Átépített botkormány
(csak egy kicsit lett más)

Mivel a faládika rádió, no meg az UHER 4000-res magnó is bonyolult, a hangdobozt
pedig már mutattam, épp mint ahogy a csuklóra való vérnyomás mérőt is, így
más választásom (innen legalábbis) nem lévén, az utolsónak megmaradt
joystick került le a polcról. Még egy perce sem volt a botkormány az
asztalon, mikor is a konyha irányából veszett csipogás volt hallható.

Szerencsére nem a tűzjelző sípolt, mert olyanom nincs, hanem csak a konyhai időzítő
óra jelezte, hogy ehetőre hűlt az ebédem. Balra rántott gomba, valamint héjában sült
újkrumpli, míg jobbra tartár mártás látható. Mivel a mártáshoz szükséges majonéz
már bő egy hónappal volt túl a fogyaszthatósági dátumának határán, én pedig
amúgy is rendelkezem egy igencsak undok IBS (időnként besz*rsz, sajnáljuk)
nevű betegséggel, hogy ma már nem megyek sehova, na az biztos! Akkor meg,
ha még csak ki sem mozdulhatok, ugyan leszek szíves végre szétszedni valamit.

Ahogy itt álltam előtte, miközben határozatlanul nézegettem, egyszer csak háromfelé
ágazott a kíváncsiságom. Az első irány maga a joystick. A második az, hogy vajon
mennyi lehet hátra addig, míg a majonéz megteszi hatását. Az érdeklődésem
harmadsorban pedig afelé irányult, hogy a rengeteg étel betermelésének
vérnyomáscsökkentő hatására, vajon ébren leszek-e még akkor,
mikor az előző dolog bekövetkezik. Mert ugye ha nem...

Ez egy nagyon formás joystick. Ezt olyan régen vettem, hogy akkoriban még nem
IBM PC, hanem egy Amiga volt itthon a számítógép. Vagyis ez nem a manapság
szokásos analóg, hanem még egy úgynevezett kattogós joystick. A néhai Petőfi
csarnokban bóklászva, ugyan magam is furcsálltam, hogy már reggel is ott volt,
és még délben is, szóval valami okból senki sem vette meg, azonban az általános
gyanakvásomat sikerült elaltatnia a szépségével. Jó. Beismerem. Láttam én már a
piacon is, hogy a joystick eredeti kábelén szélesebb a csatlakozó, mint amilyen
az Amigám oldalsó game portjába való, azonban ekkor még botor módon úgy
gondoltam, hogy ugyan mit nekem egy dugó, esetleg egy komplett kábel csere.

Bár nekem ugyan semmit sem mond, de még neve is van.

Ami még van rajta, az körben a burkolaton, valami iszonyú mennyiségű mocsok.
Ugyan ki hinné el nekem, ha azt merném állítani, hogy márpedig így vettem.
Illetve lehet, hogy ez így volt, csak ugye az milyen valószínűtlen már, hogy
darabokra szedtem, de nem mosdattam meg. Én? Ugyan... Szóval bármennyire
csúnyán hangozzék is, ez a kosz, ez bizony nálam került rá. A sárgás szín főbb
alkotó elemei a nikotinköd, a háztartási por, kötőanyagként emberi izzadtság.

Ezzel a forgatógombbal az automata tüzelés sebességét lehet szabályozni. Vagyis ez
a joystick nem csak úgy tud tüzelni, mint amilyen ütemben nyomkodom a gombját,
hanem még úgy is, hogy sorozatra állítom, majd folyamatosan nyomom a gombot.

Ezzel a fotóval egyrészt az adatlapját, másrészt
pedig azt mutatom, hogy az alja is koszos.

A törésgátló így, hogy szintig van az anyagban, így már nem sok szerepet játszik.
Hogy aztán gyárilag, mármint az eredeti kábelén hosszabb volt-e rajta, arra
ugyan már nem emlékszem, azonban mivel a múltkor rendbetettem a
pincében a kábeleimet, ha még megvan, akkor utánanézhetnék.

A kosztól eltekintve, még innen alulról sem csúnya.

A tapadókorong azon célra szolgál, hogy a botkormány talpát az asztalhoz rögzítse.
Ez a része nálam - mert szétbarkácsoltam az asztal lapját - sajnos nem működött.

