Terta 811 orsós magnetofon
(ez volt az első magnóm, és most megint van)
Első menet

	Bizony bizony! Ezt a szépséget vettem a Verseny utcai piacon. Az mondjuk igaz, hogy még valamikor 2007-ben. No meg hol van már az a piac... Hogy miért vettem meg? Nos azért, mert egy ilyen készülék volt réges-régen az első magnóm, még valamikor a 70-es évek elején. Apámnak is ez a típus volt, ezért vettem én is ilyet. Vagy az is lehet, hogy épp ez volt olcsón eladó. Illetve erről a magnóról biztosan tudtam, hogy bele merek majd piszkálni, hiszen mikor épp kellett, apukámét is bőszen szerelgettem, mert az öregem megengedte. A korabelihez képest az utóbbi időben kissé mintha felment volna az ára. A hetvenes évek elején megkaptam használtan háromszáz forintért, most viszont alig bírtam lealkudni háromezerről kettőre. Persze ha kivártam volna a piac végét - és addig senki más nem vitte volna el - lett volna ez a masina kétezernél sokkal olcsóbb is. Mivel ez a magnó - bár rengeteget gyártottak belőle - már ritkán fordul elő, szóval megvettem.
	Na most az, hogy koszos, az nem kifejezés! Ezen persze lehet, és fogok is segíteni. Az egy jó kérdés, hogy vajon kinek a nevéhez fűződik a fa dobozt borító műanyag zöld színének kiötlése. Nem csúnya, meg nem is bántó, de semmiféle lakás semmiféle bútorzatához sem illeszkedik. Mondhatni egészen univerzális, mert mindenhol elüt a környezetétől. Ennek a magnónak a teteje szürkés kalapácslakk színű, ami egy műszaki készüléknek mondhatni jó áll. Az enyém speciel rózsaszínű volt. Az talán már kevésbé volt jó szín egy magnónak. Emlékeim szerint idővel át is festettem feketére.
	Ez a hatalmas anya esett ki a magnóból, majd kisvártatva követte a párja is. Először azt hittem, hogy a potméterekről tekeredett le, de azok anyái mind a helyükön voltak. Ezek valószínűleg a szalagorsó alá voltak téve, hogy az orsók ne érjenek hozzá a fedőlemezhez. Ez később ki fog derülni, mikor majd olyan állapotba kerül a magnó, hogy rá merek tenni egy orsó szalagot.
	No persze még így is azzal kezdtem, hogy rátettem egy szalagot. Ha kézzel tekergettem, akkor ugyan szólt, de iszonyatosan recsegett. Kontakhibás a kapcsolósora. Ez a magnó meglepően szép kivitelű, legalábbis az akkori magnóarcokhoz képes az. Ráadásul kifejezetten jól átgondolt konstrukció. Kevés anyagból kellett kihozni valamit, ezért valami egészen valószínűtlenül egyszerű a mechanikája. Például nincs is rajta gyorspörgetés gomb, de tulajdonképpen még fékrendszer se nagyon. Szinte alig van benne valamicske mechanika.
	Ellenben kosz, na az viszont lakik benne bőven!
	Mindenütt áll benne a por. Illetve ez sajnos nemcsak por, mert ha hozzáérek, akkor a magnó minden egyes része ragad. Alig tudom fotózni a gépet, mert munka közben folyton ki kell mennem a fürdőszobába kezet mosni.
	Na ezért kellett kézzel tekernem a szalagot. Ugyan a magnónak mindkét hajtószíja megvan, és még épek is, de az idők folyamán alaposan megnyúltak. Amúgy érdekes megoldású a meghajtás, ugyanis a két szíj teljesen egyforma, ráadásul azonos pályán is futnak. Mondhatni, hogy az egyik amolyan "melegtartalékként" üzemel, hiszen a mechanika simán elmegy egyetlen szíjjal is.
