Kábelrendezés
(már kezdtem azt hinni, hogy sosem állok neki)

Ezt az irdatlan kupac kábelt már oly régóta nézegetem (megjegyzem ahelyett,
hogy végre rendbe raknám), hogy szinte el sem hiszem, hogy itt állok előtte. Már
úgy értem, hogy azzal a feltett szándékkal, miszerint ezekkel márpedig még ma
valami lesz! És nem ám csak odébb rugdosás, meg kerülgetés, mint ahogy
történt ez velük egészen idáig. Na most, illetve nem most, hanem
még vagy úgy egy éve ezen kábelek döntő többsége
a biciklis polcról került ide. Oda meg
a lakásból hordtam le kosárszám.

Az előbb említett akció konkrétan így nézett ki. Ráadásul nem is egy kosárral volt!
Na most arra, hogy ezek valaha hol voltak a lakásban, arra már nem tudok
válaszolni. Gondolom lógtak ki, meg persze lefele is mindenhonnan.

Idővel - miután mondhatni felhagytam az elektronikák bütykölésével - a valaha még
a lakásban tartott kábeles dobozaim is lekerültek a pincébe. Ide az asztalra pedig
a mindössze néhány hete elkövetett kábelszétpakolási előkészületek elnevezésű
project kapcsán kerültek. A dobozok felirataiból látszik, hogy miféle bontásban
rendeztem el a kábeleimet. Hogy most mi lesz? Már úgy értem hányfelé, és pláne
hova lesznek szétszortírozva? Na ez az, amiről jelenleg még csak halovány fogalmam
sincs! Az azonban már egészen biztos, hogy mindössze néhány órán belül lesz,
ugyanis szándékaim szerint addig innen ki nem megyek, míg csak valami
eredményt el nem értem. Illetve ez a tervem. Aztán lesz a mi lesz!

Terveim szerint körberakom magam ezekkel a fiókokkal, majd beléjük - ha esetleg
meg találnának telni, akkor egyszerűen csak rájuk - fogom dobálni a kábeleket.

Ez a bund 21x2-es kábel nem játszik, mert még meg találnám vele húzni a hátamat.
No nem mintha bárhol máshol akadna annyi hely, ahová el tudnám innen tenni.
A kábelköteggel ellentétben, az alkatrészek szétválogatásakor feleslegesnek
bizonyult kávésüvegeket azonban akár ki is dobhatnám. Már persze csak
akkor, ha azóta eszembe nem jutott volna, hogy az apróbb válogatásokkal
még nem készültem el. Az persze jó kérdés, hogy vajon kell-e egyáltalán az
a project, vagy már megint sikerült valamit túllihegnem. Mondjuk a csavarok
szétválogatásának is így lett vége. Már úgy értem, hogy úgy, hogy egyszer csak
azt találtam mondani, hogy na most van vége, aztán még hónapokig jutott
minden egyes pincei képsorba egy kevéske a csavarválogatásból is.
Mint az az eddigi keringésemből sejthető, továbbra is ott tartok,
hogy valami érthetetlen okból húzódozok a kábelválogatástól.

Pedig komolyan mondom, hogy csak ennyi volt az egész! Leültem úgy kb. a kép
közepére, kiborítottam egy zsákot, szétraktam, majd szép sorjában megtettem
ugyanezt a többivel is. Ha nem felejtettem volna el, vagy mondom inkább
úgy, hogyha előre sejtettem volna, hogy ez mindössze néhány percnyi
feladat lesz, akkor készíthettem volna róla egy time lapse videót.

A bejáratot látjuk, melyet mint már annyiszor, újfent sikerült eltorlaszolnom.

Ezek azért kerültek a küszöbön kívülre, mert amiről akár csak egy kicsit is úgy
gondoltam, hogy na ez aztán már tényleg nem kell, azt kidobtam az ajtó elé.
No persze ha ezt a nem kevésszer ismételt mozdulatot előre tudom, akkor
akár el is hozhattam volna idáig a folyosóról a szemetest, és akkor
egyrészt egyből a helyére került volna a szemét, másrészt
játszhattam volna velük akár célba dobálóst.

Balra az audio és a video kábelek láthatóak, míg jobbra azok,
melyekről első ránézésre nem tudtam eldönteni, hogy mi
legyen velük, illetve mégis hova a csudába tartoznak.

