Tologatom a lomokat a pincében
(mint az sejthető, csekélyke eredménnyel)

Szóval az úgy volt, hogy mivel épp nem volt kedvem szétszedni semmit, pedig alany
akad még bőven, ezért a mai napra egy másik, még a szétszedéseknél is aktuálisabb
feladatot választottam ki magamnak, mint kötelezően elvégzendőt. Indításképp
bevágtam a fásszatyorba a minap boncolt NINTENDO játékgépet,
majd unottan lesétáltam vele a pincébe.

 

 

Második lépésként lecseréltem a szatyor tartalmát egy adag tűzifára.

 

 

Harmadikként pedig a NINTENDO került ráhelyezésre a pincei asztalomon rendezett
aktuális kupleráj tetejére. Na most a feladat lényege az, hogy az itt elhelyezett, döntő
többségükben már szétszedett és elcsomagolt kacatokat áthelyezzem a polcra.
Ez mondjuk első ránézésre nem látszik egy említésre méltó faladatnak.

 

 

Csakhogy az a polc, ahová az előbb látott lomok kerülnének, az jelenleg egyáltalán
nem üres! Konkrétan arról a polcról van szó, amit balra látunk. (felső, legnagyobb
rés) Valamint nem csak, hogy nem üres, hanem már egy csomó szétszedett holmi
oda is lett készítve középre, hogy majd idővel, ahogy lesz hely (ezt mégis hogyan
képzeltem), ők is felkerülhetnek a polcra. Na most a helyzet azért nem annyira
reménytelen, mint ahogy elsőre látszik. Kell valahol csinálnom egy kis helyet,
amit átmeneti tárolónak tudok használni, majd egy kiadós szaladgálás jön,
kezemben mindenféle holmikkal, melyeket hol itt, hol ott veszejtek el.

 

 

A lomok összébb tologatásával mindössze ennyi helyet sikerült felszabadítanom
az asztalon. Mivel a megmozgatandó bigyóim tömegéhez képest ez mondhatni
édeskevés, ezért az lesz, hogy nem csak ide, hanem mindenhova máshova
is pakolni fogok, ahol csak látok, vagy produkálni tudok egy kis helyet.

 

 

Kerültek lomok a székre, és persze az asztallal szemben a földre is.

 

 

A fiókos szekrényke szélét azért kellett felszabadítanom, mert ez itt egy átmeneti
tároló lesz, ahová a már szétszedett tárgyak kerülnek, mielőtt feltenném őket
a polcra. Mert ugye ha ez itt nem szabad, akkor nem igazán tudom őket
csereberélni, vagyis jó helykitöltési tényezővel elhelyezni a dolgokat.

 

 

Ugyan a polcból kihúzogatott bigyókból jutott mindenhova, de végül csak sikerült
a hely jó részét felszabadítani. Ami lomokat a bal sarokban látunk, azok már ott
is maradnak. (gondolta a szerző balgán) Most jön az, hogy amiket az utóbbi
időben az asztalomra halmoztam, azok szépen sorjában átkerülnek ide.

 

 

No persze csak óvatosan szaladgálok, merthogy kicsi a hely. Amit a képen látunk,
az konkrétan az asztal és a polcok közötti kanyar. Mivel foglalt a külső ív (mert
a múltkor, mikor áthoztam a bicajos polcról a kacatokat, akkor ide pakoltam),
így nem tudok bedőlni. Persze megtehetem, de csak kifelé fog sikerülni, minek
okán, mint ahogy a bigyóim, magam is a külső íven, vagyis a dobozokon végezném.

 

 

Ez itt a másik, vagyis a fáspince bejárata, ami nem igazán tartozik a mai projecthez.
Ezt csak azért mutattam meg, hogy lásd, hogy itt is éppen ugyanaz a helyzet. Szinte
nem is látszik a képen, hogy itt is úgy lehet bejutni, hogy jobbra fordulok. Mondjuk
ha méltóztatnék eltenni az útból a rakat laminált padlót, akkor mindjárt lenne hely,
csakhogy ezek nem véletlenül vannak idetéve! Ezekből készül majd egy csomó
fiók a Salgó polcokra. Csak előbb még meg kell tekintenem belülről a szovjet
körfűrészem, meg a másikat a kicsi kéket, hogy melyik van jobb állapotban,
melyikből érdemes, illetve lehet egyáltalán összetákolni egy ideiglenes asztali
körfűrészt. Szóval a sorrend: Elpakolás a másik pincében az asztalról, hogy oda
tudtak hozzá ülni. (rajzolni, tervezgetni, vagy akármi) Fűrészgépek megtekintése.
Asztali körfűrész tákolása. Laminált padlók és cseréplécek szabása, majd ezekből
fióképítés. Mikor ezekkel megvagyok akkor lesz mibe el, illetve szétpakolnom,
no meg elrendezgetnem az előző képen látott, sajnos épp a kanyarba lepakolt
dobozok tartalmát. Míg csak ezekkel a feladatokkal, így szépen sorjában
meg nem vagyok, addig itt is, no meg odaát is el vagyok dugulva.

