Fadarabokat pakolászok
(mondhatni összevissza)

Ez az a polc, amit... Na itt aztán el is akadtam. Már úgy értem, hogy már többször is
elakadtam ennél a résznél. Mert ugye ezzel azért csak kéne csinálni valamit. No de
mit? Egyértelműen valami rendet. Talán még az lenne a leggyorsabb megoldás,
hogy leszórok innen mindent, előkapom a nagyobbik körfűrészem, majd az
összes fadarabot cserépkályhába illő darabkákra szeletelem. Na most
ennek eredményeképp - már közvetlenül másnap - szükségem támadna
egy csomó fadarabra, melyeket ugye épp a minap aprítottam fel. Mondjuk
van nekem fadarabom mindenütt, nem ám csak itt! Akkor legyen úgy, hogy
lakjon itt mind. Legyen ez a polc a deszkák helye. Ahogy ezt így eldöntöttem...

...azonnal felmostam a műveleti terület alatti részt, nehogy véletlenül nekiálljak
a pakolásnak. Szerintem ha a megoldásokat keresném olyan eredményességgel,
mint ahogy a gátló tényezőket generálom, már nem is tudom, hogy hol tartanék...

A talpas lámpáról szóló cikket már rég megírtam, ellenben a sámli készítőset még
nem. Mondjuk nem erről a sámliról fog szólni, hiszen ez már készen van, hanem
arról, melyet a másik pincébe készülök elkövetni. Amúgy nem ezt szerettem
volna mondani, hanem azt, hogy a képen látható fadaraboknak készülök
helyet varázsolni. Na most ha ezek innen valahova mind odaférnek,
az valóban varázslat lesz! Ezek ugyanis annyian vannak, hogy
már egyszerűen nem látszik tőlük az amúgy hófehér fal.

Na most ezekkel is kezdenem kellene valamit. A fakeret mondjuk nem tudom, hogy
mire lehetne jó. Amúgy már évek óta mondogatom neki, hogy fel fogom aprítani.
Azt a műanyag hátlapot azért tettem félre, hogy alkalomadtán kivágjam belőle
a rácsos részt, merthogy az esetleg még jó lehet valamire. Az ilyen és hasonló
műanyag darabok számára már le is gyártottam egy csomó dobozt, leginkább
laminált padlóból. A szalagcsiszoló befogására készített munkapadnak pedig
a szerszámos polcon lenne a helye. A maradék parkettáknak meg a polcon.

Ezeknek a deszkáknak meg a kinti polcon.

Na most ha nem mondom, akkor talán fel sem tűnik, hogy amit a háttérben látunk,
illetve most épp nem, az egy farakás. Ehhez jönne az idei télre még úgy harminc
vagy negyven mázsa fa. Na most ahhoz, hogy azt a rengeteg fát be tudjam
ide hordani, ahhoz szabaddá kell tennem az ide vezető utat.

A sort egy polc kiürítésével nyitottam meg.

Úgy rendeztem át a kacatokat, hogy a mögöttes rész,
vagyis a másik polc belső sarka is kiürüljön.

Ez így azért jó, azért volt rá szükség, mert ide szándékozom
élére állítva elhelyezni a laminált padló készletemet.

Mert ugye ezeket is tennem kell valahova. A kinti polcra nem férnek,
mert az ugye - nehogy már jó legyen alapon - nincs olyan mély.

Bár első ránézésre úgy tűnt, hogy a kiürített polcra odaférnek a laminált padlók,
azonban a gyakorlati próba mást mutatott. Mondjuk lapjával odafértek volna,
csakhogy én az élükre állítva szeretném őket tárolni, hogy mikor majd kell,
akkor könnyedén ki tudjak belőlük húzni egy-egy lapot. Lényeg a lényeg!
Ebből bizony polccsere lesz! Na jó... Akkor nem polc, hanem lomcsere.

Ha meg már úgyis kézbe vettem ezt a nyomtatót, akkor egy füst alatt ki is próbáltam.
Na most füst az ugyan nem volt, de működés se nagyon! Csak az a piros LED...

Fentebb tettem a kacatokat egy polccal. Ez bár elsőre talán értelmes cselekedetnek
tűnik, azonban ha feltesszük a kérdést, hogy mégis mi a csudának őrizgetek egy
Pentium 100-as gépet, meg egy döglött lézernyomtatót, akkor mindjárt más
színben tűnik, illetve tűnök fel. No de merek én magamtól kérdezni?

