Elbontok három Tesla B4-et
(apróra)

Ez itt a pincében az asztal alatti hely. Na szépen vagyunk... Még hogy hely? Ez itt
kérem egy kiadós helytelenség! Mégis mi a sz*rt keresnek itt ezek a kacatok? Jó.
Tudom. Én tettem őket ide. Hogy ez holnapra ne legyen így, illetve be tudjam
végre tolni a széket az asztal alá, ezért úgy döntöttem, hogy a mai napra
egy haladósat, látványosat, vagyis a három darab Tesla B4 magnó
elbontását ütemezem be. Tessék? Hogy ez csak két magnó?
Na nem úgy van az! Mert ugye aki keres, az talál!

Nekem még csak nem is kell olyan nagyon keresnem! Tulajdonképpen még néznem
sem kell célzottan, ugyanis szinte bármerre irányítom a tekintetem, úgyis van ott
egy magnó. Illetve ezen a polcon mindjárt négy is akad! No de majd mindjárt
csak három lesz belőlük. Aztán az lehet, hogy mire odaérek, hogy ez a cikk
kikerül az internetre, addigra már a sarokban megbúvó ócska magnókat is
rég feldolgoztam, de ez jelen pillanatban, konkrétan 2017-ben még nagyon
odébb van. Amennyiben időközben mégis odaértem volna, majd beszúrom
a Tesla B90 linkjét, meg a B93-asét, meg a Neckermann magnóra mutatót is.

Ezeket most nem sorolnám fel, mert elég nekem azt megemlíteni, hogy ami a kép
felezővonalától jobbra van, azt hónap végére mind be kellene mutatnom. Jaj!

Visszatérve a fősodorhoz, de azért egy kissé újra elhajolva, ez annak a doboznak
a tartalma, ami az asztal alatti két magnó tetején ücsörgő NDK lemezjátszóra
volt pakolva. A hullámos szélű doboz egy monda, míg az LCD kijelző egy
digitális tarifaimpulzus számlálóból származik. No de nem ez a lényeg,
hanem az, hogy nem is oly rég említettem meg azt a meg nem valósított
projectemet, melyben az erősítőm hangerőgombját szándékoztam távirányítósra
alakítani. Na ez az a doboz, melyben az összegyűjtött hozzávalók nagy része
található. Pedig még csak nem is kerestem! Bezzeg ha kerestem volna...

Természetesen ezt az NDK lemezjátszót is meg fogom mutatni,
csak előbb még előtúrom hozzá a két régi mini hangfalamat.

Ha elbontanám végre ezt a két fűtőtestet, akkor már semmi sem
lenne útban a kábeltekergetős projecthez. Még ezt a túlzást...

Ahogy elnézem ezt a sarkot, alakul egy újabb polcos pakolós felsorolós szétszedtem.
Mivel a felsőbb polcokat már megtöltöttem a korábban szétszedett és bemutatott
anyagokkal, így most egy lentebbi polc fog következni. Ehhez persze az kell,
hogy amit itt látsz, azt mind elhordjam valahova, majd kiürítsem a mögöttes
sarkot, majd a polcot, aztán ugyanezt vissza, csak persze más sorrendben.
Márpedig itt év végére feltétlen rendnek kell lennie! Mondogatja magának
a szerző, immáron hosszú évek óta, mondhatni eddig abszolút hatástalanul.

Ezek szegénykéim olyan rozzantak, hogy az eddig történő őrizgetésükre semmiféle
mentségem sincs. Azért mielőtt még szétcsaptam volna őket, feltettem magamnak
a kérdést: Ha magnózni szeretnék, és lenne egy működő Tesla B4 a tarsolyomban,
akkor azt venném elő? Nos nem. Valószínűleg semmiképp sem ő lenne a kiválasztott.
Nagy orsókra ott az AKAI GX-630DB, míg a kisebbekre, illetve sok szalagra az
UHER variocord 263-as. Riportfelvételekre pedig az UHER 4000 való.

Íme az első fecske. Már úgy értem, hogy a 2017 áprilisi terveim szerint fel fogom
szabadítani a pincét a járhatatlanság terhe alól, és ez az első ficak amit sikerült
tehermentesítenem. A vödör, az egész bund kábel, illetve a nagyfejű lámpa
ittléte nem jelent problémát, merthogy ezeket már évek óta rugdosom,
ha mondjuk ideülök az asztalhoz. Szóval már megszoktuk egymást.

