Monitor

Ez a kép oly régi, hogy még valamikor 2008-ban készült. Azóta már rég kifestettem
a pincét, felújítottam a kép jobb felső sarkába benyúló széket, valamint miután
ráéreztem, hogy amilyen szerencsém nekem van, illetve amennyire ügyes
vagyok, magamra robbantanám vele a házat, örömmel ajándékoztam
el a jobbra látható hegesztő apparátot. Hogy miért ezzel a régi képpel
nyitok? Nos azért, mert ez 2008 óta ott volt a gépemen, hogy tudjam mi
van benne, egy HT monitor nevű mappában, hogy majd mindjárt foglalkozok
vele, csak előtte még ez jön, meg az, meg amaz. Hát ja. Tulajdonképpen
így lett, csak valahogy soknak érzem a közbejött ez meg azokat.

Nyitásképp a kamera jött fel velem, meg a szovjet órástükör.
A bútor oldaláról még hiányzó papucstartóból sejthető,
hogy ez a kép is még valamikor 2008-ban készült.

A monitor ekkor még (vagy már) a fáspince előtti folyosón ücsörgött, egy csomó
más egyéb kinccsel együtt. Azóta már szinte minden más elkészült! Például
szétszedtem a relés paneleket, majd szétválogattam a vegyes alkatrészes
dobozokat. A kábeleimet is összehordtam egy kupacba, majd azokat
is szétválogattam. Amin ezek a cuccok vannak, az a virágállvány
kapott kupaklábakat. Az egész előtér meg csodaszép linóleum
borítást. Épp csak a monitor, na az nem akart felboncolódni.

Még mindig 2008-ban vagyunk. Bár felhoztam a pincéből, de végül visszakerült.
Ez annyira megmagyarázhatatlan dolog, hogy még csak meg sem próbálom
megmagyarázni. Itt volt az asztalomtól mindössze három méterre, de
ahelyett, hogy szétkaptam és bemutattam volna, visszavittem.

Volt ez már azóta szegénykém mindenhol! Most épp a maci mögött ücsörög.
Megjegyzem ezzel a medvével már korábban is bratyiban voltak.

Bevallom őszintén, hogy most sem a monitorért jöttem, hanem csak azért, hogy
vethessek egy kósza pillantást a háttérben meghúzódó keverődobozra. Konkrétan
az érdekelt, hogy hogyan áll a tetején a már rá is helyezett kúpos dobozú hangszóró.
Azt kell mondjam, hogy esetlenül. Itt aztán - mint már eddigi életemben annyiszor -
valami rettenetes feladatkerülgetés következett. A bármi értelmes dolgot csinálás
helyett, pusztán játszásiból kihordtam ide az asztalra a hangszórós szekrény úgy
nagyjából negyede tartalmát, majd rápróbálgattam a keverő dobozának tetejére.
Miután erre ráuntam, mindenféle más egyéb üres, vagy akár még az eredeti belsőt
tartalmazó dobozokra próbálgattam oda a hangszórókat. Ami legalább egy kicsit is
tetszett, az a labortápom dobozának párja volt. Na azzal meg az volt a bajom, hogy
nagy. No persze ha kétszer akkora asztalom lenne, mint amekkora van, akkor már
elférne rajta. Mondjuk akkor is, ha elpakolnám az asztal pultjáról a hangfalakat,
vagy még annál is inkább a PC monitorát. Na akkor aztán lenne hely! Hej,
ha én egyszer azzal foglalkoznék, mint aminek nekiálltam... Jutott
eszembe a monitorról ennek a másik monitornak a leporolása.

Most már csak arra kell figyelnem, nehogy valamiért abbahagyjam a megkezdett
szétszedést. Mert ugye okot, amekkora rutinom ebben van, bármikor találok!
Például vasból van a monitor váza, nincs rendesen eldolgozva az anyag,
ezért hol itt szúr, hol meg ott vág. Ez azért mondjuk erőltetett volt.

Mint ahogy az is az lenne, ha egy villásdugó hiánya képes lenne megállítani.

Fogalmazzunk finoman úgy, hogy nem szép. No persze nem is kell annak
lennie, hiszen ki törődik vele, hogy mit bámul egy portás akár egész nap.

Bekapcsoló, fényerő, kontraszt, majd a szinkronrendszert felgyorsító kapcsoló
következik. Ez utóbbi arra való, hogy mikor egy videómagnó képét nézzük
a monitoron, akkor ne lobogjon a kép teteje. Erre az utóbbi kijelentésemre
nem mernék megesküdni, de az biztos, hogy a kapcsolót később kattogtatva,
pusztán a kép felső szélén láttam valami változást. Azt meg, hogy hova mennek
a kapcsolótól a vezetékek, na azt meg vagy lusta voltam visszakövetni, vagy
mondjuk elfelejtettem. Ebben azért nem vagyok biztos, mert már megint
az van, hogy fényképezni, meg képeket szerkesztgetni volt kedvem,
írni azonban nem, ezért igencsak felgyűltek a megíratlan cikkek.

