Távközlési mérőbőrönd
(gyönyörűség)

Tele van a lakás, de semmit sincs kedvem bemutatni a felhalmozott készletből.
Az ilyen helyzetekre dolgoztam ki a "megígérem magamnak" módszert.
Például megígértem magamnak, hogy hetente szétszedek valamit
az asztal alól. Majdnem kész vagyok, de a végére maradtak
azok a dolgok, amikhez valamiért eddig semmi kedvem
sem volt. Szóval szomorúan leskelődök az asztal alá,
majd végül lebóklászom a pincébe a szép faládáért.

Ezt a bőröndöt a bőrönd miatt vettem meg.
Gondoltam 300 forintért jó lesz szerszámos doboznak a pincébe.

Masszív bőr füle van.

Valamint elpusztíthatatlan fém sarkai. Micsoda szép doboz, és mégis
képesek voltak leltározáskor piros festékkel összekenni...

Valamint matricát ragasztani rá.
Ez valahogy olyan elszomorító...

Tényleg jó lenne szerszámosnak, mert ez
a doboz biztosan nehezen esne szét.

Mivel a gumiláb nincs elkopva, valószínűleg nem sokat volt használatban.

Ez a zár is milyen jópofa....

Mondjuk ebből a szögből jobban látszik, hogy hogyan nyílik.

A doboz fedele belülről is kifejezetten szép.

A fedélben körben egy bemarás van.

Míg a dobozban ugyanott egy kitüremkedés. Ez tulajdonképpen
egy tömítés fából. No de mára már eleget beszéltem mellé.

Ez annyira szép műszer, hogy kénytelen voltam elhozni Urbán úr boltjából.
Egyszerűen nem tudtam otthagyni, annyira megtetszett. Manapság persze
már jobban tudom türtőztetni magam, de ez olyan szép, annyira fényes,
a bakelit előlaphoz képest látszik benne a tükörképem, meg rézből is
van, meg banánhüvelyes is, meg tekerni és nyomkodni is lehet...

Jelenleg éppen lomtalanítás van. Ezek a cuccok vannak az ablakom alatt.
Nemrég volt közgyűlés, és említette a szomszéd lépcsőházban lakó
bácsi, hogy neki kellene az a lomos pince, van abban minden.
Említette, hogy van ott ócska rádió. Ezekre a műszerekre
gondolt, ami mind az enyém lehetett volna, ha szólok.
De nem szóltam! Szomorúsággal tölt el a sok járdára
szórt kincs, hogy nem az enyém, és az is, hogy nem
is sajnálom annyira, hogy ez mind nem az enyém!
Persze lemehetnék és megszerezhetnék például valami
nagyobb darabot a brazil gépsortól, de legyen csak mind az övék!

Azt mondom, hogy megérdemlik!
Amit a képen látunk, az nem más mint egy kunyhó.
A lakók által kirakott szemétből építették tegnap késő délután a cigánygyerekek.
Ebben aludtak az éjjel, hogy le ne maradjanak a másnapi vasakról.
Reggel aztán megjött apa az utánfutós szakadt Zsigulival.
Persze a házikóból is kiszedték ami kellett, amitől
az ahogy kell, másnap estére össze is dőlt.

Az van odaírva, hogy eleje. De hogy minek az eleje...

Ez meg a vége...

A fabrikot azt legalább értem.

Van egy hangulata egy ekkora kapcsolónak.
Nekem meg rossz hangulatom van...

Ez egy úgynevezett telefonkulcs.

Lehet jobbra balra klattyogtatni.

Jó centi vastag réztömb a méréshatár váltó kapcsoló.
Hogy örülnének a réznek a ház előtt táborozó lomis cigányok!
Nekem meg itt ez a sok réz, de valahogy mégis olyan szomorú vagyok...

Ez meg milyen elemről zagyvál itt nekem?

Ez egy jó kép, mert tőlem szokatlan módon látszik, hogy mi van rajta.

Ezzel a kis dugóval lehet kapcsolni a nem tudom mit, de nem is érdekel.
Lehet, hogy ez nem is távközlési mérőbőrönd? De nem mindegy...

