Trafóbemutató
(rogyadoznak alattuk a polcok)

Ez itt az a rendezettnek semmiképp sem nevezhető alapállapot, melyen többféle
módon is segíteni kívánok. Mondjuk maga a trafóbemutató sajnos semmit sem
segít a látványos rendezetlenségen, azonban a mindkét polcra betervezett plusz
polc már igen. Aztán ott van még az az ötletem is, hogy ami már tényleg olyan,
azt egyszerűen kidobom. Mivel az utóbbi ötletemben, illetve a megvalósításához
szükséges döntésben (mármint abban, hogy én kidobjak valamit) nem igazán bízom,
így egyre újabb és újabb ötleteket voltam kénytelen kieszelni. Mivel ennek a két
polcnak trafós a neve, így eltehetném innen mondjuk az összes olyan bigyót,
ami nem trafó. Ilyen valami például a tekercselőhuzal, vagy épp a méhsejt
tekercselő gép, a trafószigetelő és a ragasztó anyagok. Ha ez mondjuk
még mindig nem lenne elég hozzá, hogy végre átlátható rendben
sorakozzanak a polcon a trafók, akkor persze kénytelen leszek
kiszedegetni közülük nyitásképp a dugasztápokat, azoknak ugyanis
van valahol egy saját dobozuk. Ha még mindig túlzottnak látom a kupit,
akkor külön, mármint innen eltehetem mondjuk a komplett tápegységeket is.
Természetesen ehhez (mármint ahhoz, hogy egyáltalán esélyem legyen átlátni
a helyzetet) előbb még ki kell innen valahova pakolnom az összes trafót.

Ezek itt mind a felső polcon voltak.

Mivel az asztalra nem fért belőlük több, így az alsó polcról már a földre voltam
kénytelen lepakolni a trafókat. Na most (illetve valójában már hónapok óta)
a háttérben megbúvó dobozokban az anyagok szétválogatása című, amúgy
szintén válogatós kedvet igénylő projectem alanyai hevernek, mondhatni
jelen pillanatban még teljes összevisszaságban. Hogy akkor miért nem azt
a projectet kerekítem egésszé? Nos azért, mert a maira akadt egy sürgető
okom, míg a régóta halogatottra ezt még nem sikerült prezentálnom.

Na most a sürgető ok az volt, hogy az egyik szomszéd ismételten megajándékozott
egy hatalmas adag bútorlappal. Hogy ezek elfogyjanak, s ne legyenek útban a téli
tüzelő felé vezető utamon, az utóbbi időben - még a magam számára is meglepő
módon - belecsaptam egy nagy csomó olyan barkácsolós projectbe, amelyek
kifejezetten bútorlapok felhasználására épültek. Mondjuk az előszobaszekrény
tetejére és oldalára szerkesztett valami olyan nagyon azért nem ette a bútorlapot,
azonban a bútormaradványok fiókokkal történő feltöltése, illetve az elektromos
szerszámletevős polc már nagyon is. Valamint a képen látható, a Salgó polcok
szélére és mélyére helyezett polcok is megettek két újabb bútorlapot.
Na most mikor idáig eljutottam, akkor már tulajdonképpen csak
az volt hátra, hogy miközben különböző, s a válogatás közben
természetesen folyton változó elvek szerint szétválogatom a
trafókat, az érdekesebb darabokat nem felejtem el lefotózni.

Mindössze néhány nap telhetett el, mire sikerült újra idekeverednem. Mondjuk arról
ekkor még szó sem volt, hogy nekiállok pakolászni a trafókat, hanem csak az újabb
apró elmaradásokat egésszé kerekítő project kapcsán fellelt hatalmas farostlemez
lapot próbáltam oda a trafós polcok elé. Jelentem hurrá! Jól láttam odaát, hiszen
a lap mindkét polcot rendben eltakarja. Hogy örömömbe azért egy kis üröm is
vegyüljön - mivel bontott az anyag - körbe kell majd fűrészelnem, hogy ne
látszódjanak a szélén a néhai tűzés nyomai. Ha meg már úgyis itt voltam,
akkor gondoltam megnézem, hogy jól emlékszem-e arra, hogy a minden
próbálkozásom ellenére folyamatosan fel-felbukkanó helyhiány okán
trafókkal tömtem ki az innen nézvést távolabbi fiókos szekrény alját.

