VL100 kistévé
(nehogy már ez kimaradjon)

	Elektronika VL100 kistévé, mely Lenin születésének századik évfordulójára készült. Kortünet volt a maga idejében. Telkeseknek mondhatni kötelező darab. Apám is szerzett egyet valahonnan. Három zsebtelepről még épp meg lehetett rajta nézni az esti műsort. Persze a végére már nem volt meg a 100%-os képméret.
	Ezek a cirill betűs feliratok... Sikerült úgy keresztül vergődnöm az oktatási rendszeren, hogy egy szót sem sikerült belém plántálniuk a tanároknak az orosz nyelvből. Később felnőtt fejjel az angollal is ugyan ilyen "sikerélményben" volt részem. Lehet, hogy nem is az oktatási rendszerben van a hiba?
	Ha keveselltük volna a két gombot, akkor a doboz másik oldalán is akad belőlük három. Persze ezeket a feliratokat sem értem. No de nem is kell, elég csak odanyúlni és beállítani.
	Ha nem ismertük volna fel a feliratokból, hogy orosz a szerkezet, akkor ez a felirat nem hagy semmi kétséget a származás eredete iránt.
	A csatornaváltó kapcsológombja. Ez a kistévé a 12 VHF csatorna vételére alkalmas. A külső gomb a finomhangoló. Volt ennek a tévének modernebb változata is, persze már nem VL100 néven. Abban már volt UHF fokozat is. Nem is oly rég járt itt egy barátom egy piros színű buborék forma orosz kistévével. Egészen normális szerkezet volt, mégpedig annyira, hogy a gyári rajza segítségével sikerült is a hangrészét kétnormásítanom.
	A masina háta. Le lehet róla csavarozni a tápegységet. A tévé üzemel az autó 12 voltos akkujáról, a tápegységgel pedig lehet tölteni a kocsi akkuját. A kör be vagyon zárulva. Az elektromos csatlakozók persze semmihez sem hasonlító, abszolút szabványtalan típusok.
	Ezek itt az antenna és fejhallgató csatlakozó aljzatai. Vajon miért kellett jack aljzatot használni az antennához? Ezt sosem fogom megérteni, mint ahogy azt sem, hogy miért volt jó az oroszoknak a szabványtalan méretű Jack. Talán az lehetet a cél, hogy az ellenség ne tudja felhasználni saját bűnös céljaira az szovjet technikát.
	A tápegység lecsavarozva. Azért lehet róla levenni, mert ugye minek cipeljük magunkkal, ha egyszer kirándulásra, sátorba ha nem kell. A képen félig látható a készülék hordfüléből kinyitható antenna. Újnyi vastag és egy méter hosszú. A tévét össze lehetett kombinálni a kettes adapterrel, és akkor válogathattunk kedvünkre a két csatorna közül.
	Gondoltam befogok vele egy adót, legalább egy próbakép erejéig. Na ez az ami nem jött össze! A képernyőn csak ez a vékony fényes csík látható. A függőleges eltérítés nem igazán működik. Amúgy a tévé simán túlélte, hogy fordítva adtam neki a 12 voltot a tápegységemből.
	A gombokat egy méretes csavarhúzóval le kell feszegetni. Ilyenkor néha kijön a gombbal együtt a potméter tengelye is. Ez ellen nem sokat tehetünk, mert sajnos nagyon gyenge minőségűek ezek a pici orosz potméterek.
	A készülék alját és hátát is le kell csavarozni. Ezen a masinán még rajta volt az eredeti orosz plomba. Zöldre színezett méhviasz, ami összefog mindent. Hülye egy ötlet...
	A képcső nyaka. Errefelé ne erőltessünk semmit, mert itt könnyen törnek a dolgok. A képcső 1,5 voltos fűtőfeszültségről üzemel. Ezt csak azért emelem ki, mert egyszer javítás közben adtam neki 12 voltot fűtésnek. No persze sajnos csak egy villanás erejéig...
	Ezen a képen a tévében felgyülemlett por látható.
	Ezeket a kis füleket kell kipattintani ahhoz, hogy le lehessen venni a burkoló lemezt. Tulajdonképpen egészen normálisan van összeszerelve.
	Az antenna csavarját is ki kell tekerni. A hordfül nem esik le, a botantenna azonban kizuhan belőle.
