Tesla B100 orsós magnó
(sokaknak ez volt A magnó)

   Ezt a magnót egyáltalán nem azért vettem meg a Verseny utcai piacon, mint ne lett volna itthon belőle példányom, merthogy természetesen volt! Ha jól dereng, akkor ráadásul mindjárt kettő is, csak nagyon el voltak ásva egy pince mélyére.
  
Szóval úgy ítéltem meg, hogy egyszerűbb ha veszek egyet, mintha megpróbálom előszedni a sajátjaimat. Bevallom olcsó is volt, és ez is sokat nyomott a latban. Kétezerről igen gyorsan zuhant az ára ezerre. Mindezt úgy, hogy járt hozzá két hangfal is, csak azok aztán már végképp nem fértek fel a biciklire.

 

 

   Ez a készülék volt a 80-as évek egyik legjobban futó orsós magnója. Mindössze 4.900 forintba került. Aki egy kicsit gazdagabb volt, az a lengyel ZK 246-ost vette, mégpedig 6.800 forintért. Aki még ennél is vastagabb pénztárcával rendelkezett, az beruházott 9.960 forintot egy AKAI 4000-re. Ezek az összegek ma már persze nem hangzanak soknak, csakhogy akkoriban az átlagkereset mindössze háromezer forint körül mozgott!

 

 

 

   Mint azt fentebb említettem, van itthon ilyen magnóm, meg persze javítottam is párat, de ez a levehető plexitető, na ez még csak nem is derengett! Persze csak porvédőnek jó, mert ha ráteszem a magnóra, akkor eltakarja az összes gombot.

 

 

Valakinek nem tetszettek a magnó feliratai, ezért lepucolta simára a díszelőlapot.
Felirat hiány ide vagy oda, alapjaiban véve nem egy csúnya masina.
Persze mihez képest, de a szoci gépekhez képest igenis szép!
A mechanika a B5-ből származik, ami mellé balra
odatettek egy sztereósító elektronikát.

 

 

Ez az amit sosem fogok megérteni! A műszer a magnó dísze!
Ha díszelegnie kell, akkor mi a francért ilyen randa?
Ennél akárki elsőre szebb műszert rajzol!

 

 

Négy divatos tolópotméter. A simák a hangerő, a pirosak a felvételi jelszint.
Ha már egyszer divatozunk, akkor a hangszín miért tekerős poti?
De legalább lepke típusú hangszínszabályozó van
benne, nem csak vágó jellegű.

 

 

Lehet velem van a baj hogy mindenben csak a hibát látom, de hogy jön stílusban
a kocka (szó szerint az) tolópoti gombja a cilinderforma tekerőgombhoz?

 

 

Emlékeim szerint semmi bajom sem volt Tesláék számlálójával, míg aktívan
magnóztam. Most meg ez is szétesett, meg múltkor a B400-asé is.

 

 

   A bal oldali karocska a bekapcsoló gomb. Ez eredetileg a B5-ben még pluszban sebességváltó is. A piros szélű nyomógomb a felvétel kapcsoló, ami értelemszerűen a lejátszás gombbal együtt használandó. A jobb oldali fényes nyomógomb a pillanat állj, ami mechanikus rendszerű, nem távvezérelhető. A jobb oldali kar a lejátszás és az előre / hátra gyorspörgetés kapcsolására szolgál.

 

 

Tulajdonképpen egészen szép gomb, valami hasonló van az AKAI 4000 orsóson is.

 

 

A bal oldali orsózó teljesen épnek látszik.

 

 

A jobb oldali orsózón az látszik, hogy valaki nem teljesen ép!
Miért kellett beleesztergálni a fém díszlapocskába?
Hová kerültek a széthulló fémforgácsok?

 

 

A bal oldali gomb az egyik sávé, a középső a másiké, a jobb oldali gomb a sztereó.
Ezen utóbbi gomb lenyomásakor sztereóban játszik le, és vesz fel a magnó.
A másik két gombot használva, a készülék mono üzemben működik.