Az a talpalatnyi hely azon az áron keletkezett, hogy ami mögötte volt,
azt mind beljebb kellett tolnom harminc centivel. Ez persze innen
nézve jól mutat, csak be ne kelljen mennem valamiért belülre!

A szekrényből az alsó fiókot kihúzva kiderült, hogy nem csalt meg az emlékezetem.
Úgy általában szoktam neki örülni, mikor találok valamit, de ez most valahogy
nem esett jól. Már úgy értem, hogy a többi szétpakolt trafóim fényében.
Mivel ez már megvolt, így elkezdtem keresni a dugasztápos dobozt.

Na most az igaz, hogy ebben a dobozban jórészt dugasztápok vannak, csakhogy ez
egyáltalán nem az, mint amire emlékeztem! Ez egészen biztos, hiszen mielőtt
idekeveredtem volna, átlapoztam egy csomó régebbi rendrakásról szóló
cikkemet. A doboz elhelyezéséről sajnos nem találtam információt,
azonban arra igenis jól emlékeztem, hogy az említett doboz papírból
van. Mivel voltam akkora barom, hogy nem tettem rá egy "dugasztápok"
feliratú címkét, vagy legalább egy kövér feliratot, így minden a felkutatására
irányuló próbálkozásom csődöt mondott. Erről persze nem készült kép, pedig
meglehet érdekes lett volna látni, amint épp a sarokban hasalok, miközben azt
saccolgatom, hogy vajon mit tartalmazhatnak az onnan kihúzhatatlan dobozok.

Gondoltam, ha már itt vagyok, akkor nekiállok és rendbe teszek valami apróságot.
Ilyen apróságnak minősítettem például azt, hogy lekötözgetem ezekről a Legafon
vonalpótlókból kitermelt tápegységekről a hálózati kábeleiket. Miután a múltkor
a kábeleket már sikerült rendbe tennem, ezért ezeknek már mindenképp ott, és
semmiképp sem a trafós polcon van a helyük. Majd ha kell egy ilyen panel,
hálózati kábellel, aminek ugye lássuk be, hogy kicsi a valószínűsége, na
akkor majd újra egyesítem őket. Na most az úgy volt, hogy mivel az
itteni székemet épp dobozok foglalták el, az asztalt pedig teljesen
elfedték a trafók, más hely nem lévén, a hideg földön - így télen
legalábbis - nem igazán esett jól az ülés, ezért kerítettem magamnak
a feladathoz egy sámlit. Ez persze nem úgy történt, hogy előre, hanem úgy,
hogy a feladat közben. Miután leültem a sámlira, egyszerűen nem értettem, hogy
miért nem tudom kihúzni a csokiból, meg persze a tehermentesítő szorítója alól
a kábelt, mikor épp az előbb lazítottam meg a csavarjaikat. Na most miután
rájöttem, hogy némi erőlködéssel végül egy olyan trafós panelből sikerült
kicibálnom a kábelt, melynek még csak meg sem lettek lazítva a csavarjai,
na akkor meg már azt nem értettem, hogy ez hogy a csudába sikerülhetett.

Más üres dobozt hirtelen nem találván, ebbe a háromba rámoltam bele a fellelt
dugasztápokat. Már úgy értem mindet, amit csak láttam magam körül. Ez persze
semmiképp se lehet a végleges helyük, ideiglenesnek azonban most épp megteszi.
Ha a trafóknak legalább a felét visszarámoltam a polcokra, akkor már valószínűleg
lesz annyi hely, hogy oda tudjak ülni az asztalhoz. Erre azért lenne szükség, hogy
kényelmesen rendezhessem el a dugasztápok kábeleit. Ez utóbbira meg
azért, mert karikára hajtott kábellel kevesebb helyet foglalnak.

Extrafon tápegységből mindjárt ötöt is találtam. A hatodik jelen pillanatban
a lakásban hever az asztalomon, mint a Konica kamera tápegysége.
Kezdetben még úgy volt, hogy ezekből is kikötözgetem a lógó
hálózati kábeleket, ezen tervem azonban kisvártatva puszta
kivágásra redukáltam. Már csak azért is, mert forrasztva
vannak, nem pedig csavar alá kötve. Lényeg a lényeg,
a kábeleik nélkül már sokkal jobban férnek a polcon.

