Taxióra
(régi darab)

A taxióra úgy került ide, hogy megmentettem mikor egy szomszédasszonynak
segítettem kilomtalanítani a pincét az ura után. Gondoltam van ez a valami
olyan érdekes, hogy megér egy beletekintést. A fúrógép papírját meg
csak úgy egyszerűen megtaláltam. Bezzeg ha kerestem volna...

Az utóbbi időben próbálom nem összekeverni a szétszedtem cikkeket. Ezt úgy kell
érteni, hogy a szétszedések sorrendjében jelennek meg. Kivéve persze a magnókat
és a rádiókat, mert a róluk szóló cikkeket vagy előre, vagy utólag szoktam megírni,
majd betűzdelni a többi közé. Na most attól, hogy próbálom tartani a sorrendet (már
csak azért is, hogy ne zavarodjak bele), na attól még olyan összevisszák a képsorok,
hogy néha magam sem értem mi, hogy, miért került éppen oda, ahol épp van. Jelen
pillanatban azért van itt ez a doboz, illetve a róla készült kép, mert bár a pincében
rejtegetett apró műszeres dobozom tartalmának bemutatása hónapokkal ezelőtt
megtörtént, csakhogy az akkor megkezdett taxiórás cikkre csak mára értem
oda. Akarom mondani ide. Vagyis mikor ma ennek a témának nekiálltam,
akkor már rég ott volt egy beszámozott és elnevezett mappa, benne a már
szintén beszámozott és elnevezett két nyitóképpel. Hogy mit akartam vele
mondani? Na ez egy jó kérdés! Talán azt, hogy bár végre nyitottam egy
saját dobozt az óráknak, de ez a taxióra biztosan nem fog beleférni.

Volt róla néhány kép, amint útban van az előszobában, de végül, ahogy a többi,
ez is ideért a boncasztalra. Már úgy értem, hogy épp mint ahogy a többi, lassan,
nehézkesen, folyton kerülgetve. Ahogy itt álltam és nézegettem, végig azon járt
az eszem, hogy ha nem fogadtam volna be, akkor elvitte volna a szemetes autó.

Azért kapott maga alá egy papírt, mert koszos. Azért nem nagyot, csak A3-ast, mert
szörnyen koszos! A műszertől jobbra látható valami ugyanis konkrétan feketén fog.

Felkaptam, letekertem róla a kábelt, odébb tettem, mire fel leestek róla ezek a részek.
Mivel jelen esetben kipofozásról szó sincs, így ezek azonnal a kukában végezték.

Na ez az amit nem kellett volna szétszednem, hanem csak utalni rá, hogy eredetileg
sorba van kötve az autó kilométeróráját meghajtó spirállal. Egy mágnes forog
benne, ami gondolom reed relét, vagy esetleg egy Hall elemet vezérel.

Természetesen nekiálltam és szétszedtem. Innentől
kezdve amit csak megfogtam, az mind fekete lett!

Mikor úgy egy fél óra múlva sikerült kikeverednem a fürdőszobából, mind a csapot,
mint a környékét, mind pedig magamat nagytakarítva, na akkora már úgy be
voltam rágva a fekete zsírmocsokra, hogy ezeket a koszos csavarokat
mindenféle szívfájdalom nélkül szórtam át a szemetesbe.
No nem magukban, hanem papírostul!

Bár nem lettek teljesen tiszták, de egy fényképezés erejéig annyi mosogatás is
megteszi, amennyit mérgemben rájuk eresztettem. Minden fekete volt!
Egy körömkefét úgy kivégzett, hogy azt már meg sem mertem
próbálni kitakarítani. A zöld valami az Ultrás doboz
teteje, amit szintén el kellett mosogatnom.

Kikapcsolt állásban nem taxi a taxi. Szabad állásban világít a kocsi tetején
a taxi szabad állapotát mutató lámpa. Foglalt állásban jár az
óra, míg a fizet feliratról elkapcsolva nullázódik.

Így kívülről nézve azt gondoltam, hogy a hasznos kilométer és az összes forint
kijelzője LCD, ami tippem mondjuk nem jött be. Ez az óra olyan régi, hogy
mikor ez futott, akkor még 20 forint volt az alapdíj, 40 a kilométer,
míg az állásért percenként 10 forintot kellett fizetni.

Az a valami ott a Digitaxi előtt, az Eördögh nevű cég emblémája.

Szemből és felülről épnek néz ki.

Hátulról azonban már nem. Ez engem csak annyiban zavar,
hogy így a doboz nem minősül újrahasznosíthatónak.

A felfüggesztő keretéből két hajlítással olyan fiókfület varázslok, hogy még!
Amúgy azért szereltem le az óráról, mert akadályozott a fényképezésben.

Ezt ugyanis mindenképp szerettem volna megörökíteni.
Mára már nincs is olyan pénz, hogy kétforintos.

Megblankoltam a már levágott impulzusadó felé tartó kábelt, majd a pozitív pólus
és a jelbemenet közé kötött jelgenerátorommal helyettesítettem
a taxióra megmozgatásához szükséges jeleket.

Íme egy kis ízelítő abból az időből, mikor még csak
40 (negyven) forint volt a taxi kilométerdíja.

Ezek a csavarok rézből vannak. No nem az anyaguk miatt teszem el őket,
hiszen nem vagyok válogatós, vagyis nemcsak réz, de részemről
mindenféle anyagokból készült csavarokat gyűjtök.

Ez nem egy megrendezett kép, hanem csak óvatlanul
fogtam meg, mire fel a doboz egyszerűen szétborult.

Az elektronika panelja a doboz felső felében kapott helyet.