Ezek azok a laminált padlók, melyeket az előbb mutattam. Meg persze azok is,
amiket egy másik sarokban találtam. Aztán voltak még a falnak támasztva is.
Na most ha előkerülne belőlük még egy rakattal, azokat
már egyszerűen el fogom tüzelni.

Már nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára ennyire szabadon ezeket a polcokat.

A fotón keresztben átvonuló deszka azért áll ferdén, mert vagy úgy húsz centivel
hosszabb, mint amennyire a pince magas. Szóval számára a hossza miatt nem
akadt semmiféle normális hely. Na most azt már egészen biztosan tudom,
hogy le fogok belőle vágni, csak még azt nem döntöttem el, hogy csak
húsz centit a végéből, vagy esetleg aprítsam fel az egészet tüzelőnek?

Mivel az előbb megígértem, az azóta előkerült laminált padló csíkocskákat nemes
egyszerűséggel beletördeltem a fáskosárba. Amúgy a képek rendezésekor még
nem volt eldöntve, hogy ide lesz a cikk a szétszedtem rovatba, vagy a képek
szöveggel oldalra fog kerülni. A kérdést végül a szétszedtem cikkek tömegére
utaló link döntötte el. Mert ugye itt is mi van? A háttérben az a piros, az kérlek
egy hatkerekű banyatank, amit azért hoztam haza (amúgy eldobva hevert az utcán),
mert ebből lesz az a kiskocsi, amivel majd a gázpalackot húzom haza, illetve viszem
fel a lépcsőn. Ezt az újabb farigcsálós cikket azért voltam kénytelen kitalálni, mert
a múltkor már nagyon nehezen ért fel a palack a másodikra. A gázpalack mögött
a szögletes doboz kerek lyukkal, egy szintén az utcán talált valami, konkrétan
egy mélyláda. Ugyan hangszóró az már nincs benne, és a doboza is erősen
rozzant, de ettől én még könnyedén bele tudtam álmodtam valamit.

Na most az, hogy egy fáspincében fa van, az alapesetben természetes.
Csak ugye nem kéne összekeverni a tűzifát az esztergálnivalóval!

Ezt úgy kell nézni, illetve nem kell, csak ugye kénytelen vagyok, hogy bentről nézek
a picéből kifelé. A fejemből meg bután. Akarom mondani végre megtaláltam azt
a három elrejtett fagyis vödröt, amit még a múltkor (ez persze még úgy
fél évvel ezelőtt volt) előrelátóan teleszitáltam virágfölddel.

Na most jobbról deszka, balról deszka, no de arról, hogy középen mi van, arról
fogalmam sincs! Vagyis ha betörnének a pincébe (ez amúgy még csak a folyosó,
bár már ez is zárt) és elvinnék a lomjaim, akkor nem tudnám megmondani, hogy mit
vittek el. Mikor ez átfutott az agyamon, akkor egy füst alatt felmerült bennem az is,
hogy mi lenne, ha úgy vágnám ki az itt tobzódó dobozaim, hogy beléjük se nézek!

Na most az, hogy melyik cikk mikor jelenik meg, annak nem sok köze van hozzá,
hogy mikor írtam. Most, hogy ezeket a sorokat rovom, most például épp 2017
áprilisa van. Ebben a hónapban nyitottam meg a minden napra 1 szétszedés
elnevezésű projectemet. Na most az lehet, hogy a képeket nem szerkesztem
meg, illetve nem írom meg hozzájuk a szövegeket, de a végeredménynek úgy
kell kinéznie, hogy hónap végére harminc tétellel kell csökkennie a szétszedésre
váró tárgyak sorának. Az eredeti tervben ugyan még csak tizenöt tétel szerepelt, csak
mivel ismerem magam, vagyis előre tudtam, hogy csalni fogok, ezért megemeltem
a célértéket a duplájára. A csalást azt úgy kell érteni, hogy a kezdeti tizenöt tétel
még kifejezetten nagydarab, ráadásul útban lévő tárgyat takart. Ilyen nagydarab
valami például Fujitsu nyomtató, vagy a másik nagydarab nyomtató, a hőmérséklet
és légnedvesség regisztráló, meg a két fűtőtest, esetleg az NDK lemezjátszó, valamint
az ezen a képen alig látható (mert folpackba van tekerve) kávéfőzőgép. Én meg ugye
szétszedtem és bemutattam helyettük a kisméretű szobaventilátort, a deltacsiszolót,
TTL szintjelzőket, szovjet Miniplexet, a mikrométert valamint a rafi kapcsolót.
Annak a flex állványnak meg nagyon nem itt volna a helye! Mondjuk
ez a kijelentés a pincében található tárgyaim zömére igaz.

