A szokásos mindent tudó listámat (vagyis azt, amiből ez a részlet van) most nem olvasgatva, hanem csak úgy egyszerűen magam elé képzelve, azt találtam ki, hogy az elejéről választok egyet, mégpedig az "A" betűsök közül. Hogy az Amigához való videomodulátor a "V" betűs tételek között volt? Most mond már... Tévedtem én ennél már sokkal nagyobbat is!

   Például azt gondoltam, hogy simán le fogom tudni fotózni a fürdőkádban azt a két vízkőfoltot, amit a múltkor hiába fújogattam ecettel, az nem tűnt el. Már úgy értem, hogy az összes többi igen, de valószínűleg itt áll meg a víz, itt rakódik ki belőle a legtöbb anyag, így a vastagabb réteghez még több ecet, illetve még több fújás kellett volna. Gondoltam fújok egyet a foltra, aztán mikor legközelebb erre járok, akkor még egyet, s így tovább, egészen addig, míg csak el nem tűnnek a foltok. Erre fel elkeveredett az ecettel feltöltött palack...

   Mérgemben, hogy nem találtam az ecetes palackot, letöröltem az asztalról azt a zöld csíkot, amit a minap próbából húztam rá. Mármint azt próbáltam ki, hogy fog-e a filctoll, mert az elsőnek kiválasztottal - mivel az nem fogott - jöhettem vissza a matractól egy másikért. Hogy minek vonal a matrac szivacsára? Na azt majd az apró elmaradások a lakásban 7 című projektem keretében árulom el.

   Azt viszont most azonnal elárulom, hogy a keresett palack viszonylag gyorsan előkerült, mégpedig a virágállványról, ahol azért van, mert ezzel fújtam le a négy tő paprikámat felzabálni szándékozó pókatkákat. Természetesen nem ecettel, hanem nagyon híg szappanos lével. Vagyis ebben a palackban már nem ecet van, hanem szappanos víz. Ez mondjuk az idefenti flakon. Mármint kell lennie belőle egynek odalent a pincében is, amivel például a penészes sárga fülest fújtam le. Gondoltam lemegyek, megkeresem, miközben mellesleg az Amiga 500-ashoz való videomodulátor is velem jön.

   Úgyis sokat ültem már ma, no meg az előszobába odakészített szemetet is le kell vinnem a kukába. Ez amúgy (mármint a szemét) direkt van idetéve, hogy legyen okom lemenni. Mármint azért, mert ugye túl sokat ülök.

   A pincében először ezt a pontot látogattam meg, mint azt a helyszínt, ahol a spricnis palackot legutóbb láttam. Ez amúgy stimmel (mármint az emlékem), csakhogy ekkor a palackban már szappanos víz volt, mégpedig a kertben a bokrokat dézsmáló tetvek ellen. Márpedig olyan nincs, hogy ne legyen itt egy ecettel feltöltött palack!

   Bár bejönni viszonylag könnyű volt, ugyanis a minap végre elvettem innen az újpesten talált monitort, kilépni azonban még mindig nem egyszerű, mert az öreg laptop még mindig ott van, a rést alaposan leszűkítve.

   Az adott pontról el nem lépve, de 180 fokkal elfordulva, a következő látvány fogadott. Balra egy Mini-Vidi tévé, aztán egy N313-as oszcilloszkóp, majd egy néprádió, középen pedig a fekete egy lemezjátszó. A modemet, a VEF rádiót, és a VL100-es tévét legalább már mutattam. Már csak ez az egyetlen helyszín is megerősített abban a hitemben, hogy miután a folyton emlegetett, épp körülöttem állomásozó 10, 30, de inkább 50 tételt feldolgozom, simán ott van mögöttük egy második, azok mögött pedig egy előlépni készülő harmadik sor.

   Ez ugyan még nem az utolsó vegyes tartalmú dobozom, de már majdnem! Amúgy ebben volt a modulátor. Vagyis ez azonnal előkerült, de a keresett másik ecetes flakon még mindig nem.

   Meg valami elképesztő rumli! Ezt a képet például úgy kell nézni, hogy míg balra az asztalra épített pult látható, addig a középvonaltól jobbra alul egy Samsung lézernyomtató, azon pedig három kicsi, meg egy koszos elejű videó. A keresett ecetes flakon persze nem volt a résben.

   Ezt a szekrényt még az előző útszóró sós pincébe készítettem, csak aztán áthoztam ide. Amúgy mindkét helyen a kerthez való dolgokat tartom rajta, de az ecetes flakon, na az nem itt van. Ekkor a homlokomra csaptam. Basszus! Géza! Hát minek van az a k*rva vegyszeres polc?

   Ez a másik vegyszeres polc olyan hosszú, hogy bele sem fért rendesen a képbe. Ecetes palack persze ezen sincs. Ekkor letettem a gépet, és ahová egyáltalán be lehetett nézni, azokra a helyekre mind benéztem.

   Itt is van minden, például lapostévé és LCD monitor, de ecetes palack persze nincs. Ez amúgy szintén a kerthez való dolgok helye. Mondjuk a kertbe se tévé, se monitor nem való, ezért gyorsan meg is ígértem magamnak, hogy ezeket innen még az idén elpusztítom.

   Ezen a polcon is kerti dolgok vannak, és a vödrökben a virágföld, meg az üvegben a fűmag még stimmel is, az ág azonban már nem, mert az a balkonra való télire a madaraknak.
   Hogy a cipőkrém adott ponton történő állomásoztatása teljesen indokolhatatlan? Nos ez igaz, csakhogy a múltkor, mikor átettem innen az apró kerti szerszámokat a tartójukba, akkor a cipőkrémmel - mivel az egy pincébe aztán tényleg nem való - már végképp nem tudtam mit kezdeni.