A színes vezetékek egyszerűen csak az okból kerültek a fiókba, merthogy színes
vezetékek. No de a többi... Mondjuk belőlük meg azért alkottam egy újabb
különálló kupacot (jó, én is látom, hogy összeérnek), merthogy ők
valamiféle megkezdett bund kábelek. Ilyenekből a képen
láthatókon felül is meglehetős készlettel rendelkezem.

Balra a LAN, míg jobbra a mérőkábelek fiókja látható. Azt kell mondjam, hogy
mindkettőből többre számítottam. Mondjuk jelen esetben a kevesebb,
az semmiképp sem baj, hiszen így majd kevesebb
kábelnek kell helyet keresnem.

A bal oldali szürke ládában a telefonhoz, míg a jobb oldaliban az erősáramhoz
köthető kábelek vannak. Ezek persze nem maradhatnak így. Ez a tény
mondjuk nem okozott sokkot, hiszen tudtam róla, hogy nem
csak ennyiből fog állni a kábelpakolás.

Ez a kép - így ahogy látod - már volt. Ami változott, az az apropó. Most ugyanis
abból a szempontból nézem a kupacot, hogy vajon betagozódhat-e közülük valami
a mögöttük található papírdobozokba. Nos - mint az sejthető volt - nem. Na most
az addig rendben, hogy idáig pikk-pakk megvoltam. No de hogyan tovább?

Nyitásképp megadtam a szemetesnek, ami neki jár. De hogy ezeket eddig minek
őrizgettem... Mondjuk ezzel a legkönnyebb lépésemmel mindjárt sikerült
is visszaszereznem a rumlitól mintegy fél négyzetméternyi helyet.
Bárcsak a többi is ilyen könnyen menne... (nyafogott a szerző
a tőle el nem várható, azonban már rég megszokott módon)

Ebben az amúgy hálózati kábeleket tartalmazó dobozban nem azért van ilyen sok
hely, mintha eddig üres lett volna, hanem azért, mert mikor megláttam, hogy
már nem fér bele több, akkor válogatás címszóval elkezdtem
belőle kidobálni a tartalmát.

Mivel ránézésre ez látszott alkalmas méretűnek, ezért úgy döntöttem, hogy a hálózati
kábeleimet ezentúl ebben a hatalmas dobozban fogom tartani. Ha maradna benne
egy kevéske hely, azt mondjuk örömmel venném, ugyanis eddigi tapasztalataim
szerint hálózati kábelből mindig előkerül valahonnan néhány keresetlen darab.

Na most már csak azért sem fogok leállni minden egyes darabról elmesélni, hogy
miről szedtem le, merthogy nem emlékszem rá. Erre azért mondjuk igen. Ez a
vezeték egy lengyelpiacon vásárolt gázgyújtóról származik. Ez a készülék
úgy működött (legalábbis míg szét nem égett az egész), mint mondjuk
egy zümmer, csak esetében nem a zúgáson, hanem a szikrázáson
volt a hangsúly. Ezen funkcióját oly durván tudta, hogyha épp
nyitva volt a csap, nemcsak a miénket, de egyből a szomszéd
gázsütőjét is begyújtotta! Mondjuk lehet, hogy ez lett a veszte.
Mármint az, hogy ennyire szikrázott. Valószínűleg már újkorában
is erősen tekercszárlatos lehetett, attól köpködte annyira a szikrákat.

Ezt a PC tápkábel elosztót valaha azért építettem, hogy mikor kikapcsolom a gépet,
akkor azzal egyből a monitort, a modemet, meg a kishangfalat is kikapcsoljam.

Sem a nagy, sem a kis doboz nincs teli. Mégpedig annyira nincs, hogy már-már azon
kezdtem el törni a fejem, hogy mi lenne, ha ezt a kettőt egybetenném? Hogy ne
legyen az, hogy mikor hálózati kábelt keresek valamihez, akkor mindenképp
a hatalmas dobozt kelljen előszednem, ezen tervemről végül is lemondtam.

Ellenben a számítógépes kábelek esetében betettem a kis dobozt a nagyba.
Aztán kivettem, majd megint betettem. Na most így két nap múlva
már meg nem tudnám mondani, hogy végül is hol maradt.