Kitettem őket arra a fél órára a pincefeljáró lépcsőjére, míg a többi lomot tologattam.
Megjegyzem teljesen hatástalanul. Hát... Nem lopja már el ezeket senki... Annyira
elértéktelenedtek, hogy már magam is elajándékoztam belőlük az alkatrészeket.

Mielőtt nekiálltam volna szétszerelni a magnókat, előbb még össze kellett szerelnem
a minap boncolt hiányos tartalmú piros akkutöltőt, melynek elemei a virágállvány
előtt hevertek. Kellett ezt tennem már csak azért is, mert terveim szerint
majd ide jönnek száradni a magnók megmaradt alkatrészei.

Ebben az elhelyezésben nemcsak az a szerencsétlenség, hogy képtelenség
az az opció, miszerint úgy megyek el mellettük, hogy fel ne rúgnám
őket, hanem az is, hogy mint egy sor dominó, úgy dőlnek el!

Én annyira szerettem ezt a magnót, illetve egy ilyet, hogy azt elmondani is nehéz.
Egyrészt ugye ez a gép előtt egy Terta 811-esem volt, ami bár szerethető gép,
de lássuk be, hogy inkább csak karikatúrája egy magnónak. Aztán vágytam
is rá, hiszen a szomszéd srácnak is ilyen volt, csak a 400-as, vagyis ennél
már szögletesebb verzió. Ebben a magnóban minden benne van, ami csak
magnózás közben eszébe jut az embernek. Na jó. Nem minden, de azért elég
sok. Például két teljesen független bemenete van, melyek felvétel állásban a két
középső gombbal keverhetők. Ha mindkét sávváltó nyomógombot lenyomjuk, akkor
mindkét sávot egyszerre játssza le a magnó, de a jelszintjük a két középső gombbal
a fő hangerőszabályozó gomb állásától függetlenül szabályozható. A két sávváltó
közötti gombbal ki tudjuk kapcsolni a hangszórót. Mikor egyszerre nyomjuk le
a sebességváltó 4-es és 9-es gombját, akkor 9-es sebességgel forognak a dolgok
a magnóban, de az elektronika a 4-es sebességnek megfelelő beállításokkal dolgozik.
A trükk kapcsolót ugyan tán sosem használtam, de attól még van. Ez a gomb amúgy
felvétel közben kikapcsolja a törlést, így meg tudjuk vele tenni, hogy egy a szalagra
rögzített halk zenére utólag rábeszéljünk. Aztán van a magnónak egy olyan erősítő
felé mutató kimenete, ahová mindig az éppen hallgatottal ellenkező sáv magnófej
jele van kivezetve. Ehhez a csatlakozóhoz illeszkedik az AZZ941-es előerősítő
dobozka, melynek segítségével akár sztereó felvételeket is le tudunk játszani.
A pillanat állj funkció pedig mindeközben elektronikusan távvezérelhető.
A többi átlagos gép néhány wattjához képest, ennek a magnónak több
mint négy watt a kimenő teljesítménye! Ha a belső (amúgy ekkora
teljesítmény feldolgozására alkalmatlan) hangszóróval nem is,
de egy hangfallal képes kiszolgálni egy kisebb házibulit.

A nagyobb méretű kitermelt alkatrészeket mosogatás előtt, ha csak
ideiglenesen is, de abban a szép nagy dobozban fogom elhelyezni.

A kisebb alkatrészeket pedig ide szórom.

Ezt a nagy zöld (amúgy kék) táskát pedig a szemétnek készítettem ide.

Az elsőnek kiválasztott magnóból ész nélkül tekergettem kifelé a csavarokat. Nem
is néztem, hogy melyik mit tart, csak legyen kint mind, amihez csak hozzáférek.

Gyere csak kis unokám! Hozzad azt a magnót! Belefújja neked a nagypapa
kompresszorral a másfél deci gépolajat, hogy ne nyikorogjon. Vagy ha
nem így történt az eset, akkor ki tudja mért ilyen dzsuvás ez a gép...

Egyre csak gyűlik az apraja a dobozfedélben.

Majd kisvártatva a nagyja is ott hevert széjjelszórva.

Ahogy a mai délután, úgy az első magnó is elmúlott.
Ezt most nem jó érzéssel szedtem szét...

Ezek mindjárt mennek a mosásba, csak még jön hozzájuk vagy úgy háromszor ennyi.