 

 

Szép a doboz, ami ráadásul még valódi fából van.

 

 

Valaki unalmában összekaristolta a díszelőlapot.

 

 

   Tesláék (részemről nagyra értékelve) mindig is adtak a csatlakozásokra! A két jobb oldali csatlakozó a hangszóróknak van, ami bizony kell is! Külső (normális) hangfalakkal ugyanis sokkal jobb hangja van a magnónak, mint a beépített egy (azaz 1 darab) szerencsétlen hosszúkás ovális hangszóróval. (amúgy kettő is simán belefért volna)
  
Bemenetek sorban: kristály betétes lemezjátszó, mert nincs RIAA korrektor. (nem is szokás) Alatta sztereó mikrofon bemenet. Fent középen rádió a bemenet, ami egyben vonalkimenet is. Alul középen sztereó fejhallgató csatlakozó, bár erre nem volt szokás sima tuchelt használni.

 

 

A szalagpálya majdnem jól hozzáférhető, mert a takaró búra felét le lehet emelni.
A fent maradó felső takaró darab viszont nem jön le, de ez is megoldható.
Hátul tartja egy csavar, ezt kell kis átalakítással kívülre átszerelni.
A szoci gépek alapvető hangulatához hozzátartozott,
hogy mindig volt egy továbbhaladási irány.
Bárhová is nyúlt az ember, kevéske
munkával tovább lehetett lépni.

 

 

 

A jobb oldali orsózó nem tekeri fel a szalagot, de az igazi
baj az, hogy valamiért üt a szalagtovábbító görgő.

 

 

Láttam már néhány nagyon csúnya dolgot, de ilyet még soha!
Ez a görgő valami egészen valószínűtlen módon van szétrohadva!

 

 

   Szép sorjában leszedegettem az összes gombot, mert útban voltak a díszelőlap levételéhez. Sajnos nem mindenki tesz így! Van aki inkább addig feszeget, míg valami hajlik, aztán meg persze idővel törik. Mivel díszelőlapot sem nyom nélkül kiegyenesíteni, se megragasztani nem lehet, ezért szép az már nem lesz soha.

 

 

   Szerintem ez egy alapjaiban véve szép szerkezeti felépítésű magnó. Mivel én ugye magnómániás vagyok, nekem tulajdonképpen mindegyik szép. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne látnám a hibáit, a B5 típusú ugyanis sajnos nem egy olyan felépítésű mechanika, amire szabad lett volna sztereó gépet építeni.
  
Nem pörög csak 9,5-el, a gyorspörgetése lassú, a szalagvezetése még finoman szólva is problémás, a mechanika csak fekvő helyzetben üzemeltethető, ráadásul nincs benne rendes szalagfeszítés szabályozás.
  
Pont mielőtt beszereztem az AKAI orsóst, épp nagyban átalakítás alatt volt egy ilyen Tesla B100-as magnó. Idővel az egész fejpályát átszerkesztettem. Mikor már az elektronika jött volna, na akkor jött közbe az AKAI. Ez a félkész magnó meg is van a pincében. Majd egyszer talán ahhoz is hozzáférek...

 

 

   Ezt a részletet nem értettem tisztán, merthogy nincs itt semmi olyasmi, ami pont ide koszolna. Persze ott van a végtranzisztorok felett a bal oldali tüske, de az miért éppen ide hányná le magáról a gumiperemet? Ha szóródna róla a gumi, akkor az mindenfelé szétszórva lenne, nem csak ezen az egyetlen helyen.

 

 

A tolópotméterek árnyékoló lemez alatt vannak. Emlékeim szerint
ezek nem különálló potik, hanem egyetlen darabból áll az egész.

