SONY CFD-S100L
(szétcsapom mert csúnya)

Na most felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogyha célom szerint a pincében a földre
dobált lomokat kell pusztítanom, akkor ugyan mégis miért nyitogatok ki mindenféle
papírdobozokat. Nos nem erről van szó, mint inkább arról, hogy ez még egy olyan
régi kép, hogy ez bizony még valamikor évekkel ezelőtt készült. Mivel a dobozban
a rádió meglehetősen nagy helyet foglalt, ezért kivettem belőle, majd a felszabadult
helyet más egyéb, amúgy kedvük szerint gonoszul szétszóródó apróságokkal
töltöttem fel. A vasalót és a trafós dobozt azóta már rég megmutattam.

A rádió mindeközben nagyon jól elvolt a polc legtetején a bal alsó sarokban. Mivel
újra el szerettem volna foglalni a helyét, illetve most épp a földre pakolt vackaim
egyikének szétszedéséhez sem igazán fűlt a fogam, ezért újra elővettem a rádiót.

Na most azt a szlogent, miszerint "most aztán már tényleg te jössz", azt már olyan
sokszor mondtam oda neki, hogy még csak meg sem rezzent! Tette ezt annak
ellenére is, hogy közben már be is dugtam a konnektorba. Mondjuk nem
meglepő, hogy nem szólal meg, hiszen eleve úgy kaptam, hogy rossz.
A nyitóképen látható doboz egy nénitől érkezett, akihez a Pipa utcában
az ELMÜ a nulla helyett is fázist kötött be. Természetesen ami csak be volt
dugva a konnektorba, illetve volt készenléti állapota, az mind rendre elfüstölt.
Ebből az eresztésből való egy táskarádió, meg egy ébresztős, ami szintén leégett.

Na most ez nem fogja túlélni a mai napot. Egyszerűen túl nagy, illetve
teljesen értéktelen ahhoz, hogy egy ekkora valamit őrizgessek.

Szerintem meg amúgy is ortopéd.

Ez a forma egyáltalán nem tetszik, nekem ugyanis nem jön be ezeknek a lágy
íveknek a technikába történő, pusztán holmi divatból történő odakeverése.

Mondjuk ha innen, ebből a lapos szögből nézem, akkor talán még elmegy.

Ez nem egy holmi névtelen kacat, hanem ez bizony egy SONY!

A power gombot leváltotta az operate.
Majd én mindjárt jól megoperálom!

Ez a doboz olyan görbe, hogy még a feliratok se lettek rajta egyenesek!

Ha valami nem mega, vagy giga, esetleg hiper, az manapság már szóra sem érdemes.

Rendes tőle, hogy az írott és az újraírható lemezeket is lejátssza.

Első ránézésre egy kissé megzavarodtam, de aztán rájöttem, hogy azért áll itt ez
a rengeteg gomb, mert magnó is van benne. A magnó része amúgy azért
nem feltűnő, mert nem hangsúlyozták ki rajta a kazettaajtót.

Balra egy power LED, míg jobbra egy LCD kijelző.

A teljesen ép antennának örültem, bár van már belőle itthon néhány. Az egyikből
valószínűleg egy TV antennát fogok barkácsolni a virágállványra. Amúgy most
is ott van, csak szeretném végre visszakapni a nemes cél érdekében
néhány éve beáldozott piros színű műszerzsinóromat.

Hátulról nézve, felemelt füllel, talán még szörnyűbb
látvány nyújt, mint ahogy eddig mutatta magát.

Egyszerűen képtelen vagyok betelni ezekkel az ívekkel...
De a kuka az hamarost befog velük!

Ez milyen hülyén mutat már, azokkal a nagy semmi üres részeivel...

Valóban erre az ortopéd formára lett volna igény, vagy csak
már nem tudtak a gyártók kínjukban mit kitalálni?

Mivel ez egy számomra ellenszenves készülék, így
még az adatlapját is semmitmondónak titulálom.

A felső ajtó alá illik a CD, míg a szemből lévő ajtóba a kazetta való.

Voltam olyan rendes, hogy belegyűrtem a hálózati kábelt a teleptartóba.
Csak ugye minek, ha egyszer tápegység oldalról halott a készülék...

Gondoltam megnézem mit produkál, ha az elemtartó felől táplálom meg.
Kezdetben még azt írta ki, hogy battery.

Majd kisvártatva az error szóra cserélődött a felirat.
Kisbarátom, ha neked nem jó a tápegységem...

Na most innen már nem azért nem lehet összerakni, mintha annyira szétszedtem
volna, hanem azért, mert a fixre kötött kábeleket egészen egyszerűen elvágtam.

Ez itt az alja, az előbbi képen mutatott teteje nélkül.

