Falióra
(magam kukáztam)

Megígértem magamnak, hogy hetente egy lomot kiszedek innen, és szétszedem.
Már elment a hét, vasárnap délután van, de még nem nyúltam semmihez.

Gondoltam legyen ez az óra, ezzel biztosan gyorsan végzek.
Amúgy magam gyűjtöttem lomtalanításkor a Ráday utcában.
Ezen tettemet igen rossz szemmel figyelték a lomis cigányok...

Már az előző kép sem volt semmi, de barna alapon barna
valamit fotózni, ami ráadásul még be is csillan...

Fadarabok, óramechanika, vagyis nincs itt semmi meglepő.
Gondoltam szétbontom apróra, aztán besöpröm a maradékokat
a vödörbe. Nem ez lett a vége, de ne szaladjunk ennyire előre...

Az akasztója nincs a helyén, hanem csak úgy oda van celluxozva.

A balra látható huzalkapocs a faszerkezetet tartja össze,
a jobbra látható fehér valami pedig az óraüveget tartja a helyén.
A huzalkapcsot simán kihúztam, hiszen az alapjaiban véve csak egy szeg,
de a fehér valamit már fél perce tekertem mire rájöttem, hogy azt is húzni kell.

A sarkokban csapolás és egy szeg látható.
Egyszerűen össze van ütve. Én meg majd szét fogom.

Csak azért kell bele baby elem, mert az nem szokott lenni itthon.

Az elemtartó érintkezőjén már vannak nyomok,
de ez azért még nem olyan veszélyes.

Szerintem ez görbe.

Így persze nem is csoda, hogy leesés ellen oda kellett celluxozni.

Mondjuk azért látszik mit kell vele csinálni, hogy újra jó legyen.
Na most ugye ehhez képest a cellux...

Kis egyenesítés csak úgy szabadkézzel, és már esze ágában sincs kiesni
innen, ami egy akasztó esetében nem egy hátrányos tulajdonság.

Keletnémet óra, dehogy ezt miért a legapróbb gombocskára írták rá...

A lyukon benyúlva, a mechanika tokját oldalra feszítve jön szét.

Semmi meglepő, láttunk már ilyet.

Az NDK baj, akarom mondani színkeverői versenybe szálltak
a nagy szovjet árnyalatbajnokokkal, s ezt a majdnem barna, majdnem
vörös, de végül is meghatározhatatlan színű panelt sikerült létrehozniuk.

Gondoltam hátha mégiscsak van itthon baby elem.
Gondoltam én az öttalálatos szelvényre is, csak az nem jött be...

A mutatók jelenleg még összeakadnak.

Levettem a plexit, hogy jobb képet csináljak az összeakadó mutatókról,
erre most a másik végük akad egymásba. Persze nem azért mert jár az óra,
hanem azért, mert a kismutató nincs rögzítve, teljesen szabadon bóklászik körbe.

A nagymutató csavaros rögzítésű.

A kismutató viszont rátolós.

Kicsit megtörölgettem a porrongyommal, amitől némileg koszosabb lett.

Már megint rumli van az asztalon! Most kéne úgy dönteni, hogy irány a szemetes.
Erre fel nem elkezdem feltúrni a szobát a ki tudja merre keveredett
másodpercmutató előkerítésének érdekében? De!
Valahol láttam egy óramechanikát, rajta
vagy mellette a másodpercmutatóval.

Na ez egy jó kép. Amúgy csak azt akartam vele szemléltetni, hogy a falra szerelt
dobozok sora nem ér véget a hangfalnál, hanem folytatódik tovább befelé.
Vagyis a hangfalat ki kell venni a helyéről, ha hozzá akarok
férni a ritkábban használt dobozokhoz.

Megoldás volna ha beljebb tolnám, de nem megy, mert ez egy igen mély hangfal.
Azért van ilyen fura borítása, mert a szőnyegpadló olcsóbb volt mint a tapéta.

Itt a szétszedett óra, de mutatók sehol.

Azért belenézek a többi dobozba is, megszemlélvén a kincseimet.

Ezeket is milyen rég láttam.

Íme egy teljesen új potméter zsebrádióba.
Gondolom Ezermester egységcsomagból származik.

Ez egy dinamikus pickup lemezjátszóhoz, csak nagyon régi.
El van téve emléknek, de alkalomadtán majd ebbe is belenézünk.