CMOS integrált áramkörök vannak benne. A felépítése, ha nem is példaértékű, de
tisztes iparos munka. Bár vannak a dobozban mindenféle vezetékek, de amennyire
átnéztem (ültem előtte, miközben bambultam) épp csak a szükséges mennyiségben.

Ez lesz a taxióra programot futtató agy, amiről korabeli szokás szerint lecsiszolták
a típust jelölő feliratot. Erre azért volt szükség, hogy ne legyen olyan könnyű
lekoppintani. Mondjuk jelen esetben még megértem, de mikor egy 741-es
műveleti erősítőről, vagy 555-ös időzítőről volt eltüntetve a típusjelzés,
azt egy javításkori csere esetén nem volt valami nehéz rutinból átlépni.

Ez itt a működési frekvenciát meghatározó kvarc.

Ez pedig a csupasz kijelzők képe szemből. Itt aztán újra megálltam, s nekiálltam
azon morfondírozni, hogy vajon mi mást lehetne belőle csinálni. Mondjuk
most már, hogy nem nagyon csinálok semmit, legfeljebb szétverem
a dolgokat, szóval így már nem sok ötletem volt a hasznosításra.

Mivel nem láttam a dobozban relét, így más eszköz nem lévén, ez
a yaxley kapcsolta be a taxi tetején található szabadjelzőt.
Ha csak kívülről meg nem volt relézve a fehér szál.

Mikor ezt a számláló jelfogót (no meg a párját) megláttam, mindjárt felmerült
bennem a kérdés, hogy ha nem LCD, akkor vajon miért nem láttam belőlük
semmit az előlapon keresztül, hiszen ezek amúgy jó kontrasztos számok.

Nos azért, mert le voltak ragasztva belülről szigetelőszalaggal.
Hogy aztán erre mi szükség volt, arra ötletem sincs...

Mivel a doboza törött, a belseje értéktelen, valamint így egyben nem jó semmi
másra, ezért végig rezgett a léc, hogy mégiscsak szétszedem. Nemrég úgyis
nyitottam egy új alkatrészes dobozt, mégpedig épp számlálók felirattal.

Valahol itt tarthattam, mikor végül mégis úgy döntöttem, hogy inkább összerakom.
No nem mintha kellene, vagy esély lenne rá, hogy fog, hanem azért, mert
könnyebbnek látszott összerakni, mint nekiállni és szétpákázni.

Mindjárt megváltozott a dologról a véleményem, mikor kiderült, hogy
az eddig kilógó drótoknak eszük ágában sincs visszaférni a dobozba.

Ezeknek meg pláne nem! Amúgy egyértelműen nem érte
meg a látvány, hogy beáldoztam érte az egyik kefémet.

A bal oldala ment a kilométerórába, a középső rész adta a jelet,
míg a jobb oldali vastagabb tengelyben található lyukba a
kilométerórához eredetileg csatlakozó spirál illeszkedett.

Hogy miért kellett ezt az üreget zsírral teljesen kitölteni, azt mondjuk nem értem.

Az ott nem reed relé, hanem Hall elem. Ez érzékelte a mágnes adta impulzusokat.

Hú de nagyon nem akarta ezt a dolgot...

Végül úgy sikerült az összes összetevőt a dobozon belülre varázsolnom, hogy először
csak a kábel volt benne, majd miután sikerült összefognom a dobozt, belegyűrtem
a jeladó alkatrészeit is. Na most itt aztán jól el is akadtam, mert ugye ha ezt így
elengedem, akkor egyből szétesik, pláne kipotyognak belőle a jeladó összes
alkatrészei. Ráadásul mivel épp egyedül voltam itthon, ezért nem volt kire
bíznom az összefogás nemes feladatát, míg én elszaladok valami kötözőért.

Végül úgy sikerült feloldanom a helyzetet, hogy levettem a polcról egy guriga
folpackot (amit direkt ilyen esetekre tartok a szobában), majd fél kézzel
bénázva nekiálltam rátekerni a dobozra. A taxióra felirat meg azért
került rá, hogy ha bármi okból keresném, azonban a csomagoláson
keresztül valamiért épp nem ismerném fel (demencia rulez), akkor
ugyan legyen már rá némi támpontom, hogy mit tartok a kezemben.

Mikor ezeket a maradékokat megláttam, egyből az jutott róluk eszembe, hogy mivel
a múltkor már lefuttattam a csavarok szétválogatását, illetve az alkatrészekét is,
így jobb volna ha nem termelném újra a rumlit. Vagyis betenném a csavarokat
egy dobozkába, majd levinném a pincébe, s ha szét nem is szortíroznám őket
(legalábbis azonnal nem), de legalább valami olyan helyre kerülnének, ahol erre
ha később is, de azért van némi esélyük. Ez amúgy egy nagyszerű ötlet! Mégpedig
annyira az, hogy mikor néhány nap múlva a pincében jártam, azt kellett látnom,
hogy már valamikor régebben nyitottam is egy ideiglenesnek titulált vegyes
csavaros dobozt. Szóval nem mai volt az ötlet, illetve egyre könnyebben
felejtek. Most, mikor ezeket a sorokat rovom, például azt felejtettem
el, hogy a jelen kép kapcsán eredetileg nem is erről, hanem arról
szerettem volna megemlékezni, hogy nem találtam a lakásban
semmiféle olyan dobozt, amibe beszórhattam volna ezeket a
csavarokat. Miután ezen alaposan kidühöngtem magam, menten
eszembe is jutott, hogy biztosan akad a spájzban üres tejfölös vödör.
Azt gondolom talán már mondanom sem kell, hogy egy sem volt!
Épp elvitte anyám a telekre az összest. A csavarokat végül
a melóskabátom egyik zsebébe sikerült elrejtenem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.