 

 

Ezen a panelen lehet beállítani a felvételi szinteket és az előmágnesezést.
A középső tekercs egy szívókör a törlőfrekvenciára hangolva,
hogy ne jusson ki a törlő oszcillátor jele a végfokra.
No nem mintha nagyon erősítene 50 kHz-en...

 

 

   A sávváltás Isostat kapcsolókkal történik. Ez nem valami bizalomgerjesztő! Ezek a kapcsolók ugyanis - pláne úgy (vagyis éppen így) szerelve, hogy felülről beléjük szóródik a por - könnyen válnak kontakthibássá. Lejátszásnál ugyan egyből hallja az ember, de felvételnél már nem, csak mikor visszahallgatja. Na ezért jó ha akad a magnón egy monitor kapcsoló, csak ahhoz ugye három fej kell, meg majd kétszer annyi elektronika.
  
Én amúgy valaha annyira berágtam a fent említett hibajelenségre, hogy puszta mérgemben háromfejesítettem a B444-es magnóm. Ezt a gépet is meg tudnám mutatni (mert még megvan), feltéve megtalálnám a pincében.

 

 

Valami szerteszéjjel szórta a gépben a gumikoszt.

 

 

Szinte mindenhová jutott belőle, de a forrást nem találtam meg.

 

 

A málló görgőre gyanakodtam, csakhogy a főtengely töve alig koszos.

 

 

Íme a számláló a Tesla magnókban megszokott fém meghajtó szíjjal.

 

 

 

Az ember nézegeti egy darabig az orsózó tüskét, majd elgondolkodik.
Na ezt vajon mégis mi tarja a helyén?
Semmi...

 

 

   Balra a törlő, jobbra a kombinált (vagyis felvevő lejátszó) fej látható. A középső két vastag tengely szalagvezető, ők húzzák ki, illetve tolják be a szalagot. Ez a rész szerintem nem jól lett megoldva, mert a szalag nem feszül rá a fejekre. Hogy mégis nekimenjen a szalag a fejeknek, a vaslemezkék mögött nyomófilc van.
  
Én az enyémet úgy alakítottam át, mint ahogy az AKAI magnónál láttam, vagyis a szalag magától feszült rá a fejre. Emlékeim szerint bevált, mert megszűnt a magas hangok folyamatos ingadozása.

 

 

 

Annyit tudok még elmondani, hogy az én megoldásom nagyon nem így nézett ki.

 

 

   A hangszóró jelen esetben a doboz elejébe lett beszerelve, hogy előre sugározza a hangot. Ennek amúgy éppen így kell lennie! Ez mondjuk nem mindenkinek olyan egyértelmű ám. Például az UWERTURA magnó oldalra sugároz. Az ember szépen besuvasztja a magnót a polcba, aztán csak csodálkozik, hogy miért nem szól...

 

 

De túrjunk csak bele az gumibigyós dobozomba egy új ékszíjért.
Remélem van itthon hozzávaló. Általában szokott lenni.
Most is elsőre találtam egyet, ami éppen méretes.

 

 

A csúszókuplung filcbetétje érdekes állapotban van, de nem bántom, mert működik.
Mint az látható, a középső laprugót körben egy lépcsőn lehet felléptetni.
Minél fentebb van a rugó, annál erősebben pörget a magnó.
Persze mindezt csak a motor erejéig teheti meg.

 

 

Ez a kapcsoló a Tesla lemezjátszók szokásos kapcsolója.

 

 

 

Így működik. Mivel a bekapcsoló gomb a bal oldalon van, a kapcsoló
viszont a jobb oldalra került, ezért egy vasrúd köti őket össze.

 

 

Itt is minden tiszta kosz. A belülről tiszta magnó olyan, mint
a becsületes politikus. Szóval talán csak újkorában...

 

 

 

   Tulajdonképpen ötletes megoldás a motor jobbra balra himbálásával megoldani a gyorspörgetést. Mindenesetre anyagtakarékosnak anyagtakarékos. A B5-ben nem pont ez a megoldás volt, ott ugyanis nem egy pont körül forgott el a motor, hanem kétoldalt fel volt szerelve valami himbára, és azokon billegett.

