Unitra AS632 tuner
(mint a tuner sorozat része)

Úgy néz ki, mintha rend lenne, csakhogy egy kissé hamiskás a kép. Jobbra ugyanis három doboz kacat terpeszkedik, az asztal alatt pedig mai értekezésem tárgya, egy Unitra rádió. Ez a rádió eredetileg egy Hi-Fi torony része. Ez a torony igencsak olcsó volt, hiszen leértékelve ugyan, de mindössze 15.000 forintba került. Ennyi pénzért akkoriban semmi hasonló dolgot sem lehetett kapni a kereskedelemben. Bevallom őszintén, hogy kísértésbe is estem a vásárlást illetően. Végül az Unitra név tartott vissza. Majd az M531-es kazettás magnó boncolásánál meglátjátok, hogy miért.

 

Szemből nézve ha nem is szép, de azért nem is olyan csúnya.

 

Járt hozzá egy erősítő és egy kazettás magnó is. Az erősítő is lehet, hogy a bonckésem alá kerül. Feltéve persze ha megtalálom. (ugyanis valaki egyszer nálam hagyott egyet) A kazettás magnó egy igen érdekes darab! Az is ilyen slim, vagyis lapos kivitel. Mégpedig laposabb mint maga a kazetta! A mechanika fektetve van, amit egy motor tologat ki és be a dobozból. Ha egyszer látok, akkor majd veszek is egyet. (jelentem megtörtént)

 

De most mér? Kígyó van benne? Vagy szamurájok kardal? Vagy egyszerűen csak szörnyet fogunk halni a látványtól? Persze semmi ilyesmiről nincs szó. Mindössze a "húzzuk ki a dugót mielőtt belepiszkálunk" szöveget nem sikerült valakinek értelmesen lefordítania.

 

Nem egy mai darab! Akkoriban mikor ez készült, akkor ugyanis még tízzel kevesebb volt volt a konnektorban. Valamint a hálózati kapcsolók még a hálózati áramot kapcsolták. De tényleg! Bár nem mindig.

 

Ezek itt a kimenetek. Rendesek ezek a lengyelek, hiszen van rajta tuchel, valamint RCA csatlakozó is. Amelyiket éppen nem használjuk, az mondjuk épp jó lesz direktbe a magnóhoz.

 

Ezek itt az antenna bemenetek. 75 Ohmos koaxiális az URH-hoz, és a szokásos lehetetlen forma föld és antenna csatlakozó az AM sávokhoz.

 

Nem tudok angolul, de az van ide írva, hogy húzzuk ki.

 

Na itt egy jobb kép.
Ez a ferritantenna.

 

Ki lehet, illetve ki kell húzni, hogy ne a doboz vaslemez hátának nyomva próbálja meg szerencsétlen összeszedni az éterbéli jeleket.

 

Felülnézet. Van rajta hűtőlyukból rendesen! Persze ennyi azért nem kell, hiszen egy rádióban nincs semmi ami melegedne, így nem is keletkezik hő aminek távoznia kell.

 

Ügyes részlet! Három egymásra rakható gépből állt a torony. A gépek lábai éppen stimmelnek ezekbe a lyukakba! Ennek hatására a három dobozt egymásra rakva, egészen masszívan egyben maradt az építmény.

 

Alulnézet. Itt is hűtőlyukak. Az persze lehet, hogy az erősítőnek nem faragtak külön dobozt, hanem az is egy éppen ilyenbe volt szerelve. Ebben az esetben már teljesen érthető ez a rengeteg lyuk. Kénytelen leszek előásni azt az erősítőt... (amit azóta már rég el is ajándékoztam)

 

Szegeccsel rögzített gumiláb, mellette egy csavar. A gumiláb az csak egy gumiláb, nézzük meg inkább a csavart. Borzasztó! Nincs neki feje! Illetve van, csak betegesen lapos. Hagyományos csőkulccsal ki sem lehet nyitni, mert mielőtt rákapna, már le is fordult róla. Nincs értelmes ok egy ilyen csavarfej feltalálására. Valószínűleg egyszerűen csak rosszul állítottak be egy gépet a csavargyárban. Vagy valaki elszámolt valamit, és csak ilyen laposfejű csavar fért be valahová, aztán meg jutott belőle mindenhova.

