Fűtőtestek
(apróra)

Ugyan teljes biztonsággal nem merném kijelenteni, hogy ez lenne a fő gátló ok, de
ettől még egyértelműen látszik, hogy a kábelgyűjteményemen trónoló fűtőtest
mindenképp útban van az alatta elterülő drótgubancok rendberakása felé
vezető rögös, de annál is inkább hosszú úton. Mindeközben a másik
fűtőtest csak úgy mellékesen belóg a képbe jobbról. Ugyan szó
sincs róla, hogy valamiért haragudnék rá, de ennek ellenére
az utóbbi napokban már több alkalommal is felrúgtam.

Bevallom őszintén, hogy erről nem tudom megmondani, hogy honnan van. Vagy én
voltam, vagy Apukám gyűjtötte be. Én a részemről azért őrizgetem, mert alapja
lehetne egy cserépkályhába épített villanyfűtésnek. Hogy aztán lesz-e ebből
az ötletemből valaha kivitelezés, vagy csak őrizgetem mint a fűtőtestet?
Ezt most így hirtelen meg nem tudnám mondani. No nem mintha
nem törném rajta a fejem már rengeteg évek óta...

Ez a kisebbik fűtőtest, ez úgy került hozzám, hogy ez már eleve itt volt a pincében.
Hogy aztán Pista bácsi hagyatéka, vagy még az előző tulajé, az kideríthetetlen.
Ezt amúgy még a lomtalanítók sem becsülték semmire, hiszen itt hagyták.
Mondjuk igaz ami igaz, ahogy ez a pince akkoriban kinézett, simán
megtörténhetett, hogy tulajdonképpen észre sem vették.

Először a kisebbiket hoztam át ide, ahol fel szándékozom boncolni. No persze
ahogy ez megtörtént, ahogy volt, egyből el is szállt az összes munkakedvem.

Ezért a másik fűtőtestért két nap múlva jöttem át, mégpedig egy kiadós ebéd után.
Úgy voltam vele, hogy csak nem alszok bele egy szétszedésbe a pince közepén.

Mivel ez volt közelebb a bejárathoz, illetve ezt még csak be sem vittem a fáspincébe,
így vele nyitottam meg a sort. Terveim szerint kiszedem belőle a fűtőbetéteket, majd
a többi részét beszórom a kukába. Ezt ugyanis így ahogy látod, én a részemről már
nem dugnám be a konnektorba. Ez szerintem értelmetlenül nagy helyet foglal egy
modern ventilátoroshoz képest, illetve a forszírozott légáramlás hiánya miatt
sokkal lassabban fűti fel a helyiséget. A konyhai melegfújónk például,
ahogy bekapcsolom, már egyből nyomja is a lábamra a meleget.

220 voltos, 2 kilowattos, valamint 1968-ban gyártották.
Szóval csak 5 évvel fiatalabb nálam. A kis taknyos...

A teljesítménye három fokozatban szabályozható.

Na most szó sincs róla, hogy a kábelvégi villásdugó lenne miniatűr!

Hanem ez a hálózati kábel, ez kérlek 12 milliméter vastag!

Ez a tömszelencés kábelbevezető se semmi!

Ugyan szó sem volt róla, szóval nem volt szándékos, de a két
lábkeret egymásba fényképzése nagyon szépen sikerült.

Ezeknél a lábakon elhelyezett lyukaknál fogva lehetett felakasztani a falra.
Persze csak akkor, ha valamiért nem szerettük volna, hogy a lábain álljon.

Mármint ezen a négy gumilábon.

Tudom, hogy állatság volt csípőfogóval kettéroppantani egy ilyen ősi
gombot, csak most valahogy nem volt kedvem a tartócsavar
oldásához szükséges spéci szerszám kireszeléséhez.

Elsőként ezt az oldalát sikerült róla leszerelnem.
Éppen az van benne, mint amire számítottam.

Egy ilyen bazi nagy, porcelán alapokra épített kapcsoló.

Valamint négy darab különálló fűtőbetét.

Na most nem azért, de a f*szom a korabeli magyar iparba! Ezekben a k*rva
csavarokban ugyanis már a betekerésükkor sem igazán volt ép a slicc!

Na azt a csavart mivel fogom kitekerni?

Ha csak nem ezzel az óriási csillagkulccsal.

Nos nem, mert végül ezzel a másik kettővel sikerült.

Mit ne mondjak, ez bizony meglehetősen soványka zsákmány.