Ezen botkormány megalkotója - a múltkor mutatott
tervezőjével ellentétben - már látott emberi kezet.

A tűzgomb nemcsak, hogy tökéletesen eltalált helyen van
(ergonómikus), de ráadásul még gyönyörű piros is!

A balra látható két kapcsolóval külön-külön lehet bekapcsolni az első és a hátsó
tűzgombra a sorozatlövő funkciót, miközben a jobbra eső kapcsolóról most
így hirtelen fogalmam sincs, hogy mit csinál. Azok az apró kerek
piros gombocskák ott felül, azok csak nem LED-ek?

De! Ezek valószínűleg a tűzgombok működési állapotát jelzik vissza.

Ez a kép már néhány órával később készült, miután az ebéd vérnyomáscsökkentő,
vagyis engem igencsak lelassító hatására bekövetkező alvásból sikerült magamhoz
térnem. A lejárt szavatosságú majonéznek szerencsére nem lett semmiféle hatása.
Tőlem... Ha ez használ? Akkor ezentúl mindenhez romlott majonézt fogok enni!

Ha akarok lőhetek a mutató, de akár a hüvelykujjammal is.

Akárhogy nézem, ebből bizony mindenképp egy alapos fürdés lesz.

A barna pöttyök rejtélyére csak napokkal később derült fény, mivel csak akkorra
esett le, hogy ezeket valószínűleg azért volt olyan nehéz lemosnom, merthogy a
pöttyök nem holmi átlagos koszpöttyök, hanem szegénykémet valószínűleg
sikerült lefröcskölnöm alkoholban oldott gyantával, ami koszt nem
csoda, hogy csak nehezen akart feloldani az Ultrás víz.

Mint az a panel vonalvezetésből sejthető, az átépítés jelen esetben abban merült
ki, hogy új nyáklapot gyártottam a régi helyett. Erre azért volt szükség, mert
a régiben olyan összevissza voltak bekötve az érintkezők, hogy a panel
szétszabdalásával, majd más sorrendben történő összedrótozásával
ellentétben, a rendezés ügyét így láttam egyszerűbbnek megoldani.

Ezt a panelt (legalábbis a kontúrját) egyértelműen a régi alapján terveztem.

A szenzoroséval ellentétben, ennek a kábelét bezzeg fixre kötöttem. Ez most azért
esett rosszul, mert ugye útban van a teljes szétszedéshez, ami az alapos
mosogatás mondhatni elengedhetetlen feltétele. Hogy ez nem
pontosan így van, na azt majd mindjárt megmutatom.

Ez az a hatalmas és erős tekercsrugó, ami a botkormány karjának középpontba
történő visszahúzásáért felel. Szerencsére nem lehet elgörbíteni, mert olyan
szögben nem mozdítható el a kar, hogy ez a rugó maradandó alakváltozást
szenvedjen. Ezt csak azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert nekem
ez a művelet több más, de ezzel megegyező célú eszköz esetében igenis, hogy
sikerült. Szó szerint megesett, hogy a játék elvesztése felett érzett
bánatomban, egyszerűen kitekertem a joystick karját.

Azt találtam ki, hogy így, vagyis a kábel közepén
lifegő fenéklemezzel fogom kimosni.

Az ott egy a panel hézagolására szolgáló alátét. Erre azért volt szükség, mármint
a rengetegszeri szétszedésre, pontos kihézagolásra, hogy mint egy precíziós
műszer, úgy működjön ez a joystick! Ez amúgy olyan jól sikerült, hogy
ezzel aztán tényleg élvezet volt a játék. Olyan pöpecül kattog, úgy be
van állítva, ki van egyensúlyozva, hogy ha lennék annyira ügyes, akkor
akár még úgy is tudnám irányítani vele a játékokat, hogy nem magát a kart,
hanem a talpát mozgatom, utóbbit ugyanis erre-arra rángatva, éppen ugyanúgy
kattognak a mikrokapcsolók, mintha a kart mozgatnám az aljzathoz képest.

Itt sincs semmiféle lötyögés. Mikor feltolom a panelt
a helyére, olyankor szó szerint mondja, hogy cupp!

Ez itt a kar belülről.

Mivel érdektelen, csak mikro és hagyományos kapcsolók vannak rajta,
ezért ezt a panelt nem fogom a másik oldaláról megmutatni.
Jó. Akkor elfelejtettem leszedni. És akkor mi van?

