Extrafon
(vivőfrekvenciás vonalkétszerező)

Ha Andi megteheti, hogy előrángat a szekrény legmélyéről egy bőröndre való
medvét, pedig van belőlük elszórva épp elég a szobában, akkor én is
igazán megengedhetem magamnak, hogy mondjuk lemegyek
a pincébe keresni valami kedvemre való szétszednivalót.

Erre gondoltam, és meg is találtam. Persze nem volt nehéz, mert úgy volt betéve
a polcba, hogy folyton ki akart esni a helyéről. Ez egy Extrafon néven elhíresült
vivőfrekvenciás vonalkétszerező. Illetve ez csak a külső egysége. A belső egység
egy panel volt, ami bele volt dugva valami nagy közös keretbe. Belül belekötöttek
két vonalat, majd rákötötték a kimenetét egy a telefonközpontból az ügyfél felé
tartó érpárra. Ez a lap a dobozokkal az ügyfélnél volt felszerelve. Belement a
központ felől érkező érpár, és kijött belőle a két vonal. Ez nem iker vonal
volt, merthogy mind a két vonalat lehetett használni egyszerre. Az egyik
vonal a fizikai érpáron haladt, míg a másik egy a hangfrekvenciás sáv feletti
vivőhullámon. Mindezt úgy, hogy egymás mindenféle zavarása nélkül jól elvoltak
egyetlen érpáron. Tehát egy ilyen doboz, bármily drága is volt, hiszen angol,
megérte az árát. Megspórolt a postának több kilométernyi rézvezetéket.

Jó. Akkor nem csak az Extrafont hoztam fel a pincéből. Kicsit megszaladt a kezem.
És akkor mi van? Szétszedem mindegyiket ripsz ropsz! A sok gombos doboz egy
antennahangoló, ami a tetején van, az pedig egy számláló jelfogó vizsgáló.
Jobbra lent egy mozgásérzékelő hever, az Orionton rádió
teleptartóját meg elajándékoztam.

Persze nem egyből szedem szét őket, hanem először mindenfelé
letámasztódnak a szobában, csak hogy legyen mit felrúgnom.

Ugyan nagyon porosnak néz ki, ellenben egyáltalán
nem fog, és szerencsére ragadni sem ragad.

Ez a példány szerintem nem a József központból származik, mert mi nem adtunk
nekik sorszámot. Ha kellett, egyszerűen csak darabra adta a raktár. Illetve nem
emlékszem rá, hogy valaha is láttam volna Extrafonon plombát.
Az a csavar, az ugyanis plombálható.

Nem mernék rá megesküdni, hogy a csoki a rengeteg használattól vált ennyire
törődötté. Ha megtekintjük, hogy az egyes és a hatos számok matricái mily
ízlésesen lettek elhelyezve, akkor ízelítőt kaphatunk a hetvenes évek
ifjúságának szépérzékéből. Ezeket a dobozokat ugyanis ipari
tanulók szerelték fel az őket hordozó lapra.

Felülre az van írva, hogy fizikai, alulra pedig a fizikai (tehát nem a vivős) vonal
telefonszáma. Szerintem ez nem a József, hanem a Ferenc központ számmezeje.
De én ebben sosem voltam jó. Egyes kollégáim szám alapján egyből fújták,
hogy az melyik központhoz tartozik. Én meg néha a saját indítónk
(munkakiadó) telefonszámát sem tudtam.

A legnagyobb dobozon balra lett egy világosabb folt.
Fél percet dörgöltem denszeszes ronggyal.
Szerintem ezt nem fogom lepucolni.

Gondolom nem a falon lett ilyen, hanem a
leszerelése után hányódhatott valahol.

Csavar méretre? Meg a nagy túróst! Csak hosszút tartunk raktáron, az ugyanis
mindenhova jó. A többletet - ha van - majd levágják az ipari tanuló pajtások
a rettenetes állagú csípőfogóikkal. Legalább erősödnek közben egy kicsit.

Újabb ízelítő a 70-es évek ipari tanulóinak az egyeneshez, a derékszöghöz,
az egymásra illesztett lyukakhoz, illetve a megfelelő helyre odakent
ragasztóhoz való viszonyához. Tényleg így dolgoztunk! Tudom,
mert mi meg körmös konnektort faragtunk, illetve szereltünk
össze ugyanebből az anyagból. Milyen szép idők is voltak...

A villásdugó sem kevésbé koszos, illetve
ki van belőle csúszva a kábel.

Az első két csoki a bejövő, a középső kettő a vivős ág, a jobb oldali pedig a fizikai.
A vivős ágon van vonalfeszültség, hiszen ezt az elektronika helyben állítja elő.
Vagyis ha bedugom, első ránézésre működőképesnek látszik. A Józsefben
a hálózatos öltözőben - hogy nehogy egy hibás példánnyal menjünk ki
az ügyfélhez - volt hozzá egy próbavonalunk. Csak rádugtuk, majd
megnéztük, hogy mindkét ágán kapunk-e vonalat. Illetve az is
tesztelhető volt, hogy a vivős ág számát felhívva, csörög-e
a rákötött készülék. De hogy ez már milyen régen volt...