A bukósisaknak a motorom kormányán lógva lenne a helye, míg a virágcserépnek
még nem tudom, hogy hol, de abban már egészen biztos vagyok, hogy nem itt!

A múltkor már szétszedtem egy hűtőkompresszort, szóval ez a példány már marad.
Meg ne kérdezd minek, marad és kész! Mondjuk a jobbról látható anyagok
elhelyezésének helyességében már nem vagyok ennyire biztos.

Ha tudtam volna, hogy ennyire fogok benne botladozni, akkor lehet, hogy
csak egy fele ekkora csiszolópadot készítek. Mivel eszem ágában sincs
belőle levágni, ezért kénytelen leszek az elhelyezésére koncentrálni.

Mivel ezeket a polcokat neveztem ki szerszámosnak, ezért a csiszolópadnak, és
természetesen a flex állványának is itt a helye. Illetve sajnos éppen, hogy nincs!
Valahol itt adtam fel a nyafogást. Ugyan a laminált padlókat szépen elpakoltam,
de a többi faanyaghoz már annyira nem volt kedvem, hogy inkább
valami egyéb fontos feladat után néztem.

Például feltöltöttem (amúgy az úttestről összekotort) kavicsokkal
a kertkapu sarka alatt ki tudja mitől keletkezett gödröt. Ez kész!

Majd megtekintettem a beton repedéseiből csak úgy maguktól kihajtott ibolyákat.
Bezzeg azok a virágok, amiket én pátyolgatok szeretettel, azok nem virulnak így.

Második nap
(mert húzom, halasztom és kerülgetem)

Magamra kaptam a munkásruhám, zsebre dugtam a fényképezőgépet, majd
határozottan elindultam ide, vagyis a pincébe. Na most abban a kérdésben,
hogy idelent mit fogok csinálni, abban azonban már korántsem voltam
ennyire határozott. Ez mondjuk már tegnap is így volt...

...minek következtében lecseréltem végre a bicajon a láncot, meg a hátsó áttételt.
Na most a délelőtti bevásárláskor azt a furcsa jelenséget tapasztaltam, mintha
megtáltosodott volna a bicikli. Mivel ennek szerintem nem igazán lehet oka
a lánc cseréje, illetve a kerékcsapágy beállítása, ezért elővettem a régi
fogaskerékcsoportot, majd összehasonlítottam az újjal. Továbbra
sem értem a dolgot, merthogy mindkettőn 14 fogú
a legkisebb fogaskerék.

Mivel még mindig nem jött meg a munkakedvem, ezért azon kezdtem
el filozofálni, hogy mi lenne, ha eltenném innen ezt a polcot.

Mondjuk ide, a hokedli helyére, a bicikli elé. Ez az ötletem (mint ahogy annyi
másik is) annyira értelmetlennek látszott, hogy szinte észre sem vettem,
amint inkább nekiálltam helyette valami más értelmesebb feladatnak.

A szőr ló és a frottír béka pincében történő állomásoztatása annyira értelmetlen,
hogy meg sem próbálom megmagyarázni a jelenlétüket. Mondjuk a nincs hozzá
illő méretű ablakom státuszú redőny és reluxa őrizgetésére sem
igazán tudok felhozni semmiféle mentséget.

Ez a fehér drótgubanc alig látszik. Én is majdnem nem vettem észre mikor bicajozás
közben kevés híján átkarikáztam rajta. Amúgy virágkötöző drót. Vagyis fehérre
festett vas. Jelenleg persze még fogalmam sincs, hogy mire lesz jó. Elsőnek
talán arra, hogy eltöltsek egy kevéske időt azzal a feladattal,
hogy rendesen feltekerem valamire.

Na most a képet nézegetve az a kérdés, hogy létezik-e kétszázas szeg, az fel
sem merül! No de az már igen, hogy ezt mégis mi a csudának őrizgetem?