Nincs műszer a dobozban, ezért erről a skáláról kell leolvasni az eredményt.

Addig kell tekerni (franc se tudja meddig kell), aztán le kell olvasni a kapott értéket.

Fényes réz csavarok tartják össze a műszert.

Például detektoros rádió építéshez nagyon jól
jönnek ezek a gyönyörű műszercsavarok.

Pláne, hogy rohadt sokan vannak! Persze nem fogom őket innen kiszedni, hiszen
ki a csuda épít manapság detektoros rádiót? Majd én, csak érjek egyszer oda...

Olyan mint valami gyár, szép fehér csővezetékekkel.

A belső huzalozás nagy része csupasz drótra tekert műanyag
spirállal van szigetelve. Ez azért elég különös megoldás.

Ez nem rugó, hanem egy érintkező. A potméter középső lábát vezeti ki. Ez kérem
sosem lesz kontakthibás! Mire fel ez a megoldás örökre kiment a divatból...

Ez a potenciométer csúszkája. Az a két fekete pamacs biztosítja a kenést.
Nem tudom milyen anyag van benne, de még nem száradt be!

Az ellenállások sárga csévékre vannak tekercselve, mégpedig ellenálláshuzalból.

Ezt az egy szem kondenzátort találtam a műszerben.

Ellenállásnak túl kis értékűre saccolom, de valahogy mint tekercs sem illik ide.

Ez egy kapcsoló.
Nem mondom el hogyan működik, merthogy látszik.

Ez is egy kapcsoló, ami szintén nem lesz egyhamar kontakthibás.

Így néznek ki a körkapcsolók hátulról.

Ez a kontaktus normális használat mellett (értsd tekergetés)
egyszerűen elpusztíthatatlan.

A kapcsoló alatt van egy hatalmas cséve, amire azok az ellenállások
vannak feltekercselve, amiket a kapcsoló kapcsol.

Azért van pár műanyag szigetelésű és csupasz drót is a dobozban.
Öröm nézni ezeket a szép pirosra festett forrasztásokat,
csak én most semminek se nem tudok örülni...

Mit is akartam ezzel a képpel?
Megvan! Nemcsak a réztömbök centi vastagok, de még maga az előlap is!

Az a zöld trutyi egy újabb leltárcímke nyoma.

Öt percig dörgöltem benzines pamaccsal, mire végre lejött.

Hogy el ne vesszen, bedugtam a fület egy zacskóba, a zacskót meg a műszerbe.
Ezt a megoldást sikerült kiizzadnom. Vagyis a fül soha többé nem fog előkerülni.

Szegény cigányember is hogy megizzadt a nagy pakolásban...

De én csak azért sem megyek le műszert boltolni!
Mert mi lett volna, ha kidobás előtt megszerzem mindet?
Ott állnék a pince közepén, derékig műszerekkel beborítva,
mikor épp azon fáradozom, hogy rendet tegyek magam körül.

Ez a polcrészlet tökéletesen bemutatja, hogy
ez nekem eddig mennyire nem sikerült...

No de semmi baj, hiszen az említetteket eltakartam ezzel a szép műszerrel.

Öröm ránézni a műszerre, de én mégis szomorkodom.

Az asszony azt mondta, hogy egyek csokit, mert abban boldogság hormon van.
Már kezdem kihízni a székem, de még mindig szomorú vagyok!

Például lemegyek a pincébe, erre ez a látvány fogad.
Egyrészt öröm és boldogság, hiszen megvan még a robogóm.
Másrészt ki a jó k*rv* anyja nyitotta ki ezt az amúgy zárva tartott ajtót?

Mégpedig hengerzár törés minősített esetének fennforgása által.

Oda a jókedvem, és oda a kis lakat is.

Belegondoltam, hogy mi lett volna, ha mondjuk elviszik a Simsont.
Úgysem ültem rajta évek óta...

De minek jött a betörő úr, ha a szemetet nem hordta ki?
Mert ami úgy kb. balra van, azt hordhatom ki én.
Kivittem a vasakat. Leesni sem volt idejük!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.