Ezt a fogast direkt azoknak a kábeleknek szereltem ide, melyek néha kellhetnek.
Mert ugye alkalomadtán sokkal egyszerűbb leakasztani innen egy PC tápkábelt,
vasalózsinórt, mérőkábelt, vagy bármit, mint kitúrni valamely doboz mélyéről.
A fogas felszerelése, majd a kábelfellógatás óta eltelt idő bebizonyította,
hogy ez bár alapvetően nagyszerű ötlet volt, de ettől eltekintve
az az igazság, hogy ezt bizony egy kissé túlgondoltam.

Ez a különös valami annak a bevásárlókosárnak az aljáról került elő, melybe még
valaha apukám rendezte bele a pincében hempergő kábeleket. Hogy mire való?
Nos ez egy tekercselősablon a mozigépek hangszórójához. Na most azt, hogy
ennek a hangszórónak valóban ez volt-e a neve, vagy csak apukám hívta
így, azt nem tudom megmondani. Az viszont egészen biztos, hogy
gyermekszemmel nézve az egy hatalmas hangszóró volt.

A mai apróságokhoz képest, már első ránézésre is lehetett róla tudni, hogy ebbe
aztán nyugodtan bele lehet ereszteni azt a 10 wattot, ami amúgy a hivatalos
teljesítménye. Utólag belegondolva, nem is értem, hogyan lehetett egy
ilyen hangszórót leégetni. Mondjuk ezen kép alapján nem lehet
megítélni a méretét, ezért elmondom, hogy a kosár átmérője
volt vagy 40 centi! Na most ez valaha úgy volt, hogy mikor
behozták javítani a Tanért szervizbe a leégett hangfalat, akkor
a hangszóró cseréje után a régit le kellett adni a raktárba, ahonnan
aztán a selejt elszállításakor egy könnyed mozdulattal vissza is lehetett
szerezni. Vagy már eleve nem ez a hangszóró került leadásra, hanem valami
hasonló méretű roncs, melyet mondjuk lomtalanításkor lehetett beszerezni.
A hangszóróból kiszerelt lengőcséve újratekercselése, majd az ezt követő
helyes pozícióba történő visszaragasztása után, mindjárt lett az embernek
egy hatalmas hangszórója. Ez ugyan még, illetve már javított volt, de ez
semmit sem vont le az értékéből. Pláne úgy nem, hogy a következőnek
beérkező hibás hangfalba nem új hangszóró került, hanem a korábban
javított. Az új hangszóró idővel - mikor épp alkalom adódott rá -
hazakerült. No persze a szocializmusban ez sem volt valami
egyszerű művelet, hiszen a portás - mivel az volt a
dolga - mindenbe beleütötte az orrát.

Ezt a fajta apukám által barkácsolt éjjeli lámpát már mutattam. Aztán ahogy itt
ácsorogtam előtte, mindjárt sikerült is rajta elgondolkodnom (megjegyzem
a kábelek további rendezgetése helyett), hogy ez meg mégis honnan
a csudából van. Már úgy értem, hogyha odafent a lakásban mindkét
éjjeliszekrényen ott van, akkor mi ez a harmadik? A válasz csak napokkal
később, a képek alatti szövegek megírásakor ugrott be. Természetesen három
volt belőle, úgymint anyámnak, öcsémnek, meg persze nekem, mert apámnak
nem ilyen lámpája volt, hanem egy olyan, amit egy vekkeróra vezérelt.

Ennek a drótgubancnak valaha SZADIP volt a hivatalos neve.
Ez a szalagdipól nem különösebben fantáziadús rövidítése.

Ha épp igényem támadna rá, akad itt belőle egy világosabb árnyalatú példány is.

Szerintem ez a valaha éjjeli lámpának használt zöldszínű gombalámpám maradéka.
Hogy magával a dönthető tetejű gombával mi történt, arra már nem emlékszem,
bár van egy olyan halovány emlékem, miszerint egy a kelleténél nagyobb
teljesítményű izzótól vált használhatatlanná. Vagyis elolvadt.

Én mondjuk kevésbé, mikor megláttam ezt az amúgy halálos kombinációt. Hiába
törtem rajta a fejem, nem sikerült rájönnöm, hogy ez meg mégis mire lehet jó.
Mégis mi a csudáért kellene összedugni a telefonvonalat az erősáramú
hálózattal? Aztán ott volt még éppen aktuális kérdésnek az is,
hogy akkor ez most a telefonkábeles, vagy inkább
a hálózati zsinóros dobozba való?