Ebben az amúgy magnóhoz való szalagorsók tárolására szolgáló dobozban egy
8 milliméteres film lakik, melyet 1974-ben forgattak japánban. Sajnos fogalmam
sincs, hogy mi a témája, mert egy sittes konténerben találtam. Alapvetően csakis
azért őrizgetem, hogyha egyszer, csak úgy jártomban keltemben, szóval egészen
véletlenül találnék egy hozzá illő vetítőgépet, akkor ugyan legyen már rajta mit
lejátszanom. A filmecske mellett talált elektromos írógéppel kapcsolatban
viszont már nem ilyen barátságosak a terveim, mert azt már csak
a mérete okán is valószínű, hogy el fogom bontani.

A kép címe szerint ezek leesők, amit nem úgy kell érteni, hogy leestek, hanem úgy,
hogy amiről láttam, hogy úgyis le fognak esni, azokat inkább előre lepakoltam.

Ezek a bútorlapok ugyan jó helyen voltak, mármint úgy értem, hogy
a fáspolcon, csak sajnos az onnan elrámolandó dobozok előtt.

Ha egyesével betenném a dobozokat a bal hónom alá, majd úgy sétálnék el velük
a kukákig, hogy közben végig jobbra nézek, a dobozok tartalmának kukába
történő borításakor meg mondjuk erősen felfelé, akkor valószínűleg
okoznék magamnak néhány álmatlan éjszakát, mert ugye nem
is tudnék róla, hogy mégis miféle kincseket borítottam ki.

Márpedig most már nincs mese! Ezentúl ezek a deszkák lesznek a dobozok helyén!
Mondjuk azt, hogy a dobozok hova kerülnek, azt még nem sikerült eldöntenem.

Részemről nagyon tudtam utálni ezt a szögbelövőt, mert bár néhány szűk helyre "u"
szeget belőni megteszi, de ha csak egy kicsit is keményebb, vagy épp puhább a fal,
úgy hullanak ki belőle a huzalkapcsok, hogy nézni is rossz! A sárga nyelű valami
egy (illetve jelen esetben több) úgynevezett betűző szerszám. Mondjuk fogalmam
sincs róla, hogy mely típusú végelzáróhoz való. Ez természetesen nem akadályoz meg
benne, hogy adott alkalommal elhasználjam őket szerszámnyélnek. A kék pecsétet
azért vettem, mert utáltam ráírni azt a rengeteg számot a menetlevélre. A fehér
dobozban hiába van Polaroid film, mert már rég szétszedtem a hozzá illő
fényképezőgépet. A trafó egy irodagépből van, míg a vídiabetétjüktől
megszabadult fúrószárak a raktári szemetesből. Utóbbiak normál
használatra ugyan már nem, ellenben cserére még jók voltak.

Na most nemcsak, hogy mutattam már kábelmodemet, de egyszer még egy
csomó fajtát is szétszedtem, hátha jó lesz valamire a dobozuk alapon.
Mondjuk nem lett, és ez a doboz sem nyerte meg a tetszésemet.
Szóval ezt sem igazán tudom megmagyarázni, hogy
mégis mi a csudának őrizgetem.

Ez egy nagyon régi doboz! Már csak a CB67-es készülékhez való mivolta okán is.
No persze ettől még egészen eddig a pillanatig tagadtam volna, hogy van itthon
piros színű rugós zsinórom. Hogy alattuk mi lakik, azt már meg sem néztem!

Ezek nem csak úgy egyszerűen végelzáró modulok telefonkábelhez, hanem ezek
valamiféle toldók, amivel meg lehet őket hosszabbítani. Még valamikor a 90-es
években rendeltem őket, mégpedig abból a nemes célból, hogy felszeleteljem,
majd 1 érpáras csatlakozókat gyártsak belőlük az embereimnek. Na ebből
a nagyszerű projectemből se lett semmi! A modulok alatt egyértelműen
porceláncsigákat látok, csak nem tudom, hogy mivégre őrizgetem őket.

Ez az alaplap már így első ránézésre is komolyabbnak tűnik, mint ami a gépemben
jelenleg van. Emlékeim szerint Krisztián kolléga vágta hozzám, hogyha
gondolom, akkor szedjem szét. Én meg azóta sem gondoltam.

CB55-ös telefon, meg ISDN NT, valamint KIL jelfogó.
Az apróságokra viszont már rá sem merek nézni!