 

De az ilyen embert nem zárták be, helyette ezt a szerencsétlen gumilábat zárták be. A rácson át ugyanis egy gumiláb látszik. Tehát nem kívül van, hanem a dobozon belül! Mondjuk azért van ott, hogy középen feltámassza a panelt. Ha lebontom a rádió alját, majd akkor fog az igazság kiderülni.

 

Ez neki a neve.

 

Unitra AS 632 sztereó tuner a neve,
   feketén ásít a világra a power gomb helye.
Kiszúrja a gomb hiánya az olvasó szemét,
   a gombot kilopta valami galád szemét!

 

Közép és hosszúhullám, valamint természetesen FM, azaz URH sáv. Sajnos az URH rész keleti normás, nincs már itt adó egy szem sem. Van még egy sztereó kapcsoló és egy FM zajzár nyomógomb is.

 

A "MAN" az a manuális hangolást jelenti, az 1-2-3-4 pedig a programválasztó. Alul a kis fekete lyukakon keresztül benyúlva lehet beállítani, illetve beprogramozni az adókat. Vagyis az URH rész elektronikus hangolású kell legyen.

 

Hangológomb.

 

Ha nem akarunk magyarkodni, akkor tuning.

 

Vannak rajta kijelzők is, bár nem vitték túlzásba a dolgot.

 

Ezt feltétlenül oda kellett írni az előlapra?
Hiszen úgyis látszik az analóg skála!

 

A kijelző bal oldala.

 

Ez meg a jobb oldala.

 

Bekapcsolva ilyen "szépen" világít.

 

Ha már világítás, akkor tekintsük meg a skálamutatót. Ez bizony egy szép zöld LED! Ez tényleg szép, hiszen kifejezetten jól mutat. Kb. ez volt a tizenhetedik fotó csak a mutatóról! Ugyanis a mai nap (mint már annyi másik is) a melléfókuszálás jegyében telik.

 

Mint az a fentebbi fotókból is látszik, működik a rádió.

 

Ez nem olyan nagy baj, csak így nehezebben fog rávinni a lélek, hogy szétverjem. Mivel az URH része keleti normás, így értéktelen a gép. Az AM fokozatok ettől persze még normálisan működnek. Mondhatni szépen szól rajta a Kossuth adó.

 

Hopp! Ez a bekapcsoló gomb, illetve ami megmaradt belőle.

 

Ez a ferritantenna belülről nézve, betolt állapotban.

 

Így néz ki, ha ki van tolva.

 

Na itt egy jobb kép. Ezen már jobban látszik amiről beszélek. Más gépeken nem csak kitolni lehet a ferrit rudat, hanem el is lehet forgatni, hogy be tudjunk vele állni a leginkább hallgatott adó irányába. Megpróbáltam forgatni ezt is, azonban erőst ellenállt ebbéli kísérleteimnek. Kicsit letörtem, hogy nem sikerült az eltekerő hadművelet, cserébe a ferritrúd tartója nem tört le.

 

Ez itt a hálózati transzformátor. Valamiért műanyag burkolatba van téve. Legalább nem tapizok bele a 230-ba! De talán nem is a trafó burkolata a lényeges a képen, hanem a konstrukciós hiba. Mégis mit keres a kimeneti csatlakozó közvetlenül a hálózati trafó mellett?

 

A csatlakozók belülről nézve. A kimenetek nincsenek túlbonyolítva, mint mondjuk egy Orion, vagy egy Videoton tuner esetében. Egyszerűen párhuzamosra van drótozva a tuchel és az RCA csatlakozó.

 

Van benne lendkerék! Ez egy fontos alkatrész. Ha ez nincs ott a tekerőgomb belső végén, akkor ugyanis nem jó érzés megtekerni a gombot. Egyszerűen kell neki, hogy tömege legyen! Szép volt a szándék, azonban halott a kivitelezés. Ugyanis olyan trehányra sikeredett a hangoló tengely felfüggesztése, hogy szinte darál a forgatógomb mikor megtekerem. A lendkerék alatt pedig apró barna pöttyök látszanak.