Ez egy úgynevezett mestertrafó, amiről próbaképp egyszer már járattam
a fogtechnikusi marót, azonban kevés volt neki. Na most az, hogy
a feszültség, vagy a trafó által leadható maximális áram
volt kevés, az már rég elveszett az idő ködében.

A mindenféle trafókról és tápegységekről származó kábeleket könnyed
eleganciával hajítottam a velem épp szemben álló papírdoboznak.
Ez persze nem az összes kábel, hanem csak azok, melyekkel
legalább úgy nagyjából sikerült eltalálnom a célt.

Ez így azért lett jó, mert bár egymáson vannak, azonban egyneműek! Vagyis ha kell
közülük egy, akkor csak lehajolok, benézek, benyúlok, majd kiemelem közülük
a legfelsőt, vagy akár mindet, és akkor kedvemre válogathatok közülük.

Mivel amit eddig műveltem, annak szinte semmi hatása sem volt a körülöttem
fennálló kuplerájra, így nekiálltam és kikapkodtam a trafók tömegéből
a látványosan egyneműeket. Mondjuk az ISDN NT-ből származó
toroid trafók nem állnak valami biztosan egymáson, de amennyit
én feléjük turkálni fogok, nem sok esélyük van rá, hogy leverjem
őket. Most, hogy innen a szoba melegéből nézem ezt a képet, menten
észre is vettem egy általam elkövetett trehányságot. Már úgy értem,
hogy azt a hibát, hogy a VL100-as kistévé hátuljáról származó
tápegységről elfelejtettem levarázsolni a kábeleket.

Ez itt nem annak a szekrénynek az alja, amit az előbb láttunk, hanem ez egy másiké!
Ebben szerencsére nem újabb trafók, hanem csak egy kisebb bund átmérő hármas
tekercselőhuzal időzött. Ha eddig megfelelt tároló helynek, gondoltam akkor
legyen így ezután is. No de mit tegyek be ide? Tulajdonképpen bármi
jöhet, hiszen ha megírom ebben a cikkben, hogy mi került
ide, akkor később is meg fogom találni.

Úgy döntöttem, hogy a tekercselőhuzalok, illetve a már csak annak
használható trafómaradványok kerülnek a szekrény aljába.

Kisvártatva kiegészítettem őket ezekkel a trafókkal, melyekről azt voltam kénytelen
megállapítani, hogy igen csekély esélyük van rá, hogy bármi okból keressem őket.

Bár a balra látható példány köré van építve egy tápegység, míg a jobb alsó háromnak
már rég elkeveredett valahova a doboza, de attól ezek még mind csengőreduktorok.

Amiről úgy gondolom, hogy van némi esély rá, hogy esetleg kelleni fog, azokat
teszem az újonnan készült polcra. Mondjuk ha nem teszem őket egymásra,
mármint úgy, ahogy a nyitóképen voltak láthatóak, akkor minden
trafómhoz szabadon hozzá fogok tudni férni. Remélem.

Ez itt egy valószínűleg szovjet színes tévéből származó hálózati trafó. Az eredetéről
viszont nem tudok számot adni, ugyanis emlékeim szerint sosem szedtem szét ilyet.

Egy kicsit mondjuk billeg rajta a polc, de ezen könnyedén lehet segíteni. Egyszerűen
csak odateszek a felette átvonuló polcra néhány nagyobb darab trafót, s mindjárt
vége is lesz a billegésnek! A csengőket - mivel ezek azért nagyon nem trafók -
menten át is hajítottam a "230" feliratú fiókba. Na most azon, hogy mindhárman
belefértek, ráadásul minden különösebb erőlködés nélkül, na azon még magam is
meglepődtem! Ez persze csak azért volt lehetséges (mármint nem a meglepődés,
hanem az elhelyezés lehetősége), mert a múltkor létrehoztam egy kapcsolók
(vagy az is lehet, hogy konnektorok) feliratú dobozt, melybe
átrámoltam a fiókból az odavalókat.