A mikrokapcsoló a másik tűzgomb alatt is éppen ugyanilyen. A rugó pedig mára
már azért nem egyenes, mert néhányszor igen erősen ráfogtam a tűzgombra. No
nem mintha ettől nagyobbat lehetne vele lőni, de a játék hevében ez így szokás.

Még saját neve is van az apró panelnak.

Bármennyire is úgy terveztem, mivel a belső kábelezés nem engedi, ezért nem fog
összejönni a mosogatás. Márpedig ezt ilyen koszosan vissza nem teszem
a polcra! Gondoltam, majd áttörölgetem összeszerelt állapotban.

Mindössze ennyi. Szóval csak egy új panel,
meg a pontos beállítás volt vele a dolgom.

A jobbra fent látható színjelzésű ellenállás valószínűleg eredeti, míg a feliratozott
bordók és a szürke kondi biztosan nem az. Az 555-ös időzítő IC természetesen
arra szolgál, hogy igény esetén helyettünk "nyomogassa" a tűzgombot.

Ez a szabadon szerelt mikrokapcsoló, bár nem valami bizalomgerjesztő látvány,
de ennek ellenére igenis, hogy stabilan teszi a dolgát. Ez egy ugrabugra, de
bármilyen más játéknál is halálosan fontos tud lenni. Tapasztalatom
szerint mind a játékmenet, mind pedig a joystick túlélési
esélyeinek szempontjából.

A fekete valamiből kiálló karocskák nyomják meg a mikrokapcsolók rugóit.

Itt aztán ismételten megálltam (Te, hogy ebben mekkora rutinom van...),
s újra azon vacilláltam, hogy mi hogyan is legyen azzal a mosogatással.

Ugyanis ha kiforrasztom a kábelt, akkor ki lehet fűzni. Csakhogy a kar felől érkező
vezetékeket is ki kellene kötni. Mivel épp lusta voltam, illetve valamiért
úgy gondoltam, hogy elég lesz ennek a valaminek egy puszta
vizes szivacsos törölgetés is, nekiálltam összerakni.

Mivel a kart könnyebbnek gondoltam darabokban, vagyis leszedett állapotban
elmosogatni, ezért megindultam a maradékokkal a fürdőszoba irányába.

Kisvártatva, miután kiderült, hogy a kosznak esze ágában sincs csak úgy egyszerűen
lejönni a műanyagról, és még az erősebbik körömkefével sem adják magukat az
apró barna foltok, mérgemben ahogy volt, bevágtam az egészet a csapba.
Mikor majd kell, mármint az Amiga és a többi játékgép bemutatásához,
csak akkor fog kiderülni, hogy okozott-e a víz bármiféle érintkezési hibát.

Gondoltam míg ezek napoznak, addig én is hasznossá teszem magam. Mivel az ebéd
készítése közben sikerül magamra szednem némi sültszagot, a fürdőszobában meg
összespricceltem magam Ultrás vízzel, valamint már eleve amúgy is rám
fért volna egy ingcsere, ezért nekiálltam valami koszosnak.

A kép bal szélén, na az bizony egy koszcsík, ami azért keletkezett, mert száll a por,
terjeng a pára, csorog csepeg a víz, miközben az asztalt csak a legritkább esetben
szoktuk a faltól elhúzni. Épp ezt látjuk most. Ha meg már kiszedtem? Akkor a
felszabadult helyre áthúztam a hűtőt, majd mögötte is kitakarítottam. Valamint
alatta is. Meg spricceltem a falra penészölőt. Meg a sloziba is a plafonon a barna
foltra. Ha meg már ott voltam (már úgy értem, hogy létrával, fent a magasban), akkor
kicseréltem a rozsdásodó flexi csövet. Mindenütt összesöpörtem, felporszívóztam,
felmostam. Na ezért nem szabad nekiállni takarítani, mert futni fog tőle a lakás!

Cserébe viszont megesik, hogy eredményül ilyen szép tisztává
válik egy már évtizedek óta koszosan punnyadó valami.

Nem hinném, hogy ennek a botkormánynak az AKAI magnó mögött lenne
a helye, viszont az adott pillanatban valami okból jó ötletnek tűnt...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.