DVB-T tuner
(mellébeszélek, mivel majdnem üres)

Azon tervemet, mely szerint a nyitóképen az éppen aktuális tárgy lesz, vagyis az
amit épp boncolok, na azt csak a legritkább esetekben tudom megvalósítani. Mert
ugye most is mi volt? Odasandítottam a polcra, s a DVB-T tunert szemlélve egyszer
csak eszembe jutott, hogy a bemutatásához, illetve most még csak a kipróbálásához
szükséges kábelek idelent vannak a pincében. Mint az a korábbi emlegetéseimből,
illetve ezen kupi látványából sejthető, idővel kénytelen leszek megereszteni egy
kábelrendezős projectet. Mert ugye ezek közt - így csúful szatyrokba hányva -
megtalálni valamit, na azt csak igen csekély eredményességgel lehet. Így meg
ugye minek őrizgetem a kábeleket? Ez persze jórészt a többi cuccomra is igaz.

Itt van például ez az Orion 449-es rádió, meg a Videoton daxli, a kettő között pedig
egy hagyományos vezetékes telefonkészülékek bemérésére szolgáló műszer. Hogy
itt vannak, az ugye többszörösen is baj. Egyrészt ugye nincsenek még bemutatva.
Másrészt igen útban vannak a hátuk mögött megbúvó dobozok felé vezető úton.
Mondjuk a dobozok (néhány kivételtől eltekintve) még üresek, mely állapot
remélhetőleg hamarost meg fog változni. Már persze csak akkor, ha
megérem az anyagok szétpakolása című terveim kivitelezését.

Balra maga a DVB-T tuner, míg körülötte elszórva a beüzemeléséhez szükséges
mindenféle kábelek. Kivéve a szivargyújtó csatlakozóst, mert arról bizony már
fogalmam sincs, hogy mit keres ott. Ez valószínűleg azért van, mert mint annyi
más szétszedtem cikk, úgy ez is több hullámban készült. Most például még csak
ott tartok, hogy megnézem, alkalmas-e egyáltalán a dobozka a neki szánt feladatra.

Működni persze működik. Miért is ne tenné? Ez ugyanis nem kukáspiaci vacak,
hanem ezt Anyukám hozta haza a telekről. Amivel össze volt dugva, az a tévé
ugyanis bedöglött, a helyette vett újban pedig már eleve benne van a DVB-T
tuner. Anyukám csak annyira tévéfüggő, hogy képes volt hazacsattogni a
telekről pusztán azért, hogy elvihesse magával az új tévét. Mivel úgy találta,
hogy az új tévéje könnyű, ezért egyszerűen felkapta és felsétált vele a hegyre.

Lényeg a lényeg, tudja a DVB-T tuner az általam tőle elvárt funkciót. Hogy pontosan
mi lenne az? Nos ez. Vagyis a térerő kijelzése. Ez persze valószínűleg nem igaz, mert
sejtéseim szerint nem közvetlenül méri a térerőt, hanem valamiféle jelminőséget
mér, vagy mondjuk a video stream tárolására szolgáló puffer telítettségét.

Mint az a képen látható, a cikkek teljes összekeveredettségének okán most még
nagyban ott ül a polcon a tuner mellett a Terta 811-es magnó hangszórója, pedig
a valóságban azt már majd egy éve összeraktam. Ez persze puszta mellébeszélés,
mellyel arról a szomorú tényről szerettem volna elterelni a figyelmet, hogy a tuner
bemutatása helyett egyszerűen csak bedugtam a polcba. Az mondjuk igaz, hogy
odaszóltam neki, hogy ha ma azért nem is, de holnap biztosan szétszedem.