Az apró trafók külön dobozban történő elhelyezése is tervbe volt véve. Mondjuk
álmaimban (ezt úgy kell érteni, hogy már rengetegszer gondoltam a feladatra) nem
ekkora dobozról volt szó, és nem is ennyike trafóról. Gondoltam, ha már úgyis itt
vagyok, akkor legyen! Megfordultam, s ha csak gondolatban is, de kihúztam
a helyéről az alkatrészek szétválogatása közben létrehozott trafós és tekercses
dobozt, melyből amúgy is tervbe volt véve az RF tekercsek kiválogatása. Mivel azt
kellett megállapítsam, hogy egyszerűen képtelenség odaférnem az említett polchoz,
így ha szomorúan is, de újra félbe kellett hagynom néhány napra a trafópakolást.
Ennek természetesen (épp mint ahogy itt úgy általában mindennek) én magam
voltam az oka. Mert ugye megint az van, hogy annyi projectet indítottam
egymásra, hogy már-már beléjük veszek! Most például azért nem tudom
kivenni a helyéről az aprótrafós dobozt, mert elépakoltam azokat a kacatokat,
melyekről úgy gondoltam, hogy ők fogják képezni a 2019-es szétszedések gerincét.
A trafós polc elé beszabandó farostlemezzel pedig azért nem tudok mit kezdeni,
mert eltorlaszoltam a másik pincét az elektromos szerszámletevős polc aljára
ragasztott szőnyegdarabbal, illetve azzal, hogy maga a polc jelen pillanatban
keresztben hever a padlón, lesúlyozva, a sziloplaszt száradására várva. No de
nem fitogtatom tovább az elmaradásaim kimagyarázásában szerzett rutinomat.

Hanem szétszedem inkább helyette ezt a Magyar távközlési vállalat feliratú dobozt.

Meg ezt a Philips feliratút is. Úgy döntöttem, hogy míg ezzel
a kettővel meg nem vagyok, na addig már vissza sem jövök!

A földre pakolt trafók esetében - bár kissé már szellősebben
vannak - nem igazán sikerült átütő eredményt elérnem.

Épp mint ahogy az asztalon elhelyezett trafók esetében sem.
No de hol van még a project vége? Na ez az, hogy hol?

Az előző képen még csak az aprótrafós doboz volt újdonságként megnyitva,
míg ezen már az elektromágnesek feliratú is szerepel. Ez amúgy nem cél
volt (bár valahol mélyen az), hanem csak egy amolyan melléktermék.

Mégpedig annak a mellékterméke, hogy lejöttem a pincébe, s végre megtekintettem
a fotós cuccokat tartalmazó fiókom tartalmát. Konkrétan arra voltam kíváncsi,
hogy milyen típusszámú is pontosan ez a mindössze ezer forintért vásárolt
digitálisnak már digitális, de még floppy lemezre fényképező kamera.

Miután megtudtam, hogy MVC-FD83 a keresett adat, de ezt azért a mai napra nézve
még édeskevés teljesítménynek minősítettem, nekiálltam egy kicsit pakolászni. Bár
lehoztam a Konica kamerából kitermelt apró elektromágnest, és még a címkés
papírt sem felejtettem odafent, de felragasztani a dobozra már nem volt
kedvem. Illetve az úgy volt, hogy ekkor még nem tudhattam pontosan,
hogy mekkora doboz is kell majd az elektromágneseimnek. Potyára meg
csak ne ragasszam már fel a címkét! Na képzelhetitek, ezzel a hozzáállással
milyen lelkesen állok neki holmi dög nehéz, pláne rengeteg trafókat pakolászni.

Még egy jó darabig nézegettem a kamerát, hátha kedvem támad szétszedni, illetve
bemutatni, de persze nem... No nem arról volt szó, hogy a kamerát nem volt
kedvem szétszedni, hanem arról, hogy úgy általában semmit. Próbaképp
bepróbálkoztam ugyan magamnál a trafós polc elé szánt farostlemez lap
körbefűrészelésével, valamint a másik pincébe készülő (?) fiókos akármi
anyagkészletének előtúrásával, de ezek a projectek most valahogy olyan
szinten nem mozgatták meg a fantáziám, hogy aprítottam inkább helyettük
egy hétre való tűzifát. Ezen utóbbi projectre azért volt szükség, mert egyrészt
kellett a tűzifa, hogy begyújthassak vele a cserépkályhába, másrészt pedig
kellett a fa helye is, hogy leteríthessem végre a pince mélyére szánt
linóleumot. Erre egy második apró elmaradásokat felszámoló
projectem keretében fog sor kerülni. Már ha megérem...