Nézegettem egy darabig ezt a képet, meg persze a monitort is a valóságban, aminek
az lett a vége, azt sikerült megállapítanom, miszerint a világosabb részek nem a
felirat előtt, hanem mögötte vannak. Na most az lehet, hogy képesek voltunk
a szocializmusban ezt-azt akár normálisan is megcsinálni, de az biztos, hogy
bármi volt is az, a végére mindig sikerült feltennünk az i-re a pontot. Már úgy
értem minimum ferdén! Vagy mint most, egy kissé foltosan, amúgy magyarosan.

Ezzel a gombbal el nem tudom képzelni, hogy mégis mi a csuda történhetett. Amúgy több olvasó megfejtése szerint is egér rágta meg. Hogy aztán mi ízlik az egérnek a bakelitben, azt - mivel részemről még sosem kóstoltam meg - el nem tudom képzelni.

Íme a monitor hátulról. Formatervező, az biztosan nem volt a készüléket
megszerkesztő csapatban, ami még nem lenne baj, ha nem
sikeredett volna az eredmény ennyire sprődre.

Majd figyelek, nehogy elfelejtsem megnézni, hogy mi van a két csatlakozó között.
No nem a kapcsolóra gondoltam, mert az egyértelműen egy 75 ohmos ellenállást
kapcsol párhuzamosan a bemenettel, hanem arra, hogy mi lehet a különbség a ki
és a bemenet kötött. Illetve minek van egyáltalán egy monitoron videokimenet?

Balra lent biztosítékok, míg a HT feliratú kupak alatt valószínűleg egy tranzisztor
kalapja lapul, ami a monitor dobozának hátsó lemezét használja hűtőbordának.

Egy ilyen rászegecselt, még véletlenül sem lekerekített élű táblácskának, márpedig
minden valamirevaló gyártmányon ott a helye! Amennyiben nem sikerült ferdén
felrakni, akkor legalább a szegecs körül látszódjon némi megmunkálási nyom.

Bár még alig történt kettőnk között interakció, de ez a lehetetlen részlet annyiszor
akadt bele a ruhámba, pláne a bőrömbe, vagy bármibe ami épp a közelébe került,
hogy már csak ezért az egyetlen részletért is kijár a konstruktőrnek egy valagba
rúgás. Ez a valami egyrészt egy távtartó, hogy semmi se törjön össze a monitor
hátulján, ha esetleg rá találnánk tolni a falra, másrészt arra szolgál, hogy adott
esetben feltekerhessük rá a hálózati kábel feleslegét. Ez olyan sprőd, annyira
élesek a szélei, hegyesek a sarkai, mintha direkt az lett volna a cél, hogy kárt
tegyen valamiben. Az amerikai vásárlók már csak ezért az egy szem részletért
is szarrá perelték volna a gyártót! Részemről annyira tudom utálni, ha valami, bár
erre minden esély és lehetőség megvolt, még sincs normálisan megcsinálva, hogy
arról órákat tudnék mesélni! Mondjak egy példát nagy hirtelen? Na jó, legyen...

Itt van például ez a konyhai székre való ülőke. Ez arra a nemes célra szolgál, hogy
a szék festésével ellentétben, erről sokkal nehezebb dolgunk legyen letakarítani
a pörköltszaftot. No persze akinek van mosógépe, az beledobja, mégpedig a
többi konyhai rongyival együtt, majd mikor a gép végzett, egyszerűen
nem hisz a szemének! A kitisztult, pláne kutya baja sem lett edényfogó
kesztyűvel ellentétben, ez az ülőke olyan szinten veszítette el a formáját,
hogy a balra látható eredményből visszahozni a jobbra látható eredetire, na
az már-már művészet! Mindez azért, mert a gyártó kispórolta a párnácskából
a steppelést. Mondjuk ha az átkom fog, akkor a huzatba hozzáférhetetlenül
bevarrt szivacs mintegy öt percen át történő visszarázogatása közben
nemhogy a gyártó, de úgy közel négy kilométeres körzetben az
összes többi élőlény is kipusztult, egészen le a mikrobákig!

Azt gondolom talán már mondanom sem kell, hogy bár hoztam
a pincéből a kábel végére dugót, de csak egyet. Azt meg
ugye a minap elhasználtam a szignálgenerátorhoz.
A 230-as dobozom meg richtig legfelül van.

