Fritz ISDN terminál adapter
(alap ISDN NT-hez)

   Hogy felhoztam a pincéből egy bigyót (amúgy kettőt) szétszedésre, miközben már amúgy is volt az eltehető munkalapon két félbehagyott másik? Hát ja. De ezt legalább gyorsan bemutatom, nem úgy mint mondjuk a háttérben látható szovjet, meg a sárga fényerőszabályzót.

 

 

   A doboz kissé rozzant állaga alapján úgy tűnhet, hogy használt, pedig vadonatúj, épp csak sokat rázódott a kocsiban. Mármint még a cégesben. Ez tulajdonképpen ugyanarra való, mint a már korábban bemutatott Eicon Diva TA társa, csak ennek más a márkája. Ezt olyankor voltam kénytelen elővenni, ha vita volt, hogy a cég által nyújtott ISDN szolgáltatásban van-e a hiba, vagy az ügyfél saját tulajdonú eszközében. Szinte mindig az derült ki, hogy az ISDN rendben. Míg ezt az ügyfelek egy része simán megértette, tudomásul vette, hogy a probléma innentől nem rám tartozik, addig mások szó szerint képesek voltak megsértődni azon, mikor vitát nyitottunk, hogy kinek kell tudnia, hogy merre van az öt éve vásárolt terminál adapter (vagyis ez) garancialevele. Általában azzal a kijelentésemmel sikerült győznöm, hogy nem én dolgozok itt, nem tudhatom, hogy mi merre van.

 

 

   Ez szerintem akkor került a kocsiba, mikor több mint egy évtizednyi íróasztalnál ücsörgés után visszamentem szerelőnek, ami még valamikor 2004-ben volt. Mivel a melót 2014-ben abbahagytam, ez a doboz 10 évet rázódott a kocsiban. Ehhez képest nem is néz ki olyan rosszul.
  
Amúgy onnan van, hogy az egyik ügyfél az ISDN vonalának felszerelésekor nem kérte, mégpedig annyira nem, hogy nem is engedte, hogy otthagyjam nála. Gondoltam majd keresi ha kell, s addig is míg ez bekövetkezik, bevágtam hátra, ahol a kocsiban már meglehetős mennyiségű telefonos témájú kincs fogadta.
  
Ez kérlek annyira így volt, hogy mikor abbahagytam a melót, addigra annyi kacatom gyűlt össze, hogy többet kellett fordulnom a kocsival, mire végül mindent hazahoztam. Illetve ez nem pontosan így volt, mert a kábelgyűjteményemet végül otthagytam a pincében a kollégáknak, mint ahogy megannyi mást is, de csak mert számukra aztán már tényleg nem volt itthon hely.

 

 

A rázódással eltöltött 10 év alatt a papírdoboz kikezdte a műanyagot.

 

 

Amilyen rendes vagyok, ennek még minden alkatrésze megvan.

 

 

   Mikor részemről az első ilyet felszereltem, majd rádugtam a laptopomat, egy darabig kínlódtam a beállításával, s mikor az egyik résznél elakadtam, felhívtam segítségül egy nálam nagyobb tudású kollégát (mármint telefonon), aki azt mondta, hogy hozzá ne nyúljak, ne állítsak be rajta semmit, mert ezt a dobozt mi csak eladjuk az ügyfélnek, onnantól mindent neki kell intéznie. Én persze befejeztem amit elkezdtem, mert az irodában ücsörgő hölgy nagyon nem úgy nézett ki, mint aki bármit is képes lenne beállítni egy ilyen eszközön. Ez az apró hardver amúgy arra a célra való, hogy az alap ISDN NT S buszából analóg vonalakat varázsoljon a hagyományos, értsd nem ISDN telefonok számára.
  
Az ügyfelek részéről időnként előfordult, hogy a lehető legolcsóbb megoldást választva, nem rendelték meg ezt a dobozt az ISDN vonalukhoz, aztán csak néztek értetlenül, hogy hiába dugdossák a lyukakba az analóg készülékeiket. Épp az ilyen esetekre tartottam a kocsiban egy egyszerű ISDN telefont, amivel be tudtam mutatni, hogy részünkről rendben van a dolog. Mondjuk azt sokszor nehéz volt elmagyarázni az ügyfeleknek, hogy a legolcsóbb szolgáltatások azért olcsók, mert azokból ugye hiányoznak az úgynevezett prémium szolgáltatások.

 

 

   Egy másik tipikus hiba volt, hogy az ügyfelek az iroda átrendezése alkalmával (vagy egyszerűen csak a festés utáni visszapakoláskor) összekeverték a kábeleket. Amit a képen látunk, bár tisztára úgy néz ki, mint egy LAN kábel, csakhogy ennek másképp, illetve máshová vannak bekötve az erei. (konkrétan csak a négy középső érintkezőhöz tartozik vezeték) Aztán volt nagy csodálkozás, hogy a múltkor még jó volt, most meg már semmi sem működik.
  