Ez egy értelmesen berendezett doboz, mert egymás mellett vannak benne az
olyan összetartozó holmik, mint a kék fejű szegek és integrált áramkörök.

Már majdnem üres az a faláda, de azért még vannak benne lomok.
Ahelyett, hogy szisztematikusan haladnék, csapongok a szobában összevissza.

Ha nem írom meg a szöveget idejében a képekhez, akkor elfeledem, hogy mit
ábrázolnak. Ezekről például már másnap sem tudtam, hogy micsodák!

De persze nemcsak holmi alkatrészekről, hanem akár komplett tárgyakról is képes
vagyok megfeledkezni. Ez például egy másik falióra amit már szét
is szedtem, csak még nem tudtam összerakni.

Majdnem olyan színe van az órának mint a szekrénysornak.
Én inkább egy vidámabb, világosabb színű órát szeretnék.

Ha megcsiszolom akkor az enyhe pác alól előtűnik a világosabb fa.

Kihúzogattam a helyükről a huzalkapcsokat.

Erre fel leesett a számlap.
Most kéne abbahagyni, de visz tovább a lendület.

Ezen a képen meg pont ugyanaz látható mint
az előzőn, csak az adott fókusszal nem.

Szép ez a keret!
Mi lenne, ha begyújtanék vele a cserépkályhába?

Ezek az apró szegek tartották...

...a helyén az óra számlapját.

Ezek négyen pedig...

...ezeket a fadarabokat fogták össze.

Kitettem a lomokat az előszobába, pedig éreztem, hogy ebből még baj lesz.

Az egyik következő projectem a pincei polcokon való rendrakás lesz.
Addig is míg ez bekövetkezik, meg kellene találnom a csiszológépet.
(mindeközben kedvesem hitetlenül mosolyog a jobb alsó sarokban)

Annyira gyorsan kalimpálok a kezeimmel, hogy attól a fotómasina teljesen
összezavarodik. A lényeg a lényeg, hiába rázogatom a csiszológépet, mert az
nem hajlandó beindulni. Tudtam én, hogy kikellett volna dobni ezt a hülye órát!

Mi lenne, ha mégiscsak kidobnám azt a hülye órát? Szerintem ugyanis sokkal
rutinosabban dobok ki órát, mint javítok elektromos kéziszerszámokat.

Most például azt játszom, hogy a kommutátorhoz vezető hűtőbordák
között benyúlva egy csavarhúzóval lökdösöm a motor forgórészét.
Nem, közben persze nincs kihúzva a zsinór vége a konnektorból!

Nem lett jó, merthogy sajnos továbbra sem indul el a motor.
Mikor először megnyomtam a gombot, egy pillanatra felpörgött,
vagyis nem lehet különösebben nagy baja. Tapasztalatom szerint
az ilyen téves vélekedés után miszlikbeszedés szokott következni.

Ha mondom!

Van benne némi por, de mégis mi lenne benne, ha egyszer csiszológép...

Nincs mese, szétkapom.

A csiszológépből lehetett volna írni egy újabb
szétszedtemet, de most már mindegy...

Ugyan a gép meglepően jól tömített, de pár év alatt azért csak belejut némi por.

Azon gondolkodom, hogy merjem-e bedugni a gépet szétszedett
állapotban, de úgyis tudom, hogy meg fogom tenni.

Vagy nincs elem a műszerben, vagy már rég kihalt belőle.

Nehogy a csupasz krokodilcsipeszektől áramütést kapjak,
két szeget fogtam a csipeszekbe, azzal tapogatok.

Úgy néz ki, hogy a kapcsolóval van a baj.
Valóban nem kapcsoltam, pedig ha még idejében kidobtam volna az órát...

Kivettem a helyéről kapcsolót.

Aminek ránézésre semmi baja, épp csak tele ment porral.

Kiporolom az amúgy más baja nincs kapcsolót.
Ha szét találna esni, úgy átkötöm a helyét mint a sicc!

Mivel a kapcsoló nem repült szét, már szerelem is vissza.

Nem vagyok irigy, jut por mindenkinek!

Mivel jó lett, kénytelen vagyok vele dolgozni.

Először mindig kézből csiszolok, aztán rájövök, hogy van asztalos szorítóm.
Mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy miért kell szegény asztalosokat szorongatni.