 

 

A múltkor nekiugrottam, s az alkalmasnak látszó fadarabokból legyártottam néhány
sámlit. Akkor úgy voltam vele, hogy már le is tudtam az egész életemre szóló sámli
gyártási tervet. Aztán persze lett ez a pince, meg eltörött néhány régebbi rozzant
sámli, minek okán ide már csak ez a törődött állagú jutott. Ez azért kell ide,
hogy rendesen beérjek a polc legtávolabbi sarkába is. Ugyan akad itt
egy alumínium kislétra, de az már túl nagy volt a feladathoz.

 

 

Úgy döntöttem, hogy a sarokból kifelé haladva töltöm fel a polcot, mert így logikus.
Alul a Karcsi barátomnak épített erősítőt látjuk, melyen egy Apukám által épített
akkutöltő hever, mellette egy VL100-as tévé roncsa, amin egy BRG MK-43
ücsörög. A többi kincset - így elcsomagolva - most már nem ismerem fel.

 

 

A számláló jelfogó vizsgálót, a hangszínszabályozó dobozt, az antennahangolót, meg
az orosz ajtócsengőt már szétszedtem, ellenben a számtárcsa vizsgálót és a jobb
sarokba belógó akkutöltőt még nem. Utóbbiak maradnak az asztalon (hogy
legyen miből válogatnom), míg az előbbieket elcsomagolom folpackba,
hogy ne porosodjanak. Az persze jó kérdés, hogy előveszem-e őket
valaha is újra. Mondjuk a két bal oldali doboz az van olyan szép,
hogy akármit is építhetek beléjük. Már ha építek valaha valamit.

 

 

Mikor oda jutok a rámolásban, hogy végre lett valahol egy kis hely, olyankor mindig
meghatódok. Ez a meghatódás - sajnos magával a hellyel együtt - gyorsan elmúlik.

 

 

Ahogy megfordultam, menten kaptam is egy közepes sokkot, merthogy ezek a lomok
a polcon, ezek - a nagyáramú körkapcsoló és a szobamérleg kivételével - még nem
lettek szétszedve. Szóval logikailag ezek is az asztalra valók. Balról egy B444-es
Tesla orsós magnó nyitja a sort, amit egy Hi-Fi kompakt követ. A "nem tudom
az hogy fért be oda" méretű Videoton tuner után egy meglepetés következik,
merthogy azt a lengyel tunert már szétszedtem. A két műszer jelfogók meghúzási
idejének mérésére szolgál. A fekete műbőrtokban szerintem egy szigetelési ellenállás
vizsgáló lakik, míg a jobb felső sarokban egy már korábban bemutatott Extrafon
tápegység
. Szóval nem is annyira rossz itt a helyzet. Nem a csudákat nem!

 

 

Ez egy 12 voltos trafó, ami egy akkutöltőbe került volna beépítésre, csak ezt már
nem volt energiája apukámnak összerakni. Aztán volt egy olyan terv is, hogy egy
kiváló barátom akkutöltőjébe kerül beépítésre, csak mivel el lett adva az autó,
idővel a töltő üres háza is nálam landolt. Mindeközben ez a trafó nem volt
meg, merthogy így ahogy látod, apukám szekrényének mélyén
hevert, ahonnan csak nemrégiben került elő.

 

 

Ez itt két újabb szétszedtem project. Ez persze nem ér meglepetésként, hiszen azért
úgy legalább nagyjából tudom, hogy milyen kincsek hevernek a pincémben. A bal
oldali gyújtótrafó a szétszedhető gyújtógyertya bemutatásához kell (hogy majd
legyen mivel megszikráztatni), míg a jelenleg még ismeretlen tartalmú
diakockák a diavetítőnk bemutatásához szükségesek.

 

 

Mit is mondtam az előbb a dolgaim ismeretéről? Már csak azért kérdem, mert ezt
a műszert szerintem még sosem láttam! Mikor levettem a polcról, de még az
előtt, hogy kinyitottam volna, meg mertem volna rá esküdni, hogy ez egy
szigetelési ellenállásmérő. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy egy
olyannak is kell itt lennie valahol. Ez a műszer amúgy az
áthallási csillapítás mérésére szolgát.

