Hogy nem vagyok normális, az eddig sem igazán volt titok, mint ahogy az sem, hogy a remélt gyorsabb haladás érdekében, mindenféle hülye feltételeket szoktam magamnak szabni.
   Most például azt találtam ki (ami a valós időben természetesen már több mint egy éve volt), hogy akkor fogok legközelebb leülni a székre, mikor már mindent szétszedtem, ami csak ebben a hatalmas dobozban található. Mivel ezen nem igazán indokolható elhatározásom óta csak néhány apróság került ki a dobozból, gondoltam csak elveszek már innen is valamit.

   Mire fel amit csak értem, átraktam az asztalra, gondolván hátha a dolgok fogdosása közben kedvet kapok valamelyik kincsem felboncolásához. Na most az igazság, vagy annak egy másik vetülete az, hogy kerestem valamit, csak mire odáig jutottam, hogy megírjam a képekhez ezeket a betűket, vagyis már mindjárt másnap délelőttre teljesen kiment a fejemből, hogy mi volt az.

   Miután a lomos pincében történő turkálással végeztem, átjöttem a fáspincébe, felkenni egy újabb réteg lakkot a gatter nyelére, mire fel a ki tudja mi helyett megtalált két apró fekete doboz kevés híján az előtérben felejtve végezte, mint ahogy ez már ki tudja mióta így van a motor pozícionálású autótükörrel is.

   Kissé odébb toltam a tölcséres hangszórókat, de épp csak annyira, hogy legyen hol elhelyeznem a két fekete dobozt. Kezdetben még úgy volt, hogy majd holnap szedem szét valamelyiket, csak aztán - mivel ezt már rengetegszer mondtam - mégis inkább a "még ma egyet" lehetőség mellett döntöttem.

   Azért ezt vettem le, mert a rengeteg kincs közül ez látszott a legegyszerűbb esetnek. Ez egy úgynevezett ISDN terminál adapter, ami egy alapszolgáltatású ISDN NT lehetőségeinek kibővítésére szolgál, arra ugyanis csak ISDN eszközöket, például ISDN alközpontot, vagy ISDN telefonkészüléket lehet rákötni.
   Hogy ennek a dobozkának mi értelme van, mikor létezik ISDN NT-ből olyan is, ami mindezeket tudja? Nos az, hogy míg egy Intracom Netmod NT drága, addig egy alap NT plusz egy ilyen TA kombinációja olcsó. Ráadásul utóbbi nem a szolgáltató tulajdona! Vagyis az ügyfél egy olcsó eszközt kap, megjegyzem alapáron, majd ha szüksége van, vagy később támad rá, megveszi hozzá ezt a dobozt, amúgy szintén olcsón.
   A szolgáltató oldaláról ennek az az előnye (mármint az egyértelmű spóroláson felül), hogy az ügyféltulajdonú eszközökért nem ő felel. Az ügyféloldali előny pedig az, hogy nem kell egy drágább szolgáltatást megvennie, ha nincs rá szüksége. Hátrányként persze ott van az, hogy a TA (vagyis a képen látható terminál adapter) az ügyfélé, neki kell programoznia, ő vesz helyette másikat, ha tegyük fel bedöglik.

   Mivel nincs, és amúgy soha nem is volt itthon ISDN vonalam, és már nem is szerelek fel olyat (mármint az ügyfeleknek), így ez a doboz számomra annyira értéktelen, hogy részemről a kincseim közt már csak mint egy újrahasznosítható doboz van nyilvántartva.

   A nagyobb címke alatt egy kisebb bújt meg, mely kombináció, illetve a címkék feliratai arról árulkodnak, hogy a hardveren futó szoftver (vagy akár az egész készülék) a születése óta verzióváltáson esett át.

   Az ISDN feliratú aljzatba jön az NT felől érkező kábel, míg a TEL1 és a TEL2 aljzatokba analóg telefonkészüléket lehet csatlakoztatni. A soros port a számítógép csatlakoztatására szolgál (mármint adatátviteli célra) míg az USB porton keresztül lehet a dobozkát programozni. Utóbbiról lehetőségről semmit sem tudok mondani, mert olyat - mivel ez egy előfizetői tulajdonú eszköz - sohasem csináltam.

   A tápegység lehetetlen formájú csatlakozóaljzatát megszemlélve, mindjárt két kérdés is beugrott. Míg az első az, hogy vajon miért érzi annyi villamosmérnök kényszeresen, hogy márpedig neki terveznie kell egy saját, semmi másra sem emlékeztető tápaljzatot? A másik az, hogy vajon illik-e bele annak a dugasztápnak a dugója, amit a minap hoztam fel a pincei székemen található dobozból, mégpedig emlékeim szerint a digitális képkerethez.

   Mondjuk vannak benne szép piros LED-ek, melyeken felül a háttérben megbúvó SMD TL082 IC-k talán még újrahasznosíthatók. Már úgy értem, hogy az én szerelési lehetőségeimet figyelembe véve.

   Bár tettem rá egy újabb erőltetett kísérletet (ezt úgy kell érteni, hogy ismét odafeszítettem neki a csavarhúzóval rendesen), azonban továbbra sem sikerült szétpattintanom a dobozt, mire fel épp ahogy kiszedtem, úgy vissza is oldalról csúsztatva került a helyére a panel.

   Miután sikerült összeraknom, mindjárt három okot is találtam rá, hogy hosszasan bámuljam. Az első, tényszerűen a legindokoltabb az volt, hogy már nagyon közel álltam az ebéd utáni alváshoz, miközben a második az, hogy ennek ellenére sem sikerült a dobozba beleálmodnom semmit. A harmadik kérdésre (mármint arra, hogy hova teszem) legalább megtaláltam a választ, mert valamelyik pincei pakolgatás kapcsán keletkezett egy hatalmas doboz, amiben mindenféle távközlés technikai lom található. Azoknak a cuccoknak lesz ráhajítva a tetejére. Már persze csak akkor, ha van már arrafelé akkora rend, hogy odaférek a dobozhoz...