 

Hát ez bizony rozsda! Mivel az összes többi alkatrész állaga rendben van, így szó sincs róla, hogy ez a rádió mondjuk vizet kapott volna. Mégis mitől rohadhatott el csak és kifejezetten a lendkerék? Eleve miért nincs lefestve?

 

A programválasztó kapcsolók belülről, azaz hátulnézetből. Az volna a meglepő, ha nem Isostat kapcsolók volnának! De ebben a rádióban nincsenek meglepetések...

 

A hullámváltó kapcsolói. Felül a skálameghajtás egy részlete látszik, a kapcsolók hátsó végénél pedig az AM fokozatok tekercsei és hangolókondenzátorai.

 

Ez a világítós skálamutató hátulnézetben. Vajon miért vastagabb a barna drót mint a piros? Valószínűleg az volt a terv, hogy míg az ellenség ezen töri a fejét, addig a lengyelek titokban s álnokul az éj leple alatt lerohanják a NATO tagországokat. Vagy az is lehet, hogy a katód öt betűs szó, az anód meg csak négy, s ezért lett az egyik drót 20%-al vastagabb.

 

Ez a két vasmagos tekercs a kimeneti pilotszűrő. Ha nincsenek itt, akkor kijut a 19 kilohertzes kapcsolójel a sztereó dekóderből a feszültségkimenetre, és megőrjíti a magnó Dolby elektronikáját. Persze a végerősítő is erősíteni fogja a pilotjelet, s ő sem fog neki örülni. A hangszóróknak sem fog tetszeni. De még a fejünk is megfájdulhat a titokban sípoló rendszertől.

 

A tápegység alkatrészei. Semmi különös, még csak egy áteresztő tranzisztoros stabilizátor sincs. Négy dióda, majd két kondi közé egy ellenállás. Még a hangoló feszültség stabilizálását is megoldották egy szem kósza zénerdiódával.

 

A kijelzők panelje hátulról, valamint a skálahúr nyomvonala.

 

Ez a forgókondenzátor.
Nem látod?
Nem látod...

 

Na látod!

 

Ez a valami egy potenciométer, ami rá lett erősítve a forgókondenzátor hátuljára. A forgókondi az AM fokozatokat hangolja, a potenciométer pedig az FM rész hangoló feszültségét. Az FM rész varicap diódás hangolású. A varicap dióda a rákapcsolt feszültség függvényében változtatja a kapacitását. Tulajdonképpen egy feszültségvezérelt kondenzátor.

 

Tessék! Levettem a potiról is a burkolatot, nehogy valamiről lemaradjál! Hol is tartottam? Ja igen. Szóval az adott állomáshoz tartozó hangoló feszültséget beállítjuk az előlapi lyukon át a kapcsolók között látható trimmer potenciométerrel, s ha ezt a potit kapcsoljuk az áramkörbe, akkor bejön a beállított adó. Így lehet egyszerű módon megoldani az adóállomások programozását.

 

Persze nem csak így lehet, hiszen létezik tisztán mechanikus megoldás is, de azt majd az amerikai autórádió boncolásánál mutatom be. A képen a hangoló forgótól jobbra látható fésű szerű képződmény arra szolgál, hogy rögzítse a drótokat.

 

A képen a TCA4500 típusú sztereó dekóder IC látható. Ez egy igen jóféle integrált áramkör, ez volt például az Orion tunerben is.

 

Ezt az IC-t a lengyelek UL1200-nak nevezték. FM KF és demodulátor egyben. Gondolom kifogytak a KGST készletből, s ezért van beépítve ez az osztályidegen darab.

 

Két biztosíték, melléjük írva az értékük. Nem szép ez a rádió belülről, de nem is csúnya. Nincs benne semmi kifogásolható részlet, mint mondjuk az Orion ST240-ben. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a tartalom pontosan megfelel az árnak. Mint már írtam volt, ez a torony az olcsóság jegyében került a polcokra. Így nézett ki egyben. Létezett még egy külalakban hozzáillő ekvalizer is. Valamint két magas és karcsú hangdoboz is járt hozzá.

