Kiürítem a biciklis polcot
(majd szokatlan módon biciklis cuccokat pakolok rá)

Ott hagytam félbe a minap, hogy miközben felkerült két Salgó oszlop közé egy
fogas kábeltartónak, kiszerelésre került egy polc, amit betettem ide, hogy
majd holnap becsavarozom a helyére. Na most ma van az a holnap,
amire tegnap gondoltam. Vagyis jelen esetben nem teltek el hetek
az egyes munkafázisok között. Én ugye itt állok mélán, a polc meg
ott hever ferdén, de hogy mindeközben hova a csudába mehetett el
a munkakedvem, mikor épp szükségem lenne rá, az rejtély. Bevallom
őszintén, hogy annyira nem volt kedvem befeküdni a polc alá, de
ha már lejöttem, akkor csak csinálnom kellett valamit alapon,
lecseréltem a polcszerelést, mégpedig pakolászós témára.

Mert ugye ahhoz, hogy fellógatásra kerüljenek a fogasra
a kábelek, ahhoz előbb át kellene hoznom őket ide.

Hogy míg szétválogatom őket, addig is legyen hová pakolni
a gubancot, visszahajtogattam a kábeleknek egy dobozt.

Viszem magammal a kislétrát, mert a kábelek jelenleg magasan vannak elhelyezve.

Terveim szerint ebbe a szatyorba fogom fentről beledobálni a kábeleket, majd
mikor megtelt, átsétálok vele a dobozig. Hogy aztán ezt hányszor kell majd
megismételnem, az egy jó kérdés. Ha túl sokszor, legfeljebb
hajtogatok a kábeleknek egy újabb dobozt.

Szóval az úgy volt, hogy mikor 1971-ben ideköltöztünk, akkor nem tudtuk hová
tenni a biciklimet, mert a fáspincébe nem fért be a fától. Ez a kuckó, ami itt
van jobbra, ez teljesen fel volt töltve szeméttel. Mivel egyetlen lakó sem
vállalta fel, hogy innen bármi is az övé lenne, ezért nekiálltunk Apukámmal
és kilomtalanítottuk, hogy ideférjen a biciklim. Később, mikor már motorizálva
koptattam az utat, akkor persze már a motor. Egy motor üzemeltetéséhez rengeteg
minden kell. No persze alapesetben nem, de ha valaki szórakozásnak tartja, vagyis
nem ésszel közlekedik vele, akkor már igen. Hogy legyen hová tennem a rengeteg
mindent, azért készült ide ez a polc. A nyitott részt az értéktelenebb, a zártat az
értékesebb alkatrészeknek szántam. Mivel időközben megkaptam Bandi bácsi
fele pincéjét, emlékeim szerint ez itt sosem volt rendeltetésszerűen használva.
Majd most lesz! Ugyan a fadarabok maradnak, de a fatapétával burkolt zárható
részből kiszedek mindent, és oda fogom bepakolni a motor és a bicaj tartalék
alkatrészeit. (főképp kerekeket, és tartalék gumikat) A terv mára mindössze
annyi, hogy apránként elhordom az aprókacatjaimra szórt kábelrengeteget.

A közelebbi okkersárga színű (onnan tudom, hogy rá volt írva a festékes dobozra)
ajtókeret mögött látható egy másik ajtókeret. Na most ami a messzebbik keret
bal felső részét kitakarja, az az előbb látott szekrényke nyitott ajtaja. Hogy
ezt miért írtam le? Mert ha nem teszem, akkor egyáltalán nem is feltűnő,
hogy éppen homlokmagasságban ki van nyitva egy ajtó. Ez annyira így
van, hogy szaladgálás közben többször is lefejeltem. Mondjuk innen még
csak-csak elviselhető, hogy az ember odébb löki a homlokával az amúgy
könnyen járó ajtót, azonban az ellenkező irányból, mivel onnan nem
tud tovább nyílni az ajtó, ez az élmény már sokkal fájdalmasabb.

