Ez a szerencsétlen sorsú füles nálam oly hatalmas megbecsülésnek örvend, hogy ez már tényszerűen mindenhol volt, csak olyan helyen nem, ahová való. Most épp a pincéből hajítottam ki a folyosóra, mégpedig az ecettel töltött rovarirtós flakonnal együtt. Kicsit később a fáspince betonján hevert, a felületén kialakult penész ellen többször is ecettel igencsak alaposan (tocsogott) lefújva.

   Ez a műszer legalább még belül van a pinceajtón. Ez persze nemcsak azt jelenti, hogy hiányolnám ha ellopnák, hanem egyben azt is, hogy pusztán a szépsége okán erre látok némi esélyt, míg a sárga fejhallgató esetében mondjuk nem.

   Ahogy itt álltam és néztem a sárga fülest, hirtelen (akarom mondani szép lassan, mert épp az ebédem melegedésére vártam) az jutott eszembe, hogy vajon melyik lehetett az első cikk, amiben megemlítettem. Mint az némi kutakodás hatására kiderült, valószínűleg a 114-es, szóval ez aztán egy tényleg régi adósságom!
   Hogy mégis miért halogattam, illetve csúszott el ennyire a bemutatása? Ugyan ki tud erre a kérdésre ennyi idő távlatából reális választ adni? Biztos mindig közbejött valami fontosabb, vagy valamiért érdekesebb. Például most is, mikor már majdnem felkaptam, mondván most aztán már tényleg beviszem az asztalra, megláttam helyette valami fontosabbat, ami jelen esetben a kimerült akkujú biciklilámpa volt.

   Ebben a képben nem az az érdekes, hogy a lámpa az akkuk feltöltődésére vár, hanem az asztali órám (és egyben cetli és csipesztartóm) mutatta dátum. Mármint az, hogy január tizenkettedikét mutat.

   Most meg már nagyban szeptember van, vagy 100 más akármit szétszedtem, de a sárga fejhallgató még mindig a sorára vár, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna rajta átesni, mint mondjuk Apukám rengeteg részletében beteges tápegységén, melynek bemutatása és kipofozása amúgy szintén régi adósságom volt. Akarom mondani még ma is az, hiszen hol van ez még a késztől... A műszerét, valamint a kapcsolóját már kipofoztam, és már a doboza is sárga, de a potméterek felújítása majd visszaszerelése még várat magára. Akarom mondani rám.

   Ha már a régóta húzódó szétszedéseknél tartunk, akkor akad itt rájuk egy újabb nagyszerű példa, mégpedig a két darab Harkov villanyborotva képében, mely ócskaságokat valami érthetetlen okból (talán mert valamelyik rendrakás alkalmával már csak itt volt hely) épp a ma bemutatásra kerülő sárga füles mellett őrizgetem.

   Mivel a piros kisautót és a Philips zenelejátszót már elbontottam, ezért most már csak három tétel van a pulton. Ez persze némileg csalás, hiszen egy csomó minden mást (például főképp zsebrádiókat) nem szétszedtem, hanem csak elraktam innen.

   Ez a gömb formájú rádió mondjuk kimaradt a rendrakásból. Amúgy nem ezt szerettem volna jelen kép kapcsán elmondani, hanem azt, hogy míg a tápegység teteje megvan, addig a hátlapját már hetek óta nem találom. Ez annyira így van, hogy már minden résbe benéztem, ahová csak befér, de eddig még egyikben sem leltem rá! Ez is majd csak akkor lesz meg, mikor majd épp nem keresem...

   Rátérve végre a fejhallgatóra, ez még a néhai Petőfi csarnokból van. Hogy miért vettem meg? Nos egyrészt azért, mert valószínűleg előre féltem tőle, hogy mi lesz velem ha leégetem a nagyon hangos fülesem, másrészt pedig biztos olcsó is volt.

   A neve annyira nem mond semmit, hogy a Google az én róla készült videómat hozta fel első találatnak. Na most ami viszont már igenis beszédes, az az alatta látható 2 way felirat, ami szerint ez egy úgynevezett kétutas rendszerű fejhallgató, mely állítás valódiságának mindjárt utána is nézek. A kép felső sarkaiban olvasható feliratok egy-egy potméterhez tartoznak. Pontosabban szólva két-két potméterhez, mert a fejhallgató másik felén is akad belőlük egy páros.

   Gondoltam ráadom valamire, pusztán azért, hogy érzékeltessem a méretét. Hogy ez a valami a fejem helyett miért a szemetes vödör (ami ugye a méretének ismerete nélkül semmiképp sem lehet egy egzakt támpont), azt mondjuk nem értem. Esetleg az lehetett az ok, hogy a két valami tartalma nem sokban tér el egymástól.