 

 

 

   Igen jópofa ez a billegő motor, csak sajnos nem működik. Még tiszta szerencse, hogy egyszerűen javítható. Épp csak görbítenem kell egy kicsit a lemezen, hogy ne akadjon fel a magnó alumínium öntvény vázába.

 

 

 

Most már mindkét irányba pörget a magnó, csak a szalag
leesik az orsóról. Majd meg kell néznem a fékeket is...

 

 

No de nézzünk csak bele a magnóba alulról is, hiszen a szíjcseréhez úgy is ki kell
szedni a lendkereket. Persze ha nem kéne kiszedni, akkor is belenéznénk!

 

 

A gumiláb gumiból van.

 

 

Már meg sincs ez az ország...

 

 

Kell a szart kell!
Hol marad akkor az adrenalin szintemelkedés?

 

 

Rendes népek voltak ezek a csehszlovákok, mindent szépen ráírtak a trafóra.

 

 

Ezen a panelen vannak a kisjelű áramkörök.

 

 

Ezen a másikon pedig a nagyjelűek, vagyis a két végfok.

 

 

Valamint ez a második túlméretes pormacska is itt kapott helyet.

 

 

A kapcsolási rajz világos, jól áttekinthető az elektromos működés.

 

 

A hangszórót már mutattam az előbb. Valamiért csak egy darab van belőle.
Szerintem simán elfért volna két kisebb is az előlap mögött.

 

 

   A sávváltó kapcsoló nincs túlbonyolítva. Ezt azért mondom, mert láttam már komoly szinten túlbonyolítottat is. Tesláék legnagyobb alkotása a B43-as magnó, amiben a sávváltót 10 (tíz) gombbal oldották meg. Aki azon a kapcsolási rajzon elmegy, na az már nagyon érti a dolgát!

 

 

A villanymotor árnyékoló fémkeretbe van szerelve.

 

 

Itt van a lendkerék. Innen (vagyis alulról) lehet kiszedni. Látszik még
a képen, hogy tényleg befért volna két kisebb hangszóró a dobozba.

 

 

Megpucoltam a főtengelyt, ha már úgyis ki van szedve.

 

 

A magnó váza részben alumínium öntvény, másrészt alu lemez,
harmadrészt vaslemez. Jól átlátható, egyszerű konstrukció.

 

 

Például a lendkereket ez a vaslemez tartja, ezt a vaslemezt meg két csavar.

 

 

Elsőre nem találtam el a szíj méretét. Ez azért furcsa,
mert a kivett szakadt szíjat használtam mintának.

 

 

Másodikra sem találtam el a méretet. A képen a harmadik próbálkozás sikere látható.
Ez a szíj már gyanúsan kisebb, mint amit kiszedtem a gépből, viszont épp jó.
Akkor ennyit mára a minta alapján történő alkatrész keresgélésről...

 

 

Alul már forog, felül azonban még nem. Vagyis a racsni
egyáltalán nem viszi át a forgási energiát.

 

 

A racsnit a képen látható acélrugó tartja össze.

 

 

Ez persze nem olyan racsni, mint mondjuk a bicikliben, de a végeredmény ugyanaz.
Az egyik irányban átviszi a forgási energiát, a másik irányban meg nem.
Ez jelen esetben sajnos semelyik irányban sem viszi át...

 

 

Ezek a gumilapocskák a ludasak! Felkeményedtek, ezért, kikell őket cserélni.

 

 

Természetesen van itthon dobozom "gumi" felirattal. Nemrég cseréltem
belsőt a bicajban. Most legalább tudom, hogy miért tettem el a régit.

 

 

A megkeményedett gumilapocskát újjal pótoltam.

 

 

Persze mind a hármat.