Mióta megvettem azt a két sárga szatyrot, talán még sosem láttam őket egyszerre.
Hol az egyik került elő, hol a másik. De persze nem ez a lényeg, hanem az,
hogy a felmosó vizes kék vödröt eltegyem onnan, hiszen az teljesen
elképzelhetetlen, hogy ne abba hulljanak bele a leeső kábelek.

Meglepve vettem tudomásul, hogy ennyi. Kész. Nincs is több kábel a szekrényben.
Bevallom őszintén, hogy ennél azért többre, ráadásul sokkalta magasabb fokú
szétszórtságra emlékeztem. Ez persze nem baj, hanem csak úgy mondtam.

Bár egyesével hoztam át a kupacokat, de még így is percek alatt végeztem
a feladattal. Mivel úgy éreztem, hogy egyrészt ez azért kevés volt mára,
másrészt semmi kedvem sem volt nekiállni átválogatni a kábeleket,
gondoltam míg tart a lendület, haladok tovább a választott úton.

Mert ugye ezek az apróságok még mindig itt vannak a szekrényben.

Valaha az ágyneműtartóban laktak az előbb látott "apróságok", csak
mikor az leszakadt a súlyuk alatt, akkor lehordtam őket a pincébe.

Ilyen szatyornyi adagonként tervezem áthordani a kincseimet. Azt találtam
ki, hogy ha csak átmeneti jelleggel is, de beszórom őket a korábban
a kábeleknek visszahajtogatott hatalmas papírdobozba.

Első szatyor.

Második szatyor.

Harmadik szatyor. Érdekes, hogy mindhárom szatyorba jutott telefonos mikrofon.
Miközben a szatyorból pakoltam át a dobozba a kincseket, természetesen meg is
szemléltem némelyiküket. Szerintem ezekből akkora felsorolós, mellébeszélős,
mindenféle régi történeteket elmesélős cikk fog kerekedni, hogy majd csak
győzzem megrajzolni hozzá azt a rengeteg betűt! Ez persze nem most lesz,
hanem majd csak azután, hogy elkészültem azokkal a dobozokkal, melyekbe
ezeket a kincseket fogom szétszortírozni. Persze felmerül a kérdés (vagy ha nem,
én akkor is elmesélem), hogy minek ezeket szétválogatni? Nos azért, merthogy
a szétszedtem projectet szeretném még belátható időn belül kifuttatni, majd
átállni a másik kedvenc elfoglaltságomra, ami a barkácsolás. Ehhez viszont
az kell, hogy pontosan tudjam, hogy mi az amim van. Egyrészt remélem lesz
hozzá időm és erőm, másrészt pedig ebből a hatalmas kupiból valamiféle rend.
Mert ugye ha kell egy átmérő hatos tengely, vagy egy öt centi széles csík, mondjuk
bádoglemezből, vagy egy fogantyú, kerek műanyag rács, áttetsző zöld műanyag,
akkor nehogy már fel kelljen túrni értük az egész pincét, vagy mert nem
találtam meg, körbe kelljen karikáznom a várost a beszerzéshez.
Az meg pláne szomorú dolog lenne, ha elmaradna valaminek
a megépítése, mert nem találtam meg itthon a hozzávalókat.

A kapcsoló a villanyszerelős dobozba, a hangszórórácsok a hangszórós szekrénybe,
a tárcsa a telefonos fiókba, a plexi meg a plexisbe való. Mindössze egy perc kellett
hozzá, mire mindent a helyére tettem. Na erről beszéltem az előbb! Ilyen a rend.

A majdani rendből most még csak ez a hatalmas doboznyi rendetlenség látszik.