Ebben az összeállításban az volt a hiba, hogy pusztán a székre állva feldobni ugyan
fel tudtam a többi tetejére a két másik dobozt, de visszarendezéskor el már nem
értem. Mondjuk van itthon létra, és ha már kihoztam és felmásztam rá, akkor
megszemléltem a sarokba rejtett üres dobozokat, valamint az Apukám által
épített tápegységet, meg az örökmozgót, meg az UHER kazettás magnót,
mely nézelődésnek ha sok nem is, de legalább annyi haszna volt, hogy
helyettük mondhatni boldogan tértem vissza a monitor boncolásához.

A felületek, pláne a végződéseik kidolgozása nemhogy csapnivaló,
de egyenesen halálos! Azért a portás is ember! Még őt sem
kell, hogy csak úgy egyszerűen megölje a környezete!

Mivel a monitorhoz való kamerát már rég levittem a pincébe, illetve az már eleve
nem működött, bevetettem helyette ezt a modernebb CCD képbontójút. Aztán
ahogy itt álltam, s épp nagyban azon a jogalapon dicsérgettem magam, hogy
a képen látható tévé is átnézésre került, vagyis ez is egy úgynevezett már
"rendes" polc, egyszer csak beugrott, hogy a fejhallgatómhoz való állvány még
mindig nem készült el. A felhallgatóhoz illeszkedő erősítőről már nem is beszélve!

A hálózati kábel végéről nem levágva, hanem leszerelve lett a dugó.
Gondolom vagy kellett valami másra, vagy csak útban volt.

Ha nem is százas a képe, hiszen nem tölti ki a képmezőt, de legalább úgy nagyjából
rendben van. Mármint attól eltekintve, hogy kopott a képcső. Már úgy értem,
hogy úgy néz ki a világító rétege, mint mondjuk az ezer éves konyhai
fénycsövünknek. Ez valószínűleg a rengeteg futott órától lehet.

Ezek a pöttyök a kép felső része helyett látszanak. Idővel - mikorra feléledtek
az elektronikában a punnyadt elkók - a kép az egész képmezőt kitöltötte.

Na most az, hogy a monitor és a kamera összedugásához szükséges kábel épp
legfelül volt, az vagy a gondviselés kezének, vagy a szerző előrelátásának,
de a legvalószínűbb, hogy inkább csak a puszta véletlennek köszönhető.

Bár ez a kamera sokkal később érkezett, mint amelyik a monitor párja, mégis előbb
sikerült bemutatnom. Na most annak, hogy mindig a könnyebb ellenállás irányába
haladtam, annak mostanában kezdem érezni a hatását. Mert ugye hiába fogyott
le a szétszedésre váró lomjaim halmaza, ha látványosan talán nem is, de azért
legalább érezhetően, ha egyszer pont azok a dolgaim maradtak a végére,
mely tárgyaimhoz eddig valami okból még sosem támadt kedvem.
Az elhanyagolt építési projectjeimről már nem is beszélve!

Ő pedig a párom, aki úgy segíti elő a monitor boncolását, hogy
a háttérben mélyen alszik, vagyis nem szól bele a dolgomba.

Ezen a képen, illetve a monitor apró ernyőjén a szerző csábos combjait, valamint
göcsörtös térdeit látjuk. Itt aztán nekiálltam és azon kezdtem el merengeni, hogy
mára mennyire elértéktelenedett a technika. Egy ilyen hagyományos képcsöves
monitorra még csak felhasználási ötletem sincs. Mondjuk lehet használni arra,
mint amire eredetileg megszerkesztették, csak ugye az LCD kijelzős
tévék és tabletek korában ez már annyira avitt dolog...

Konkrétan annyira, hogy csak úgy egyszerűen az utcán jártunkban
is lehet találni mondjuk egy olyan kistévét, megjegyzem színeset
és távirányítóst, melyért valaha az ember a fél karját adta volna.

Még a monitor alsó borítását, illetve a szellőzését szolgáló rács felülete is durva.
Mindeközben a készülék asztalon történő megcsúszását megakadályozó piciny
gumilábak nem gumiból, hanem kemény műanyagból vannak, ezért csúsznak.

A doboz felépítése, ha a kivitelezés minőségében nem is, de elvi szinten legalább
úgy nagyjából rendben van. Az oldallapok mindegyike leszerelhető,
ezért minden részlethez kényelmesen hozzá lehet férni.

Ez itt az eltérítő tekercs, illetve a képcső foglalata körüli szerelvények.

Jobbra a nagyfeszültség csatlakozó papucsát látjuk, míg balról egy vaslemez
végén libegő mágnes lóg be a képbe. Utóbbi eszköz a kép torzításának
beállítására szolgál. Már úgy értem arra, hogy ne torzítson a kép.