Mindössze fél év telhetett el, mikor is azon kezdtem el töprengeni, hogy mégis mi
a csudáért nem akar beindulni ez az év. No persze nem az évvel volt a baj, hiszen
az idő szaladt mint bármikor sebesen, hanem velem. Úgy kerülgettem a szobámban
felhalmozott bemutatásra váró tárgyakat... Pontosan hogy is? Nos úgy, mint akinek
hatalmas rutinja van az ilyesmiben. Ez amúgy éppen így is van! Mivel ma sem volt
kedvem szétszedni - no nem csak a DVB-T tunert, hanem úgy általában semmit -
ezért valami annál sokkalta egyszerűbb, konkrétan a korábbról elmaradt pakolást
választottam mára feladatul. No persze nem kell semmi eget rengető mozgolódásra
gondolni, hiszen csak a monitorom felett látható rádiós magnó áthelyezéséről van
szó. Ezt bár kipofoztam, csakhogy mire ez megtörtént (amúgy csodák csodája,
mindössze néhány nap alatt), addigra a párom már rég elfoglalta a szerkezet
eredeti helyét. Mivel használva nem volt, így nálam maradt megőrzésre,
illetve dísznek. Akarom mondani végre van itthon egy működőképes
kazettás magnóm. Ez egyben azt is jelenti, hogy ekkoriban még
nem volt, hiszen a korábban olvasott (kazettás magnók
kipofozásáról szóló) cikkek ekkor még
el sem készültek!

Végül itt sikerült elhelyeznem a magnót. Itt azért van jó helyen, mert létra nélkül is
elérem, bár egy nem gurulós szék azért kell hozzá. Ha erről a polcról szétszedném,
akarom mondani bemutatnám végre az Apukám építette tápegységet, illetve a jobb
alsó sarokban meghúzódó UHER kazettás magnót, no meg a videokazettát, akkor
már itt sem lenne semmi olyan, amit még nem láttunk. Már évek óta küzdök érte,
hogy így legyen. Szó nincs róla, hogy ne lennének nagyszerűek az eredményeim.
Sőt! Most épp ott tartok, hogy ha feldolgozok valami témát a szobámból, akkor
már nem nagyon van mit odatennem az adott tárgy helyére. Ez persze csak
annyiban igaz, hogy a lakásból. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez volt az
a különös, illetve felettébb szokatlan tény, amitől egy kissé megszeppentem,
s ezért álltam le a szétszedésekkel az utóbbi két hónapban. Ebből persze az olvasó
semmit sem lát, hiszen a rengeteg előre megírt cikk okán minden hétre jut egy-egy
(az utóbbi években már két-két) újabb szétszedés. Visszatérve a fősodorhoz (bár
ez mondjuk épp egy mellékszál), az addig szép, hogy feltettem a helyére
a magnót. No de hova teszem azokat a kincseket, amelyek
az előbb még itt állomásoztak?

Egyrészt oda balra, annak a ferdén álló papír valaminek a helyére. Ehhez persze
fel kell másznom az asztalra, ami amúgy nem egy bonyolult feladat. Csak
lerúgom a papucsom, fellépek az ágyra, át az asztalra, és már
ott is vagyok a célnál. Hogy pontosan hol is?

Nos itt, ezen szörnyűségesen poros magnó előtt. Mikor ezt a SANYO magnót
a néhai Verseny utcai piacon megvettem, akkor még egyáltalán nem úgy nézett
ki, mint amire az ember rámondaná, hogy koszos. Ettől függetlenül persze szépen
megmosdattam, csak mivel ennek meglehet már tíz éve is, így újra visszaporosodott.
Ha minden igaz, akkor azóta már ezt a magnót is szétszedtem. Vagy összeraktam.
Vagy valami... Ahogy itt ácsorogtam az asztal tetején, egyszer csak benéztem
a magnó mögé a sarokba. A panel egy tévéhez csatlakoztatható videojátékból
lett kiszerelve, míg a két doboz közül az egyikben egy beteges VOIP telefon van,
a másikban pedig egy röpképes helikopter. Mindeközben a jobb alsó sarokból
bekukucskál a képbe egy HT video kamera dobozának hátsó felső sarka.
A magnó alatt az a kerek valami, na az pedig egy tekercs diafilm,
ami mi máshoz, mint a diavetítőnk bemutatásához kell.

Mint az a szélesebb látószögű képből kiderül, időközben eltűntek
a polcról a Terta 811-es magnó szanaszéjjel pakolt alkatrészei.