   Mivel a múltkor (megjegyzem fejhallgató erősítő építés címszóval) beszereltem egy 6,3-as jack aljzatot a Creative hangfalba, így most csak annyi volt a dolgom, hogy bedugjam a lyukba a dugót.
   Hogy a fülesnek milyen hangja van? Amennyiben a minőségét egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az a szó értelműen a fakó lenne, amin persze lehetne segíteni a hangszínszabályzó gombok tekergetésével. No persze semmiképp sem ezen a hangfalon, ezek a gombok ugyanis nem hatásosak az erősítő bemenetére kötött fejhallgató kimenetre.

   Na most ami egy ekkora fejhallgató esetében a lényeg, az talán nem annyira a minőség, mint inkább a hangnyomás, aminek emeléséhez mindössze át kellett dugnom a dugót az erősítőm kimenetére kötött fejhallgató aljzatba. A hiányolt hangszínszabályzóból mondjuk itt sincs, de ez mindegy...

   Forgatni azért forgatom, hogy halld a mozgatása közbeni tónusváltozást. (amiből amúgy egy foszlánynyi sem jött át) A fejhallgató hangerejéről annyit, hogy sikerült teljesen elnyomnia a hangomat. Már úgy értem, hogy a felvétel készítése közben hozzáfűztem a témához ezt meg azt, amiből konkrétan egy árva szó sem hallatszik.

   Mivel a jack dugó felülete egy kissé már oxidos, így a bedugásakor nemhogy recsegett, hanem egyenesen külön művészet volt vele találni egy olyan pozíciót, ahol a füles mindkét oldala szól.

   Hogy ne legyen olyan egyszerű behatárolni, hol nem jut át a jel, a potméterek gombjait is tekergetni kell a fejhallgató megszólalásához. Mindeközben a gombok oldalára írt számokat csak az képes onnan leolvasni (mármint a fejhallgató használata közben), akinek a csigáéhoz hasonló kitolható szeme van.

   Bevallom őszintén, hogy engem még sosem sikerült összezavarnia egy a fejemre fordítva feltett fülesnek. Ez persze lehet azért van, mert már eleve átlagon felül zavarodott vagyok.

   A nagyobbik hangszórót kiszedve, előtűnik az alatta, pontosabban szólva előtte elhelyezett kisebb, ami ugye a magas hangú sugárzó. Mivel ez utóbbi hátulról nem zárt, így a mély hangok nemcsak a körülötte látható résen, hanem a magas sugárzó membránján is átmennek. Hogy aztán ez a plusz a moduláció mennyire használ a hangképnek, azt részemről - mivel nem hallgatok komolyzenét - nem igazán tudom megítélni. Illetve ami fejhallgatóban csak egyetlen hangszóró van, ott is a mély hangoktól mozgatott membránon ülnek a magas hangok.

   Mivel ezeket a rugós lemezeket nemcsak rányomták az általuk rögzített műanyag pálcákra (melyek amúgy a potmétereket eltakaró fekete műanyag lapok hátuljából állnak ki), hanem ráadásul még oda is ragasztották, így a potmétereket ezennel ünnepélyesen nem fogjuk megtekinteni.

   Mikor megláttam, hogy kihagytam a helyéről (vagyis a hangszóró alól) a távtartó papírkarikát, mérgemben ha ki azért nem is dobtam, de csak úgy egyszerűen hátulról tettem vissza, hogy a füles esetleges felújításakor meglegyen. Hogy mégis minek kellene hozzá történnie, hogy nekiálljak felújítani ezt a fejhallgatót? Na azt az élethelyzetet még csak elképzelni sem tudom!

   Kezdetben még úgy volt, hogy betekerem a fülest a Rádiótechnika évkönyvek tetején (nem is annyira) rejtegetett folpackba, csak aztán olyan kevésnek ítéltem a hengeren a maradékot, hogy inkább nem kockáztattam meg, hogy félúton elfogy.

   Most, hogy már átesett a szétszedésen, arra leszek kíváncsi, hogy mikorra jutok le vele a pincébe. Hogy mégis hogy a csudába vagyok képes egy ennyire egyszerű dolgot (mint mondjuk ennek a fejhallgatónak a pincébe történő visszavitele) halogatni? Erre az általam feltett kérdésre az a válaszom, hogy rutinból!

   Először a potmétereket kell felújítanom, aztán visszakerülhetnek a tápegységbe, és akkor jöhetnek végre a Harkov villanyborotvák. Na most ha esetleg mégsem így lesz, akkor is remélem, hogy csak a sorrend fog változni. Mondjuk ahogy magamat ismerem, nálam aztán tényleg bármi megeshet, épp csak az értelmes sorrend nem...