	Ezek a csatlakozók találhatók a hátlapon. Nem egy tobzódás. Persze bőségesen elegendő ennyi lyuk. Gondolkodtam rajta, hogy lecserélem a tucheleket RCA harang csatlakozóra, a hangszórókimenet kapna egy rugós szorítós csatlakozót, a mikrofonbemenet pedig egy 3,5 jack aljzatot. Még tiszta szerencse, hogy egy ekkora munkának történő nekiugrásnál én azért sokkalta lustább vagyok.
	Ez itt egy sima PVC cső, ami amúgy csupasz vezetékek szigetelésére szolgál. Ezzel fogok méretet venni a magnóról, hogy mégis mekkora szíj kell bele. Persze hajtószíjat már nem lehet kapni. Korabeli Rádiótechnika újságban megjelent panaszkodó cikkek szerint már a hatvanas években sem lehetett kapni sem szíjat, sem pedig gumigörgőt. Persze mindenre van megoldás. Tömítőgyűrűnek hívják. Sokfelé lehet kapni. Én az O-Ring Kft-nél szoktam venni. Címük: 1063 Bp Színyei Merse u.14 Tel.:302-2103
	Hát ez bizony hiányos. Hogy egy ilyen bal oldali réz díszlécet találjak a lomjaim között, annak úgy nagyjából nulla az esélye.
	A forgatógombok be vannak mattulva, és persze koszosak is. A Jobb oldali a hangerő és a kikapcsoló. A bal oldali a hangszín és a motor kikapcsoló. Bizony, bizony. Akkoriban még ilyen dolgokra is gondoltak. Ne forogjon már hiába az a motor! Illetve az az igazság, hogy sokkal könnyebb befűzni a szalagot úgy, ha közben nem akarja folyton kihúzni a szalagot a magnó a kezünkből. Mert ugye fékrendszer az nincs a magnóban. No persze az is lehet, hogy tudták a gyárban, hogy nem bírja sokáig a szíj.
	Ez a bőr fülecske a bal oldalon található, közvetlenül a motor mellett. Arra szolgál, hogy bele tudjunk kapaszkodni, majd ennél fogva emeljük ki a mechanikát a dobozból, hiszen időnként biztosan szerelni kell rajta valamit. Szinte hihetetlen, de akkoriban (60-as évek) még ilyesmire, vagyis a könnyű szerelhetőségre is gondoltak.
	Ez a jobb oldali bőr fülecske a jobb kezünknek lett idetéve, merthogy egy kézzel nem igazán lehetne kivenni a dobozból a tartalmát. Már úgy értem, hogy a közel 10 kilós súlya miatt. A kép jobb alsó sarkában a belső bontható hangszóró csatlakozót látjuk. Erre azért van szükség, hogy mikor kivesszük a dobozból a magnót, akkor ne tépjük el a kábelt.
	Ez itt a jobb oldali orsózó tengelycsonk. Nem hiányzik róla a zéger gyűrű, hanem egészen egyszerűen nincs! A "tüskét" (szakmai nevén orsózó tengelycsonk) nem tartja a helyén semmi. Illetve ez így ebben a formában nem igaz. Mert ugye egyrészt ott van mindjárt a gravitáció, másrészt pedig a magnó fedőlapja, csak utóbbi most épp le van szerelve.
	A bal oldali tengelycsonk is éppen ugyanilyen egyszerű darab.
	Az ékszíjtárcsát sem tartja a helyén semmi. Egyszerűen leemelhető. Persze ha van a magnóban ékszíj (ami egyébként kör keresztmetszetű), akkor nem esik le a helyéről a görgő. Ebben a magnóban minden meghajtott kerék folyamatosan forog, sehol semmi fék vagy ilyesmi. A súlykuplung is húz mindkét irányban folyamatosan. Ha az orsózó tengelycsonk közepét lenyomjuk, akkor az adott irányban gyors pörget a magnó. Ez így elmondva elég zavarosnak hangzik, de majd csinálok róla videót.