Mindössze néhány napra, valamint a lakásban található tűzifás szekrény kiürülésére
volt hozzá szükség, hogy újra idekeveredjek, és még csak ez is úgy volt, hogy
annyira kimelegedtem a fahordástól, hogy meg mertem reszkírozni némi
trafópakolást, legalább addig, míg csak egy kicsit le nem hűlök. A mai
napra elsőként ezt a trafót tettem be a helyére, ami igen látványosan
vár maga mellé egy AZ4-es egyenirányító csövet. Szerintem ezek
ketten ebben a világmindenségben már nem fognak találkozni.

Ahogy toporogtam a trafóim között, egyszer csak azt találtam ki, mint ami már
a múltkor is bejött. Vagyis elkezdtem összeválogatni az egyforma trafókat.
Ebből a fazonúból például mindjárt három is akadt. Na most ha valamiből
hármat is szétszedek, akkor arra azért már csak illene emlékeznem! Ehhez
képest lövésem sincs, hogy miből származhatnak ezek a példányok. Mindezt
úgy, hogy a jobb oldali trafón a saját felirataim vannak, vagyis azt már egyszer
lemértem, illetve a tekercsvégek különbözőségéből ítélve, még át is tekercseltem!

Ebből a hétből is áttekercseltem az első kettőt. A bal felső egy korábbi erősítőmben
szolgált, mint ahogy valószínűleg a következő is. A harmadik egy Akkord 104-es
rádió hálózati trafója. Az alsó sorból csak a balról második ismerős,
de ettől persze még nem sikerült beazonosítanom.

A bakelitházas valami is trafó, mégpedig ha jól értelmeztem a feliratait, akkor egy
220 / 110 voltos példány. A jobbra látható különös szabású vas pedig egy asztali
számológépből lett kitermelve. Utóbbiból olyan mennyiségűt szedtem szét, hogy
mondhatni beégett az eredete. Egyet még át is tekercseltem belőle, mely példány
azóta is remekül érzi magát a zanza tévémben. No nem mintha bekapcsolnám...

A zöld dobozban az a két darab kimenő trafó van, melyeket azokból a panelekből
termeltem ki, amiket még apukám barkácsolt azzal a címszóval, hogy márpedig
ő sztereó erősítőt fog belőlük építeni. A  következő hat darab trafó ránézésre
azonos formájúnak és lábszámúnak tűnt, bár ezt a kérdést nem vizsgáltam
meg alaposabban. Valószínűleg ezek is elektroncsövekhez illeszkedő
kimenőtrafók. Bár nem kizárt, hogy csöves erősítőt építsek, de
ennek valószínűsége igencsak csekély. Pláne mindjárt
hat darab kimenőtrafóra alapozva!

A felső sorban Tesla B4 (vagy hasonló) magnóból kitermelt trafókat látunk, míg
az alsó sor az első két trafó kivételével EVA66-os tápegységből származik.
Ilyen trafót tekercseltem át mondjuk az előerősítőm részére. Ezeket
azért szerettem, mert a primer tekercs már eleve készen volt.
Ráadásul osztott csévések, így nekem már tényleg csak a
szekunder oldallal kell foglalkoznom. A nem osztott csévés
példányok amúgy nem hálózati, hanem nagyáramú fojtótrafók.

Mivel szó sem volt róla, hogy bármiféle látványos haladást sikerült volna elérnem,
és még csak a fahordás okozta kimelegedésem sem volt múlóban, így egy
újabb rendezési elvet megvalósítva, átrakosgattam a trafós polcra
a földről és az asztalról az összes hiperszil magos trafót.