Miután tapasztaltam, hogy mennyire fog a magnó, inkább nem koszoltam vele össze
a nagy zöld táskát ami kék, hanem kitettem a vázat ide az előszobába, majd vettem
a cipőm és lesétáltam a vázakkal a kukákhoz. A háttérben a már sokat emlegetett
Terta 811-es magnót látjuk, míg a fekete mappák egy terítőrögzítés elnevezésű
project alkatrészei. Mindeközben a rugószsinór egy poros BEAG mikrofonos
fejhallgatóról csüng kókadtan. Márpedig itt év végére rendnek kell lennie!

Ez itt az én B4-es magnóm. Nem mondanám, hogy valami sok maradt meg belőle.
Ennek persze érthető oka van, hiszen a hiányzó alkatrészeit más magnókhoz,
főképp a kettővel később beszerzett, szintén Tesla gyártmányú B444-hez
használtam fel. Természetesen az a gép is ott ül a pincében a polcon.

Már csak abból is látszik, hogy az enyém volt, hogy ezek egyáltalán nem
csehszlovák alkatrészek. Mikor még működött valamennyire, akkor
másod, de inkább már csak lejátszó magnónak használtam.

Íme a szinte teljesen lerabolt váz. Azért csak szinte, mert még benne van a lendkerék
a csapágyházával, illetve a motort tartó gumibakokat is érdemes belőle kiszedni.

Kábelrögzítő lemezdarabka. Na te is gyere csak szépen velem.

Ez itt már a harmadiknak elbontandó magnó aljából kisöpört porcica.
Na ezt hol tarthatták, hogy ilyen vastagra állt benne össze a por?

Ebből szereltem át a hangszórót a B400-ba, a fejeit
meg ahogy voltak, tartóstul ajándékoztam el.

Ez éppen olyan, mint a régi rádiók hátán a csőtérkép, csak
immáron az egyes tranzisztorok elhelyezkedését mutatja.

Ugyan jelen pillanatban még el sem tudom képzelni, hogy mégis mi a csudába
és miért építenék be 2NU72-es tranyókat, de attól még kiszerelem őket.

Valami egészen valószínűtlen mértékben szóródott belőle a kosz.

Mire végeztem a három magnóval, mind a kell még státuszú doboz,
mind a ti sajnos már nem kelletek tartalmú kisvödör is megtelt.

Ezek itt főképp már csak azok a részek, melyekkel lesz még egy kis dolgom.
Felesleges vezetékek leforrasztása, óriás ónpettyek letúrása, meg ilyenek.
Amúgy igen érdekes dolog, hogy a Tesla magnóknak van egy úgymond
saját szaga, amit csak forrasztgatás közben eregetnek. Aki ezt egyszer
megérezte, onnantól biztosan nem keveri össze semmivel! Talán az
lehet az oka, hogy nem fenyő eredetű gyanta van az ónban, vagy
mondjuk a műanyag szigetelésű vezetékek eregetik ki magukból
a különös szagot. Esetleg a bakelit nyák, vagy az égő olajpermet.

Ezeket el fogom mosogatni. No persze nem azért, mintha meg szeretném őket tartani,
mármint így egyben, hanem csak attól az aljas indoktól vezérelve, hogy a pincében
kivagdoshassam belőlük a használható méretűnek ítélt műanyagdarabokat. Már
nem emlékszem rá, hogy mit álmodtam a múltkor, természetesen műanyagból,
de arra azért még igen, hogy nem találtam a projectemhez megfelelő anyagot.

Íme a szinte teljesen lecsupaszított váz. Erről már csak
úgy jönnének le dolgok, ha lefúrnám a szegecseket.

Ezeket a szörnyű kapcsolókat nem tartom meg. A kábeleket pedig pláne nem!
Ezt hallottátok már? Neeem? Akkor figyu! Két csehszlovák beszélget. Te!
Nekem akkora ötletem van, agyad eldobod! Fárassz le. Ne kímélj meg.
Mondjad el. Fogunk egy piros és egy fehér vezetéket. Eddig veszed?
Jaja. Alaposan összesodorjuk őket. Ühüm. Melléjük teszünk három
szál egészen vékony csupasz vezetéket. Vágom. Aztán ezt az egészet,
így ahogy van, betekerjük egy vékony csík sztaniolba. Azt ugyan meg ne
haragudj már komám, de mégis mi a f*szom lesz ez az izé? Hát árnyékolt kábel!

És ezek a csehszlovákok megcsinálták!