	Immáron megnyúzva. A papírlap alatt a nagyfeszültségű részek vannak. Jól van ez a tévé megépítve, de ha nem szoktunk hozzá az áramütésekhez, akkor bekapcsolt állapotban ne nagyon tapogassuk a felső panelt. A nagyfeszültségű panel mögötti fémkocka, az a dobváltós VHF hangolóegység.
	Így néz ki a masina kihajtott panelekkel. A paneleket darabonként egy-egy egészen apró csavar tartja a helyén, miközben a másik végükön zsanérosak. Nem mértem meg, de a csavarok átmérője két milliméter alatt van. Szinte művészet vissza pirinckázni őket a helyükre! Ebben az állapotában teljesen jól szerelhető a tévé, ráadásul közben üzemképes is. Azért volna mit tanulnia a mai konstruktőrgárdának az elődöktől.
	Két Sokol rádió hangszóró van a tévében. Rossz nyelvek szerint azért kettő, hogy szimmetrikusan torzítsák a képet a mágneses terükkel.
	A nagyfeszültségű panel alkatrészei. Ebben a változatban már egészen modern a nagyfeszültségű sokszorozó. A miénkben egy zöld dobozka volt, méhviasszal kiöntve. Egyszer javítanom kellett. Szétszedtem, összeraktam, vettem hozzá alkatrésznek egy mécsest a Petőfi csarnokban. Kérdezte az eladó, hogy milyen színű legyen. Nem érdekes... Tévébe kell alkatrésznek.
	A függőleges eltérítő fokozat és a szinkronleválasztó. Ebben a panelban van a hiba. A függőleges eltérítés egy egyszerű, szinte audió végfokozat, ami vissza van csatolva, miközben a vett jelhez van szinkronizálva. Csak most valamiért nem akar begerjedni.
	A KF fokozatok és a hangrész. Rengeteg tekercs. Egyszer régen terveztem, hogy modernizálok egy ilyen tévét. Néhány IC-vel ki lehetne váltani az alkatrészek zömét. No persze ebből a projectemből sem lett semmi...
	Az a baj az oroszokkal, hogy ugyan adnak a szerkezeteikhez rajzot, de annak köze sincs a doboz tartalmához. Ripsz-ropsz módosítanak a kapcsolási rajzon. No nem ám alkatrész értékeket, hanem felépítést! A könyvemben két VL100-as rajz is van. Levettem a polcról az RT-t, abban is van egy rajz. Természetesen egyik sem stimmel a tévéhez. Ugyan hasonlítani hasonlítanak, de épp csak annyira, hogy az őrületbe kergessen a hiba.
	Mindenütt csak ilyen vízszintes vonalat mérek a szkóppal. Egyszerűen nem bírom rávenni a függőleges eltérítő fokozatot az oszcillációra. Kiszedtem az összes érintett tranzisztort. Mérve mind jónak látszik! Persze ez egy orosz tranzisztornál még nem jelent semmit.
	Lehet, hogy egy szakadt kondi, vagy egy megnyúlt ellenállás produkálja a hibát. Rajz hiányában szinte felderíthetetlen. A képen az látható, amint kívülről vezérlem a jelgenerátorommal a fokozatot. A végfok jó.
	Azok a kis fekete pöttyök a fényes kalapok helyén a kínomban cserélt tranzisztorok. A panelből hiányzó alkatrészeket nem én szedtem ki, azok már eleve be sem voltak építve.
	Csinálhatok amit akarok, marad a vízszintes csík. Nyomogattam a panelt, újraforrasztottam, megnéztem minden tranyó bázisáról, hogy vezérelhető-e, de semmi eredmény. Persze a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy kifejezetten utálok tévét javítani. Talán azért lehet, mert nem értek hozzá. E. Aisberg tévés könyvét ötször olvastam el, mire felfogtam belőle valamit, csak aztán néhány percen belül már el is felejtettem az egészet.
	A piszkálás eredményeképpen valamicskét jobban ki lehet vezérelni az eltérítő rendszert. Végül feladtam. Persze lényegtelen, hiszen ezt a tévét kifejezetten a szétszedtem rovatba vettem. Azt az ötszáz forintot pedig megérte. Jól elvoltam vele egy egész délután. No meg mit is kezdtem volna vele, ha sikerül megjavítanom? Még azon filóztam, hogy mi lenne ha tovább bontanám. Például a képcsövet még nem is mutattam belülről...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.