Az ugyan igaz, hogy a múltkori rendcsinálás következtében már jórészt kilátszik a rumli alól az asztal lapja, csakhogy az is igaz, hogy innen igen messzi még a rend. Mondjuk ha elcsomagolnám a hangfalat, betenném a csöveket a csöves dobozba, a számítógépes dobozokat meg a számítógép alkatrészes szekrénybe, a ventilátort pedig le a földre, akkor ez a helyszín sokkal jobban mutatna. Ez a mindössze néhány percet igénybevevő rendcsinálás most azért nem fog megtörténni, mert most nem rendezkedni jöttem, hanem célzottan valamiért. Eláruljam miért? Na jó...
   Kell itt lennie valahol egy apró fekete doboznak, amiről a múltkor úgy saccoltam, hogy az valami távközlési bigyó, valószínűleg egy automata válaszadó lehet. Hogy boncalanynak miért ezt a valamit választottam, az mondjuk rejtély. Épp mint ahogy az is az, hogy merre van!
   Van itt a hátam mögött a széken egy hatalmas papírdoboz, amibe még a ki tudja már hánnyal ezelőtti rendcsináláskor az olyan apróságokat dobáltam, melyeket szét szeretnék szedni, és természetesen be is szeretnék mutatni, azonban nem szeretném őket más dobozok mélyén, pláne a polcok szélein látni. Kiraktam a dobozból az asztalra az összes vackot, szétterítettem őket, majd már csak a puszta tömegük látványától is összeomlottam, azonban a keresett telefonos bigyó nem került elő.

   Na ezért, meg persze azért, hogy fogyjon, vagyis tulajdonképpen mérgemben hoztam fel a pincei asztalra tornyozott dobozok közül a ma bemutatásra kerülő hordozható CD / MP3 lejátszót. No nem mintha idefent nem várna bemutatásra (lásd háttér) kismillió vacak, csakhogy az úgy nem megy, hogy ha ezekhez nincs kedvem, akkor nem szedek szét, vagy épp rakok össze valamit.
   Vagyis most egy olyan üzemmódba kapcsoltam magam, hogy mikor bávatagon kószálok a lakásban, miközben erre is, meg arra is csak legyintek, olyankor le kell húznom a pincébe, s a haladás érdekében onnan kell elpusztítanom valamit.

   Az elpusztítás jelen esetben úgy értendő, hogy ezt a dobozt azzal a megjegyzéssel kaptam egy kollégámtól (megjegyzem még valamikor sok-sok évvel ezelőtt), hogy íme egy újabb szétszedtem boncalany, amiért nem kár, merthogy döglött. Szóval ez a valami úgy él emlékeimben, mint elpusztítható tárgy.
   Ennek így hírtelenjében két okból is megörültem. Egyrészt ugye ott van az, hogy ha szétcsapom, akkor mindjárt egy dobozzal kevesebb van az asztalon. Másrészt épp kellene a doboza, mert fel tudnék benne adni valamit a postán.

   Mindjárt az első sorba jutott egy kirívó helyesírási hiba. Aztán ott van még az is, hogy Korea (ami ugye már eleve egy távol-keleti ország) az olcsó munkaerő okán (vagy ki tudja miért) Kínában gyártat.

- programozható
- állítható a hangereje
- képes meghajtani egy fejhallgatót
- van vonalkimenete
- LCD kijelzője
- kikapcsolható (vagy tán ezt magától is tudja)
- jelzi ha kimerült benne az elem (vagy akku)
- adapterről is működik
- két darab AA elemről megy (ami nem tartozék)
- rá tud tenni egy lapáttal a mély hangokra
- van tartó funkciója (erről majd kicsit később)
- ha akkukat teszünk bele, akkor azokat képes feltölteni
- az előző funkciót jelzi is
- CD-re 60, MP3-ra 100 másodperces puffert tartalmaz

   Mivel sosem volt ilyenem (bár egyszer már szétszedtem kettőt), jól elvoltam a gombjaival néhány percig, mire sikerült rájönnöm, hogy azért van mindenből kettő, mert míg maga a lejátszó önmagában is üzemképes, a tőle jobbra látható plusz kezelőegységről is vezérelhető.

   Vagyis ezt a kis valamit sorba lehet (de amúgy nem feltétlenül szükséges) kötni a fülessel, és akkor a táskában (vagy egy nagyobb zsebben) eldugott CD játszó innen is vezérelhető.

   Megkerestem a dobozon a HOLD kapcsolót. Itt aztán el akartam sütni valami olyasmi poént, hogy ezt a gombot először a másik oldalon kerestem, és akkor beszúrhattam volna ide a Pink Floyd együttestől a hold túlsó (jó, tudom, sötét) oldala című albumot, de ez annyira nem akart összeállni, hogy inkább kihagytam.
   A HOLD feliratú kapcsoló amúgy arra való, hogy lezárja a szerkezet működését. Vagyis holdba, azaz tartóba kapcsolva, nem indul el a lejátszás (nem meríti le az elemeket), ha tegyük fel megnyomódott a zsebünkben a play gomb. Azt mondjuk nem próbáltam ki, hogy olyankor mi van, ha lejátszás közben kapcsolom át.

