Szóval az úgy volt, hogy épp lomtalanítás volt a cégnél, mire fel kisöpörtük a mindenféle eldugott helyeken megbúvó kacatokat. Persze ilyenkor nem csak lom kerül elő, hanem amúgy kutya baja, csak az állaga miatt szemétnek minősített mindenféle is, mint például ez a ventilátor. Persze nemcsak ez volt a kupacban, de azt mondtam magamnak: Géza! Csak egyet lehet választani! A mikrosütő nagy volt és nehéz, no meg mikró már van itthon, nem kell belőle még egy boncolni való példány. Ráadásul a mikro (ha lehet ezt még egyáltalán fokozni) még ennél a szerencsétlennél is koszosabb volt.

   Speciel az elülső rácsra akartam fókuszálni, (de persze az is lehet, hogy a koszos kék lapátra), mire fel a fotómasina (ahogy azt mostanában szokta) a hátsó rácsra koncentrált. Mindegy... Ő legalább figyel valamire!

   Gondoltam még a hazahozása előtt kipróbálom, mert ha valami komoly baja van, akkor valóban csak boncolni fogom, azt meg ugye megtehetem akár a melóhelyen is, hiszen mindig ott a zsebemben a fényképezőgép. Ez a gép a meglehetős koszon kívül tökéletes! Persze a kosz maga is bőven elég a kidobáshoz. Mert ugye mégis ki az a hülye, aki darabokra szed egy ventilátort, majd kimossa?

   A motor sajnos már sokkal kevésbé tiszta, mint a talp belseje. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen egyrészt a motor gyárilag alaposan be van zsírozva, másrészt pedig amennyi port már keresztülszívott magán ez a szerencsétlen masina...

   Ezek itt az egyéb kieső aprómócsingok. A ventilátorlapátot tartó hatalmas kék csavargombnak pontosan olyan bilikék színe van, mint mondjuk a mi ősrégi szovjet ventilátorunk lapátjának. Vad idők voltak azok! Már csak azért mondom, mert azon a ventilátoron még nem volt védőrács. Hiába volt a lapát valami puha nejlon szerű műanyagból, ha az ember gyermeke óvatlanul hátulról közelített hozzá, na olyankor kapott egy nagyot a kezére! Persze nem olyan nagyot, hogy csak úgy egyszerűen "miért ne" alapon, többször ki ne próbáljam hátulról ujjal leállítani.

   A szekrényemben érvényben vannak a világmindenség törvényei (vagyis nem áll meg az idő), ráadásul jó meleg is van a száradáshoz. Mindössze pár hét elteltével (mikor már kezdett nagyon útban lenni) egyszer csak hirtelen úgy döntöttem, hogy hazahozom. Szerencsére ennyi idő alatt még a csavarokat sem tökítettem el.

   Na most aztán lebuktam! Szóval az úgy volt, hogy nem tudtam csak úgy egyszerűen elmenni a kidobott mikrohullámú sütők mellett. Ha mást nem is, de ezt a hatalmas üvegtányért azért csak megmentettem az egyikből, merthogy ez épp jó lesz mondjuk pizzához, mert erre legalább ráfér a nagyobbik méretű is. Persze az igazán nagy szögletes pizza nem, de csak az ő kedvéért nem fogom körbevágni ezt a szép kerek tányért.

   Ahányszor csak belerúgtam, mindig odaszóltam neki, hogy nem vagy itt valami jó helyen. Hiába tettem odébb idővel legalább a motoros részt, mert még mindig rendszeresen kirugdostam az előszoba közepére a maradékot. Ha eddig megúszta, most már nem kéne összetaposnom.

   Persze ennyi erővel akár azt is megkérdezhetném, hogy mégis mit keres egy darabokra szedett ventilátor a szobában? Pláne már hosszú hetek óta! Minden problémára akad megoldás, erre például az, hogy rendbe kell tennem a szobát.
   Ugyan anyám talán nem is szólna a fennforgásért, tenne a romokra egy terítőt, de azért legalább így karácsony előtt illene rendet csinálnom. A legnagyobb baj valójában az, hogy nem ám csak a ventilátort kerülgetem, hanem több más tárgyat is. Ráadásul sajnos nem csak a tárgyakat kerülgetem, hanem a hozzájuk tartozó feladatotokat is. Ilyenkor van az, hogy valamiért minden mást csinálok, csak ne kelljen (jelen esetben) a ventilátorral foglalkoznom.