	Íme a korábban már említett, egyszerű kihúzással oldható hangszóró csatlakozó. Azért van itt, hogy ki tudjuk venni a magnót a dobozából, miközben a hangszóró a dobozban maradhat. A mai (vagy akár csak ennél modernebb) gépeket elnézve meglepő, hogy a hatvanas években ilyesmikre is gondoltak. Aztán persze elfeledték ezt az amúgy nagyon hasznos és kedves ötletet.
	Ez itt a szalagpálya. Az enyém húsz év nyúzás után sem volt ennyire koszos. A fej le van ragasztgatva valami celluxnak tűnő ragasztóval. Arra mondjuk nem jöttem rá, hogy erre miért volt szükség. A gumigörgőt alig lehet kézzel megforgatni, mert mára már rég belenőtt a zsír. A törlőfej az egyszerűség jegyében egybe lett építve a bal oldali szalagvezető babával. Mármint gyárilag.
	A szíjcseréhez le kell szerelni a lendkerék felső csapágyházát. Egészen biztos vagyok benne, hogy én jártam itt először, hiszen láttam amint a csavarokat rögzítő festékcseppek letörnek. Szóval ebben a magnóban még az eredeti szíjak vannak. Ez kérem egy csoda! Már csak azért is, mert nekem sokszor kellett szíjat cserélnem. Már úgy értem, hogy az én régi Terta 811-es magnómban.
	A szíjcsere nem valami egyszerű mutatvány. A levett csapágyház helyén tátongó lyukon keresztül kell befűzni az új szíjat. Szükséges hozzá némi türelem, illetve kézügyesség. Valamint az is, hogy mielőtt befűznénk az új szíjat a helyére, alaposan letakarítsuk a szalaghúzó tengelyt, különben egyből össze is koszoljuk (zsírozzuk) vele az új szíjat.
	Valahogy így kell csinálni. Persze most épp kifelé fűzöm a szíjat, nem pedig befelé, de ez a lényeget tekintve mindegy.
	Befűztem a korábban mutatott fehér műanyagcsövet a szíj helyére, majd filctollal összejelöltem. Miután kifűztem, ideiglenesen összevarrtam egy darabka dróttal. Ez lesz a minta, ezzel megyek a boltba. A szíj mérete a Terta 811-es magnóhoz: 203x3 (legalábbis én ennyit mértem)
	A képen jól látszik a magnó mechanikájának varázslatos egyszerűsége. Csak a két tüske és a szíjak lettek belőle kivéve. Nem hiányzik belőle semmi más. Ez a magnómechanika ennyire egyszerű. Az öntvény alumínium váz alatt sincs semmi mechanikai bigyó. Mindössze annyi az egész, mint amennyit ezen a képen látunk.
	Megpróbáltam kiemelni a mechanikát a dobozból, de nem sikerült, mert azonnal elszakadt az egyik szegecs. A bőr úgy látszik jobban bírja, mint a réz.
	Nem akart kijönni a váz a dobozból. Több mint 25 éve nem láttam közelről ilyen magnót, de egyből beugrott a továbbjutáshoz szükséges mozdulat A hátsó résen keresztül benyúlva, egy kicsit fel kell nyomni a mechanikát. Ekkor elválnak az amúgy odanőtt távtartó gumikarikák a fadobozhoz rögzített lemezdaraboktól.
	Ez van a doboz aljában.
	Meg ez.
	Ezek itt a távtartó gumikarikák. A duplák hátul voltak, a triplák pedig elöl. Tulajdonképpen lényegtelen, de jól fog jönni ez az információ, ha majd rakom össze a magnót. Az ujjaimon látszik a korábban már említett kosz. Tisztára olyan, mintha zsírködöt kapott volna a magnó. A por összeállt valami trutyivá.
	A hangszórórács is le van pattanva a helyéről. Elengedett az egyik szegecs. Ez mondjuk lényegtelen, mert úgyis le kell szednem ezt a rácsot, ugyanis alatta vannak a hangszórót tartó csavarok.
	Ennyi maradt a gép alján található gumilábból. Majd bemegyek az OBI-ba, s nézek valami idevalót.