 

Ez itt a hálózati kapcsoló. Ez is Isostat, de nem a hálózati kapcsoló kivitel, hanem a sima. A hálózati kapcsoló hirtelen kapcsol, hogy az esetleges szikra kialudjon, ez a sima viszont úgy kapcsol ahogy nyomjuk. Persze mivel kicsi az áramfelvétel, ez a kapcsoló is "elmegy" itt a jobb alsó sarokban.

 

Ebbe a fémdobozba van bezárva az URH hangoló fokozat.

 

Köszöntem neki szépen, ahogyan azt illik, erre ő is megsüvegelt.

 

Mindenféle alkatrészek. Nincs itt semmi érdekes...

 

Mint már írtam egyszer, úgy szerencsés, ha a képeket fotózás után gyorsan elnevezem, különben mindössze néhány nap elteltével nem fogok rájönni, hogy miért is készültek. Ennek a képnek például az a neve, hogy "drótvezető", vagyis azt a középen látható műanyag szemet mutatja, amin át van bújtatva a skálamutató LED-jének drótja.

 

Ez egy zöld kondenzátor. Itt is van egy érdekes részlet, csak alig látszik a rossz szögből való fotózás miatt.

 

Így viszont már látszik. A kondenzátor háza alumínium, a csatlakozó lába meg nem! Ezt a két anyagot valami módon össze kell kötni mind mechanikusan, mind pedig elektromosan. A láb jelen esetben hegesztve van, azonban a konstruktőr tudta, hogy ez minden, csak nem megbízható! Vagyis a kondenzátort nem fogja megtartani a saját lába. Ezért lett odadrótozva a panelhez.

 

Nem bonyolították el az FM fokozat KF sávszűrőit. Betettek három darab 10,7-es felületi hullámszűrőt és kész. Igazuk is van! Az átlagtorony átlagfelhasználójának átlagos zenehallgatásra ennyi precizitás is tökéletesen megfelel.

 

Az AM fokozattal sem törődtek túlzottan. Ez egy un. "egycsipes" rádió a szokásos A244D IC-vel. Ez nem morgás, hiszen ez a felépítés egy hifitorony AM fokozatában bőven megteszi.

 

A hangológomb újra. Ami számomra érthetetlen, az a szépség totális hiánya! Belülről ez a rádió se jobb se rosszabb mint a nemrégiben boncolt Technics tuner, csak ez kívülről nem szép.

 

Míg a fenti gomb egyszerűen csak ott van, addig ez megdobbantja az ember szívét. Ez a Technics tuner most a szekrénysorban ül a nagyszobában. Ha arrafelé járok, olykor tekerek a gombján egy kicsit. Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen hülye...

 

Főzés
(ajánlom ezt a részt Józsi barátomnak, aki ha éhes, olyankor mindig számíthat tőlem egy jó receptre)

 

Ki kéne sütni valamit. Például azt, hogy mit is kezdjek az előbbiekben mutatott rádióval. Addig is amíg a valamit kisütöm, kisütöm az ebédem. Már korábban elterveztem, hogy a nemrégiben Ikeában ebédelt svéd húsgolyók barnamártásban krumplipürével menüt fogom lekoppintani.

 

Összeszedtem a hozzávalókat, úgymint:
- barnamártás
- krumplipüré
- hozzávalók
- recept, melyben a fentiekről esik szó

 

Svéd húsgolyó (Köttbullar) 4 fő részére

 

Az eredeti svéd mintájú húsgolyóhoz mondjuk rénszarvas hús kell. Ki is mentem az állatkertbe, de a gondozó azt mondta, hogyha meg merem próbálni... Szóval vettem darált marhahúst, az sovány, és vettem kétszeres mennyiségű disznóhúst, azt viszont a zsírosabbik fajtából. Mink parasztok vagyunk, mink szeressük a szalonnyát. Még a vattacukrot is kolbászra szoktuk tekerni! Kis fokhagyma mindennek megdobja az ízét. Például a madártejet egészen megbolondítja.