 

 

 

Jó lett, vagyis most már csak az egyik irányba lehet szabadon eltekerni.

 

 

Lementem a pincébe. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor a barkácsolással felhagytam,
lehordtam a ritkábban használatos vackokat a pincébe.
Most épp a magnós doboz kell.

 

 

Ide szórtam a magnókból kibontott "jó lesz ez még" státuszú alkatrészeket.
Már többször kihúzott a bajból ez a doboz, hiszen magnóhoz
manapság alkatrészt boltban már nem lehet kapni.

 

 

Ez például egy BRG M sorozatú magnóba való motorvégi szíjtárcsa.

 

 

Ez meg egy B5 szériába való kuplung, amit éppen az előbb javítottam meg.

 

 

Jelen esetben ezt kerestem, hiszen valamivel pótolnom kell a nyomógörgőt.
Most jut eszembe, hogy valahol meg kell lennie a B5-ös magnómnak is.
Átdobozoltam, új elektronikát kapott, lejátszó magnónak használtam.
Mik be nem ugranak az embernek néhány ócska alkatrész láttán...

 

 

A két görgő egymás mellett.

 

 

Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal! Vajon mi a fenével
pucolhatta a gazdája ezt a görgőt, hogy ilyen állagú lett?

 

 

A pincéből hozottról hiányzott a tengelyt tartó zéger gyűrű.

 

 

Átraktam, mielőtt még ki talál esni a tengely.

 

 

A hídfeszítő rugót azonnal megtaláltam, mert jól
látható helyre, épp a lendkerékbe volt beesve.

 

 

A magnójavítás tisztakezű műszerészmunka...

 

 

 

A bal oldali racsni is beteg. Az előbb volt a kezemben egy másik a pincében.
Még tiszta szerencse, hogy az sem volt jó, így nem bosszant annyira a dolog.

 

 

A levett rugó azonnal elrepült. Itt hallgattuk a gyerekkel, hogy merre
pattog a szobában. Szerencsére szépen megült egy jól látható helyen.

 

 

Vágtam három újabb gumilapocskát, a régi megmerevedettek helyére.
Ez a magnó kezd engem emlékeztetni egy régi esetemre!

 

 

A csavarnak a lyukba kell bemennie. Ha nem így van, akkor is rendben
működik, csak időnként fura kattanás fog hallatszani a magnóból.

 

 

 

Sikerült egy olyan felvételt összehoznom, amin látszik amiről eddig beszéltem.

 

 

   Visszatekertem a doboz aljába az alsó fedelet tartó csavarokat. Ezek távtartónak kellenek, hogy ne a magnó belseje feküdjön fel az asztalra, ugyanis ha felfekszik a mechanika, akkor tipikusan nincs balra gyorspörgetés.

 

 

 

No nem mintha amúgy rendben működne a gyorspörgetés...
Persze mutat életjelenségeket, de semmi nem úgy van, mint lennie kéne!
Ha gyorspörgetés állásban megfogom valamelyik tüskét, akkor nem a dörzsáttételnek
kell megcsúsznia, hanem az egyik, vagy a másik kuplungnak!
Ha nem így van, elkopnak a gumiperemek!

 

 

Alkoholos ronggyal ugyan lejött a gumiperemről a mocsok, de ettől még nem lett jó
a gyorspörgetés. Nyomnom kellett neki egy kis csiszolóvásznat is. Mindjárt jó lett!

 

 

 

Mindkét irányba jól pörget, a fékek is jók lettek, nem fut le a szalag az orsókról.
Cserébe megszűnt a normális lejátszás, csak nyávogás van helyette.

 

 

 

Ide van beülve a macska. Szerintem ez a tengely az előbb még könnyedén forgott.
Gondolom nem a túlzott használattól rágódott be az elmúlt tizenkét percben...

 

 

Az alkoholos fültisztító pálcika alig hozott ki valamicske koszt a görgőből,
de úgy látszik ennyi is éppen elég volt neki a szoruláshoz.