 

 

Ezekről a jelfogó meghúzási időt mérő műszerekről legalább tudtam.

 

 

Ezt a lengyel tunert annyira nem tudtam értékelni, hogy reklámújság tartót faragtam
a tetejéből a kertkapura. A hozzávaló erősítőt pedig elajándékoztam. A magnója
mondjuk itt kering valahol, de majd én mindjárt úgy eldugom, hogy még!

 

 

Egyrészt félig kiürült a polc, illetve már csak bemutatásra váró dolgok
vannak rajta, másrészt, hogy a bal felső sarokban megbújó
papírdobozokban mi van, arról fogalmam sincs.

 

 

Ez itt eddig le volt takarva egy paplanhuzattal. No nem azért, hogy ne is lássam,
hanem csak azért, hogy ne porosodjanak tovább a trafóim. No nem mintha
annyira kellenének... Most is csak azért rántottam le róluk
a leplet, mert újabb egyedek érkeztek.

 

 

A papírszalag is a trafós polcra való. Mondjuk a diakockák azok nem, mely
dobozt menten külön is tettem. Ez általában azt szokta jelenteni,
hogy innentől számítva minimum tíz évig nem lesz meg.

 

 

Balra egy csengető tápegységet látunk, melyet igen nagy valószínűséggel egy
úgynevezett főnök-titkári kulcsos telefonból termeltem ki. A barna doboz
alapja lehetne a készülő (még ezt a túlzás) 42 voltos tápegységemnek.
Miután jobban megnéztem, az derült ki, hogy ez egy 220/110 voltos
trafó. Szóval az adott célra alkalmatlan. Vagy át kell tekercselnem.

 

 

Tudom, hogy nagyon nem szabad kinyitogatnom az ismeretlen tartalmú dobozaimat,
de mégis mindig megteszem. Ilyenkor aztán mindig sokkot is kapok, mert
mindegyikben újabb hónapokra elegendő szétszednivalót találok.

 

 

Az a terv, hogy mikor épp nincs kedvem semmihez, értem ezt úgy, hogy amit
a szobámban a polcokon szétszednivalót látok, akkor lefáradok
a pincébe ehhez a polchoz, és választok róla valamit.

 

 

Amit miután kivégeztem, elcsomagolom, majd felteszem ide. Már persze csak akkor,
ha idefér. Mondjuk akad itt még polc bőven, csak ugye azokon is mind van valami.
Az összes többivel párhuzamosan fut egy olyan tartalmú projectem is (csak sajnos
ez sem igazán halad), mely arról szól (jó, akkor csak szólna), hogy a nagydarab
lomjaimat bontom el. Például ha szétszedném végre a Dédi rádióját, annak
akár öt magnó is odafér a helyére! És akkor akad itt még két hatalmas fűtőtest,
egy Weimar rádió, valamint egy Melodyn is. A minap érkezett egy Orion 449-es is.
És akkor a Fujitsu nyomtóról, a szintén nagydarab, amúgy a kuka mellett
talált nyomtatóról, és a fénymásoló gépről még nem is beszéltem!

 

 

Hiába tölt el boldogsággal a látvány, miszerint az asztal szinte teljesen üres...

 

 

...ha egyszer előtte a föld, valamint még a székem is telibe van pakolva.

 

 

Ez egy olyan doboz, amit már megint nem kellett volna kinyitnom. Mondjuk
azt tudtam, hogy van egy ilyen sárga fejhallgatóm, csak azt nem, hogy hol.

 

 

Szerencsére nem vág földhöz annak tudata, miszerint van
készleten egy ilyen szép kis mágnestalpas antennám.

 

 

Bár ezek a kulcsok nem kellenek valami sűrűn, de attól még úgy kellene őket
eltennem, hogy elől legyenek. Illetve lehetőleg ne legyen a dobozukon
semmi. Nem csak maga a doboz, de még a feladat is olyan nehéz...

 

 

Találtam egy könyvet, amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Mondjuk nem
a tartalmáról van szó, mert arról tudtam, hogy régi telefonos dolgok
kapcsolási rajzait tartalmazza, hanem fizikailag nem találtam
neki helyet. Aztán megláttam ezt a polcot, amin
már eleve volt néhány könyv.

 

 

Meg az a bontásra ítélt Siemens Club 722-es rádiós magnó. Már rengetegszer
álltak úgy a csillagok, hogy most aztán már tényleg szétszedem,
de eddig még valahogy mindig kegyelmet kapott.

