Ezt a ma bemutatásra kerülő videomagnót kifejezetten a VHS videokazetták bemutatásához találtam, amúgy itt, ezen rettenetesen zöld szelektív hulladékgyűjtő konténerek mellett.
   Mivel akad a nemes célra (mármint a kazetták bemutatására) a pincében még néhány videó, így azt mondtam magamnak, hogyha kibírja hazáig a csomagtartón, odakötetlenül, akkor jó, de ha le talál esni, akkor nem fogok érte könnyeket ejteni.

   Szerintem ez a videó élni akar! Hogy aztán valóban él-e, mármint mutat-e még egyáltalán működésre utaló jeleket, azt nemhogy most nem próbáltam ki, de még az elkövetkező néhány évben sem. Egyszer persze mindennek eljön az ideje. Már ha tényleg eljön, mielőtt még az a bizonyos valami örökre az enyészeté lenne.
   Amúgy a minap (a mindent tudó táblázatom böngészése kapcsán) az derült ki, hogy bár a szétszedtem cikkek már hosszú évekre előre meg vannak írva, csakhogy a rádiókról és a magnókról szólók még nem. Mondjuk a rádiós cikkekkel már 2021-re végig megvagyok, de a magnósokból még idénre is hiányzik három.
   Logikailag ugyan a BRG MK-29-esnek kellett volna következnie, vagy talán inkább a Terta 922-esnek, esetleg a mérete okán az Unitra ZK-246-nak, csak ugye míg csak meg nem győződök róla, hogy a videó működik, addig ugye nem tudok nekiállni a VHS videokazetták bemutatásának, amit persze lehetne magnó nélkül is, csak úgy az a cikk azért egy kissé hiányos lenne.

   Ez a csinos kis Concorde telefon úgy került képbe, hogy a múltkor valamiért itt maradt a fáspincében, s ha már egyszer ide jöttünk be a párommal először, akkor ugyan kerüljön már ez is a helyére. A többes számot jelző "is" szócska azért jogos, mert a minap lejöttem, majd csak úgy mindenféle célzatosság nélkül elkezdtem a helyükre tenni a dolgokat. Erre persze azért volt szükség, mert az utóbbi időben (megjegyzem még tőlem is szokatlanul) rengeteg mindent hagytam szét.

   Például ez a két beltéri tévéantenna - még a minapi rendrakás ellenére is - lazán a folyosói szekrényen maradt, ami részemről abszolút indokolhatatlan trehányság. No nem mintha a többi keveredésre elfogadható okaim lettek volna...

   Amit aztán az egyszerűen csak a földön hagyott dobozra helyezett antennákkal koronáztam meg. Mentségemül szolgál, hogy odaültem melléjük, majd mind a két antennát betömtem a nagyobbik dobozába, aminek amúgy valahol egy polcon, elérhető közelségben illene lennie. Mármint azért, hogyha kell, akkor épp csak oda kelljen érte nyúlnom. Na ez az az állapot, ami ebben a pincében még nem áll fenn.

   Az asztal például - aminek amúgy teljesen üresnek kellene lennie - most épp így néz ki. Ezt mondjuk tudtam, és persze részben ezért is került a sorban előre ez a mai videomagnós cikk. Mármint azért, mert a mai boncalany is ott van az asztalon, az UHER kazettás magnó alatt, a ventilátortól balra.
   Bár a Nokia kihangosítót, a printszerveres Vigor routert, és az ISDN alközpontot még nem mutattam, azonban a róluk szóló cikkekkel legalább már rég elkészültem. Hogy akkor ezek mégis miért vannak még mindig itt? Nos azért, mert ahogy az már többször is megtörtént, erre a pincére is ráférne egy újabb rendrakás.