Ez itt a tápegység. A kék a szűrő elkó, a szürke Graetz diódanégyes, míg
a mágnesesen árnyékoló vasdobozban a hálózati trafó rejtőzködik.

Mint az a képen majdnem látható, a video ki és bemenet belül egyszerűen össze van
kötve, vagyis nem tartozik hozzá semmiféle külön elektronika. A négycsavaros,
vagyis elfordíthatatlan módon beszerelhető BNC aljzatokat esetleg ki fogom
innen lopni. Már ha nincs ilyen a hátam mögötti csatlakozós
szortimentben, illetve kelleni fog valamibe.

Bár az ember elsőre azt hinné, hogy a bentebb található alkatrészekhez nehéz
lesz hozzáférni, csakhogy ez a nyáklap innen igen jópofa módon kihajtható.

Mármint így. Viszont csak eddig, mert bár a vezetékek bőven engednék, azonban
a zsanérok túl közel kerültek a hátsó idomhoz, amire így felakad a panel.
Szeretnék benne hinni, hogy ez direkt van így, de mivel nem látok
rá okot, ezért valószínűleg egyszerűen csak el lett b*szva.

Mondjuk nem lehetetlen odaférni a belső alkatrészekhez, csak ugye egy
kissé kényelmetlen. Ez tuti, hogy a szocializmusban reggelente
általánosan bevett "leszarom tabletta" hatására lett ilyen.

A malomkerék valószínűleg gyári tévéalkatrész, mert ezt így egyben
lehetett kapni, míg az őt meghajtó primer tekercs már egyedi.

Míg a TDA2500 más egyéb funkciókért. A lényeg, hogy a monitor
felépítése erősen integrált, ezért kevés alkatrészt tartalmaz.

Már épp kezdtem volna morogni, hogy ugyan miért nem írták
oda az egyes trimmerek mellé, hogy melyik mit állít.

Mivel ezt az elkót fektetett beépítésre tervezték, ezért nem volt olyan
hosszú a lába, hogy állítva is elérjen a panelig, ezért beletoldottak.

A gombok egyediek, mert ezeket a szocializmusban - az elpusztított
beszállítói háttéripar okán - mindenki magának gyártotta.

Ezzel a képpel azt szerettem volna megmutatni, hogy a monitor doboza belülről
van annyira üres, hogy bátran nekiugorhatok beleépíteni amit kigondoltam.
Persze tudom, hogy az eltervezett rádiófrekvenciás spektrumanalizátorral
biztosan nem fogok elkészülni, ha csak rá nem jövök a reinkarnáció titkára.

Mint az a kép bal sarkában látható, még a plusz panel tartására szolgáló zsanérok
(na jó, akkor csak forgáspontok) is benne vannak a dobozban. Mivel berágtam
a hátlapból kiálló vaslemezekre, illetve épp itt volt a kínálkozó alkalom,
leszereltem őket, majd védekezésül a dobozon belül helyeztem el.

Az összeszerelés nyitányaképp rátettem a dobozra az oldalát, majd hosszú perceken
keresztül néztem értetlenül, hogy bár két egyforma oldallap van, de különös
módon egyik sem illik a helyére. Mondjuk ha így, vagyis 90 fokkal
elfordítom a dobozt, akkor valóban az oldalára már igen.

Ez egyébként valószínűleg attól volt (mármint a csak nézés), hogy időközben
alaposan beebédeltem, minek hatására leesett a vérnyomásom, amitől persze
a szokásos módon belassultam. A képen meg azt látjuk, amint a filmek tévéig
történő elvitelére vásárolt pendrájv lassul be. Ahhoz képest, hogy az ALDI-ban
vettem, és ott azért olyan nagyon vacak dolgokat nem árulnak, ez rettenetesen
csúnya sebességi eredmény! Szó se róla, kérdés nélkül visszaadták a pénzt.

Mivel ez a monitor valószínűleg soha többé nem fog előkerülni, ha csak
nem a pincében pakolászás közben, ezért azt tartottam elsődleges
szempontnak, hogy ilyenkor ugyan ne lógjon már ki belőle
a kábele. Vagyis fogtam és belegyűrtem a dobozba.

Nem hinném, hogy egy esetleges későbbi igény ennyiből
nem jönnék rá, hogy mégis hova lett róla a kábel.

Odatettem a monitor mellé a kamerát, hogy végzek egy utolsó, még az örökre
történő eltevés előtti működési tesztet, csak aztán rájöttem, hogy
valami hülye belegyűrte a dobozba a hálózati kábelt...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.