Mikor ezt az utolsónak maradt nagydarab dobozt is elhúztam, megindult az eddig
masszívan álló farakás. Ez mondjuk nem akkora baj, mert majd úgyis át kell
őket rendeznem, hogy a falhoz közel (innen nézve jobbra) kerüljenek
a polc mélységénél hosszabb fadarabok. Már csak azért, hogy
ne tépjék le a fejem, ha túl közel találnék hozzájuk sétálni.

A fekete egy ADSL modem, a szürke pedig egy TRT biztosítéksáv alközponthoz.
A FRITZ feliratú dobozban egy alap ISDN NT-hez való terminál adapter lakik.
A hordozható CD játszót, mint ahogy annyi mást is, simán letagadtam volna.
Na most biztosan akad érdekesség a doboz mélyén is, csak mivel látom,
hogy nem igazán haladok a pakolással, ezért nem mertem beletúrni.

Mivel bárhogy is állítottam oda a deszkákat, mindenképp hajlamot éreztek
magukban a kidőlésre, a bajt megelőzendő, inkább kitámasztottam őket.

Nem pozdorja, nem farost, nem rétegelt, hanem ez egy igazi deszka! Mondjuk mikor
a többi mellé még ezt is megtaláltam, akkor valahogy nem volt őszinte az örömöm.

Szépen sorban töltögetem a polcra a deszkákat. Ilyenkor persze már úgy látom,
hogy ezt teljesen értelmetlen volt halogatni, hiszen milyen szépen haladok.

Most épp ilyen furán keresztbe sikerült kitámasztanom. A lényeg, hogy ne dőljön el,
mert akkor olyat mondok, hogy abban nem lesz köszönet. A múltkor egyébként jött
is erre Ilonka néni, majd megemlítette, hogy azt hitte, hogy nem vagyok egyedül,
mert mintha nagyon beszéltem volna valakihez. Hát ja. Persze csak magamnak
mondtam, mert ugye aki fennhangon ismételgeti, hogy huszonhárom, aztán
mégiscsak huszonkettőt vág le a deszkából, az azért csak megérdemel
már némi szidalmat. Na most a fősodorhoz visszatérve (már ha
akad itt olyan egyáltalán), a deszkák közötti helyre tervezem
betologatni a másik polcra már oda nem fért laminált padló csíkokat.
Na most egyből találtam egy olyan hosszút, ami nem fért ide. De nem törtem le!

Hanem fogtam, és inkább letörtem helyette a parketta széléből a túlnyúló darabot.

Mivel a hely széltébe betelt, innentől kezdve már csak felfelé terjeszkedhetek.
Ez persze most nem gond, de az lesz, mikor majd ki akarok valamit húzni.

Miközben a deszkákkal szaladgáltam, oda odaszólogattam a dobozoknak, miszerint
viselkedjenek rendesen, de minimum ne gáncsoljanak el, különben kivágom őket.

Ez a sarok úgy egy órával ezelőtt még annyira nem
így nézett ki, hogy konkrétan nem is látszott!

A ki tudja mit tartalmazó fiókokat kihúzva, sikerült felszabadítottam egy fél polcot.
Ugyan kilóg belőle, de mivel a sarokban van, épp jó helye lesz a csiszolópadnak.

Az egyik fiókban polctartókat, illetve sarokvasakat találtam, mely kincseket azonnal
át is helyeztem a "polctartók és sarokvasak" feliratú dobozomba. Mivel a múltkor
már megcsináltam számukra a polcot, majd kisvártatva még egyet, így volt hová
letennem a dobozt. Mondjuk az üres fióknak még nincsen helye, de már annyi
minden problémát megoldottam, hogy remélem ez sem fog gondot jelenteni.

Mivel a vékony parkettacsíkokból folyton kiesett valahonnan néhány újabb szál, én
pedig megígértem, hogy ezeket nem tartom meg, hanem széttördelem, így már csak
ebből is sejthető, hogy nemsokára egészen biztosan szükségem lesz rájuk. Mondjuk
annyi baj legyen! Illetve ne legyen. Illetve nincs. Egyrészt van még laminált padló
bőven, másrészt a múltkor beépítettem a régebbi szúrófűrészt a munkapadba.
Szóval annyi csíkot tolok magamnak, amennyit csak akarok!

Komolyan mondom, hogy olyan relikviák kerülnek elő, hogy csak nézek! Ez a deszka
például egy Apukám által barkácsolt műanyag lemez hajlító segédeszköz, ami még
akkor került le a pincébe, mikor az öregem eljött a Tanérttől. A felirat szerinti
16 - 18 - 20 voltot ráadva, a kifeszített ellenálláshuzal felizzik,
és megmelegíti az aládugott műanyaglapot.