A csiszolás egy igen unalmas tevékenység...

...de én igen elmélyülten tudom csinálni.

Felcsiszolva erősen más lett a színe.

A deszka egészen világos lett, én viszont éppen
olyan sötét maradtam mint csiszolás előtt.

Mikor már nagyon nem akar dolgozni a csiszológép, olyankor kicserélem
rajta a smirglit. Néha lekopik a vászonig mire észbe kapok.

Felcsiszolva ez az anyag is sokkal világosabb lett.

A lécek széleit kézben fogva csiszolom le.

Nagyon sebesen kalimpálok! Magam csak statikus fotókat szoktam lőni, de most
az asszonynál a kamera. Addig-addig nyomogatta, míg csak rá nem jött,
hogyan lehet visszanézni a képeket. Ez neki valamiért mániája...

Bármilyen sebesen is dolgozok, az az asszonynak az lassú.

Szépen összetakarítok magam után.

Szerencsére találtam egy doboz lakkot.

Amit aztán menten rá is fújtam a fadarabokra. Ha a lakk netán döglött volna,
akkor ez egy szokatlanul lassan készülő szétszedtem cikk lesz.
Persze amúgy sem szoktam a dolgokat elkapkodni...

Nem azért lakkozom a léceket papírdobozon, mintha félteném a munkapadot,
hanem így könnyedén lehet forgatni a munkadarabot a leesés veszélye nélkül.

Persze a tárgyak nem lakkozás közben szoktak leesni, hanem közvetlenül
a lakkozás után, hiszen ilyenkor ragadnak a legjobban.

Az óra maradék alkatrészeit is megnézzük közelebbről.

Ennél a menetnél fogva van belecsavarozva az óra a számlapba.

Kivettem a helyéről az elektronika panelját.

A koporsóforma a kvarc, a fehér torony pedig a kvarc
pontos beállítására szolgáló trimmerkondenzátor.

A tekercs az óra motorja, az alatta található IC pedig leosztja a kvarc frekvenciáját.

Aztán akad még itt néhány színes fogaskerék is. Mi lenne ha
szétszóródnának, én meg emiatt kidobnám az egész órát?

A teleptartó érintkező lemeze nem látszott annyira
koszosnak, mint amennyire valójában volt.

Beraktam a csapba néhány óradarabot.

Ugyan nem voltak különösebben koszosak, de
azért megszokásból elmosogattam őket.

Az óra hátsó borítása olyan szép világos színű lett, mint amilyen újkorában volt!
Ez fontos, bár senki sem néz egy órát hátulról...

Másnap reggelre megszáradt a lakkozás. A lakktól a fa egy
kicsit besötétedett, de még mindig világosabb mint volt.

Az ott egy másik óra, csak nem látszik a portól.

A tisztaság ugye...

Rázogattam hogy jön szét, aztán meg alig bírtam összeszedni a darabjait.

Elloptam a mutatóját, ami persze nem lett jó.

Sebaj, ugyanis az éjszaka folyamán megálmodtam hol láttam a bontott órát.
Hol máshol lenne, mint a mérőműszeres dobozomban?
Itt van neki helye, hiszen az óra időmérő.

Két piros másodperc mutatót is találtam, de egyik sem stimmelt a tengelyhez.

Végül ezt választottam. Persze egy kicsit majd még egyengetek rajta.

Nem bonyolult összerakni, pláne úgy, hogy összejelöltem a sarkokat.

A huzalszegeket visszaütöttem a helyükre.

Sajnos teljesen hiába formázgattam a mutatót, mert a közepe túl kicsi.
Ha leesik majd legfeljebb kiveszem belőle. Eredetileg sem volt rajta.

Szerintem szép lett, bár sötét tónusban sem volt csúnya.

Az előszobához nem illik, mert itt nálánál világosabb színű bútor van.

A nagyszobában meg sötétebb a bútor mint az óra.
Az én szobámban meg nekem óra ne ketyegjen, mert kivágom!
Ha ki nem is, de bevágtam egy sarokba. Majd találok neki egy jó helyet.
Panaszkodik anyukám mikor hazajön a telekről: Nincs kint egy működő óra se!
Van az úgy, hogy a dolgok egyszer csak egésszé kerekednek...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.
Na ez a fenti szöveg akkor került ide először, mikor ezt a cikket megírtam.