Nem én tartottam ferdén a kamerát, hanem a lap széle sikeredett ilyenre. Fura dolog,
hogy most munkanélküliség van, a szocializmusban meg mindenhova ki volt írva,
hogy embereket vesznek fel mindenféle munkakörökbe, mintha nem lettünk
volna épp elegen. Amit pedig a gyáraknak derogált gyártani, azt kireszelték
helyettük az ügyes kezű (?) ipari tanulók. Persze nem csak reszeltünk,
hanem mezőgazdasági munka címszó alatt paprikát is szedtünk.
A katonák meg a kukoricát törték. Fura egy világ volt na!

Ezzel a bekötéssel nem volt dolgunk, mert ez a nagy fehér dobozon belül van.

Ezt nagyon szétcsaptam!

Balra sajtos süti, jobbra csoki.
Eljött a Kánaán!

Rezgett a léc, hogy megtartom a színes drótokat, de aztán
megkeményítettem a szívem, és kidobtam őket.

Újabb marék csavar a gyűjteményembe. Bár így utólag
nézve a rozsdásakat igazán kidobhattam volna.

Ebben a dobozban egy olyan szűrő van, ami nem engedi bejutni
a fizikai vonal készülékébe a vivős vonal nagyfrekvenciáit.

Nem lehet szétszedni, merthogy ki van öntve műgyantával. Egyszer - még valamikor
nagyon régen - kíváncsiságból eltüzeltem egyet, majd megnéztem a maradékot.
Mint az sejthető volt, csak tekercsek valamint kondenzátorok vannak benne.

A nagy doboz egyik matricája, az elektronika angol nyelvű elnevezésével.
Érdekes, hogy ezt nálunk mindenki Extrafonnak hívta, azonban a dobozon
sehol sem szerepel ez a név. Valószínűleg az lehetett, hogy akkoriban nem
szívesen vettünk át angol szavakat, inkább adtunk neki
valami jól csengő egyszerű nevet.

Egy másik matrica a berendezés sorozatszámával.

Igen. Eltaláltad. A panel alatt az egy sajtos süti. Ez volt kéznél.
A panel egyszerűen nem hagyta magát felülről fényképezni,
az oldalára fordítva meg folyton felborult. Jó ott az a süti!

Ha valamit rákötünk a telefondrótra, akkor abba mindig kell egy szikraköz.

Egy egész marék BC547 BC557 tranzisztorom van, éppen ilyen panelekből bontva.

Ezekből a hangolható tekercsekből is van egy rakattal.
Szerencsére nem csak ragasztott, hanem bilincses,
azaz szétszedhető, illetve áttekercselhető is van.

Még ezeket a szép piros szorítósávokat is kiszedtem az általam hajdanán
szétbontott panelekből. Mi az, hogy bizonyítsam be? Nem hiszed el?

Pedig hidd csak el, hogy így volt! Ezeket még szerelő koromban szereztem. Ez se volt
egy egyszerű eset! Mivel az Extrafon már kifutott termék volt, se új beszerzés nem
jött már belőle, és már nem is javította őket senki, ezért kifutottunk a készletből.
Nemhogy újat felszerelni, de már hibacserére sem volt! Ellenben volt raktáron
egy csomó külsőegység panel, aminek nem volt doboza, merthogy ők keretbe
tolható változatok voltak. Ez olyan helyekre való, ahol mondjuk egy helyre
szereltünk volna fel belőle tizet. Ilyenkor nem tapétáztuk volna ki az ügyfélnél
a falat a most bemutatott szerkezetekkel, hanem egy közös házba toltuk volna be
a kártyákat. Ilyet ugyan élőben sosem láttam, csak tudtam róla, hogy van. Szóval volt
az a rakat kártya, meg egy nagycsomó majdnem belevaló panel. Nagyjából így nézett
ki, mint amit az előbb mutattam, csak volt a végén egy panelcsatlakozóba tolható
rész. Kipróbáltam, hogy mit csinál a csoportos panelja az egyedi dobozában.
Mivel rendesen működött, azonnal megnyertem magamnak a feladatot.
Persze érdek voltam erősen, ugyanis az összes kiszerelt hibás panelt
megkaparintottam. Mindenki örült, és lett egy csomó alkatrészem.

Tudom, hogy már nem sok lehet belőle egyben, de ez engem nem érdekel.
Most szépen kipákázom belőle az alkatrészeket.
Megmutattam. Ennyi.

Húsz perc alatt visszaalakítottam alkatrésztömeggé.

Ezeket most nincs kedvem szétválogatni, ezért mennek a pincébe a többihez.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.