   Ahogy unottan ácsorogtam a folyosón, majd belegondoltam, hogyha ellopnák ami a szekrénykén van, akkor a videó hiányozna-e jobban, vagy a locsolókannák a sárga dobozukkal, szomorúan vettem tudomásul, hogy hová jutott a világ.
   Na most az persze tetszik, hogy eltűnt a szobámból a videóhoz való rengeteg kazetta, meg persze az is, hogy csak megnyomok egy gombot a számítógépen, vagy a lapostévé távirányítóján, és már fut is a kiválasztott film, de attól még valahol a lelkem mélyén bánt, hogy egy annyira komplex szerkezet, mint mondjuk a videomagnó, ami ugye valaha a kommersz elektrotechnika és finommechanika mondhatni technikai csúcsa volt, csak úgy egyszerűen a szemétre került. Mármint annyira, hogyha valami baja van, vagy a kazetták bemutatója után bármi okból úgy gondolom, akkor egyszerűen elbontom. Ez persze rengeteg minden másra is igaz.

   Például a Dédi bolgár rádióját is el fogom bontani, mégpedig olyan apróra, hogy a maradéka beleférjen egy 6030-es STB dobozába. Azért abba, mert abból van egy csomó valamelyik polc tetején. A rádió helye meg ugye nagyon kell, ugyanis nincs hová visszahajtogatnom a jelenleg kilapított dobozokat. Márpedig amíg a dobozok laposak, addig ugye nem lehet beléjük rakosgatni azt a rengeteg mindenfélét, amik most például ebben a pincében is szanaszéjjel hevernek.

   Ez egy másik project (mármint a polcon a faág), mégpedig a 154-es farigcsálós, ami ugyan most még nagyon a jövőbe mutat, a valóságban azonban még a mai napon elkészült. Ennek persze (mármint annak, hogy párhuzamosan több dolognak is nekiálltam) az lett a vége, hogy gyakorlatilag képtelen voltam szétválogatni a különböző projectekhez tartozó képeket.
   Ezt a feladatot (mármint a válogatást) végül úgy oldottam meg, hogy minden képet minden projekthez odamásoltam, majd az adott cikkek szerkesztésekor egyszerűen csak letöröltem a felesleget.

   A magnót azzal a felkiáltással tettem ide, hogy majd mindjárt eljut az asztalomig, csak aztán kiderült, hogy a kipróbálásához szükséges videokazetták lent maradtak a pincében. Egy nap csúszás persze még nem a világ. Pláne úgy nem, hogy nem ártana kezdenem valamit az elkészült rengeteg képpel, mielőtt még el találnám felejteni, hogy mivégre készültek.

   Ez itt már egy másik nap, mikor is nemcsak a magnóhoz szükséges kazettákért jöttem le a pincébe, de egy füst alatt arra is kíváncsi voltam, hogy mégis mi  csudát csinál a párom a kertben, már több mint két órája. Egyrészt a minap a bokrokról lemetszett ágakat aprította fel. (lásd a vödörből kilógó ágakat)

   Ezekben a műanyag kosarakban is sejtettem egy olyat, aminek valami különös fazonú tokja van, de az végül egy másik polcról került elő. Itt aztán egy úgymond kazettavadászat következett. Mármint azért, hogy most kerüljön elő mind, most pusztuljon mind, nehogy még az legyen, hogy mikor legközelebb is találok egyet (mármint videokazettát), akkor valami értelmetlen okból megszánom, aztán csak foglalja a helyet a polcon feleslegesen.

   Ha a kazettáknak mondjuk nem is, de a videomagnónak még mindenképp ma át kell esnie a szétszedésen, hogy ne idefent foglalja a helyet. Aztán persze gyorsan rájöttem, hogy míg a szalagbefűzés módját meg nem mutattam, addig nem vihetem le a videót. Meg persze addig sem, míg meg nem néztem, hogy akad-e esetleg valami érdekesség a szemétből kiszedett kazettákon. Akkor ennyit már a szerző nagy ívű terveiről...
   Azt persze még mindig megtehetném, hogy nemcsak a magnó, de egy füst alatt maguk a kazetták is szétszedődnek, de bevallom őszintén, hogy ehhez nem éreztem magamban elég erőt. Mármint azért nem, mert tegnap voltam a pincében, ahol is egyszerre fogtam bele öt különböző barkácsolós projektbe, aminek ha most azonnal nem válogatom szét a képeit, akkor az holnap már nem is fog sikerülni!