Meg persze a másik sarokban ez az óriás kupacnyi kábel. Ez amúgy nem is olyan
vészes, hiszen ezekhez nem kell ládákat gyártanom, melyekbe majd elteszem
őket. A kábelek egy része ugyanis egyértelműen szemét. Ezek a kukában
fogják végezni. Ami kerekre tekerhető, nagyobb mennyiségű, az fel lesz
rakva a polcra, szétbomlás ellen összekötözve. Ami kellhet, azt fellógatom
a fogasra. A maradék össze lesz fogatva kicsire, és el lesz téve szatyorba, vagy
dobozba. Jó játék lesz, az biztos! Lehet, hogy majd írok is belőle egy
felsorolós cikket, természetesen kábeltörténetekkel színesítve.

Ahhoz képest, hogy mennyire féltem ezen zug kiürítésétől,
mint rettenetes feladattól, pikk-pakk végeztem vele.

Gondoltam ha már egyszer üres a polc, akkor biztosan most jött el az ideje, hogy
megtologassam rajta egy kicsit a pincei porszívót. Nos ez szívás lesz, illetve
dehogy, merthogy meg vagyok telve faforgáccsal. (gondolta a porszívó)
Szerencsére mióta vissza vászon porzsákosítottam, ingyen van az ürítés.
Kezdetben még úgy volt, hogy bedobom a porszívót a szekrénybe, és majd
úgy, de végül is innen a létráról is beért a csöve, még a legtávolabbi sarokba is.

Ez a szög alulról felfelé volt beverve. Kiállt a hegye a szekrény alsó lemezéből,
természetesen felfelé. Hogy maradhatott ez benne az anyagban? Annyira
látványosan állt ki az amúgy sima deszkából, hogy egyszerűen
érthetetlen, hogy nem vettem észre az építésekor.

Bár kezdetben arról volt szó, hogy ma a kábelek, holnap az apró holmik, majd
harmadnapra marad a bepakolás, de mivel még bőven volt bennem munkakedv,
megjegyzem meg is lepődtem magamon, ezért nekiálltam felszabadítani a Simson
környezetét a motoros és a biciklis alkatrészek nyomása alól. No meg magam is
nyugodtabb leszek, ha Bandi bácsi pincéjének elhagyásakor mindössze annyi
lesz a dolgom, hogy kitolom onnan a motort, meg a tartalék biciklit. Ezt a
kormányt azért voltam kénytelen leszedni az MZ-ről, mert bár nagyon
szerettem (kifejezetten kényelmes darab), de a rendőrök folyamatosan
cseszegettek érte. Mert ugye hegesztett, és mutassam már meg róla azt a
műbizonylatot, ami igazolja, hogy ez alkalmas. Még olyan zsaruba is sikerült
belefutnom, aki ki tudta mondani, hogy "röntgenellenőrzött varrat", pedig
a rendőr és az értelem a 80-as években nem igazán jártak kézen fogva.

A ponyva akkor jött jól, mikor egyszer annyi motorom volt, hogy nem fért le tőlük
az MZ télire a pincébe. Leparkoltam a ház előtt (ahol kost a kukák vannak), majd
ráterítettem ezt a ponyvát, s hogy el ne vigye a szél, megkötöttem alul pár helyen.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mintha néhány napja még magasabb lett
volna a csomag. Megtapogattam, és rájöttem, hogy valószínűleg újra elengedett
az egyik tükör ócska bilincse. Kicsivel később valószínűleg a másik is, mert
még alacsonyabb lett a ponyva. Mivel eleve ócskák voltak a tükreim
(mert Ákos barátom szétlőtte őket légpuskával, megjegyzem
innen tőlünk a balkonról), vettem tavaszra újakat. Aztán
mikor tavasszal levettem a ponyvát, akkor láttam, hogy nem
lecsuklottak a tükrök az elgyengült bilincsek miatt, hanem ellopta
őket valaki. Két lépésben, a ponyvát mindkétszer rendre visszakötözve.
Azt a szép táskát pedig azért nem dobtam ki, mert tetszik az anyaga. Amúgy
vadonat új, csak a csatja törött szét. Szerintem burkolat lesz belőle sámlira.