 

 

 

Na végre! Most már csak az a baj, hogy torzít a hang, de a magnózás már
csak egy ilyen hobbi. Olyan mint egy kert, ahol mindig van mit csinálni!

 

 

   A fejen már meglátszik a szalag nyoma. A magnózáshoz hozzátartozik, hogy sohasem lehetünk biztosak a készülékünk műszaki állapotában. Ha éppen nem kopott a fej, akkor biztosan ferdén áll, de ha véletlenül ezt sem teszi, akkor húzza a szalagot, mert éppen most adta fel az egyik ékszíj, vagy ha ez se, akkor pusztán az elszórakoztatásunkra kontakthibássá válik az előmágnesezés.

 

 

   Ez még egyáltalán nem egy olyan szintű berágódás, hogy fejet kellene miatta cserélni. No meg egyébként is, hol a csudába lehet manapság orsós magnóhoz fejet kapni? Mondjuk a Vaterán szokott lenni.
  
Részemről mindig sóvárogva néztem a magnós időkben a Ramovillban az AKAI GX fejeket, gondolván ha nekem egyszer olyanom lehetne... Na akkor sosem lenne többet gondom!
  
Aztán az ember szerez egy AKAI magnót, kicseréli benne a fejeket GX-re, és akkor egyszer csak rájön, hogy a magnózás még így sem fenékig tejfel. Persze egy AKAI magnó sokkal magnóbb, mint mondjuk egy ilyen Tesla! Még az is megesett, hogy az AKAI-hoz évekig nem kellett hozzányúlni!

 

 

 

Pillanatfelvétel a mechanikus pillanat állj működéséről.

 

 

Kipróbálva a magnót, az összes mechanikus funkció működik.
Jöhetnek az elektromos hibák...

 

 

 

A gyorspörgetés indulásakor a megcsúszó szalagnak van egy jellegzetes hangja.

 

 

A magnó feszültségkimenetét rákötöttem a hifitoronyra.

 

 

 

Vonalkimenetről jó a magnó, vagyis valószínűleg a végfokozata a hibás.

 

 

Közben találtam egy szép részletet a doboz oldalában. Oda van
szögelve egy kis lécdarab, hogy erre feküdjön fel a díszelőlap.

 

 

Minden le van festve, vagy zéger gyűrűvel van rögzítve.
Kell is ez, mert különben szétrázódina az egész!

 

 

Részemről az egész dobozban ez a két potméter képvisel valamicske értéket.
Tesláék meglepően jó minőségű potmétereket készítettek.
Nem lopom ki őket, van itthon egy dobozzal!

 

 

   Íme a DIN átok, vagyis az ellenállásos jelszintleosztás. Ez ugyanis úgy működik, hogy alapvetően érzékeny bemenete van az elektronikának, majd azt a szükséges mértékben lerontjuk. Mindeközben a világ szebbik felén bevezették a vonalszintet, mire fel bármi bármivel összedughatóvá vált. DIN szerint viszont semmi sem kompatibilis semmivel! Jelszintek? Impedanciák? Ugyan kérem...

 

 

Az alul és felül látható drótokkal nem az odavaló ellenállás helye van átkötve,
hanem az a drót ellenálláshuzal, vagyis ő maga az odavaló ellenállás!
A végtranzisztorokon egyáltalán nem áll be a fél tápfesz!
Mivel a hiba szimmetrikusan jelentkezik
valószínűleg nem alkatrész hiba.

 

 

 

Külső jelről táplálva a végfokot, az éppen ugyanúgy torzít, mint szalagról!

 

 

Ezt a potmétert (meg a párját is) eltekerve, a hiba megszűnt. Előtte akkora volt
a keresztezési torzítás, mintha nulla lett volna a végtranyók nyugalmi árama.

 

 

 

Most már szalagról is normálisan szól.

