Ez szegénykém már nagyon régóta várja, hogy szétbontsam. Na jó. Elismerem. Nem ő várja, hanem én. Mivel a szomszéd néni pincéjében - pláne a Simson fara mögött - nem igazán van útban, ezért egészen idáig nem sikerült a puszta létének, illetve a helyfoglalásának megütnie azt a zavartatási szintet, hogy nekiessek. Annyit viszont már megtettem, hogy a műszaki próbájához szükséges kábelt odakészítettem a tetejére. Hogy miért nem tudom, működik-e? Nos azért, mert ezt a gépet még valamikor rengeteg évvel ezelőtt találtam, mégpedig lomtalanításkor a nagykörúton, de még azóta sem jutottam el odáig, hogy legalább kipróbáljam.

   Amúgy éppen ezért cibáltam elő. Már úgy értem, hogy szó sem volt róla, hogy neki akartam volna esni a szétszedésének, hanem csak arról volt szó, hogy mivel máshoz épp nem volt kedvem, gondoltam legalább kipróbálom.
   Bár a lámpácskái mondhatni vidáman világítanak, s mint az a képen is látható, van benne toner, és még bemelegedni is hagytam, mindezek ellenére még csak esze ágában sem állt elindulnia. Konkrétan még csak meg sem röccen benne semmi!

   Időközben került mögé egy napocska, de még neki sem sikerült fényt derítenie arra a különös titokra, hogy vajon mégis hogyan vagyok képes egy ennyire egyszerű szétszedést hosszú éveken át halogatni.

   Az egyszerűséget jelen esetben úgy kell érteni, hogy a balra található vödörbe kerülnek a felesleges, míg a jobbra látható tálcába a megőrzendő alkatrészek. Már csak a két edény igen látványos térfogatkülönbségéből is sejthető, hogy nem sok mindent áll szándékomban a fénymásolóból megtartani.

   Elmondjam, hogy mit találtam ki? Nos azt, hogy elindulok az egyik oldaláról, kitekerem belőle ami csavart csak érek, fordítok rajta egyet, majd így tovább egészen addig, míg csak szét nem esik. Mit ne mondjak, ez a valami, ez bizony valami k*rvára össze volt csavarozva!

   Ezt az alkatrészt nemcsak azért dobom ki, mert valami rettenetesen koszos, hanem azért is, mert most valahogy olyan passzban vagyok, hogy semmi értelmes felhasználási lehetőséget sem vagyok képes mögéálmodni.

   Az egyik ilyen (amúgy nem tudom miért) meghagyott valami, ez a jópofa lassító áttételes hajtómű. Szerintem már csak a motor és a fogaskerekek zajossága okán sem ez fogja pörgetni a csiszolómalmot. Már ha elkészülök vele valaha is...

   Ez a cikk egyértelműen a fénymásoló mérhetetlen koszossága miatt lett ennyire rövid. Mert ugye, ha nem fogna feketén minden egyes apró részlete, akkor biztosan nagyobb kedvvel álltam volna hozzá a lefényképezésükhöz.

   Nem állítanám, hogy gazdag a termés, de azért akad a dobozban használható alkatrész. Ott van például a fül, a földelt tápkábelhez való aljzat, a négyszögletes LED-ek, vagy az apró fémlemezek sora. Utóbbiak nagyon jól tudnak esni például olyankor, mikor nem kell őket meghajtogatni, kifurkálni, épp csak ki kell választani a tömegből a megfelelőt.

   Felmosni viszont fura mód volt kedvem, illetve kellett, ugyanis ha a toner fekete pora valamibe beleragad, pláne még bele is sül (mondjuk megtolom a linóleumon), azt bizony nehéz lesz róla letakarítani.
   Ennek a cikknek amúgy itt lett volna a vége, csak aztán egyszerűen nem bírtam nézni, amint a kitermelt alkatrészek foglalják az irodagépből megmentett kedvenc válogatós tepsimet.

   Mire fel amit csak érdemesnek tartottam rá, akarom mondani nagyon koszos volt, azt felhoztam és bevágtam a csapba. Ezt persze nem még akkor melegében, hanem mint azt már tőlem megszokhattuk, valamikor néhány nappal később.

   Ezt a hajtóművet azért nem szedtem szét, mert olyan kis kompakt. Mondjuk hiába az, ha egyszer el nem tudom képzelni, hogy mégis mi a csudát készíthetnék belőle. Na jó, hülye ötleteim vannak, de úgy gondoltam, hogy valami hasznosat.

   A ventilátor egyértelműen ventilátor, az áttételes motort már mondtam, az apró panelt viszont még nem, ami egy nagyfeszültségű tápegység, ami szintén kompakt. Bár már mind a fenti, mind a lenti paneles fiókom telített, de valamelyikbe azért csak be fog férni...