Majd egy kupacba rendeztem azokat, melyeket az utóbbi időben bontottam, s már
voltam oly rendes, hogy rájuk írtam a feszültségértékeiket. Elégedettebb lettem
volna, ha kétszer, vagy akár háromszor ennyit találok. No de így... Mondjuk
azt megtehetném, hogy a hálózatinak nézett trafókat nekiállok és mind
lemérem. Ez azért lenne jó, mert mikor majd kell egy trafó, akkor
csak odanyúlnék érte a polcra. No de kell nekem valamibe trafó?
Nos ebbe még csak belegondolnom sem szabad, mert még az lenne
a fene nagy elmélkedés vége, hogy kivágom az egész trafókészletem!

Aztán nézhetném a szomorúan, s persze üresen árválkodó polcokat. Bár úgy néz ki,
mintha megteltek volna, de ez szerencsére csak a csalóka látószög miatt van így.

Egy kissé fentebbről szemlélve már látható, hogy még maradt hely. Az mondjuk
igaz, hogy nem sok, de azért maradt. No persze a helyzet koránt
sincs olyan kedvező, mint az innen nézvést látszik.

Ugyanis a tekercseléshez szükséges szigetelő és ragasztó papírok például egyszerűen
ottfelejtődtek az asztal belső sarkán. Ezek valószínűleg vissza sem fognak kerülni
a trafós polcra, csak most ugye még nincs számukra máshol hely. Ilyenkor - már
úgy értem, hogy mikor a helyszűke eszembe jut - mindig nekiállok és alaposan
körbenézek a pincében, hogy melyik úgynevezett "nagyot" kellene elsőként
 elbontanom. Na ez egy olyan része a szétszedtem projectnek, mely részfeladat
haladására nem vagyok, pontosabban szólva nem lehetek büszke. Az mondjuk
igaz, hogy mind a Fujitsu, mind pedig a Canon nyomtatót elpusztítottam, és már
a fűtőtestek sincsenek meg, de az óriás rádióknak még csak a közelükbe sem értem!
Ahogy itt álltam, s a haladás lassúságán történő szomorkodással szórakoztattam
magam, mondhatni szinte akaratlanul nekiálltam helyre tenni az apróságokat.
Erről a képről például eltettem a mikrohullámú sütőből kitermelt ventilátort,
majd természetesen a szintén a sütőből származó hatalmas trafót is átettem
a trafós polcra. Az apukám által készített méhsejt tekercselő gépet többször
is áthelyeztem, illetve megszemléltem, arra ugyanis mindenképp ráférne egy
felújítás, már csak úgy egyszerűen a szétszedtem project keretében is, de a
rádió építős keretében pláne! Már ha használni szeretném a tekercselőt...

Ezt speciel nem biztos, hogy szeretném használni, az azonban biztos, hogy időnként,
mikor sok csavart kell ki vagy betekerni, na akkor bizony jól jönne. Ami még biztos
vele kapcsolatban, az az a szomorú tény, hogy olyan nincs, hogy mikor kell, akkor
feltöltött állapotban legyen az akkuja. Mindezektől függetlenül semmiképp sem
ide, hanem mindenképp a másik pincébe való. Már csak a terjengősebbnek
nevezhető BIT készlete miatt is. A BIT-ekhez való csavarhúzóra tűzhető
apró dugókulcsokról már nem is beszélve! Mivel a zsanéros doboz is odaát
van, és nem kellenek ide, hiszen terveim szerint másképp fogom megoldani
a trafós polc eltakarását, ezért a két apró csomag is átkerül a másik pincébe.

Mikor itt tartottam, addigra már annyira belejöttem a pakolászásba, hogy néhány
elegáns mozdulattal berúgtam a dugasztápos dobozokat az asztal alá. Mondjuk
megtehetem, mert nem szoktam ideülni az asztalhoz. Ezen persze nincs mit
csodálkozni, hiszen már eleve be sem férnek a lomoktól a lábaim az asztal
alá. Mikor az alkatrészeket válogattam szét, folyton rugdostam szegény
vödröt, meg taposgáltam a hatalmas bund szürke kábelt. Ahogy itt álltam,
s épp azon töprengtem, hogy vajon mikor és hol fogom megtalálni a dugasztápos
dobozt (pláne lesz-e benne hely), hirtelen beugrott, hogy a nagyfejű lámpának
is beígértem egy felújítást. A tölcséres hangszórónak pedig egy bemutatót.

