Nagyáramú körkapcsolók
(felújítás)

Ez egy annyira régi kép, hogy ezen még abban a pincében látható a ma bemutatásra
kerülő két kapcsoló, amit még akkor töltöttem fel a kincseimmel, mikor a melóhely
átköltözött a Távíró utcába. A kávéfőzőt, a csöves HF generátort, a HF voltmérőt,
és a telefonos műszert azóta már rég bemutattam, de a két kapcsolót, illetve
a benzinlámpát még nem. Aztán belóg még a jobb sarokba egy
UNIVEKA, illetve egy LCD kijelzős díjszámláló is.
Utóbbit is csak most nemrég szedtem szét.

Mikor a díjszámlálót, a kisközpontot, illetve a sárga villogót visszavittem
a pincébe, mint már bemutatott lomokat, akkor szúrtam
ki a polc szélén ücsörgő kapcsolópárost.

Nehéz lett volna nem észrevenni őket, mint ahogy a többi kacat sincs elrejtve.
Az ezüst színű fekete tetejű valami, az egy olyan lemezjátszó, melyből kiváló
barátom levágott néhány centit. A fémsarkú fabőrönd távközlési műszer,
míg a zöld motor mögött egy kakukkos óra lapul. Nejlon szatyor meg
azért van mindenen, mert egyrészt így nem porosodnak annyira
a tárgyak, másrészt pedig még mindig nem sikerült
őket összekoncentrálnom.

No persze hiába hozom fel a pincéből a kacatokat, ha egyszer nem a boncasztalra
kerülnek (vagy legalábbis nem egyenesen), hanem először még a többi közé
a polcra. Szóval ha csak tologatom a tárgyakat, attól még nem változik
meg semmi. Aminek meg kellene változnia, az a helyzet. Azzal szoktam
volt magamat bíztatni, hogy most már aztán tényleg csak néhány évre van
szükségem, és annyira elfogynak a kincsek, hogy majd valósággal kutatnom
kell utánuk, ha olyat akarok találni, amit még nem mutattam. No persze ki
tudná pontosan megmondani, hogy mennyi is az a néhány év?
Mert ugye lehet kettő, de lehet akár kilenc is!

A múltkor azt találtam ki, hogy év végéig minden héten szétszedek, pontosabban
szólva szét kell szedjek valamit, mert annyira átlazítottam a nyarat, hogy az már
szinte fájt! Ezen project készültségi szintjéről szól ez a 15 tételes lista. Mivel
a terv mondhatni túl gyorsan összejött (ikszek), ezért úgy döntöttem, hogy
akkor legyen heti kettő. (piros karikák) Az egyes számú cella zöldre satírozása
azt jelenti, hogy most futottam neki a tervnek harmadszorra. Mivel az évből (mikor
ezt a cikket írom) már csak néhány hét van hátra, ezért valószínűtlennek tartom,
hogy sikerüljön a tervet háromszorosan túlteljesítenem. No persze nem a hülye
terveimen van a lényeg, hanem azon, hogy hogyan mutatnak ezek a számok
a valóságban. Nos rosszul. Ennél is konkrétabban valószínűtlenül rosszul.

Ez a sarok mondjuk már majdnem rendben van, mondhatni jóleső érzés idenézni,
csak ugye ha elfordítom innen a fejem, menten nem látszik annyira rózsásnak
a helyzet. Amúgy nem is ezt akartam hozzáfűzni a képhez, hanem azt, hogy
a monitorvédő huzatot a lézercélzós hőmérő alatt tartom összehajtogatva.

Most már nyugodtan fröcsöghet az ón, bár igazándiból jobb
szeretném, ha inkább semmimet sem tenné tönkre.

Szerintem ezeket Wallner Ferenc kollégámtól kaptam, és
bár befogadtam őket, de már akkor sem tetszettek.

No persze nem azért találtam őket unszimpatikusnak mert használtak, hanem
azért, mert ugye egyrészt tényleg csúnyák, másrészt pedig szúrósak a lábai.