   Bár az ecetes palack az előszobában sem volt, de legalább megtekintettem eredményként a már kész szatyortartót, valamint az is, hogy a korábban itt is uralkodó kupiból, akarom mondani bontásra váró mindenféle kincsekből mára már csak az elektronikus cigaretta maradt. Úgy dereng, hogy korábban itt volt az a fura órásrádió, meg a Kenwood autórádió, meg a motoros hajformázó is.

   Ezt a polcot (emlékeim szerint legalábbis) még a fürdőszoba felújításakor készítettem, de persze ecetes palack ezen sincs. Egy pillanatra ugyan megörültem (vagy megőrültem, de az nem egy pillanatra volt), hogy amit keresek, az ott van felül, de az egy gyári rovarirtós spray.

   Miközben a mosogatással voltam elfoglalva, végig azon pufogtam, hogy így néz ki, mikor egy annyira egyszerű dolgot akarok bemutatni, mint a modulátor. Persze bennem van a hiba, hogy folyton összeszövöm a dolgokat. Illetve szövi őket össze a fene, hiszen ezek így jöttek egymás után. Azt persze megtehetném, hogy a nem szorosan a témához kapcsolódó képeket egyszerűen kivágom, vagy már eleve el sem készítem, csak az ugye már nem én lennék.

   Hogy honnan van, arról csak nagyon halvány emlékeim vannak. Mármint arról, hogy a Petőfi csarnokban vettem. No nem mintha kellett volna, hanem csak mert olcsó volt. Kelleni azért nem kellett, mert egyrészt mikor ez a hardver hozzám került, akkor nekem már rég nem volt meg az Amigám, másrészt 600-asom volt, amibe ez a modulátor már eleve bele van építve. Amúgy azóta már megint van. Mármint egy A600-as a pincében a polcon, amit persze idővel meg is fogok mutatni, csak előbb még le kell futtatnom néhány csatlakozó projektet.
   Mondjuk a kollégától kapott és az újpesten talált monitorok már kipofozva várják (ráadásul a szobában az asztalon), hogy rájuk dugjam azt a kábelt, amit a Compaq CRT monitorról szedtem le, a másik végét pedig hozzádrótozzam az Amigához. Ez nekem így elsőre (amúgy nagyon is sokadikra) hangzik annyira bonyolultan, hogy ez se az idén legyen meg. Aztán persze ki tudja mit hoz a jövő.
   Rátérve végre a lényegre, ez a doboz arra való, hogy a számítógépből (Amiga) érkező videojeleket a tévé számára is emészthetővé tegye. Vagyis az RGB színcsatornákból, meg a szinkronjelekből PAL kompozit videojelet komponál.

   A video out csatlakozóról pedig a már kompozit PAL videojelet vihetjük tovább a tévéhez. Persze ha olyan monitorunk van, ami külön képes fogadni a szinkron és az RGB jeleket, akkor erre a modulátorra semmi szükség.
   Az audio in csatlakozó azért kell, mert ha a tévénknek egyáltalán nincs video bemenete, csak RF, vagyis csak antennajelet fogad, akkor ugye hangbemenete sincs, amit ilyenkor hozzá kell keverni a jelen modulátor szolgáltatta RF jelhez. Ehhez persze a hangjelet be is kell vezetni a dobozba, természetesen az audio in RCA aljzaton keresztül.

   Amennyiben a tévének nincs videojelhez bemenete, akkor ezt a csatlakozót kell összekötni a tévé antennabemenetével. Az L-H kapcsolóra azt írja a leírás, hogy csatorna szelektor kapcsoló, amivel 5,5 és 6 MHz között lehet váltani. Ez nagyon úgy hangzik, mintha a videojel sávszélessége lenne.
   A modulátor leírását ugyan be akartam szúrni, vagyis megtaláltam, csakhogy az egy olyan kiadós tirádával kezdődött, hogy nem mertem megkockáztatni a cég (mármint a Commodore) szerzői jogainak megsértését.
   Amúgy részben ebbe buktak bele. Mármint abba, hogy annyira ragaszkodtak a saját gyártású hardverhez, ráadásul vesztes üzletpolitikát folytatva, hogy végül sikerült kiírniuk magukat a köztudatból.

   Időközben sikerült megtalálnom a modulátor kapcsolási rajzát. Ez annyira gyorsan ment, hogy szinte fájt, mikor ezt követően az öreg képszerkesztőm beolvasni a png formátumot valamiért nem tudván (gondolom újabb verzió, mint amit az öreg szoftver még szerkeszteni tud), a GIMP nevű, amúgy nagyszerű programmal percekig bénáztam, mire végre sikerült a képet átméreteznem, majd immáron jpg formátumban elmentenem.

   Ha másra nem is, de arra jó lenne, hogy ezt rádugva az én 600-as Amigámra, innen mennék tovább a monitor felé a kábellel. Ez persze hülyeség... Már persze csak akkor, ha találok ilyen csatlakozót a pincei számítógép kábeles dobozomban. Miután rendbetettem a kábeleimet, erre amúgy már van némi esély.

   Ez pedig egy csúfos rozsdanyom, ami valószínűleg akkor keletkezett, mikor a modulátor doboza beázott. Ez gondolom még a piacon történhetett, egy esős napon, mert a doboz kívülről nem úgy néz ki, mintha én mosogattam volna el.

   Melyek a képen látható lyukakba csatlakoznak. Vagyis ezt a dobozt, ezt még nem a manapság szokásos beakadó pöckök tartják (most már persze csak tartották) össze, hanem pusztán a mechanikai szorulás. Az egyik pöcök mondjuk letörött, de ez egy 40 éve érlelődő műanyagtól már nem igazán szokatlan jelenség.