A plédet meg azért mentettem meg a kidobástól, hogy porosodás ellen legyen mivel
letakarni a Simsont. Persze akkor még nem tudtam, hogy a ponyva is megvan.

A gumi anyaga idővel csak úgy magától az állástól is elöregszik. Vagyis lehet, hogy
ezek már semmit sem érnek. Míg a Simson megvan, addig azért még nem dobom
ki őket, mert ugye ki tudja mi jön még? Akár még az is előfordulhat, hogy
újra motorozni fogok, bár ezt nem igazán tartom valószínűnek.

Ez itt egy sanyarú sorsú bólogatós ventilátor szárának, valamint Kovács Albert
kollégám Fecske versenybicikli ülésének összepárosítása. Az irodámban
volt kiállítva, mint meghökkentésre alkalmas eszköz. Már úgy
értem, hogy mindenki csak állt és nézte...

Ez egy ETZ hátsó kapaszkodója, amit ha felszerelnék a Simsonra
az ülés mögé, akkor talán fel tudnám tolni a gépet a lépcsőn.

A fűtőtestek az "elbontom a nagydarabokat" project áldozatául fognak esni.
Vagy ha nem? Akkor akad számukra hely a fáspincében, csak oda most
egy rakat aprófát rámoltam, mikor átvittem innen oda a két polcot.

A Fujitsu nyomtató, meg a fénymásoló bontásra ítéltetett, míg a fűnyírónak pont
mint a bicajnak és a Simsonnak, kereke van, vagyis pikk-pakk kitolható innen.

A Mester és a Haller utca sarkán egyszer csak megállt alattam az IZS. Épp erről
szólt a mondás, hogy megy is, meg nem IZS. Mivel az látszott a legvalószínűbbnek,
hogy kifogyott a tankból a benzin, ezért elmentem a legközelebbi kútra, és vettem
egy néhány liternyit. Mivel nem volt kannám, ezért vettem egy kannát is. Ez az
a kanna! Miután betöltöttem a benzint az autóba, de az ettől még csak nem
akart elindulni, szétnéztem a motortérben. Az optoelektronikus gyújtás
fénysugarat megszaggató rotorja találkozott az impulzusok jelét kivezető
árnyékolt kábellel. Kitekertem a gyertyákat, majd az indítómotor segítségével
elsuhantam egészen a Páva utca sarkán találgató Gelka telephelyig, ahol is
kunyeráltam egy kis áramot a csehszlovák pisztoly páka használatához.
A történet rossz emlékén kívül, megmaradt az akcióból ez a kanna is.

Kicsit féltem kinyitni ezt a dobozt, mint itt felejtett utolsó mohikánt,
de szerencsére semmi komoly, csak mindenféle anyagok vannak
benne, amiket épp szétszortírozni készülök a másik pincében.

Semmi perc alatt bepakoltam a kerekeket és a gumikat, majd
a többi bicajos és motoros alkatrészt is rájuk hordtam.

A balra látható dobozok teljesen üresek. Azért nem dobtam ki őket, mert
azt gondoltam ki, hogy épp megfelelnek arra a nemes célra, hogy ha
csak ideiglenes jelleggel is, de beléjük válogassam szét
a másik pincébe áthordott aprólomokat.

Na most ez az a pince, amit a hólapátnak meg az útszóró sónak
pofoztam ki, csak nem nagyon. Szerintem nemcsak, hogy
idefér, de a fűnyírónak egyenesen itt is van a helye!

Nem megmondtam?

Mivel az előbb odaát felejtettem, s ennek most valahogy igenis, hogy fájt
a tudata, ezért visszahoztam a krovát és a villáskulcsokat a helyükre.
Aztán ahogy ezzel megvoltam, már vittem is őket vissza, merthogy
ezek odaátra kellenek, a nyitóképen látható polc becsavarozásához.

Nem látod? Na látod! Meg sem látszik a Bandi bácsi pincéjéből kihozott, majd
a bicajom mögé szépen sorjában beállított bútorlapok sora. Mára itt a vége!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.