Hogy a melegtől megereszkedő ellenálláshuzal (ami jelen esetben tulajdonképpen
fűtőbetét) ne érjen rá a műanyagra, a képen látható rugóval lett kifeszítve. Miután
a műanyag lemez meglágyult, már csak meg kellett hajlítani. Persze előtte nem
ártott bekarcolni a hajlítási vonal mentén, hogy biztosan ott hajoljon meg,
ahol kell. Meglepően helyre kis dobozokat lehetett vele hajtogatni!

Ezt az amúgy kocsimosáshoz kapott kefét már kerestem.
Nem gondoltam volna, hogy egy farakásból kerül elő.

Az elrámolt laminált padlók mögött megbúvó polcok egyikén egy hatalmas zsák
gipsz ücsörög. Még tiszta szerencse, hogy nem vettem meg újra! Az a tervem
(nesze neked Géza, itt egy újabb project), hogy elsimítom vele a betonpadló
nagyobb egyenetlenségeit. Miután a gipsz megkötött, veszek négy dobozzal
a legolcsóbb festékből, és lekenem vele a földet fehérre. Majd mindjárt meg
is mutatom, hogy ez a megoldás a másik pince folyosóján milyen jól bevált.
Persze idővel felkopik, de még mindig sokkal jobb, mint beton szürkén volt.

Mivel az "ezekkel a dobozokkal meg mi legyen" kérdésében még mindig nem
sikerült magammal dűlőre jutnom, ezért az elpakolásuk helyett az játszom,
hogy addig is míg megszáll az ihlet, elpakolok helyettük valami mást.

A Terta rádiót már mutattam.

Mint ahogy ezeket a szekrény tetejéről lerámolt bútorlábakat is. Ezeket most azért
rángattam le, mert mindig is féltem tőle, hogy egyszer a fejemre esnek. Valamint
most jött el az ideje, hogy átadják helyüket, a náluknál hosszabb fadaraboknak.

Na most így első ránézésre azt mondaná az ember, hogy mivel már rend van, illetve
csak néhány kósza tárgy hever a betonon, jöhet a tüzelő, csakhogy ha berakom
ide azt a néhány tonna fát, akkor hogy férek oda a polchoz? Szóval legalább
azt a néhány kacatot el kéne innen rámolnom, ami esetleg kellhet, vagy
épp csak szét kell szedni. Csak ugye már megint ott tartok, hogy hova?

A plüssállatokat - bár jelenlétük indokolhatatlan - visszahelyeztem a polcra.

Ennek a lámpának az elhelyezésével egy kissé csaltam, ez ugyanis már az a pince,
melyet - megjegyzem már évek óta - szándékomban áll elhagyni. Szóval ha
valahova, akkor ide már nem szabadna betennem semmit. No persze
- mivel még nem kérték vissza a kulcsot - még ha csak a tűzelőszállítás
idejére is, de valószínűleg ide lesznek átrámolva az odaát útban lévő cuccok.

Mivel a biciklit szerettem volna újra a helyén látni, a folyton csak
útban lévő dobozokat - mondhatni rutinosan - átrugdostam ide.

Bárcsak a hosszú deszkát volna olyan könnyű helyretenni, mint a bal szélen
látható biciklit. És akkor a hátam mögött röhögő dobozokról még nem is
beszéltem! Illetve de. Egészen idáig többször is szót ejtettem róluk.

Na ugye milyen szép fehér lett a föld a legolcsóbb festéktől is! Na most az jutott
eszembe, hogy mi lenne, ha a dobozokat még ha csak ideiglenes jelleggel is,
de áthoznám ide, erre a másik pincei folyosón elhelyezett szekrénykére.

A gondolatot tett követte. Na most arra azért kíváncsi leszek, hogy ezeket mikorra
fog sikerülni innen elpakolni. Először mindenképp a kábeltekergetős projectet
kell tető alá hoznom, hogy legyen mozgásterem, majd a laminált padlóból
készült dobozokba kell bepakolnom, hogy a beléjük való lomok se a polcok
elé legyenek leszórva. Na most ami projectet eddig csak megemlítetem, az mind
idénre lett betervezve! Komolyan mondom, ha még valami eszembe jut,
annak egyre valószínűbb, hogy az lesz a vége, hogy összeomlok.