Azért bordázott a gomb, hogy jól bele lehessen kapaszkodni.
Hogy akkor miért vannak lekerekítve a sarkai?
Mindent azért én sem tudhatok!

Ez is milyen kis csúnyácska...

Ez a kapcsoló annyira régi, hogy mikor ez a felirat készült, akkor még
inkább alá, mintsem fölé volt szokás mondani a műszaki adatoknak.

Mint az már a méretéből is sejthető volt, ez egy nagyáramú kapcsoló.
Ha nem leszek lusta, egyszer majd megmutatom a kistestvérét is.

Az egyik kapcsoló hátsó tárcsáján széttörött a kar. Ez mondjuk nem jelent
különösebb problémát, hiszen nekem csak egy darab kapcsolóra lesz
szükségem, és még ebben az egyben sem vagyok egészen biztos.

Beépítés előtt meg kellene pucolni az érintkezőit.

Számomra valahogy durva a felépítése. Ha ez a durvaság egyben azt
is jelenti, hogy stramm, akkor részemről ki leszek vele békülve.

Ezek a számlapok szerintem csúnyák. Amúgy már csak azért sem illenek a képbe,
merthogy nem stimmelnek rajtuk a feliratok. Hogy mi a kitűzött cél? Nos ha nem
is minden vágyam (mert ennél azért némileg több van), de készítenem kéne egy
nagyon egyszerű 42 voltos tápegységet, egy a pincében lógó villanymotorhoz,
aminek spiráltengelye van, a végén tokmánnyal. Itt és most nem ragoznám
a feladatot, mindössze annyit említenék meg belőle, hogy még az sem
dőlt el a fejemben, hogy benne lesz-e egyáltalán ez a kapcsoló.

Ezeket a szerintem csúnya gombokat részemről hanyagolnám.

No persze nem csak ennyire szedem szét, hanem megyek befelé tovább.

Akár a vastag menetes résznél fogva is lehetne rögzíteni, csak ez szerintem a gomb
elfordításához szükséges erő okán ellenjavalt. Aztán persze lehet, hogy a felújítás,
illetve nagytakarítás után ez megváltozik, de jelenleg még úgy áll a helyzet, hogy
a forgatógomb tekeréséhez akkora erőre van szükség, hogy közben beleállnak
a kezembe a kapcsoló igencsak szúrós lábai. Ha meg nem fogok rá annyira?
Akkor összekarmol! Miközben nézegettem ezt a képet, illetve szétszedés
közben magát a kapcsolót, egyszer csak feltűnt, hogy az előbb egészen
biztosan hármas csavarokat tekertem ki a számlapból, miközben azok
ott ketten négyes menetek. A megfejtés az, hogy ezek a négyes
anyák csak távtartónak lettek odaragasztva, miközben
kicsit bentebb hármas a menet.

Szerintem lesz külön cikke a szétszedtemben az ónszippantónak.
Ezt abból gondolom, hogy már annyira nem akar működni,
hogy épp itt lenne az ideje az alapos nagytakarításnak.

Az ónszippantót részemről a középső asztalfiókba szoktam volt üríteni. Bár ez nem
hangzik egy kultúrált megoldásnak, de az eddig felhalmozódott tapasztalataim
alapján ki merem jelenteni, hogy sokkal egyszerűbb kitakarítani néhány
évente a fiókot, mint folyton idehúzni magam mellé a porszívót.

A kapcsoló lábairól leforrasztottam az összes vezetékcsonkot, majd ezeket a csak
úgy egyszerűen odatekerteket is visszafejtettem. Azt kell mondjam, hogy
még a pákázás volt az egyszerűbb! Nem is értem, hogy miért
kellett ide ez a már-már gordiuszi csomó...

Nincs tovább! Innen már csak úgy lehetne tovább bontani, ha lefúrnám az előző
képen látható szegecseket, aminek viszont nem lenne semmi értelme.
Mondjuk ez aztán engem nem igazán szokott visszatartani.

