Sandvik akkumulátor
(pákához)

Bár nem kifejezetten azon célzattal faragtam az előszobaszekrényre ezt a pultot,
hogy rajta állomásoztassam a boncolásra váró kincseimet, de ettől függetlenül
erre a célra is kiválóan megteszi. Illetve ezt nem a polc teszi meg, hanem én,
aki egyre újabb és újabb kacatokat rámolok rá. Hogy mégis minek hordok
fel a pincéből kacatokat? Nos azért, mert eltökélt szándékom, hogy a 2019-es
tervnek kinevezett pincei lomáttekintést, illetve az abból kiadódott, illetve soknak
talált 79-es darabszámot, na azt még az idén legalább tíz tétellel csökkentem.
Ez persze annak tükrében, hogy a ma bemutatásra kerülő akkumulátor
lesz az említett sorban a tizenegyedik tétel, mondhatni
nem volt egy igazán nagy ívű terv.

Bedugtam a konnektorba, mondván töltődjön egy kicsit, míg én végzek az ebéddel.

Ez a valami azon ritkaságok közé tartozik, melyeket a hozzájuk tartozó leltárjeggyel
együtt sikerült megkaparintanom, illetve az elmúlt évtizedek alatt megőriznem.
A szám kétjegyű előtagjaként a 84-es azt jelenti, hogy ez a valami ekkor
került be a nyilvántartásba. Ezzel a pákával leginkább Bóna Antal
kollégám forrasztgatta az elosztókban a távközlési kábelek
végelzáróira a vezetékeket. Maga a páka persze már
nincs meg, csak az előbb látott akkumulátora.

A leltárjegy másik oldala is egy igazi relikvia.

Sajnos az ebédet követő kómás állapotban nem jöttem rá (mondjuk
igaz ami igaz, már előtte sem), hogy a villásdugó visszahúzott
állapotán a sárga gomb megtolásával lehet segíteni.

Már úgy értem, hogy arra felfelé.

És akkor kiugrik a dobozkából a villásdugó.

A töltővel egybeépített akkupakk feszültsége
természetesen nem 36, hanem csak 3,6 volt.

Felejtsük is el az ábrát (én mondjuk eddig ki sem szúrtam), ami arról szól, hogy mit
kell hozzá tenni, hogy normálisan csatlakoztathassam a töltőt a konnektorhoz.
Mondjuk nekem még a helyére beugrott villásdugóval is sikerült bedugnom,
de ez csak azért volt lehetséges, mert régifajta aljzatok vannak az asztalom
szélén. Az meg milyen dolog már, hogy a svédek az USA-ban gyártattak?

A fenekén lévő számokra semmiféle értelmes találatot sem dobott a google,
a tetejéről pedig már olvashatatlanra kopott az összes szám és betű.

Erre mondhatnám, hogy ezt már valaki piszkálta,
de valószínűleg csak arról van szó, hogy leesett.

Ezt a gombot hiába nyomkodtam és tologattam, egyszerűen nem csinált semmit.
Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen ez a gomb eredetileg arra
szolgált, hogy menessze az akkupakkot a forrasztópákáról.

A ház anyaga nemcsak egyszerűen törött, hanem ráadásul el is érett,
minek okán ahogy piszkálom, minden különösebb erőltetés
nélkül peregnek róla lefelé a kisebb nagyobb darabok.

Újra kapott egy kevéske időt a konnektorba dugva, de
csak azért, hogy lássam, veszi-e egyáltalán a töltést.

Az 1,42 voltos feszültség, egy darab Ni-Cd akkucellának jó, háromnak viszont már
nagyon kevés. Mindezt ráadásul úgy, hogy a töltőt a konnektorba visszadugva, tíz
percnyit rátöltve, szemernyit sem változott a mért feszültség. Ami még érdekes,
illetve megemlítendő ezen a képen, az az átkapcsolás megoldása. Ha csak úgy
egyszerűen bedugjuk a töltő lábait a konnektorba (akár be, akár kiugrasztott
villásdugóval), akkor tölti az akkukat. Na most ahhoz, hogy ugyanezen
csatlakozón megkapjuk az akkucellák feszültségét, be kell ugrasztani
a villásdugót, valamint még be is kell nyomni valamivel a közepén
látható apró fehér pöttyöt. Ezt én jelen esetben a mérés erejéig egy
apró óráscsavarhúzóval oldottam meg. Eredeti megoldásában persze,
a forrasztópákából kiálló pöcök végezte el a megnyomás nemes feladatát.

Mivel nem beugrókörmös, hanem egyszerűen csak össze lett ragasztva a doboz két
fele, így más választásom nem lévén, nekiálltam kettétörni. Ezt mondjuk nagyon
nem akarta. Ez annak tükrében érdekes, hogy az előbb úgy peregtek róla a
perem egyes részei, hogy a műanyagot elérettnek nyilvánítottam.

Mivel törött, így ez az elem egyből az asztalomon található apró kukában végezte.

Három akkucella, soros kondenzátoros töltés.
Ez kérlek, mint a balta, olyan egyszerű!

Csak az egyik cella egyik szélén ilyen különös rücskös a szigetelésnek bevetett
papír. Erről a jelenségről nem tudtam eldönteni, hogy a papír hibája-e,
vagy az akkucellából jött ki valami, esetleg eleve gyárilag ilyen.

Ezzel a hálózattal sorba kötött kondenzátorral állították be a töltőáramot.

Miközben azt nézegettem, hogy vajon mi tartja a helyükön a dolgokat,
az immáron fele dobozkát fejjel lefelé fordítva, egyszer csak
őszinte meglepetésemre kipottyant belőle a tartalom.

Bár van annyira egyszerű, hogy semmiből sem tartott volna, de ennek
ellenére mégis lusta voltam visszafejteni a töltő kapcsolási rajzát.

Ezt a részt is már majdnem kidobtam, amikor egyszer csak mégsem.

Mert ugye ezt a részét még ki lehet belőle termelni.

Amúgy az előző képen látható két érintkező csúszkált
- mondhatni kapcsolóként - a panel fóliás oldalán.

Erről az alkatrészről - így utólag nézve - az jutott eszembe, hogy ha ezt óvatosan
bedugnám a konnektorba, majd otthagynám az ellenségemnek, akkor
kihúzáskor tuti okozna némi meglepetést, akarom mondani
áramütést. No de hol vannak nekem ellenségeim...

Bár jelen pillanatba semmiféle ötletem sincs, hogy mire kellhetne nekem egy
majdnem szerelhető villásdugó, azonban a "nem kér kenyeret" elv alapján
összeszereltem, majd idővel a pincei villásdugós dobozomban helyeztem el.
Mondjuk az olvasót ez valószínűleg nem különösebben érdekli... Annál inkább
engem! Persze engem sem most, hanem majd akkor, ha valamiért esetleg keresném.

Elsőre ugyan ezek sem látszanak hasznosnak, de ettől még ezeket is eltettem.

Bár ezt szoktuk meg, de jelen esetben nem a 230 érkezik a színes vezetékeken.

Hanem csak az akkutöltéshez szükséges, immáron életveszélymentes értékű
feszültség a tápegységemből. A bal oldali két műszer kiírta értékekből
egyértelműen kikövetkeztethető, hogy az egyik akkucella zárlatos.

Percekig néztem mélán a kijelzett számokat, mire fel egyszer csak rohamosan
emelkedni kezdett a kijelzett feszültség, majd megállapodott ezen a három
sorba kötött Ni-Cd akkucellától elvárható értéken. No nem mintha
bármire is kellenének a negyven év körüli korú akkuk...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.