	Ez egy másik gumiláb. Ebből már konkrétan semmi sem maradt meg, csak az őt valaha tartó szegecs.
	A hangszórót tartó anyákat képtelen voltam letekerni. Persze ráhajthattam volna a csavarokra hátulról egy menetmetszőt, s az lehozta volna a rögzítő piros festéket, és akkor talán... No de késő bánat! Maradt a jó öreg harapófogós megoldás. Jó... Akkor legyen homlokcsípős.
	Ezek az apró szegek tartották azt a lemezdarabkát, amin épp hevernek. Ezt is ki kellett szerelnem, mert utamba került a hangszóró csavarjaihoz vezető menetelésem során.
	Már kint is van a dobozból a hangszóró. A dobozt sajnos mindenképp ki kell mosni. (ez nálam valószínűleg kényszeres) Szóval azért kellett kiszerelnem a hangszórót, mert az ugye nem igazán bírja a vizet. Persze (amekkora állat vagyok) mostam már ki hangszórót is, de a membránnak semmiképp sem használ a víz.
	A gumilábat ez a valami tartotta. Nevezhetjük sasszegnek, vagy Milton kapocsnak. Lényege, hogy kiváltottak vele néhány csavart.
	Miután összenyomtam a szárait, már ki lehetett húzni a dobozból.
	A doboz alján található, átlátszó műanyagból készült szellőző rácsokat is leszedtem. Kicsit töröttek. Most mond már... Legfeljebb majd nem megyek bálba ezzel a magnóval.
	A hordfület is lecsavaroztam. A réz dolgoknak nem ártana valamiféle polírozás, mert mind be vannak mattulva.
	Lefúrtam a hangszóró díszrácsát tartó szegecseket. Majd keresek a helyükre a dobozaimban valami ideillő csavart.
	Belülről kiütöttem a szegecset, azért lett ilyen púpos a műbőr.
	Ez a szegecs kibújt. A hangszórót tartó csavar valami piros trutyival lett beleragasztva a dobozba.
	Bevágtam a kádba a nagyobb darabokat.
	A kisebbeket pedig a csapban helyeztem el.
	Ez itt egy önarckép. (selfie) A háttérben épp a félresikerült glettelésem válik el a faltól. Majd a fürdőszobát is szét kell szednem, de nagyon nem vagyok egy festő mázoló típusú ember. Ez a cikk konkrétan olyan régi, illetve olyan régóta nem fejeztem be, hogy azóta már ki is igazítottam a fürdőszobát.
	Ez itt a Hi-Fi torony alja. Kényszerűségből (helyhiány) ide lett eldugva a magnó belseje. Már egy kicsit ráuntam, hogy Mosó Masát játszom. A képen látszik még egy Tesla B4 magnó is. Természetesen ő is a szétszedtembe kerülésre vár. Ő (illetve egy ilyen) volt a második magnóm. Persze azóta már ezt a készüléket is igen alaposan bemutattam.
	Szép nagydarab Ikladon készült motor hajtja a magnót. Még így oldalról is látszik, hogy mennyire koszos.
	Ez az elektronika szerelőváza. Két hosszú forrasztólécre, illetve az üzemmódváltó kapcsolóra felfért minden alkatrész. Bár úgy nagyjából minden itt van a szemünk előtt, de ettől még nem merném állítani, hogy könnyen javítható. Mint azt már említettem volt, futott nálam egy ilyen magnó, mégpedig majdnem tíz éven keresztül, de az elektronikájában soha semmit sem kellett cserélni! Mondjuk EL84-es csövet azt igen, de azt csak kihúzom bedugom, és már készen is van.
	A hálózati trafó remélhetőleg túl fogja élni a fürdetést.
	A magnó alulról. Mint az jól látszik, nem hazudtam. Valóban nincs semmi mechanikai elem a váz alatt. Ez a magnó olyan egyszerű, mint egy balta!
	Nem tudni hogyan képezték a sorozatszámot, de nem tartom valószínűnek, hogy ennyi darab készült volna ebből a magnóból.