Az érintkezők megháromszorozása, illetve a rugók ereje alapján bátran ki merem
jelenteni, hogy ennél a fajta kapcsolónál az érintkezési hiba szóba sem jöhet!

Mivel a méretük eltérő, összeszereléskor lesz ami lekössön.

A karba süllyesztett rugó feladata, belenyomni a golyót a kapcsolótárcsán található
bemélyedésekbe. Az egyik kapcsolónál még csak-csak lehetett érezni az arretáló
erőt, de a másiknál szinte semmit. Mondjuk utóbbit megforgatni is alig lehetett.

Ezen a képen jól láthatók a golyó számára kialakított mélyedések.

Nem víz van az ultrahangos mosóban, hanem ecet. Ez nem szándékos volt (bár
az ecet a rezet szépen kifényesíti), hanem csak benne felejtettem a múltkor.

Bedobtam a mosóba az összes apró alkatrészt.

Majd míg az ultragyors rezgések tették a dolgukat, én eljátszottam a feladattal,
hogy minden nehézség ellenére sikerüljön lefényképeznem
a víz, akarom mondani az ecet fodrozódását.

A rárakódott kosz leoldása után, mindjárt jobban olvashatók a számok.

Behoztam a konyhából egy befőttes üveget, átraktam bele az apróságokat, nyomtam
rájuk valami mosószert, majd némi melegvizet is, s míg a többi tárcsa tisztításán
dolgozott az ultrahang, én az üveget rázogattam bőszen a fürdőszobában.
Miután végre ráuntam a hülyeségemre, illetve már minden csupa
hab lett körülöttem, leöblítettem a lötyit az elmosandókról.

Mivel eszem ágában sem volt elkapkodni a dolgokat, ezért nem meleg,
hanem egyszerűen csak hideg levegővel szárítottam az alkatrészeket.

Erre a felállásra szokták mondani, hogy innen szép nyerni. Mondjuk ez azért nem
olyan vészes. Azt láttátok volna, mikor ugyanezt megtettem a 250-es MZ-vel!
És nem ám csak a motorblokkot szórtam át apró darabokban egy kosárba,
hanem mindent, amit csak ki lehetett tekerni, le lehetett róla szedni. Na
azt mondjuk érdekesebb volt összerakni, mint ezt az egyszerű alkatrészt.
Egy hónap múlva már nagyon nézegettem, hogy melyik bigyó mégis hová
illik vissza. Mondjuk olyan nagyon sok variáció egy viszonylag egyszerű
felépítésű motorkerékpár esetében azért nincs, bár tudnék róla mesélni,
hogy barátaim által elkövetve micsoda elképesztő rémségeket láttam.

Mennyivel szebb színe lett...

A számlapot csak azért csavaroztam vissza a helyére, mert hirtelen nem tudtam
hova tenni. Itt legalább meglesz, ha valami érthetetlen okból mégiscsak kéne.

Majd úgy kell bekötnöm, hogy csak minden második kapcsolóállás
legyen kihasználva, mert így nem zárja rövidre a trafó tekercseit.

A múltkor (természetesen valami egészen más project keretében) sikerült elérnem,
hogy legyen végre a szobámban egy tégelynyi gépzsír. Miután adtam belőle egy
keveset a golyónak, illetve a pályájának, valamint természetesen a kapcsolók
tengelyének is, így már olyan csendben surran, hogy szinte élvezet tekerni!

No nem mintha úgy gondoltam volna, hogy akad ember, aki nem tudja elképzelni
a kapcsoló működését, csak gondoltam ha már itt vagyunk, akkor megmutatom.

Még ezt a törött példányt is sikerült újra összetákolnom, bár
ennek az érintkezését azért nem nevezném százasnak.

Most már csak arra kell figyelnem, hogy vagy tegyem be egy dobozba, vagy
csomagoljam be, hogy mikorra kell, megmaradjon ilyen szép tisztának.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.