szóval már tényleg csak a munkakedv hiányzik.

 

 

Most viszont egy zéger gyűrű fogó. Már mindent áttúrtam, de nem lett meg!

 

 

Ami persze nem csoda, mikor a többi fogó közé volt bedobva.

 

 

Ugyan hiányzik róla az egyik hegye, de ezt majd idővel pótolom. Illetve a
hiányossága ellenére is sikerült vele leugrasztanom a helyéről a zégert.

 

 

Ugyan megindult lefelé, de még nagyon ragaszkodik a tengelyéhez.

 

 

A fogaskerék párjával, ami amúgy egyben a motor forgórészének tengelyvége is,
sajnos semmit sem tudok kezdeni. Már úgy értem, hogy azon kívül, hogy
csak állok itt előtte erőst csodálkozva, miközben szomorúan nézem.

 

 

Ha nem is adta magát könnyen, de idővel azért csak sikerült szétkalapálnom!

 

 

A fogaskereket a tengelyén megtartó ék szerencsére nem a földre, hanem
csak a satu belsejébe esett. Ez azért szerencse, mert ha leesik, akkor...

 

 

...na akkor nagyon nehéz bármit is megtalálni ezen a direkt apró bizbaszok
eltűntetésére kifejlesztett mintájú linóleumon. Ezt persze direkt azért
fektettem ide a pince elé, hogy az előd burkolat hepehupás betonnal
ellentétben, erről majd könnyebb lesz felvenni az apróbb dolgokat.
Hát ja. Ha megtalálom! Na olyankor mondjuk valóban könnyebb.

 

 

Újra egyben, csak immáron megfordított fogaskerékkel.

 

 

Na most az igaz, hogy a nagyobbik gép már megkapta, de ennek a kisebbiknek is
kellene egy új tárcsa. Vagy legalább ott meg kellene igazítanom, ahol kihajlott
róla oldalra az egyik fog. Mivel ez a fogas kérdés jelenleg kevésbé érdekelt,
mint az, hogy jó lett-e a gép, így ennek kiigazítását későbbre halasztottam.

 

 

Mivel jó lett a gép, kitörő örömmel toltam be a helyére. Na most azt, hogy már
megint lefelejtettem róla a tárcsavédőt, azt arra fogtam, hogy azt majd akkor
fogom visszaszerelni, ha kaptam hozzá (természetesen olcsón) egy új tárcsát.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.