 

 

Nézzünk még valamit a dobozban. Itt például van egy kevéske gyári piros gépzsír.

 

 

A lendkerék kereszttartó vaslemeze össze van kötve a fémvázzal.
Persze a csavar úgyis összeköti, de ha mégse, akkor se töltődjön fel!

 

 

   A B5-ös magnóban eredetileg ez a hálózati trafó. Vagyis nem volt külön trafó, hanem a motor tekercsére tekertek még pár menetet. Ez egy nagyon ügyes, pláne anyagtakarékos megoldás! Amúgy ilyen volt a lengyelek Grundig liszensz ZK100-as sorozata is. Mivel a magnó elektronikája mindössze néhány wattot fogyaszt, ezért bőven megteszi trafónak a motor.

 

 

A szűrő elkók összesített kapacitása kevésnek tűnhet, de nem búg miattuk a magnó.

 

 

Ez a közlőgörgő viszi át a forgatónyomatékot a főtengelyre. A B5-ben ez
egy lépcsős tárcsával volt kombinálva, a két sebességnek megfelelően.

 

 

Balra biztosítékokat látunk, jobbra a hiányzó hálózati feszültségválasztó kapcsolót.

 

 

 

Gondoltam nullázom a számlálót, erre apró darabok repültek ki belőle.
Kicserélném, de ami a pincében van, sajnos az is rossz...

 

 

Az alsó műanyag burkolatba alufólia van ragasztva árnyékolásnak.
Ide lenne beforrasztva egy szál vezeték, ami testpontra köti az árnyékolást.
Hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy azért sem fogom bekapcsolni a pákámat!

 

 

 

Na erről beszéltem az előbb! Persze nem olyan nagy a gond, csak cserélni
kellene a filcpapucsokat. Majd a magnó új gazdája kicseréli őket,
miközben ráadásképp beforrasztja az árnyékoló vezetéket is.

 

 

 

Ezt a szíjat is cserélni kellen, de nem láttam hasonlót a dobozomban.
Persze ha viszi a lendkereket, akkor...

 

 

 

A pillanat állj gomb működése alulnézetből.

 

 

Összeraktam, majd azt mondtam, hogy ez bizony
egy jó játék volt, szépen elment vele a nap.

 

 

 

Minden funkciója működik. Persze a felvételt azt nem próbáltam, de azt nem
is fogom! Még kiderülne, hogy hibás, és akkor szedhetném szét megint...

 

 

 

Egy közelebbi videó a vezérlő kapcsoló működéséről. Épp fordítva kapcsol,
mint mondjuk az AKAI, ezért az első 10 percben folyton mellényomtam.

 

 

 

A számláló a kiesett alkatrészek (és a beesett nullázó gomb) ellenére elindult.

 

 

Gondoltam teszek rá próbának egy rendes szalagot. Honnan máshonnan szednék
ilyet, mint az AKAI magnómról, ami amúgy dísznek van. Volt nekem ilyen
csak azt rég eladtam mert útban volt, aztán meg hiányzott a látványa.

 

 

A két fém orsó a minőségi szalaggal és az Italodisco zenével,
az szerintem nagyobb értéket képvisel, mint maga a magnó!

 

 

 

Semmi baja a magnónak, ez ugyanis egy ilyen zene!

 

 

Az AKAI épp GX fejesítésre vár, amihez a kályha tetején hever a szükséges anyag.
De most nem ő kell, hanem a papírdoboz. Sajnos láthatóan nem fér bele a B100-as.

 

 

Ezek voltak a leeső darabok, miközben addig faragtam a dobozt, hogy
mégiscsak belefért a magnó, némi szivaccsal körbevéve.
Vagy túléli a plexitető a szállítást, vagy nem...

 

 

A lényeg, hogy nem itt foglalja a helyet, meg hogy visszajött az ára.
Vehetek egy következő lomot, amibe szintúgy belenézhetünk.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.