   Vagy mondjuk beágyazok. Ez persze szükséges a szereléshez, mert az ágy az előbb még nagyon nem így nézett ki. Ha nem rakok rendet, nincs hová szétraknom az alkatrészeket.

   Hála az égnek (és az utóbbi napok szorgoskodásainak) a CB811-es telefonon már túlvagyok. Ez a készülék például a cserépkályha tetején hevert darabokban. Az összeszerelésével vártam néhány hetet, de nem olvadt el. Ha már annyira élni akar, nekiálltam és összeraktam.

   A hirtelen mozgástól (és a megemelkedett páratartalomtól) melegem lett. Ha meg már úgyis kinyitottam az erkélyajtót, gondoltam adok enni a madaraknak. Ugyan az én madáretetőm nincs olyan szép, mint amilyen az asszonynak van, de szerencsére a madarakat ez egyáltalán nem érdekli. Ha kajásak akkor jönnek és jól beharapják a magot. Azért van így felszerelve az etető doboz, hogy csak a cinegék férjenek az elemózsiához. Néha kapnak a doboz tetejére is valami csemegét, például diót, de erről leszokunk, mert nincs jó vége. Pár szem biztosan lerepül a balkonra, arra meg rábuknak a galambok. Hiába nehéz berepülni a szűkös hely miatt, a repülő patkányok megoldják. A galamb undok egy állat, azonnal odaszarik ahol enni kap.

   Például itt ez a motor amibe igazán belenézhetnénk. No de nincs benne semmi érdekes... Persze a tengely végén a bólogatást előidéző mechanika megérne egy csavarhúzózást, de most nincs kedvem a részletekbe mélyebbre hatolni.

   Ha nem sikerül a rugót a helyére illeszteni, akkor a felső részt az alsóhoz sem fog, mert felakad a rugó az anyagban, és innentől kezdve már teljesen esélytelen bedugni a helyére a csavart.

   A motoron még nincs rajta a burkolat, se a lapát, se a védőrács, de ebben az állapotában már stabilan egyben van, vagyis már bátran ellenőrizhető a működése. Mi az, hogy miért? Nos azért, mert ha mondjuk ha nem élte túl a motor a fürdést, akkor nem kell összeraknom. Persze amilyen szerencsém van, simán túlélte...

   A motor tengelyén át van ütve keresztben egy csapszeg, erre jön (ebbe akad bele) a ventilátor lapátja. Én meg láttam, hogy a motor tengelye még zsíros maradt egy kicsit, erre fel megdörgöltem. Persze ha már úgy is motor, forog, akkor nehogy már én strapáljam magam! Ekkor érezte úgy a törlőrongyom, hogy márpedig neki (mikor ha nem most alapon) feltétlenül ringlispileznie kell. Én meg ráhagytam...

   Miközben a rács hátulját rögzítem, a háttérben Lino Ventura alakít egy francia filmben. Elsőre úgy ítéltem meg, hogy ez a régi film csak háttérzajnak való, majd nemsokára kiderült, hogy miatta nem haladok a ventilátor összeszerelésével.

   Ez a csavar pedig megmaradt. Még szerencse, hogy emlékszem rá, hogy ez nem a ma bemutatott ventilátor alkatrésze, hanem egy asztalé. Amúgy az asztal is ki volt dobva a folyosóra, épp mint ahogy a ventilátor. Persze az asztalt nem hoztam el, csak ezt a szépfejű csavart mentettem meg belőle. Jó, akkor elhoztam az asztalt is. (bár csak a felső lapját) És akkor mi van? Biztosan kell az a nagydarab deszka majd valahova polcnak. No de erről majd egy másik alkalommal mondok mesét...