Stopper
(digitális)

Ezt a digitális stoppert akkor találtam, mikor a pincében koslattam a várható
szétszedések között. Na most ha nem működik, akkor egyértelmű, hogy
a kukában fogja végezni. Viszont ha rendben teszi a dolgát? Na akkor
felkerül a polcra, a többi bevethető működőképes apróságom közé.

Az alul kilógó részen eredetileg egy zsinór futott keresztül, aminél fogva nyakba
lehetett akasztani. Ezt valószínűleg onnan tudom, hogy én magam szedtem
le róla a mindenbe belegabalyodó cipőfűzőszerű kilógó valamit. Nos
erre ugyan emlékszem, a stopper eredetére azonban már nem.

Ezzel a három gombbal lehet vezérelni a funkcióit.

A kijelző feliratairól első ránézésre még azt gondoltam, hogy sosem fogok rájönni,
hogy melyik milyen funkciót takar, illetve jelez vissza, majd kisvártatva leesett,
hogy ezek bizony a hét napjainak rövidítései, csak persze angolul. Ez mondjuk
egy stopperbe nem nagyon kell. Természetesen nem is a szükségességük okán
vannak itt, hanem csak azért, mert attól, hogy ez egy stopper, na attól még
nem gyártottak hozzá egyedi kijelzőt, hanem használták ami volt.

Ezekből a feliratokból ítélve kétféle üzemmódja is van a stoppernek. Az egyikben
perc, másodperc, századmásodperc a kijelzés, a másikban óra, perc, másodperc.
De persze az is lehet, hogy ezek között az idő múlásával automatikusan átvált.

A hátlapon található lyukak alapján látatlanban ki
merném róla jelenteni, hogy csipogni is tud.

Balra a csipogó hangszórója, míg jobbra a hatalmas tokba szerelt apró elektronika.

Kezdetben volt egy olyan érzésem, hogy ez nem kifejezetten stopper, hanem csak
egy stopper funkcióval is ellátott karóra nagyobb házba történt átépítése, de aztán
a gombok kijelzőhöz képesti állásából rájöttem, hogy ez mégiscsak egy stopper.

Mivel nincs itthon ilyen apró elemem, így nem tudtam kipróbálni. Nagyobb persze
akad bőven, csak azt oda is kellene valahogy drótozni az apró elektronikához.

Sok értelme nem volt kiszerelni belőle a panelt, de ez
engem ugye sosem akadályozott a szétszedésben.

A gombok a karórákénál sokkalta masszívabbak. Mint az később
kiderült, a működésük viszont éppen ugyanolyan bizonytalan.

Na most attól, hogy megfolyt benne az LCD, attól még működhet,
illetve használható lehet, hiszen a kijelző bal felső sarkában
valószínűleg nincs semmiféle életbevágó információ.

Az a zöld rohadás ott a jobb alsó sarokban, az nem mutat valami jól.

Mondjuk ez a látvány sem igazán tetszetős.

Mivel a múltkor a Lomexben vettem egy rakás teleptartót, így joggal gondolhattam,
hogy csak be kell érte nyúlnom a dobozba. Na most annak ellenére nem találtam
egyes tartót, ráadásul semmilyen méretűt se, hogy épp egy ilyet szereltem fel
a szobai hőmérőre, pusztán azért, hogy ne kelljen bele gombelemet venni.

Az elektromos fogkefe akkuinak ugyan már voltak lábai, azonban az óra
a négyszeres tápfeszültségtől valószínűleg azonnal elhalálozott volna.

A késő ősz ellenére éppen nagyban sütött a nap, s még a szél sem fújt, így semmi
sem tarthatott tőle vissza, hogy elmenjek a boltba egy újabb adag, immáron
kifejezetten egycellás elemtartóért. Ha meg már úgyis ott voltam, vettem
végre néhány különböző méretű, ráadásképp szép színes zsugorcsövet is.
Na most a stopperszerelős project pusztán azért állt az asztalomon néhány
napot, mert képtelen voltam eldönteni, hogy hova a csudába tegyem
el innen a hosszuk miatt sehová be nem férő zsugorcsöveket.

Mert ugye ide, már úgy értem, hogy a jobb alsó ficakba, na ide egyrészt már
nem férnek, másrészt ha felszabdalnám őket, akkor összekeverednének
a többi műanyag csővel, minek okán akár már holnap sem tudnám
megkülönböztetni, hogy melyik a zsugorcső, és melyik a sima.

Ugyan egyáltalán nem az adott célból, de mikor elhúztam a függönyt
a hátam mögötti szekrény elől, egyszer csak megláttam, hogy két
fiókról is hiányzik a felirat. Na most az egyik ugyan ennek
ellenére foglalt volt, a másik azonban teljesen üres!

Minek okán menten át is pakoltam bele a zsugorcsöveket. Amennyiben ezt előre
tudtam volna, mármint azt, hogy találok számunka helyet, valamint bőven
fér a fiókba, akkor biztos, hogy vettem volna még néhány különböző
méretű zsugorcsövet. No de sebaj! Legalább legközelebb is
lesz okom keresztülbicajozni a városon.

Valamint immáron arra is van egy nyomós okom, hogy nyissak egy újabb teleptartós
dobozt. A második doboz valószínűleg a pincében lesz, és a nem különösebben
szép, de attól még használható állagú teleptartókat fogja tartalmazni. Mikor
már úgy voltam vele, hogy akkor most aztán már tényleg rápróbálok
egy elemet a stopperre, hogy működik-e, beállított a párom, s
letett elém egy betegeskedő karácsonyfa égősort.

