Légnedvesség és hőmérséklet regisztráló
(lószőr és bimetál vezérléssel)

Mikor valamikor a múlt évezred végén a raktárban megláttam, egyből megéreztem,
miszerint nekem erre a műszerre feltétlenül szükségem van. A kínálkozó alkalmat,
s egyben a műszer fülét megragadva, az első adandó alkalommal el is jött velem
haza. Ugyan még a melóhelyen vetettem rá néhány kíváncsi pillantást, illetve
lecseréltem a használt milliméterpapírját fehérre, valamint belepróbáltam
két ceruzahegyet, de aztán betettem a sarokba, ahol azóta is lakott. No
nem mindig ugyanabban a sarokban, hanem hol ebben, hol abban...

Ha másért nem, már csak a krómozott füléért is érdemes volt elhozni.

Ez a zsanér - a műszer tetejének súlyához mérten - szerintem egy kissé túlzás.

Ez itt egy gomb! Mi lenne, ha mondjuk megtekerném?

Na most egy ilyen precíz kis műszerhez képest, ennek
a gombnak valami egészen lehetetlen hangja van!

Amin nincs mit csodálkozni, hiszen ezt nem tekerni, hanem húzni kell!
Amúgy a gomb kihúzása után nyitható fel a műszer háza.

Az egyik kar végén látható íróka feketével, míg a másik pirossal rajzolt.
Legalábbis eredetileg. Én speciel, mivel egyrészt ez volt kéznél,
másrészt pedig egy próba erejéig bőven megteszi alapon,
mindkét karra fekete töltőceruza betétet rögzítettem.

Ezzel a karral lehet ráfeszíteni a tollvégeket a papírra.

Íme a műszer kinyitva.

Ebben a szerkezetben egészen biztosan nem kerül végtelen ciklusba az őt
működtető program, hiszen ez még egy teljesen mechanikus rendszer.

Ez itt a hőmérőt meghajtó mechanikai részlet, konkrétan a bimetál.

A hőmérő a két egymásmellé dolgozott fém
hőtágulás különbségének elvén működik.

A légnedvességet a háttérben meghúzódó kifeszített
lószőrszálak alakítják át mechanikai mozgássá.

Kivettem, hogy jobban lássuk. Ezek a szőrszálak száraz időben összemennek, míg a
légnedvesség emelkedésének hatására megduzzadnak, s egyben meg is nyúlnak.
Ha meg nem, akkor fordítva. Amúgy akad ám hozzájuk történet is. Komolyan
mondom, hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy ezek a szálak össze vannak
gubancolódva, illetve le lettek szaggatva. Ahányszor csak odakeveredem a Lóvásár
utcába, mindig az jutott eszembe, hogy be kellene ugranom lószőrt kunyerálni, míg
megvannak az istállók. Aztán most tessék, itt van előttem, és kutya baja! Szóval
meglehet, hogy már kezdek olyan öreg lenni, hogy már nem létező dolgokra
is emlékszem. Vagy az is lehet, hogy nem, mert mondjuk kettő volt belőle.
Utóbbi eset is csúnya, mert akkor viszont ez az, ami még csak nem is dereng!

A két fekete gombocskával lehet beállítani a műszer mutatóit. Ehhez azért
gondolom szükséges egy másik hőmérő, és persze légnedvesség mérő is.

A nagy csavart kellett a henger belsejében úgy tíz centi mélyen
kitekernem, hogy le tudjam húzni a hengert a tengelyéről.

Ez itt a maghajtás.

Az óramechanizmus a henger belsejében található, és a gép házához rögzített álló
fogaskerékhez képest forgatja magát, illetve természetesen az egész hengert.

Egy kissé kényelmetlen tekerni a felhúzót, mert mélyen van.

Mikor ezt a papírt tartó fémszalagot elkezdtem kitolni a helyéről, akkor még csak
nem is sejtettem róla, hogy milyen szép ívben képes keresztülrepülni a szobán.

Mivel a papírhenger hátoldalán egy OSS MSTART képernyő nyomtatás
látható, ezért egészen biztos vagyok benne, hogy ez a papír
még a Páva utcai István központban került bele.

Azért szükséges ilyen hosszú felhúzó, mert az óramű a henger aljára került.

Íme az óramű.

Mondjuk nem mutatót hajt, hanem saját magát forgatja. Ráadásul a rugóház
méretéből következtetve, jó sokáig. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy
vasárnap délelőtt húztam fel, s mikor a rákövetkező hét csütörtökjén
rányitottam a pinceajtót, még mindig nagyban vidáman ketyegett.

Mivel ennek az órának nincs mutatója, így a pontosság csak a hengerre
fűzött, s persze speciálisan rubrikázott papír tükrében nyer értelmet.

Nem csak lelkesen ketyeg, hanem a hatalmas rugó okán meglehetősen
sokáig is, és még a hangja is felerősödik, ha ráhúzom a rézhengert.

Ez az a bonyolult mechanika, ami nekitolja
az írókákat a rézhengerre teker papírnak.

Ehhez a fixen rögzített fogaskerékhez képest hajtja a hengert az óramű.

A KMG jelölés talán a Kismotor és Gépgyárat takarja, de erre nem vennék mérget,
mert a logó nem egyezik. A HR-005 gondolom a hőmérséklet regisztráló rövidítése.
Ami még ezen a képen mindenképp említésre méltó, az a készülék B00001-es
gyári száma. Vagyis a B szériában ez volt az első legyártott darab.

Mivel nem találtam olyan tintát, ami kiöntés után napokig folyós marad, ezért
töltőceruzába való betétet drótoztam az eredetileg a festéket tartó vályúba.

Eredetileg az egyik vonalat piros, míg a másikat fekete tintával írta. Mondjuk
én nem ezért használtam a kötözéshez piros és fekete vezetékeket, hanem
azért, mert a duplaszigetelt telefonvezetékben ilyen színű erek vannak.

Kitettem az ablakba, ahol aztán kedvére regisztrálhatja
a hőmérséklet és a levegő nedvességének változásait.

A ceruzabetét azonban - csak ennyire nyomva - nem hagyott nyomot a papíron.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.