A keveredést amúgy általában az okozta, hogy volt ugye az alap ISDN NT, aztán volt ez a terminál adapter, plusz egy ADSL modem, plusz annak a szűrője, plusz egy router, ami már annyi lyukat és vezetéket jelentett, hogy szakember volt a talpán, aki elsőre átlátta a drótgubancot.
  
Ezeket a helyredugdosásokat persze kiszámláztuk, amit az ügyfelek egy része tudomásul vett, hiszen egyértelműen ő keverte össze a dolgokat, míg mások képtelenek voltak elviselni a tudatot, hogy bennük van a hiba. Ilyenkor jöttek azzal, hogy a festők voltak, számlázzuk ki nekik a munkát, amire az volt a sablon válasz, hogy a helyszín biztosítása az ügyfél feladata. Lehet, hogy undok vagyok, de ezt én annyira szerettem mondani...

 

 

   Ez itt szintén úgy néz ki, mint a LAN kábel dugója, csakhogy ez szerencsére sehova máshova nem dugható be. Mármint azért szerencsére, mert ez a dugó a tápegységből jövő kábel végén van, illetve azért nem dugható be máshova, mert (innen nézve jobbra lent) kilóg belőle egy a többi hasonszőrű dugóról hiányzó pöcök.

 

 

   Az egyes csatlakozóaljzatok annyira egyértelműen lettek feliratozva, hogy a dugók összekeverése még egy nem szakember számára is szégyen. Ettől persze még simán előfordult, hogy valakinek nem sikerült bedugnia mondjuk egy LAN kábel dugóját az egyes számú analóg telefonhoz tartozó aljzatba (mármint a router helyett), aztán megesküdött rá, hogy az ő számítógépe - mióta csak megvan - mindig az egyes számú lyukba volt bedugva. Ezeket az ügyfeleket aztán nagyon nehéz volt róla meggyőzni, hogy míg elő nem keríti a routert (mert ugye az ISDN TA nem az), addig egészen biztosan nem lesz internet.

 

 

   A szokásos RJ11-es csatlakozók mellett látható kettős lyukak - megjegyzem igencsak ötletes módon - a csupasz vezetékvégek bekötésére szolgálnak. Erre a szolgáltatásra mondjuk annyira nem volt igény, hogy én oda a 10 melósévem alatt sosem láttam drótot bekötve.

 

 

   Míg az RJ45-ös aljzat négyzetes, addig ez a spéci tápaljzat nem. Lásd a felső két felöntést, valamint a nyíllal mutatott részt. Ezekkel lett biztosítva, hogy a dugók és aljzatok ne legyenek csereszabatosak. Arra a nyilvánvaló kérdésre, hogy a gyártó mégis miért nem egy szokásos tápaljzatot szerelt be, az a válasz, hogy ennek a doboznak kettős tápellátási igénye van.

 

 

Mármint ez a kettő, mely adatokat a dugasztápról lestem le.

 

 

Már megint egy olyan doboz, ami számomra újrahasznosíthatatlan...

 

 

Mármint az én igényeim szerint nem újrahasznosítható.

 

 

Amúgy a készülék alkatrészkészlete sem az.

 

 

Mondjuk az elkókat és a diódahidakat még az én szintemen
is tudnám használni. Már ha csinálnék belőlük valamit...

 

 

   Ha nem is nulla a kvarcfelhasználásom, de az elmúlt majdnem hat évtized alatt még csak néhány darab fogyott el belőle. Került kvarc például a magam építette frekvenciamérőbe, néhány a woblerba, az átépített fehér órás rádióba, meg persze néhány általam feltuningolt President Grant CB rádióba is.

 

 

   A hozzávaló körítés nélkül csak ezt az egy szem LED-et sikerült szóra bírnom. Csak bambultam a fényébe, miközben azon merengtem, hogy ebben a dobozban sosem fog többé járni az áram.

 

 

Akár ki is dobhattam volna, de mivel sosem bántott, csak tette a
dolgát, ahogy kell, már csak puszta tiszteletből is összeraktam.

 

 

   A múltkor a router esett át a bemutatón, most meg a TA, minek folyományaként (ha csak ki nem fogy belőlem holnapra a lendület) ebből egy csere lesz. Mármint leviszem a dobozokat a pincébe, ahonnan felhozok helyettük két másikat. Azért kettőt, hogy legyen miből választanom. Na most azt, hogy melyik kettőt hozom fel helyettük, nos azt meg majd odalent fogom kiválasztani. Ha tartom magam a napi egy tempóhoz, akkor idővel el fognak fogyni a lomos pincébe közvetlenül az ajtó környékére halmozott kacatjaim. De ezt az álmomat már annyiszor meséltem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.