 

 

Ezt a szépséget mondjuk már mutattam, úgyhogy most csak
tekerek rá egy kis folpackot, és már mehet is a sarokba.

 

 

Mivel a BRG M9-est is mutattam már, így ezt is elcsomagolom.

 

 

A háztartási méretű folpack kényelmetlenül kicsi lenne hozzá, de szerencsére akad
belőle egy ilyen óriás méretű példányom. Ez onnan van, hogy mikor a múltkor
költöztek a házban, ezt egyszerűen itt hagyták. Megjegyzem egy rozzant,
bár használható állólámpa is ezen eset kapcsán került a birtokomba.
Ha ezeket annyira azért nem is, no de azt, hogy egy táska pénzt
nem hagynak a folyosón, azt már komolyan nehezményezem.

 

 

Nem igazán van nehéz dolgom a már felboncolt tárgyak felkutatásában, hiszen
a szépen csillogó folpack borítás látványosan elüt a többitől. Amúgy balról
egy szovjet orsós magnót követ egy fehér mikrósütő, majd egy lószőrös
légnedvesség regisztráló műszer zárja a sort. Még ezt a rumlit...

 

 

Ezt a kettőt jelen pillanatban még nem szedtem szét. Mondjuk simán be tudtam
ide szúrni a BRG MK-27-esekről szóló cikk linkjét, mert a rádiókkal és
a magnókkal úgy vagyok, hogy azokat (hogy ne legyenek
egymás után) szétterítem a többi cikk közé.

 

 

Na ezek hárman annyira nem derengtek, hogy ezt majd úgy csinálom, hogy most
még nem dugom el őket (vagy legalábbis nem túl mélyre), hanem előbb még
megnézem odafent, hogy be lettek-e már mutatva. A Billion nevű valami
az mondjuk dereng, miközben a Vigor már csak halványan, míg az ISDN
alközpontról csak annyi, hogy valahol korábban egyszer már mintha ezt is
megemlítettem volna. Ezek a telefonos bigyók lehet, hogy sosem fognak
elfogyni? Az előbb ugyanis kinyitottam egy hatalmas papírdobozt, ami
tele volt tömve telefonokkal. Mikor meg letúrtam a mélyére?
Na ott meg találtam egy kültéri tölcséres hangszórót.

 

 

Mondjuk arról, hogy egy egész dobozra való rugóerőmérőm
van elrejtve a pince mélyére, arról speciel tudtam.

 

 

Azonban arról, hogy még egy mikrométerem is akad, arról már nem! Mivel a rászánt
öt perc kevés volt hozzá, hogy rájöjjek, mégis hogy a csudába lehet belőle kijjebb
piszkálni a jobb oldali rudat, így végül feladtam a vele történő kísérletezést.

 

 

Ezt a valamit abból a műszerből termeltem ki, melynek házába a wobler szkóp
került beépítésre. Mivel ez így már majdnem egy kész doboz, hiszen csak egy
elő és egy hátlap kell hozzá, ezért úgy döntöttem, hogy majd építek bele
valamit. Mondjuk szó se róla, ez a project sincs elkapkodva...

 

 

Ez itt egy Tesla B5-ös magnó. Illetve már csak a maradványa. Még fiatal koromban
történt, hogy átdobozoltam, illetve újra is elektronikáztam, csak azóta már egy kissé
megroggyant. Mondjuk azt nem tudom, mert már nem emlékszem rá, hogy mégis
mihez szedtem ki belőle az alkatrészeket. Ezt amúgy csak azért nem dobtam ki,
mert egyrészt emlék, másrészt viszont egyszer talán még lesz belőle valami.
Emlékeim szerint van hozzá az egyik polcon donornak egy Tesla B100.

 

 

Mondjuk nem pontosan ezen a módon szeretném beleépíteni egy modern
kazettás deck elektronikáját, bár ki tudja mit hoz a távoli jövő...

 

 

Ez nem tudom, hogy honnan van, mert az én Tesla B4-es magnóm nem volt ennyire
szakadt. Illetve biztosan nem voltak együttesek képei ragasztgatva a fedelébe.
Mikor ennyire lelakottá válik valami, az engem valahogy mindig elszomorít.

 

 

Ez a ház is hogy néz ki szegénykém...