Erről legalább lerí, hogy a hálózati zsinóros dobozban lesz a helye.

A régiféle "T" elosztó rendben, de mi lehet az a kapcsolós izé ami, bele van dugva?
Mivel nem sikerült lepattintanom a tetejét, így erre a titokra most nem derül fény.

Azt viszont el tudom árulni, hogy azért van mindkét szürke ládában telefonkábel,
merthogy épp azt játszom velük, hogy átrendezem őket kisebb helyfoglalásúra.
Ezen túlmenőleg, ami akár csak egy kicsit is olyan, az repül ki a szemetesbe!

Mivel a szétdobált kábelek látványa kezdett egy kicsit idegesíteni, mert ugye nagyon
nem úgy nézett ki, hogy renddé akarnának összeállni, felkaptam a hálózati zsinóros
dobozt, majd bedugtam a helyére. Ez mondjuk nem valami nagy
eredmény, hiszen ez a doboz eddig is itt volt.

Az árnyékolt kábeles dobozom is - ahogy volt - ment vissza a helyére, ugyanis ebbe
sem fért már bele semmi. Illetve ez azért van ilyen szépen feltöltve, mert mikor
a múltkor kellett volna valamihez egy darabka árnyékolt kábel, de persze
semerre se találtam, mérgemben szétvágtam egy rakás SCART kábelt.

Balra a több erű, míg jobbra a csatlakozós kábelek doboza. Ezek tartalma igen erős
átfedésben volt (és maradt is), hiszen egy több erű csatlakozós kábelt bármelyikbe
betehettem. Ráadásképp akadt köztük egy rakás számítógépes kábel is, melyeket
- élve a kínálkozó alkalommal - ha nem is túl lelkesen, de azért átdobáltam
a helyükre. Miközben nagyban tologattam a drótokat, egyszer
csak óvatlanul benéztem ezen dobozok mögé.

Ezek a mindenféle vezetékek az alkatrészek szétválogatása közben kerültek ide,
természetesen azzal a címszóval, hogy majd a kábelválogatáskor (azaz most)
elteszem őket a helyükre. Ez amúgy nem volt egy vészes feladat, hiszen
mindössze néhány perc kellett hozzá. Mondjuk így, hogy épp itt van
körülöttem egy csomó doboz, telve mindenféle vezetékekkel,
így azért érthetően nem volt kunszt őket szétválogatni.

Hogy ez is meglegyen végre, betettem a társa mellé
a múltkor valamiért elől maradt diódahatost.

Ezt a két darab 50 voltos izzót a nemrég lefuttatott doboznyitogatáskor találtam.
Valaha bükkfa lámpában voltak, melynek miben állóságát nem most fejtem ki.

A hangfalkábeleket kiborítottam, majd némi igazítás után majd minden példányukat
vissza is tettem a dobozba. Illetve került hozzájuk a frissen válogatottak közül is.

Ezek itt hiába vannak jelenleg egy fiókban, egyáltalán nem érzem indokoltnak,
hogy az audio kábelekhez ennyire könnyen lehessen hozzáférni. Na most,
akarom mondani majd egyszer úgy lesz, hogy mikor majd az anyagokat
válogatom szét, és már végképp kifogytam a felhasználható fiókokból,
na majd akkor fognak átkerülni egy papírdobozba. De lehet, hogy nem.
Már úgy értem, hogy az anyagválogatásnak meg kell történnie, de a kábelek
tőlem akár itt is maradhatnak. Minden annak függvénye, hogy mennyi helyre lesz
szükség. Hogy elég-e a fiókok és a legyártott dobozok sora, azt jelenleg egyszerűen
képtelen vagyok eldönteni, pedig már többször is nekifutottam a feladatnak. Tettem
ezt pusztán azért, merthogy az anyagok szétválogatásával ellentétben, a puszta
nézelődés nem jár sem rumlival, sem különösebb erőkifejtéssel. Persze ha
nem lennék ennyire lusta, már rég végezhettem volna a rendrakással.

Balra az antennás kábelek, míg jobbra a mindenféle mérőzsinórok.
Szerintem jelenleg egyik csoport sincs jó helyen. Pláne úgy
nem, hogy antennás fiókból már ez lenne a harmadik!