 

Majd bolond leszek nekimenni a kertnek petrezselyemért, mikor van dobozos!

 

Ez a nap az életlen képek napja. Ez egy turmixgép felülnézetből. Gondoltam minek aprítsam a hagymát? Potyogjon a könnyem?
A konyha gépesítve!
A hagyma pépesítve!

 

Vajat a hagymára?
Persze...
Éppen húsvét lévén sült sonka zsírja dukál!
Na! Ezzel a húsvéttal most elszóltam magam. Szóval ez is egy jó régi szétszedés.

 

Feltettem a hagymát punnyadni.

 

Mint az a fenti képhez képest látható, a hagyma tömege erősen csökkent. Elpárolgott belőle a melegtől a hagymának az a része, amitől rettenetes bélbeteg tud lenni az ember. Persze azért a hagymásrántottába odateszem a tojásonkénti nagyfej vöröshagymát, csak aztán meg is szokom ám bánni!

 

A tojást meg a többi vicket-vackot már összekevertem ebben a hatalmas tálban. Olcsóé volt a Spárban, de nem bántam meg a vásárlást. Ezek rozsdamentes tálak, könnyű őket elmosogatni. Van belőlük egy csomó, mégsem sikerült anyámat rávennem, hogy a vájdlingot tegyük már ki valahová a konyhából, mert nem odavaló. A képen látható marhahús papírját is ki kell szedni a tálból, mert az sem odavaló.

 

A mai nap legjobban sikerült képe! A forró hagyma gőzölög a tálban. Jól látszik a felszálló gőz, és még a kép többi részlete is szokatlanul éles. Szerintem csak megmutatta a kisgép, hogy mire képes ha akar.

 

Balra a zsíros sertéshús, jobbra amibe bele kell keverni. Hogy én mikbe bele nem keveredem... Szóval ha darált hús kell, akkor szerintem Auchan! Többféle is van, még előre összekevert sertés + marha verzió is kapható. Ezzel a dupla magas sertéshússal vigyázni kell, mert van benne középen egy elválasztó papírcsík. Ha nem szedem ki előre, akkor utólag már nehéz kiválogatni a fecniket! A tapasztalat beszél belőlem...

 

Mondhatnám, hogy jól néz ki, de hát szó sincs róla! Gusztustalan nyers hús, tojással és mindenféle más egyébbel elkeverve. A más egyebek mennyiségéről a recept ilyeneket ír:
- frissen őrölt feketebors
- só
Ez  kb. olyan, mintha egy elektronikai kapcsolásnál az szerepelne a rajzon, hogy tégy ide egy ellenállást, ízlés szerint. Gurmandok vihetnek bele egy kis időállandót kondenzátoros áthidalással.

 

Persze ha van egy kis rutinja az embernek, akkor lerí arról a kapcsolási rajzról, akarom mondani receptről, hogy miből hová mennyi való. Ugyan rémesen néz ki, de azért megkóstoltam. Ahhoz képest, hogy nyers, nem is rossz! Elkezdtem gombócokat formázni. Fasírtot akartam írni, de ez nem fasírt! A fasírtban vízben szétáztatott zsemlye van, ebben viszont zsemlyemorzsa. Kisütés után az állaga is egészen más. Persze ki hogyan szokta csinálni.

 

Fasírtból is sokféle van. De akár ugyanaz a keverés is egészen más ízű lesz attól függően, hogy kisütjük olajban mint gombócok, vagy tepsibe tesszük egybe fasírtnak. A régi Rákóczi téri csarnokban volt olyan fasírt, amihez meg lehetett enni egy egész karaj kenyeret! Zaftos ízes volt, valami csuda más szokatlan íz világgal! A képen azok a golyók vannak, amiket meg fogok enni.