   Akinek volt videomagnója, annak általában rengeteg emléke van róla, amivel természetesen magam is így vagyok. Ezeket most azért nem mesélem el, mert valószínűleg már korábban megtettem. Mármint mondjuk 19-es, a 230-as, a 322-es, vagy a 647-es cikkben.

   A legutolsó sor azt jelenti, hogy a kábeltévé hálózatok által használt úgynevezett hipersávot is tudja venni a tuner, vagyis nincsenek belőle kihagyva az antennás sugárzásban más célra használt sávok. Ez azért fontos információ, mert ami tuner nem ilyen (a tuner a videomagnó TV vevő része), azzal nem vehetők a kábeltévén a hipersávban működő adók.

   Jelen kép kapcsán csak két dolgot emelnék ki. Míg az egyik az, hogy lemaradt az előlapról a pillanat állj gomb, addig a másik, hogy ha nem is ment gyorsan, de azért idővel sikerült a gyártóknak a gombokat valamiféle értelmes sorrendbe rendezni.

   Amúgy benne se sok, és még alkatrész se nagyon látható. Ez valaha úgy volt, hogy nemhogy alaplap volt a videókban, de annyi más segédpanel állt ki belőlük, hogy le sem lehetett tőlük látni a doboz aljáig. Amúgy majdnem hoztam egy ilyen videót is (mármint még nagyon teleépített dobozút) a kazettákhoz, csak míg ez a képen látható példány akár egy ujjon is könnyedén lóbázható, azt a még régebbi félét két kézzel fogva is alig bírtam megemelni, így ottmaradt az útszéli porban.

   Ez pedig egy darabka szalag, ami nagyon rosszat is jelenthet. Mármint azt, hogy tropa a magnó. Ez mondjuk annyira azért nem esne rosszul, mert akkor legalább mindenféle szívfájdalom nélkül elbonthatnám. Ez már csak azért sem érne komoly veszteségként, mert emlékeim szerint ott van valahol a pincében az egyik polcon az a videomagnó, amivel a céges és a családi felvételeket tartalmazó kazettákat digitalizáltam. Mármint játszottam le. Aztán van még egy koszosnak tűnő videóm is a magnós szekrényben, és azt hiszem egy másik is, amire az van írva, hogy Hi-Fi sztereó. Na most ha még ezeken felül is találok a pincében a polcokon videót, akkor tényleg a kardomba dőlök.

   A mechanika az idők folyamán egyre inkább letisztult. Tudásra persze ez is ugyanazokat a funkciókat tudja (ha nem többet), mint a legelső VHS készülékek, csak már a mérnökök által az összes apró részletet lépésről lépésre leegyszerűsítve.

   Ide azért nem sikerült az előbb befényképeznem, mert egy kicsit meg volt indulva a kazetta fészke befelé. Mármint attól, hogy a masinát a betöltőnyíláson keresztül benyúlva - ott valamiben megkapaszkodva - hoztam fel a pincéből. Ha valaha ilyet mert volna tenni valaki a videómmal, azt valószínűleg felnégyelem.

   Mikor a műsort Varga József vezette, akkor még tetszett, de az Árkus József nevével fémjelzett változatot már csak azért, illetve idővel már csak akkor néztük, ha nem akadt helyette valami jobb.

   Ez a magnó olyan fajta, hogy nem veszi el a szalagot a forgófejtől gyorspörgetés közben. Na most ami felpörgést majd lelassulást hallunk, azt a hangot a kazettában futó szalag adja (valamint persze a meghajtása is), amit úgy kell értelmezni, hogy az a magnó veszettül gyorsan pörgeti a szalagot. Sajnálatosan az időbeli nyereséget elveszítjük azon a tényen, hogy mikor a szalag a kazettában a végéhez közeledik, akkor nagyon, de szó szerint nagyon lelassul a gyorspörgetés.

   Ugyan a kazetták bemutatásának nem álltam neki (mármint nemhogy másnap, de még több más, időben távolabbi napon sem), annyi azonban a látványról beugrott, hogy a videomagnó alját elfelejtettem levenni.