Mint ahogy szinte minden csoporthoz, úgy a telefonkábelekhez is érkezett egy újabb
adag. Na most ezzel a mai nappal ennek az érkezgetésnek még korántsem lesz
vége, hiszen olyan egyszerűen nincs, hogy ne kerülne elő valahonnan
még egy rakat kábel. Ez annyira így van, hogy már sikerült
is kiszúrnom egy kóbor kupaccal a másik pincében,
csak kicsit már kezdek úgy lenni a kábelrendezgetéssel,
mint nem is oly rég a csavarválogatással. Egyszer abba kell
hagyni, mert uncsi, ha hetekig egyetlen valamivel foglalkozok.

Ebbe a fiókba azok a kábelek kerültek, melyekről képtelen voltam eldönteni,
hogy hová valók. És ezzel sajnos most is éppen ugyanígy vagyok!

Ezek itt olyan tápkábelek, melyek ugyan egyértelműen a tápfeszültség
vezetésére szolgálnak, azonban nem villásdugóban végződnek.
Ha ritkán is, de előfordulhat, hogy kell közülük valami.

Mivel ezekre a kábelekre - a szokásos polcba tömködésen kívül - semmi értelmes
elhelyezési ötletem sem támadt, ezért előkészítésként legalább annyit megtettem
velük, hogy összetekergettem, illetve átkötöttem őket, hogy ne hulljanak szét.

Íme a szocialista ipar válasza az RCA harangcsatlakozó dugó honi előállításának
kérdésére. A kék színűn el lett méretezve a menet, minek okán úgy hullik le
róla a kupak, mintha legalábbis ez lett volna a cél. A középsőket rohadt
nehéz összedugni, ezek ugyanis valami érthetetlen elgondolás okán
nem menetesek, hanem a színes kupak rápattan a fémre. Már ha
sikerül őket összeerőltetnünk. Ez mondjuk legalább nem esik szét.
Nem úgy a két jobb szélső példány! Ezeknek van egy kis szoknyájuk,
hogy kihúzáskor legyen miben megkapaszkodnia az ember ujjainak. Erre
a lehetőségre már csak azért is szükség van, mert ez a fajta dugó a pontatlansága
okán hajlamos beleszorulni az aljzatba. Mikor a szoknyájánál fogva erősen
húzzuk, akkor meg lejön róla a kupak. Komolyan mondom, ha ezeket
még valamikor idejében átküldjük a vasfüggönyön, romba
lehetett volna dönteni velük a kapitalizmust!
Hogy aztán mi tőlük dőltünk-e be...

Ezek itt az audio és a video kábelek, melyek bár igen jól mutatnak ebben a szürke
ládában, azonban nem ebben, hanem inkább egy papírdobozban fognak lakni.

Üres papírdoboz ugyan nincs, de ezen könnyen tudok segíteni, hiszen csak annyit
kell tennem, hogy visszahozok egyet a jelenlegi lapra hajtogatott állapotából.
A polcba tömött kábelkötegekről mondjuk azt, hogy őket nem is láttam!

Ha már nekiálltam dobozolni, akkor visszahajtogattam egyet a mérőkábeleknek is.
A doboz alján amúgy egy gyári UNIVEKA mérőkábelt látunk, ami azzal
a csodálatos tulajdonsággal bír, hogyha épp nem lóg, vagyis
turkálni kell utána, akkor kifejezetten hajlamos
beleállni az ember tenyerébe, ujjába.

Ezt az általam gyártott próbalámpát felesleges őrizgetnem, hiszen ha kell, akkor van
itthon egy ennél sokkalta komolyabb. Akarom mondani fogalmam sincs, hogy ezen
eszközt mégis miféle igény hívhatta életre. Már csak azért is, mert egyáltalán nem
dereng, hogy valaha is játszottam volna villanyszerelőset. Mondjuk játszottam,
és éppen itt, de a próbalámpa ennél az esetnél sokkalta korábbi keltezésű.
Mivel ahogy apukám szokta volt mondani "kenyeret nem kér", így
most is sikerült megúsznia a szétszedést, illetve a kidobást.

Ez egy oszcilloszkóphoz való lakatfogós mérőfej.
Sem az eredetét, sem a célját nem tudom.
Ezért ahogy az előző, ez is marad.