 

Persze meg fogom én enni mindet, csak nem egyszerre! Ha főzök, akkor mindig többet főzök néhány adaggal. Ha már egyszer nekiálltam konyhamalackodni, akkor kihagyok pár következő főzést. Legközelebb csak kikapok valamit a mélyhűtőből, kisütöm, vagy lögybölök egy kis nokedlit a pörkölt alá. Így mindössze néhány perc alatt megvan az ebéd mosogatásostul. Jöhetek vissza hülyeségeket irogatni a szétszedtem rovatba. Ebben a tálban a később elkövetendő ebédekhez elrakott gombócok sorakoznak.

 

Nem is én lennék a Gömör Géza, ha mindent úgy csinálnék ahogy az le van írva! A középső dobozban tehát svéd húsrúd látható. Az egyes rétegek közé elválasztásnak nylon zacskót tettem. Ez fontos! Beletenni így is úgy is bele lehet a gombócokat, no de összefagyás után kiszedni...

 

Én szoktam főzés közben mosogatni. Mindig van egy kis kieső idő amíg valami rotyog a tűzhelyen, s ilyenkor elmosogatok. Anyukám például tud olyat csinálni, hogy valami egészen valószínűtlen mennyiségű mosatlan edény lesz szanaszét pakolva a konyha minden zegzugába! Mindezt persze csalás nélkül, nem tegnapról otthagyva, hanem egyetlen főzésre!

 

A barna mártás doboza. Elolvastam miből van a barnamártás. Van belefőzve például apróra tört borjúcsont. A barnamártás lényege, hogy mindig egy kicsit odasütjük a hozzávalókat. Főzési idő néhány óra. Ennek hírére addig mentem mendegéltem, míg csak meg nem találtam azt a boltot, ahol barna mártást is árulnak. A márkája amúgy Knorr.

 

Két dobozzal is megy a húsgolyóból a mélyhűtőbe. Szeretem ezeket a műanyag dobozokat. Anyukám süt valami sütit ami aztán:
- odaszárad a tálra
- megszikkad
- elkeveredik valahová nylon zacsiban eltéve

 

Ezért vettem sárga tetejű dobozokat, direkt a sütemények részére. Megmutattam őket anyukámnak. Nagyon örült nekik. Elmondtam, hogy a sárga tetejűek nem a mikróba valók, és nem is a hűtőbe, hanem a pogácsa, meg a sajtos, meg az édes süti való beléjük. Eleve három különböző méretű dobozt vettem, kb. olyanokat, mint amilyen mennyiségben jó anyám sütit szokott sütni.

 

Másnap anyukám kiment a piacra a sárga tetejű dobozokkal, és az egyikben hozott csalamádét, a másikban meg savanyú uborkát. A harmadikat nagy sokára a mélyhűtőben találtam meg. Reszelt sajt volt benne.

 

A mosatlan edények helyett, inkább egy újabb mosogatási fázison estem át.

 

No de térjünk csak vissza ezekre a kerek címkékre. Ezeket direkt erre a célra hoztam. Éppen ki akarta dobni őket egy kolléganőm, nekem meg pont kapóra jött. Mi lesz az ebéd? (kérdem én) Anyukám mondja, hogy oldalas lesz lesütve. Hív délben ebédelni, az asztalon egy adag rántott csirke. Nézek kérdőn... Hát kisfiam, nem látszott mi van a zacskóban amit a mélyhűtőből elővettem. Azóta a "mi lesz ebédre" kérdésre nálunk az "ami kiolvad a zacskóból" a hivatalos válasz.

 

Hiába mondom a családnak, hogy kidobom a mélyhűtőből amin nincs címke, nem használ! Ez meg itt balra a krumpli.

 

A krumpli két részből áll, úgymint:
- külseje
- belseje
A krumpli meghámozásának nevezett művelet, a két alapösszetevő késsel történő szétválasztásának hivatalos megnevezése.

 

Lemosom a csapban a krumplit. Ez a krumpli mosás egy igen érdekes dolog. A krumpli feldarabolt belsejét szokás lemosni. De vajon miért? Hiszen nem lehet piszkos vagy földes, hiszen eddig belül volt a krumpliban!