Ezt a rácsot - bár most még nem tudom mire kell - nem dobom ki, hanem majd
idővel átkerül abba a pincébe, ahová néhány évvel ezelőtt az útszóró sót
koncentráltam. Terveim szerint ugyanis, ha most még éppen nem is,
de idővel ott lesznek elhelyezve a ház körül szükséges dolgok. Az
ott úttorlaszként bevetett két darab ócska benzinmotoros fűnyírót
pedig úgy szétszedem, mint a sicc! Azokból legfeljebb ha a kerekek,
meg a tologatójuk marad meg. No persze ez is egy idei terv, csak ha az
nekem mind összejön, amit erre az évre beterveztem, az maga lesz a csoda!

Ezeket csak a csodaszép színűk miatt tartottam meg. Illetve ki tudja így előre
megmondani, hogy mire kellhet nekem egy ekkora darab vaslemez?
No nem mintha nem lenne már belőle két hatalmas táblával,
de alkalom adtán attól még ezek is nagyon jól jöhetnek.

Ezeket is elteszem. No de ha mindent elteszek, akkor mégis hogy a csudába
fog lecsökkenni a kincseim helyfoglalása? Eddigi tapasztalataim szerint
egyrészt sehogy, másrészt jobb az nekem, ha ilyenekbe még
csak meg sem próbálok belegondolni!

Ezekkel a fűtőbetétekkel gondoltam első körben tesztelni, hogy mennyire melegíti
fel a cserépkályhánkat - már úgy értem, hogy a fatüzeléshez képest - egy 500,
vagy 1.000, illetve 2.000 wattos fűtőbetét. A korábban említett 2 kilowattos
melegfúvó ugyanis, csak nappal járatva, simán befűtötte a szobát! Ami
nem volt jó, az egyrészt a folyamatos huzat, vagyis a ventilátor keltette
légáramlás és zaj, másrészt a hőérzet. Míg a forró cserépkályhának neki lehet
dőlni, meg rá lehet teríteni a vizes törülközőt, addig ez a melegfúvónál nem működik.

Bevágtam a fűtőbetéteket a fáspince mélyére, majd kihoztam helyettük ezt
a kupac kábelt, ami természetesen nem ide, hanem a másik pincébe való.

Ez meg milyen egy ormótlan randaság már?

Ennek két gombja is van, úgymint bekapcsoló, valamint hőfokszabályozó.

Alulról belenézve, ezen furcsa fűtőtest látványa tárul elénk.

Közelebbről megtekintve pedig pókok és falevelek sokasága.
Mondjuk a pókokat még értem, no de a falevelek...

Szárnyas anya, meg két ívesre hajtott vaslemez lyukkal?
Ezek úgy kellettek ide, mint éhezőnek egy falat kenyér!

Ha jól értettem, amit a google mondott, akkor a Rukov Rumburg a gyár neve.
A gyártási év 1988, míg a fűtőbetét teljesítménye 1.500 watt.

Az oldallemezt leborítása után egy apró rajzocska tűnt elő.

Ez itt a termosztát.

Ezek pedig a fűtőtest vázáról leszerelt vaslemezek.

Úgy döntöttem, hogy ezt a fűtőbetétet szétkapom, elpusztítom. Mert ugye ezt
azért nehéz lenne - még ha csak próbából is - betuszkolni a cserépkályhába.

A kiszerelt alkatrészek közül a pillanatnyi hangulatomnak megfelelően válogatok.

Ezt a porcelán csokit például eltettem.

Mint ahogy ezt a valami alapját képezhető, körben
legörbített szélű, s ettől jó masszív vaslemezt is.

Ezeket a fűtőbetéteket viszont kidobtam. Mondjuk néhány porcelán rudacskát
azért eltettem, bár így hirtelen meg nem tudnám mondani, hogy minek.

Ezek itt a múltkori Tesla B4 elbontás nyomai, mely roncsokat a fűtőtestek
maradványaival együtt szórtam ki a kukába. Kicsit később jött
egy ember, aki megszerezte magának az összes fémet.

Mit ne mondjak, ezekből a fűtőtestekből, ezekből nem sok minden maradt. Mondjuk
az igaz, hogy a másik pincében tornyosulni kezdett a polcokon a vaslemez, no de
ezen - ha valamiért nagyon útban lennének - már igazán könnyű lesz segíteni.

A mai nap levezetéseképp kicseréltem a kertkapuban a zárat,
mert újra kilötyögősödött, illetve elgörbült a nyelve.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.