Az antennakábeleknek is nyitottam egy dobozt. Az antennákat és a kábeleiket majd
valamikor máskor még egészen biztosan újra kell rendeznem, ugyanis a próbaképp
kihúzott fiókokban látható dolgokkal együtt, ezek annyira szétválogathatatlannak
tűntek, hogy inkább hagytam is őket a csudába. Kisvártatva, miután újra sikerült
a hatalmas rendben egy kupacnyi antennakábelre bukkannom, mégiscsak inkább
most futottam neki a feladatnak. Gondoltam ha a műterhelést, meg az SWR mérőt,
meg az antennahangolót, és az összes többi kelléket is különszedem, akkor pikk-pakk
ki fog alakulni valamiféle rend. Mivel ez egyáltalán nem történt meg, újra feladtam.

Mikor tettem egy óvatlan kísérletet a próbalámpa "230" feliratú fiókba történő
begyömöszölésére, akkor derült ki, hogy mint ahogy itt annyi más zug, úgy az
a fiók is megtelt. Mivel épp nagyban benne voltam a dologban, könnyedén
lekaptam a szekrény tetejéről egy újabb lapot, majd visszahajtogattam
dobozzá. A dobozka természetesen kapott egy "villanykapcsolók"
feliratot, majd a feliratnak megfelelő tartalmat is. Ha lesz hely,
valamint idő, no meg indíttatás, akkor majd összehozok egy
konnektoros dobozt is. Az indíttatás szinte biztos, mert én
már láttam azt a dobozt a szomszédasszony pincéjében,
ami erre rá fog venni. Azt ugyan még nem tudom, hogy
minek nekem az a ládányi ósdi villanyszerelési anyag, de
egyre biztosabb vagyok benne, hogy nálam fogja végezni.

Ha már a végzésnél tartunk, azt kell mondjam, hogy bár szépen haladok a kábelek
rendezgetésével, no de a project végét, na azt még nagyon nem látom! Mivel
a hálózati kábeles doboz látszott a legnagyobbnak, ezért ennek ugrottam
neki. Kiszórtam belőle mindent, majd úgy rakosgattam vissza,
hogy a lehető legjobb legyen a helykitöltési tényező.

Ennek a képnek azt a címet adtam, hogy: Nagyon ott van! Ez a meghatározás több
szempontból is valós. Egyrészt a kábelek bedobozolva annyival jobban mutatnak,
mint kosárban, szatyorban, vagy egyszerűen csak a földre szórva, hogy az valami
elképesztő! Aztán ott van még az is, hogy ez a három doboz, ez bizony nagyon
ott van a sarokban, pedig egyáltalán nem itt kellene lenniük. Hogy hol, az
egyelőre még csak a jövő zenéje. Már úgy értem, hogy jelen pillanatban
még sehová sem tudom őket innen eltenni. Ez a sanyarú helyezet idővel,
akarom mondani néhány nagydarab valami elbontásával változni fog. Mint
ahogy már annyiszor, így most is az következett, hogy körbejártam és számba
vettem amit idővel el kellene pusztítanom. Ezeket most nem sorolnám fel, mert
a Dédi rádióját, meg az Orion 449-est, már oly sokszor sikerült megemlítenem
(a Weimar és a Melodyn rádiókról nem is beszélve), hogy miután elbontottam
őket, csak a cikkekből hiányzó linkek pótlására rá fog menni egy délutánom.

Ezeket is kiborítottam, majd mivel épp az előbb búslakodtam rajta, hogy nincs hová
tennem az újólag visszahajtogatott dobozaimat, menten vissza is rakosgattam őket.

Pakolás közben persze alaposan elmerengtem minden egyes kábel eredetén,
illetve későbbi felhasználhatóságán. Ezek ketten például egészen
biztosan kelleni fognak a Junoszty tévé bemutatásához.

Ezeket a színes vezetékeket először vissza akartam tenni a szatyrukba.

Végül kaptak ők is egy saját fiókot. Na most, illetve majd mikor nem lesz elég hely
az anyagok szétpakolásához, na akkor emiatt valaki nagyon le lesz b*szva!

Mivel Salgó polc ürülésről, vagy üresen ácsorgásról jelen pillanatban
még szó sincs, ezért ezeket most még nincs hová betömködnöm.

Más megoldást nem találván, az apróbb karika vezetékek a kék bevásárló kosárba,
a nagyobbak pedig csak úgy egyszerűen egymásra kerültek. Ezek sajnos itt
fognak maradni. Velük ellentétben a két hatalmas papírdobozt, ugyan
nem igazán illenek oda, de ettől még be fogom vágni a sarokba.