Ellenben nem tűnt el a fásszekrény tetejéről az ott elhelyezett UHF szobaantenna.
Szóval a terv az, hogy ezt az antennát a DVB-T tuner dobozkával összekombinálva
kiderítem, hogy mennyire pocsék ötlet a virágállvány szélén elhelyezni egy a DVB-T
tunerhez való antennát. Erre egyrészt azért van szükség, mert a Réka szekrénysorba
dugott lapostévében nincs térerőmérő, másrészt azért, hogy legyen végre a tévéhez
valami rendes antenna. Már csak azért is, mert szeretném végre visszakapni a még
évekkel ezelőtt a szokásos módon ideiglenes jelleggel antennaként bevetett piros
színű műszerzsinóromat. Miután a méréssel megvagyok, s az eredmény pozitív,
lesz egy újabb farigcsálós project, melyben ráépítem a virágállvány szélére az
antennát. Vagy ha valamiért ott nem jó, akkor valahova máshova. Nem tudom
említettem-e már, hogy mennyire szeretem, mikor ilyen szépen összefüggenek
egymással a dolgok. Nagyon nem! Konkrétan az velük a bajom, hogy mire
mindbe belegondolok, na addigra úgy elmegy a kedvem az egésztől,
hogy a végére már azt sem tudom, hogy minek is
akartam egyáltalán nekiállni.

A mellébeszélést félretéve, ma speciel ezen dobozka bemutatásának. Ez a valami
arra való, hogy kívülről csatlakoztatott vételi lehetőségként szolgáljon azon
régebbi tévék számára, melyekben még nincs beépített DVB-T tuner.
Szóval ez éppen olyan, mint mondjuk egy műholdvevő beltéri,
csak persze a földfelszíni digitális adások vételére szolgál.

A feliratokból ítélve van rajta HDMI kimenet, illetve USB csatlakozási lehetőség is.
Na most az úgy volt, hogy mikor már épp nyúltam volna a csavarhúzómért,
akkor megjelent a párom, hóna alatt egy újabb javítandó dobozkával.

Mivel nem szerettem volna, hogy itt maradjon a DVD (mert még a végén a korábban
említett magnó sorsára jut), ezért még azon melegében nekiálltam megjavítani.

Illetve csak álltam volna, ha Andi nem emeli
a tétet az álló mutatójú mackós órájával.

Még tiszta szerencse, hogy van itthon hozzá tartalék elemem. Hogy a döglötteket
(jobb sarok) minek őrizgetem? Nos erre - mint ahogy annyi másra sem - nem
tudok értelmes magyarázattal szolgálni. A csapágygolyó (bal oldali
rekesz), na az viszont bármikor kellhet valamire.

Hogy mi a baja? Nos az, hogy sem be, sem ki nem hajlandó tolni a fiókját.

Illetve ez nem pontosan így van, hanem úgy, hogy egyik végállásban
sem hajlandó megállni. Ráadásul kézzel rásegítve sem
hagyja abba a tálcamozgató motor a forgást.

Részemről mindjárt két hibát is találtam benne. Az egyik, a könnyebben orvosolható
az volt, hogy beesett a mechanikába a minőségi ellenőrzést tanúsító címke. Na most
ennek kivétele sajnos nem oldotta meg a problémát, ugyanis a másik hiba az volt,
hogy betaknyosodott a tálcát mozgató áttételt meghajtó motoron található szíj.

Ha már a takonynál tartunk, akkor el kell mondanom, hogy nemcsak javításra váró
dolgokat hozott a párom, hanem kaptam tőle egy fél doboznyi norvég vörös
műtaknyot is. Ez olyanesetekben jön jól, mikor mondjuk megfázott
az ember, és véletlenül annyira kifújta az orrát, hogy teljesen
kifogyott belőle a takony. Na ilyekor csak egy hatalmas
szippantás ebbe a dobozba, és máris újra van mit fújni.

Mire végeztem a DVD javításával (szíjcsere), már szinte tombolt bennem a vágy,
hogy szétszedhessem végre ezt a dobozt. Van a hátulján antenna ki és bemenet,
valami koaxiális kimenet, HDMI, valamint euro scart csatlakozó is. Mivel az
utóbbiban analóg jelek szaladgálnak, ezért ez a dobozka összedugható
a korábban látott, amúgy Krisztián kollégától kapott kistévével.
Ez azért jó, mármint az, hogy ilyen kicsik és hordozhatóak,
mert így majd kényelmesen oda fogok tudni hurcolkodni
velük a tervezett mérés erejéig a virágállvány mellé.

Ezt az ócska csatlakozót aki kitalálta, részemről biztosan...
Mindegy... Hagyjuk... Csak felbosszantom rajta magam...