 

Feltettem a fritőzt a gáztűzhelyre. Nem vagyok hülye! (jó, de, de az más) Régebben mindig az asztal ablakhoz közelebbi sarkára volt téve a fritőz, hogy ki tudjon menni az ablakon a felszálló olajfüst meg a gőz.

 

De hát ez hülyeség! Ott van a tűzhely felett az elszívó! Ha a tűzhelyre rakom a fritőzt, akkor a ventilátor simán kinyomja a kéménybe a szagokat. Bizony a kéménybe, mert apukám annak idején mikor az elszívót készítette, mert bizony ez saját gyártmány, akkor egyszerűen bekötötte a csövet a kéménybe. Tűzrendészetileg valószínűleg nem stimmel a dolog. Valószínűleg állatvédelmi szempontból sem. Bár kit érdekelnek a kémény széléről aláhulló galambok? Engem ugyan nem!

 

A barnamártás alapja ez a por a dobozban.
Gusztustalan?
Na és?
Az előbb elmondtam miből van. Ahhoz képest...

 

Kicsit el van olvadva a fritőz eleje. A párom ugyanis nem találta el a gázrózsától való szükséges távolságot. De ez egy túlélő típus! Úgy szoktam kimosni, hogy bevágom a csapba. Nem érdekel hol megy benne áram! Ha valami gondja van, akkor majd szól!

 

Balra a legegyszerűbb krumplipüré látható. Ebbe nem kell semmi, csak víz! A tej és a vaj ugyanis már bele van dolgozva. Persze nem olyan az íze mint a főtt krumpliból készült pürének, de hát amúgy sincs két egyforma ízű étel. Jobbra darabolt krumpli látható. Addig szoktam olajban sütni, amíg a külseje megbarnul, azaz megsül, s mivel nagyobb kockákra van darabolva a belseje nem sül át, hanem megfő.

 

Éppen nagyban sül a krumpli. Óvatosan kell beleengedni az olajba a krumplit, mert a krumpli vizes. A víz nehezebb mint az olaj, ezért lesüllyed alulra. Ott meg ugye marhára meleg van a fűtőszál miatt. Ettől a víz azonnal felforr, s ha nem vigyázunk, akkor kinyomja maga felett az olajat. Már megint a tapasztalat beszél belőlem...

 

Már kész is van a sült krumpli! A nagyobb karika darabokat azonnal felzabálom. Ha itt van az asszony is, akkor többet kell sütni, mert főzés közben a sült krumpli, na az nagyon tud ám fogyni!

 

Ismét egy életlen fotó. Sebaj! Akkor elmondom, hogy mi volna rajta látható. Petrezselymet szórtam a krumplira. Meg valami fűszert is szoktam rászórni. Valami olyat, ami a Vegetás dobozban van. Mikor mit szórok a vegetás dobozba. Én és a fűszerkeverékek felismerése...

 

Ez itt a barnamártás rotyogás közben.
Hát...
Por alakban azért még valahogy sokkal gusztusosabb volt.

 

Gyengébb képességű szakácsok kedvéért a balra látható mintás kockás, de alapjaiban véve azért zöld izé, az egy edényfogó kesztyű. Azért tartjuk, hogy ne kelljen nap mint nap a kórház égési osztályára szaladgálnunk. Jobbra az a fehér valami zacskóban, az a krumpli pehely.

 

Valamiért előszedtem egy csomó tányért, csak aztán kisvártatva rájöttem, hogy egyedül vagyok itthon. Abból jöttem rá, hogy nekem kellett főznöm.

 

A kész krumplipüré. Nagyon egyszerű, hiszen tényleg csak össze kell keverni a vízzel. Még csak meg sem kell sózni, mert már azt is elintézte helyettünk a gyártó. Ez a krumpli pehely egy nagyon ötletes dolog! Könnyedén fel lehet használni másra is. Például pillanatok alatt be lehet vele sűríteni egy pörkölt szaftját, vagy krémes állagúvá lehet vele varázsolni egy levest.

 

Húsgolyók a kosárban.

 

Ezen a képen pedig már nagyban sülnek.

 

No de vajon mikor vannak készen?
Ha a puding próbája az evés, akkor a fasírté is az!