Ezt egyszer már kipofoztam, illetve beletoldottam néhány plusz foglalatot,
hogy ne égjenek ki benne a körték olyan sűrűn. Ez azóta így is van!
Most azonban az apró foglalatokat tartó csipeszek adták fel.

Melyeket mindössze egyetlen lyuk fúrásával a fürdőszobai
fregoliról elorzott ruhacsipeszekkel pótolok.

Kezdetben még úgy volt, hogy csak néhányat kell kicserélnem, de végül
mindet kellett, mert annyira elérett a csipeszek műanyaga, hogy
csak úgy egyszerűen kézzel szét lehetett őket morzsolni.

A rugókat persze - jó szokásomhoz híven - kimentettem belőlük.

Mivel az új csipeszeken lyukak és persze forrasztgatási kedv híján nincsenek
keresztülfűzve a vezetékek, a rögzítésüket kábelkötegelővel oldottam meg.

Bár az elektromos részeket nem bolygattam, de ettől
persze még ellenőrizni kellett, hogy túlélte-e az
izzósor a mai procedúrát. Jelentem igen.

Mivel épp nagyon benne voltam az apróságok szerelésében, felkaptam a földről
ezt a meleget fújó szerkezetet, majd nekiálltam kiporszívózni belőle a port.

Erre a műveletre azért volt szükség, mert annyira felgyűltek a porcicák a motorban,
hogy az izzószálak bemelegedése után kis híján megállították a szöszök a forgórészt.
Ezt abból a jelenségből sikerült visszakövetkeztetnem, hogy kezdetben még csak
elcsendesedett, majd annyira el is halkult a ventilátor hangja, mintha mondjuk
be sem lett volna kapcsolva a szerkezet. Ilyenkor persze már izzott benne a
fűtőszál, minek hatására ki-be kapcsolgatott a biztonsági bimetál. Mire
a motor nagytakarításával végeztem, addigra már valósággal tombolt
bennem a vágy, hogy kipróbálhassam a stopper működőképességét.

Illetve először még azt, hogy rácsavarozható-e egyáltalán valami
elfogadható módon a stopperre a méretével vetekedő teleptartó.

Ez így alátéve, ez annyira hülyén néz ki, hogy menten neki
is álltam inkább a hátlaphoz odapróbálgatni a teleptartót.

Miután levettem a stopperről a hátlapot, csak úgy egyszerűen
ideiglenesen betoltam a vezetékek végeit az érintkezők alá.

Mivel láthatóan működik a stopper, és nem csak ennyit tud, hanem
a gombjaira is reagál, ezért úgy döntöttem, hogy kipofozom.

A fűrész mondjuk nem egy tipikus órajavító szerszám, de valamivel
csak le kellett vágnom az óra tokjáról a feleslegesnek ítélt részt.

A fűrészen túl a fúrógépre is komoly szükségem támadt, hiszen mind az óra
tokjára, mint pedig az elemtartóra fúrnom kellett két-két lyukat.
Majd kisvártatva a vezetékek bevezetéséhez újabb kettőt.

Valóságos csodaszámba megy, hogy sikerült találnom két egyforma méretű,
süllyesztett fejű lemezcsavart. Már úgy értem annak tükrében,
hogy nekem jórészt csak bontott csavarjaim vannak.

Eddig jó! Jelentette ki a szerző elbizakodottan, majd botorul kiszerelte
a panelt a stopperből, pedig akár a meglévő érintkezőkhöz is
odapöttyinthette volna a pákájával a vezetékek végeit.

A panelnak szerencsére nem esett baja.

Hanem csak a panelt tartó négy csavarból esett be ide mindjárt kettő. Na most ezzel
a fiókkal az a baj, hogy áldásos tevékenységem hatására már oly vastagon áll a
szerszámok alatt a kosz, hogy képtelenség benne megtalálni az apró csavart.

Az óracsavaros dobozom viszont el lett barikádozva a hangfalammal.

Végül sikerült találnom egy másik dobozban két megfelelő méretű csavart. Például
az ilyen apróságokért érdemes szétszedni mondjuk egy PC-ből kikopott döglött
CD meghajtót, abban ugyanis van egy rakat egészen apró csavar, valamint
több miniatűr villanymotor is. Utóbbiakból mondjuk most épp nincs
itthon, mert rásóztam a készletem egy modellező kollégára.

A kijelzett 15-ös érték azt jelenti, hogy 15 századmásodpercen belül sikerült újra
megnyomnom a start / stop gombot. Ez mondjuk nem volt valami gyors...
Persze nem is versenyeztem magammal, hanem csak úgy egyszerűen
próbából nyomkodtam az immáron működő stopperem gombjait.

A stopper végül nem a szemétbe került, hanem a használható dolgaimat tartalmazó
polcom bal felső sarkába. Szerintem még néhány év, és sikerül megszabadulnom
a használhatatlan vackaimtól, vagy mint ahogy most is történt, kipofozom őket.
Hogy aztán meg fogom-e valaha is mérni a stopperrel, hogy meddig tart egy
negyven, illetve egy hatvan fokos mosás, az még nagyon a jövő zenéje...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.