Kínai és ne nyúljak bele. Hát persze... A minőségéről annyit, hogy a matricáját
nem én piszkáltam meg, hanem az csak úgy egyszerűen magától engedett el.

Mivel azóta is ott voltak mellette, magam elé rántottam a pincéből előtúrt kábeleket,
majd egyből rájuk is csodálkoztam. Mert ugye ezekkel biztosan nem fog sikerülni
rádugni a dobozkát az amúgy a számítógépemhez használt ASUS monitorra.

Bár összekoncentráltam őket, de természetesen az éjjeliszekrényem
legalsó fiókjában sem található az épp keresett HDMI kábel.

Na ebben viszont már igen! Bár nem kellett hozzá kiborítanom, hogy megtaláljam,
hiszen épp felül volt, de attól még megtettem, hogy átnéztem a fiók teljes tartalmát.
Egyrészt áthelyeztem legalulra egy tasakot (hogy ne legyen útban a látványnak),
másrész minden egyes kábelt jó alaposan megszemléltem. Ezt momentán azért
éreztem szükségesnek, hogy végre tudatosuljon bennem, hogy mi van a
fiókban, hogy mikor kell valami, akkor ne kelljen összevissza
pattognom a kábeles fiókjaim tartalma között.

Bár jobb lett volna ha inkább fogom, de most csak annyi futotta tőlem,
hogy megeresztettem egy "ki ne ess onnan b*zdmeg" kívánságot
a kábel bedugása okán félrebillentett monitorom irányába.

Kiválasztottam az automata keresést.

Majd mielőtt elindítottam volna, rácsíptettem antennának a dobozkára egy
műszerzsinórt. Ez amúgy a korábban említett, jelen állapot szerint
a nagyszobában antennaként szolgáló piros zsinór kék párja.

Hogy a műszerzsinór másik végét a wobler testcsatlakozójába dugtam, na annak
nemhogy nem volt semmi értelme, de a vételi paraméterekre kifejezetten
károsan hatott. Amúgy azért ide dugtam be, mert hirtelenjében ez volt
az elsőnek meglátott banánhüvely, pontosabban szólva műszercsavar.

Ennek ellenére a tuner olyan szépen megtalálta a csatornákat, hogy csak na! Szóval
részemről le a kalappal a mindenen keresztül történő működőképessége előtt.

Bár nem tartozik szorosan az antennás témához, de magához a készülékhez igen,
hogy bár nem egy mai darab, de simán megbirkózott a pendrive tárolta .mkv
kiterjesztésű film lejátszásával. Szóval ha másra épp nem is kell,
de médialejátszónak még akkor is megteszi. Hurrá!

Mivel ez kifejezetten a térerőmérője miatt kellett, így eljátszottam vele, mintha most
mérnék. Sajnos nem valós idejű amit mutat. Ettől függetlenül persze nagyszerűen
használható lesz arra is, amire kinéztem, csak egy kicsit kényelmetlen
lesz az eredmény leolvasása az erős fáziskésése miatt.

Mivel ez azért mégiscsak antennább (nincs is ilyen szó) mint a műszerzsinór, ezért
ha csak egy kósza próba erejéig is, de bevetettem az UHF szobaantennát.

Melynek megfelelő (illetve épp nem) szögbe történő fordításával sikerült elérnem,
hogy kevésnek találja a tuner az antenna jelét. Vagy mindegy mit kevesell, de
kevesli, és ez nekem éppen elég is lesz ahhoz, hogy majd kimérjem vele a
virágállvány szélére szerelendő antenna értelmét, vagy értelmetlenségét.

Bár szó sem volt róla, hogy ez a mérés ma lenne megejtve, de attól még belenéztem
a direkt ehhez a projecthez összekészített tartalmú dobozba. Amint ezt megtettem,
meglepve vettem tudomásul, hogy a doboz tartalma erősen hiányos. Percekig
néztem meredten a majdnem semmit, mire végül beugrott, hogy a direkt
az antennaépítős projecthez (megjegyzem a piacon) vásárolt
csatlakozókat még fel sem hoztam a pincéből.

A mai napon már sokadjára visszatérve a fősodorhoz, mindössze két
csavar kitekerése után előtűnt a dobozban rejtőző panel alja.