 

Mivel puding most nincs, ezért a fasírtot kóstoltam meg.
Nemcsak készen van, de azt kell mondjam, hogy még finom is!

 

Először a krumplipürét teszem a tányéromra.

 

Majd a svéd mintájú húsgolyók következnek.

 

Utóbbiakra kanalazom a barnamártást.
Esztétikailag mondjuk nem igazán sikeres a kombináció.
Elmondhatnám, hogy mire emlékeztet, no de mivégre, ha egyszer látszik...

 

Ez már csak a maradék. Ezt elteszem vacsorára. Három másik ilyen adagot simán lenyomtam! Szóval finom volt, bár egy kissé eltért az íze attól amit az Ikeában ettünk. Az Ikeás mártásnak valahogy pikánsabb volt az íze! Vagy a rénszarvas húsának hiánya lehetett az ok? Ki tudja ezt megítélni...

 

Újabb mosogatás következett. Nem hagyhatom ott a mosatlant, mert nincs neki lába! Nem megy ez sehova! A szemét megvár! Vagyis senki sincs itthon aki a piszkos munkát elvégezné helyettem.

 

Pár szó a fotókról

 

Csak úgy lőttem egyet. Teljesen normális kép, amin az látszik, hogy az asszony utasítása szerint "kicsit" megtéptem a muskátlikat. Mivel ez egy teljesen felesleges kép, ezért minden erőlködés és kísérletezés nélkül elsőre sikerült.

 

Hevert a virágállvány mellett egy Philips táskarádió. Rá is lőttem egyet a fotómasinával. Ez a kép is felesleges, tehát ebben sem nagyon lehet semmi hibát találni.

 

Megpróbáltam lefényképezni az állványra rögzített fényképezőgépem. Azért kellett rögzíteni a gépet, mert csinálnom kellett néhány képet szemből a rádióról, ugyanis az eredetiek teljesen életlenek lettek. Ez a kép kellett volna, tehát életlen, becsillanós, és összemosódik a tárgy a háttérrel.

 

Íme egy újabb félresikerült próbálkozás. Ebben az esetben sikerült lőnöm egy olyan fotót, hogy szinte eltűnik a tárgy mögött a háttér. Ez valószínűleg soha többé nem fog sikerülni, hiába is akarnám...

 

Ez a kép sem sikerült.
- a tárgy csillog
- a háttér életlen
- a kompozíció tele van oda nem illő tárgyakkal
Úgy mint:
- nyúl
- sörös doboz, etc. etc...

 

Ez sem sikerült, de ez marad. (meg persze a többi is) Valószínűleg holnap reggel a nagyszobában az ablak melletti napfénynél sokkal jobb képet is össze tudnék hozni.

 

Ez a kis gép, ez szerintem direkt szívat engem! Nézzük csak meg ezt a képet. Nem a fakanálra fókuszál, és még csak nem is a lábos szélére, hanem a háttérben a gázrózsa tövében megbúvó odaégett pöttyökre! A kis gép monnyon le! Persze azóta már rég megtanultam vele fényképezni.

 

 

Nincs több kép! A következő kép ismét az első kép lenne, vagyis "rádió az íróasztal alá dugva". Tavasz óta itt hever. Néha - csakhogy ne unatkozzunk - belerúgok egy hatalmasat. No nem bántásképp, hanem csak mert útban van. Ez a cikk egy teljesen szokványos szétszedés, gondoltam feldobom azzal, hogy áthangolom a rádiót a nyugati URH sávra. Ráakasztom szegényre az összes műszerem, elmagyarázom mit miért csinálok. Ehhez az akcióhoz még a rajzot is sikerült beszereztem. Ez az áthangolós produkció még az eltelt fél év alatt sem jött össze! Most már nem is fog, ezért részemről lemondok erről a rádióról. Odaadom mondjuk egy szép nagy (akár tenyérnyi) hármas forgóért. De ez sem jött össze. Végül a rádió háza a kertkapunkon végezte, mint reklámújság tartó rekesz. Mit ne mondjak, ez bizony nem volt épp valami fényes karrier...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.