És akkor tessék! Ez itt az útszóró sós pince. Ugyan a jobbra álló elektromos fűnyírót
már mutattam, azonban a balra elterülő, illetve egymásra helyezett két darab piros
színű benzinmotorost nem. Isten nyugosztalja, szegény Balázs Laci szomszédot
vágta át velük valami haverja. Mivel mindkettő döglött, Lacinak meg útban
volt, nálam meg akkor épp volt hely, ezért ha csak ideiglenes jelleggel is,
de már vagy őt éve nálam kerültek elhelyezésre. Ezen eset kapcsán ígértem
meg magamnak, hogy "ideiglenes jelleggel" senkitől semmit nem fogadok be!
Mivel a fűnyírók döglöttek, a tulajuk pedig már az örök vadászmezőkön nyírja
a füvet, ezért bátran szétszedhetem őket. Mondjuk félni azt eddig sem féltem
tőlük, csak eddig valahogy nem fűlött a fogam a fűnyírószereléshez. Most
viszont kötelező lesz! Ugyanis ha ezek innen eltűnnének, a felszabadult
helyre varázsolt polcon épp elférnének azok a dolgok, melyek amúgy
is ide kellett volna, hogy kerüljenek. Kerti dolgok, virágládák, cserepek,
slag, telente a golyóscsap a vízórával, locsolókanna. Csak ez ugye már megint
azt jelenti, hogy lesz egy benzinmotoros fűnyírós szétszedtem cikk, meg egy
újabb polcépítős is. Mondjuk utóbbi nem ártana, mert legalább be tudnám
valahova építeni a folyton túlburjánzó bútorlapokat. Szóval hajrá Géza!

Ezek lennének az elkövetkező szétszedések alanyai. Vagy ha olyan kedvem lesz,
akkor nem. Mondjuk a két fűtőtest elbontásával azért meglehetős helyet lehet
visszaszerezni, ami nem egy utolsó szempont! Ráadásul könnyebben pakolok át
a papírdobozokból a frissen készült faládákba, ha nincs rajtuk ez a rengeteg szar.

Mikor éppen letörtnek érzem magam, akkor megállok ezen csodálatos szerszámtartó
előtt, és rácsodálkozom. Egyrészt ugye szép, másrészt funkcionálisan már-már
tökéletes, harmadsorban pedig mekkora csoda már, hogy a rengeteg évnyi
méla tervezgetés távlatába visszatekintve, egyszer mégiscsak elkészült.

Felkaptam a centit, lemértem vele a pince magasságát,
majd rárajzoltam a deszkára a vágási vonalat.

Egy kissé ugyan lelóg a munkapadról, de a kisebbik körfűrészem
olyan könnyű, hogy még így sem sikerült vele felborulnom.

Na most ha elkészülne az imént említett polc a kerti dolgoknak, akkor végre ezek
a deszkák is elkerülhetnének innen. Már úgy értem, hogy a jobbra látszó polcról
 a homok, a festék, és a glett a másik pincébe, ezek a deszkák meg ide a polcra.

Mivel elől volt a munkapad, hozzáfértem a szerszámokhoz, illetve épp az előbb
sikerült vagy úgy huszonhetedszerre felrúgnom a szovjet lemezjátszóból
megmaradt hátlapot, ezért úgy döntöttem, hogy ha már úgyis
itt vagyok, akkor egy füst alatt elintézem ezt is.

Szó se róla, ezt aztán tényleg elintéztem! Hogy aztán kelleni fog-e
a két rács valaha is valamire, az idővel kiderül. Csak legyen
belőle elég! Mármint nem a rácsból, hanem az időből.

Ennek a videónak azért lett ilyen furcsa hangja, ugyanis ezt kényszerűségből
utószinkronizáltam. Ezt persze nem a pince akusztikája miatt voltam kénytelen
elkövetni, hanem azért, mert a pincei fotókhoz használt Konica Minolta Z10-es
kamera ugyan már tud videót rögzíteni, de hangot azt azonban sajnos még nem.

Ugyan rezgett a léc, hogy ezeket is nekiállok elpakolni, de ezt a munkát, mivel
ez már nagyon nem a deszkapakolás kategóriájába esett, szóval ezt végül
elhalasztottam. Aztán persze másnap, mikor lejöttem és megláttam,
hogy így hagytam, akkor mindjárt megmorogtam érte magam.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.