No persze nem adta magát a doboz olyan könnyen. Sőt! Úgy becsapott, hogy csak
néztem! Mármint azt, hogy mégis mi a csuda tarthatja össze a dobozt, ha egyszer
csavart nem látok rajta sehol. Végül is az ugrasztott be, hogy elsőre az ovális
rész közepén kerestem a csavar helyét, mégpedig egy alkalmas
eszközként a gumilábon keresztül döfött bonctűvel.

Pusztán ezért a látványért persze nem érte meg kinyitni a dobozt.

No nem mintha ilyet nem láttam volna már épp eleget...

Mivel működés közben a meglehetős mennyiségű számítás következményeképp
a médiaprocesszor izzad rendesen, ragasztottak rá egy hűtőbordát. Komolyan
mondom, hogy ez annyira meghatott, hogy elismerően bólogattam az apró
doboz tartalmának látványára. Később mondjuk már nem, mikor kissé
megszívatott. Mert ugye tekintsük csak meg, hogy mi van a hűtőbordától
balra és kissé fel. Az ott négy darab panelből kiálló érintkező tüske. Na ezek
úgy elbújtak, hogy mikor kerestem őket, na akkor persze percekig nem találtam.

Az egyes alkatrészek mérete alulmarad a panel
szélén futó feliratok betűnagyságához képest.

A fényes puttony a tulajdonképpeni rádiófrekvenciás rész.

Balra az egy szem LED-et, míg jobbra az infra vevő érzékelőjét látjuk. Nem azért
van rács mögött, hogy el ne szökjön, hanem azért, hogy csak az infra fény legyen
rá hatással, az egyéb elektromágneses jelek ne. Mert ugye ez a valami alapvetően
egy dióda. Annak meg mindegy, hogy a ráeső fénnyel vezéreljük, vagy mint egy
detektoros rádió szedi össze az amúgy nem neki szánt jeleket. Emlékeim szerint
a korai IPTV set top bokszok szenvedtek attól a hibától (pontosabban szólva a
felhasználók), hogy egyes plazmatévék megőrjítették az infravörös jelátvitelt.

Ez itt a tápegység. Bár néhány kondi ferdén áll benne, de még egyik sem púpos.

A fixre beforrasztott biztosíték elsőre ugyan különös megoldásnak tűnik, csakhogy
abba belegondolva, hogy ugyan ki javítatna meg egy mindössze néhány ezer
forintnyi értékű dobozkát, szóval ebből az aspektusból nézve már nem.

Mit ne mondjak, ennek az IC-nek bizony elég hülye neve van.
Amúgy a NANYA nem is az IC, hanem a gyártó cég neve.

Ez itt a doboz teteje, most épp belülről nézve. Ezt a képet csak azért mutatom meg,
hogy elmesélhessem, amint a panelről lehúzott csatlakozó megszívatott. Mint az
nem különösebben látható, nemcsak úgy egyszerűen lejött a dugó a panelről,
hanem magával hozta az aljzatot is. Már úgy értem, hogy a műanyag részét.
Én meg persze, hogy nem találtam hová kell visszadugni! Javára legyen írva,
hogy a dugó visszahelyezésének helyes pozícióját eldöntendő, rá van írva
a panelra, hogy melyik láb a + 5 volt. Oda kell a piros vezeték és annyi.

Bár egyértelműen látható és hallható, amint a háttérben akadozik a video,
csakhogy erre minden oka megvan, hiszen lehúztam a tunerről az antennát.

Akkor ennyi. Mehet vissza a polcra, míg csak kedvem nem támad kimérni vele
az antennaépítéshez szükséges dolgokat. Ez a halasztás jelen pillanatban
- csodák csodája - nem a lustaságom következménye, mert most
csak arról van szó, hogy épp ott áll a tévé és a
virágállvány között a karácsonyfa.

Így meg ugye elég kényelmetlen lenne bemászni a sarokba.

Amúgy ha már a kényelmetlenségről van szó, akkor hadd mutatom már meg ezt
a kezelhetetlenül apró gombos távirányítót. Hogy aki ezt tervezte, az ne látott
volna még embert, pontosabban szólva emberi kezet, az azért nehezen
elképzelhető. Épp mint ahogy az is, hogy egy felnőtt embernek
mindössze akkorka hegyű ujja legyen, hogy egyszerre
csak egy gombot nyomjon meg vele. Rémes...

Na tessék szépen elmenni pihenni, míg csak újra rád nem kerül a sor...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.