Amint a földre pakolt rumlitól undorodva elfordultam,
abban a szent pillanatban ez a látvány fogadott.

Az előző kép hatására lesütött szemeimmel pedig ezt láttam.

Mondjuk az asztalra se jó nézni, de ez a kép szerencsére nem rendetlenséget, hanem
épphogy az abból történő kilábalást mutatja. Ez jelen esetben annyiból állt, hogy
addig-addig tekergettem és nyomorgattam a kábeleket, míg csak hajlandónak
nem mutatkoztak mind beférni a kék kosárba. Ami meg nem, azt kidobtam.

A két papírdobozt - mivel az előbb megígértem nekik - betettem
a sarokba. Idővel persze ezek is átkerülnének a Salgó polcra.

Most már csak ezekkel kellene kezdenem valamit, mert ugye itt
egészen biztosan útban lesznek az anyagok szétválogatásakor.

No nem mintha ezek valami jó helyen lennének...

Erről a rúdról letekertem a foglalatot, melyet az immáron tehermentesített 230-as
fiókban helyeztem el. A rudat meg a csilláralkatrészes dobozba szerettem volna
beletenni, csak azt egészen egyszerűen nem találtam meg, pedig a keresés
végére már az összes dobozfeliratot legalább háromszor elolvastam!
Szoknom kell még ezt a rendet. No hiszen... Még hogy rend...

Ebben a tégelyben olyan dolgokat tartok, melyek az előkerülésük pillanatában vagy
sehová sem illettek, vagy csak nem volt kedvem előszedni a megfelelő dobozt.
Gondoltam szétszortírozom őket, hogy legyen ami eltereli a figyelmem
a kábelválogatásról. Erre fel nem sikerült megtalálnom azt az
öngyújtós dobozt, ami a múltkor már sikeresen előkerült.

Cserébe viszont ráakadtam a csilláralkatrészesre.

A polcok közti keringés közben jutott eszembe, hogy ezt a papírdobozt (meg a párját)
a múltkor sikerült kiürítenem. Mivel ettől függetlenül még ott ültek a polcon, így
mind az üres dobozokat, mind a kínálkozó nagyszerű alkalmat megragadtam,
melynek eredményeképp sikerült üressé varázsolnom a két szürke ládát.

Ezen a képen látszik, hogy immáron semmi sincs útban az anyagok szétválogatása
című project megkezdéséhez. Még a frissiben nyitott papírdobozokat is sikerült
elrámolnom valahova az asztalról. Ezt úgy kell érteni, hogy mindössze néhány
nap elteltével, innen a lakásból visszagondolva, már fogalmam sincs róla, hogy
hová is tehettem őket. Ez persze nem jelent problémát, hiszen ha lemegyek, akkor
úgyis ott találom őket valahol szem előtt. Illetve miért is kellene nekem azokból
a dobozokból bármi? Na így aztán tényleg nehéz megokolni ezeket
az utóbbi időben elharapódzó pakolásokat...

Ezek itt mind üresek, minek okán lesz mibe szétdobálnom az anyagokat.

Ezek - bár meglehetősen lehetetlen helyen vannak - nincsenek
annyira útban, hogy bármi tevékenységben akadályoznának.

Ezt a képet azért szúrtam be a cikk végére, mert egy korábbi képsorból egy kedves
olvasónak a zárásképp bevetett zöldséges rész tetszett a legjobban. Na most ezek
Ilonka néni balkonvirágai, eggyel fentebbről és eggyel odébbról fényképezve.
Még panaszkodott is rájuk, merthogy olyan vastagon nőnek, hogy jövőre
majd nem ültet ennyit, mert nem lehet tőlük kilátni az ablakon.

Ha Ilonka néni ültet petúniát, akkor annak kihullik a magja a garázslejáróra,
ott megfogan a poros betonon (ez itt az), s a képen látható
fehér pacányi virágfoltot eredményezi.

Ami petúniákat én pátyolgatok, azok viszont így néznek ki.
Na most nem arról van szó, hogy az enyém ne virágozna.

Hanem arról, hogy az az egy tő, amelyik végül is növesztett egy virágot,
az olyan szinten nem vállalt közösséget a többiek fonnyadtságával,
hogy inkább átkúszott a piros nyilakkal jelzett útvonalon
a szomszédos láda virágai közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.