 

 

Mondjuk ez a B4 még menthető állapotúnak látszik, csak ha egy kissé közelebbről,
konkrétan a fedőlapot levéve tekintem meg, akkor menten kiderül, hogy már rég
elajándékoztam belőle a fejeket. Ráadásul nem csak úgy egyszerűen magukban,
hanem a tartókeretükkel együtt. Na ez is egy olyan dolog, mármint ez a magnó,
meg persze a korábban mutatott roncs B4 is, amit egyszer el fogok bontani. Ezt
eddig még csak azért nem tettem meg, mert egyrészt ez majd csak a Tesla B444
bemutatása után lesz esedékes, másrészt előbb még szeretném összerakni azokat
a faládákat, melyekkel a korábban alkalmazott, de mára már sajnos zömükben
szétesett papírdobozokat kívánom pótolni. Nem tudom említettem-e már,
hogy mennyire tudom utálni, hogy itt minden mindennel összefügg!

 

 

Például ahhoz, hogy újra rendesen tudjak mozogni a pincében, el kellene innen
takarítanom ezeket a kábeleket. Ez úgy történne, hogy a nagyobb bund vezetékek
felkerülnének a polcokra, miután szétszedtem az ott jelenleg terpeszkedő, korábban
már jórészt felsorol nagydarab lomjaimat. A kisebb kábeleket összefogatnám, hogy
jobb legyen a helykitöltési tényező, mint karikába hajtva, s betenném őket abba
a dobozba, melyben jelenleg a korábban említett telefonok, illetve a tölcséres
hangszóró lakik. Az előző két kategóriába nem eső kábelek, melyek azért
"időnként kellhetnek" besorolást kaptak, azok egy a Salgó polcok
közé felszerelt fogasra lennének fellógatva.

 

 

Megtekintetem az asztal alá rejtett, majd kétszáz méter hosszúságú 21x2-es kábelt,
hogy megvan-e még. Ha levágnék belőle egy métert, majd kicsipkedném belőle
az ereket, akkor azokkal összeköthetném a kábeleket. No nem mintha nem
lenne itthon egy asztalfiókra való kötegelő, hanem csak úgy mondtam.
Amúgy - már ha épp csinálom - egész jó vagyok az ilyen munkákban.

 

 

A múltkor például azt találtam ki, hogy kifugázom a parkettát. Mivel a csupasz fára
kent fugázót kifejezetten lehetetlen vállalkozás felszedni (mert ugye, ahová nem
kéne, oda k*rvára ragad), így azt találtam ki, hogy jól kikontúrozom a réseket
szigszalaggal, majd csak a résekbe kenem a fugázót. Ugyan a szigszalag nem
olcsó mulatság, de szerintem simán bejött a rengeteg tekercs ára az általuk
megspórolt fugázó anyag mennyiségén. Na ez se volt semmi mulattság!
Már úgy értem, hogy vagy jó harminc négyzetméteren megcsinálni.

 

 

Ez itt apukám filmszárító masinája. Miatta lett íves az összes előhívott
családi fotó. Majd egyszer szétszedem, és persze be is mutatom.

 

 

Mint ahogy ezt a szovjet tunert is.

 

 

Ez az 1 megás bővítőkártyát egy AMIGA 600-ba lehetett bedugni. Sajnos eladtam
a géppel együtt, így már csak a doboza van meg, illetve hiányában nem tudok
játszani az azóta ajándékba kapott Amigán a Silkworm IV nevű játékkal.
No nem mintha annyira szeretnék játszani, hanem csak úgy mondtam.

 

 

Ez még nem az előbb említett AMIGA, hanem a már korábban agyonkeresett, csak
akkor természetesen meg nem talált C64-es. A tápegységét már mutattam, ahhoz
kerestem volna elő a gépet. Most persze, hogy nem kerestem, egyből meglett!

 

 

Amúgy ez a SEGA takarta el.

 

 

Az itt egy olyan Hi-Fi kompakt, melyet kifejezetten a csodaszép gombjaiért
vettem meg. Megjegyzem vagy tíz éve, még a budai Duna parton, az uszoda
előtti kirakodóvásárban. Hogy akkor miért nem szedtem még szét? Nos
egyrészt mert még nem volt érkezésem megépíteni a fejhallgató
erősítőmet, másrészt mennyi mást se szedtem még szét?

 

 

Például ezt a formátlan rádiót se.

 

 

Meg ezt a gyönyörű műszert se. Mondjuk ez annak fényében nem is csoda,
hogy még az ajtóba odakészített kacatokkal sem végeztem. Nem hiszed?

 

 

Tessék! Se a Laci szomszédtól kapott töltőt, se a gumilapátos ventilátort, de még
csak a Select 722-es rádiót sem mutattam. Utóbbi cikke mondjuk ha elkészül,
azt lehet, hogy beszúrom a többi közé, valamikor korábbra.
Na akkor ennyit mára a sorrendről...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...