Ezt meg mit össze kerestem a múltkor... A tévé bekapcsoló panelről szóló cikkben
említettem meg, mint ahhoz hasonló érdekességet. Végül is az volt vele a baj,
azért nem találtam, merthogy nem a helyén, vagyis nem a távirányítós
dobozban volt. Na most azt, hogy most honnan került elő,
na most meg azt nem tudom megmondani!

Hogy legközelebb meglegyen, gondoltam beteszem a helyére. Monjuk nem az a baj,
hogy a távirányítós doboz az oszlopban a legalsó, hanem az, hogy körben ki van
támasztva szatyrokkal. Ezekkel a szatyrokkal mindig csak a baj van! Mert
ugye ha eldugom őket? Akkor az lesz velük a gond, hogy egyet sem
találok, pedig a minap még mindenütt volt! Épp ezért is terveztem
a lakásba az előszobába a polcra egy szatyortartót. A pince előterében
található polcra úgyszintén. Mondjuk arról, hogy ebbe a pincébe is készülne
egy szatyortartó, arról még nem tudok, de ettől persze még bármi megtörténhet...

Bár nem volt egyszerű, de végül mégis nekiálltam elrámolni az útból a szatyrokat,
majd kihúztam a dobozt, s belevetettem a távirányítót. Hogy mégis mit keresnek
a távirányítós dobozomban zsebszámológépek? Erre mondjuk nem nagyon van
értelmes magyarázat. Illetve gondolom gomb-gomb alapon kerülhettek ide.
Ha egyszer lesz hely, már úgy értem, hogy a dobozoknak is a polcon,
akkor persze majd különválasztom őket. Na ezt azért
még mindenképp szeretném megérni!

Ha már doboz, gondoltam nem állok meg a megkezdett úton, s előkaptam a sorból
a trafósat. Ezzel azt kellene játszanom, hogy kiborítom, majd kikapkodom
közülük az elektromágneseket és az apróbb méretű hangfrekvenciás
trafókat. No de kinek van kedve egy ekkora dobozt kiborítani?

Még magam is meglepődtem a válaszon! Valamint azon is, hogy nem igazán találtam
a trafós dobozban elektromágneseket. Az persze elképzelhető, hogy ezek a múltkor,
vagyis az alkatrészek szétválogatásakor nem ebbe, hanem a relés dobozba kerültek,
de ennek aztán már tényleg nem volt kedvem utánanézni. Ellenben a dugasztápos
doboz kérdése továbbra sem hagyott nyugodni, mert ugye az olyan szép
lenne, ha már azok sem lennének az asztal alá berugdosva.

Valaha készítettem, illetve kipofoztam néhány fiókos bútort. Ezekből az egyik épp
nem látszik ezen a képen, pedig isti bizti ott van belül! Ami viszont látszik, azt
nem sorolom fel. Ez amúgy a jövő évi terv. Mármint az ilyen rémes kupacok
felszámolása. Mondjuk ha azt nézem honnan jutottam el idáig, akkor van rá
némi esély, hogy egyszer ez is meglesz. Mert ugye, ahogy ez a pince valaha
kinézett, ahhoz képest ez itt már maga a rend! Jó. Ez azért erős túlzás volt,
de ha azt nézem, hogy elkészült a hangszórós polc, az eltehető munkalap,
és még a kábelválogatás is, akkor azért már nem is olyan rossz a helyzet.

Pláne ha hozzávesszük a csavarválogatást, és persze a csavartartó elkészítését is.
Ezeket az elért eredményeket természetesen csak azért soroltam fel, hogy egy
kis lelket öntsek magamba. Erre fel mit látok? Mire sikerült ráhajítanom a
csavarbehajtót? A forrasztópadhoz szükséges csempékre. Ezen project
kivitelezése - épp mint ahogy megannyi másik - persze még hátravan.

Mint mondjuk az is, amelyikben a polc ezen, vagy más, vagy akár minden részébe
fiókokat szerelek. Itt aztán újra nekiálltam azon törni a fejem, hogy s mint
legyenek a dolgok pontosan. Mikor már valahol ott tartottam, hogy
indításképp le kellene festenem a polc elmeit fehérre, na akkor
történt, hogy a helyszínről meglehetős sebességgel távoztam.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.