   Ez itt egy részlet a ZUM együttes hárman a réten és akkor megy című albumáról, ami csak azért szól ilyen furán, mert a felvétel készítésének erejéig ráadtam a kamerára a fejhallgatót.
   A CD játszó működése rendben van, bár MP3-al nem próbáltam. Ilyen lemezem azt hiszem nincs is. Bár volt néhány, de azokat szerintem otthagytam az új tulajnak a céges kocsiban.

   Az ANTI-SHOCK kifejezés a rázásállóságot jelenti. Ehhez tartozik a korábban említett 60, illetve 100 másodperces memória. Ez a funkció arra jó, hogy ha tegyük fel leesünk egy lépcsőn és gurulunk pattogunk lefelé hosszú másodperceken át, akkor se szakadjon meg a zene. Már ha rajta marad a fejünkön a füles. Már ha rajtunk marad a fejünk.
   Mindeközben a jobb oldali aprócska kapcsolóval a töltést lehet ki, illetve bekapcsolni annak függvényében, hogy alkáli elemeket, vagy akkumulátorokat tettünk-e a készülékbe.

   Ez pedig a másik. Bevallom őszintén, hogy teljesen hiába nézegettem, mert az alkatrészek viszonylagos összevisszaállásán túl semmiféle említésre méltó részletet sem találtam. Gondoltam megnézem, hogy mi tarja bent a helyén a mechanikát.

   Végül ezen az egyen kívül semmi más hibát sem találtam. Az persze igaz, hogy ez az egy is épp elég a használhatatlansághoz. Mert ugye ha nincs rögzítve a fedél (márpedig nincs ami rögzítse), akkor összekarcolja a lemezt. Ha meg leveszem? Akkor kiesnek, illetve kieshetnek a helyükről az elemek, melyek aztán szintén össze fogják karcolni a lemezt.
   Mondjuk ha betekerném a hiányzó csavart, amire előtte ráhúztam egy hármas forrfület, amit a teleptartó fedele felé fordítok, akkor mindjárt meg lenne oldva a probléma. Csak ugye minek? Nem sok esélyét látom (nincs rá igényem), hogy nekiálljak fejhallgatóval a fejemen sétálni.
   Amennyiben ez mégiscsak bekövetkezne, akkor van itthon a nemes célra egy apró MP3 lejátszó, illetve kettő. Az mondjuk igaz, hogy a második hollétéről jelen pillanatban halovány fogalmam sincs, mert ugyanúgy eltűnt a pincéből, mint a már korábban említett távközlési kütyü.

   A panelt erről a másik oldaláról nem is akartam megmutatni, csak ugye ha már egyszer kiesett (ezt követően persze a házból őszinte bánatomra a mindenféle apró gombocskák is), csak nem hagyhattam már ki a megörökítését.

   Hogy a hangjáról mit tudok mondani? Nos azt, hogy zajos. Ugyan nullára levéve a hangerőt, a zaj teljesen megszűnik, azonban ha csak egyet is léptetem felfelé (amúgy 32 fokozata van), akkor már beindul a susogás, ami viszont érdekes mód nem, vagy legalábbis nem azonos mértékben követi a zene hangerejét.
   Valamint ha rádugom a külső kezelőegységet, az plusz vartyogó zajt ad a zenéhez. Mikor még a töltőt is rádugom, olyankor a tápfeszültség vezetéken érkező zaj is megjelenik. Szóval ez a kütyü, ez bizony nem valami nagy durranás.

   Kinéztem az előszobába, hátha elérhető közelségben vannak a CD lemezeim, de sajna nem. Itt aztán mindjárt felmerült bennem a kérdés, hogy mikor vettem ki innen akár csak egyetlen lemezt is. Szerintem az utóbbi 10 évben biztosan nem nyúltam hozzájuk, így akár át is helyezhetném őket a kukába. No de mióta tesz ilyet az ember a gyűjteményével? Még ha nagyon útban van, akkor sem!

   Mikor a papírdobozába visszatoltam, még a teleptartó mellől hiányzó csavar is előkerült, amit voltam oly rendes, s ha a helyére azért nem is tekertem vissza, de legalább a hungarocell borításba beszúrtam.

   Az utóbbi időkben általam elkövetett összevissza sorrendű szétszedéseknek köszönhetően, ha javult is valamicskét a helyzet, már úgy értem, hogy minden fronton egy kicsit, azonban az összkép, na az bizony sajnos semmit sem változott.
   Volt egy olyan elképzelésem, hogy ha mindenhonnan elveszek egyet-egyet, akkor előbb utóbb eljutok oda, hogy mindenütt már csak egyetlen valami lesz, és akkor onnantól aztán tényleg látványos lesz a haladás. Ez az amúgy nagyon várt állapot idővel persze akár még be is következhet. Csak ugye mennyi idővel...