Ennek annyi. No nem mintha fel szerettem volna támasztani, de ettől
eltekintve, magán a tényen azért egy kissé elszomorodtam.

Ez a rengeteg műanyag mind a kukában végezte. A hangszórók előtti ráccsal ugyan
szemeztem egy ideig, de kisvártatva lemondtam róla. Mert ugye egyrészt mégis
minek az nekem? Másrészt meg tele van velük a hangszórós szekrényem.

Ezen panelek ittléte okán nem lehetett átlátszó a kazettaajtó.

Az elektronikai paneleket természetesen nem dobtam ki.
Illetve kidobtam, de csak az alkatrészek kitermelése után.

Miután a szerkezet már rég visszafordíthatatlan állapotban volt, a kibontott
elemcsatlakozókról jövő vezetékek számából jöttem rá, hogy ez a masina
nem 9, hanem kétszer 4,5 voltról járt. Mivel nem kettős tápfeszültségről
járattam, valószínűleg jogosan panaszkodott az elemek hibájára. Ettől
még lehet, hogy elszállt benne valami a 230 helyett kapott 400 volttól.

Ezt a rádiópanelt akár így egyben is felhasználhatnám.

Mondjuk nem valami nagy durranás ezzel az egy szem TA2149BN IC-vel.

Végül azért döntöttem a rádiópanel kibelezése mellett, mert a rádiókhoz való
hozzáértésem hitében megrengetett a panel csatlakozóján olvasható "clock"
és "data" felirat. Ezek a digitális dolgok, ezek már nagyon idegenek tőlem.

Ami nem a rádió, nem a CD, és még csak nem is a magnó, az ez.

Majd megpróbálom megjegyezni, hogy van itthon BA5417-es végfok IC.
Ez persze úgysem fog sikerülni, de hogy mind beírjam egy táblázatba
ami IC itthon csak van, annak eddig még sosem mertem nekiállni.

Ez itt a CD mechanikája.

Ez pedig az elektronikája. Na most nem tudom, hogy volt-e már itthon nyákba
forrasztható villanymotorom, de az biztos, hogy most már kettő is van belőle.

A magnó mechanikájának kutya baja!

A kombináltfej szerintem nem annyira kopott, mint inkább ócska.
Azok a szörnyű műanyag szalagvezetők, az azért nagyon az alja.

A TA2068N egy sokkal komolyabb IC, mint amire számítottam. Felvétel lejátszás
sztereóban, plusz forrásválasztó kapcsoló, plusz karaoke mikrofonkeverő.
Ezt azért nem volt semmi ennyike körítés alkatrésszel összehozni!

Mindeközben én ezeknek a szép nagy rugóknak örülök.

Ha már úgyis itt volt előttem, gondoltam lemérem a tápegységet. Mint az sejthető
volt, a trafó primer tekercse szakadt meg. Mindeközben az egy szem biztosíték
a szekunder körben próbálta megóvni a készülék épségét. Ez nem jött össze.

Újabb marék csavart zsákmányoltam. No persze nem annyira nekik,
mint inkább a pincében a polcon felszabadult helynek örülök.

Csak azért tologattam össze a dobozt, mert így kevesebb helyet foglalt.

Ugyan részemről komolyan elgondolkodtam rajta, hogy lesz-e valaha szükségem
egy lineáris vonal mentén mozgatott bármire, de kisvártatva még a felmerült
őrültnél őrültebb ötleteim ellenére is úgy szétkaptam, hogy csak
apró morzsák maradtak meg belőle.

Ezek itt mind kuka.

Ezek pedig a megszerzett, idővel szétválogatandó apróságok.

Mivel bontottam már ilyet, ezt most békén hagytam.

Mondjuk ezeket azért kiszedtem belőle.

Ez a nyáklapba forrasztható ferritrúd nagyon jól fog jönni a rádióépítős projecthez.
Amúgy célom is kifuttatni a szétszedtemet, mert már nagyon szeretnék valami
mást csinálni. Aki szereti olvasni ezt az oldalt, annak nem kell megijedni,
mert a jelenlegi állás szerint még olyan esélytelen vagyok, hogy még!

Egy ilyennek nagyon fogok örülni, mikor majd egy éppen ilyen kell.
Hogy ez mikor lesz? Ki tudja... A múltkor egyszer már kellett.

A két - még csak nem is gumi membránszélű - hangszórót magából a készülékből
származó kábelekkel kötöztem össze. Gondoltam jó helyük lesz a kifejezetten
számukra készült szekrényben. Csakhogy az már megtelt! Szóval már ott
tartok, hogy a hangszóróimat is selejtezni kéne. Komolyan mondom,
hogyha hó végére nem lesz rend, kardomba dőlök! Hogy nincs
kardom? Ki tudja mi kerül elő a pincei rendetlenségből...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.