Érdekes jelenség, hogy míg az álló érintkezők mind a mai napig ezüstszínben
pompáznak, addig a mozgó részek feketére vannak rohadva. Na most egy
Tesla magnó felújításához először is ezeket a részeket kéne kitakarítani.
Ugyan nem lehetetlen vállalkozás, de akinek két anyja van, csinálja az!

Ezt azért tettem el, illetve termeltem ki, mert hátha egyszer, egy távoli galaxisban...

Íme a csatlakozók sora hátulnézetben. Ez persze
néhány perce még nagyon nem így nézett ki!

Hanem konkrétan így. Ezen csatlakozó és vezetékköteg láttán, szerintem érdemes
megtekinteni mondjuk egy ZK140-es magnó belsejét. Már úgy értem azért, hogy
lássuk mennyi mindent lehet megspórolni úgy, hogy közben nem sérülnek egy
magnó alapvető funkciói. Illetve ott van még az is, hogy a ZK140-es egy
Grundig, vagyis kapitalista liszensz alapján gyártott magnó, addig
a Tesla B4 egy valódi szocialista termék. Erre mifelénk
semmi sem számított, még a végeredmény
se, csak legyen kész!

Mi az, hogy miért van belőle kettő?
És ha az egyiket elhagyom?
Na ugye, hogy na ugye!

Mivel mondhatni már tetőfokára hágott a rendetlenség, én meg már
nagyon szerettem volna túllenni ezen a magnóbontós projecten,
ezért nagy sebesen újra leszaladtam a vázakkal a kukákhoz.

Miután visszatértem, azt kellett megállapítsam, hogy most jön a mosogatás.

Mely körbe a magnók bontása közben használt
szerszámokat is kénytelen voltam bevonni.

Ezekkel majd még le kell mennem a pincébe.
Amúgy ezeknek legalább már van helyük.

Mint ahogy ennek a néhány koszlott szíjnak is.

Ugyan ekkor még nem volt eldöntve, hogy szétszedem őket, vagy
elteszem, de bármelyik utat is választom, semmiképp sem
fog nekik megártani egy kis ultrás vizes fürdetés.

Az elbontott magnók fedlapjai, mondhatni rémült arccal tekintenek rám.
Ezt mondjuk nem is csodálom, hiszen szét fogom őket fűrészelni.

Ezeket viszont megtartom. Mivel készült a pincébe néhány láda, így már van
őket miben elhelyeznem. Az persze jó kérdés, hogy mindez mivégre, de
ezt a kérdést én már rutinosan fel sem mertem magamnak tenni.

Az elpakolást nem mertem másnapra halasztani, s míg csak tartott bennem
a lendület, bőszen szaladgáltam az elbontott készülékek romjaival.

A kivezérlésjelző műszerek a műszeres dobozba kerültek.

A hangszórót a hangszórós szekrényben helyeztem el.

Míg a motorok a motoros fiókban végezték.

Míg csak divatba nem jött az aszimmetrikus elrendezés, addig ha jobb oldalra került
egy számláló, akkor ugyanoda, csak a bal térfélre is kellett tenni valamit, melyet
jelen esetben a sebváltó gombjai testesítenek meg. Ha jobbról három darab
üzemmódváltó gomb van, akkor legyen három gomb balról is. Ennek a fene
nagy szimmetriának persze komoly ára volt. Például ennek köszönhetően került
a hangszórót kikapcsoló gomb a sávváltó kapcsolók nyomógombjai közé. Ugyan
emlékeim szerint ez semmiféle problémát sem okozott, de ha valamit, akkor ezt
a két dolgot, mármint a legérzékenyebb, illetve legnagyobb jelszintű pontot,
na ezeket nem igazán szokás, és nem is tanácsos egymáshoz közelíteni.

Ez csak annyiban különbözik az előbb látott előlaptól hogy jómagam a szimmetriát
elrontva, kireszeltem bal oldalra egy újabb potméter helyét. Mert ugye nehogy
már csak egy snassz magas vágó hangszínszabályozó legyen a magnómban!

Bár részemről nem szeretem a piktogramokat, de ezek azért még számomra is
érthetők. Az utolsó kettő mondjuk némi magyarázatra szorul. A nyíl
a dobozban lyukba kell dugni az AZZ941-es adaptert, míg a
fejhallgató melletti jel a távvezérlő kapcsolót jelenti.

Ez a régebbi típusjelzés.

Ez pedig már az egyszerűsített újabb.

Ezt az előzőnél szebb, már-már hibátlan típusjelzést
két nappal később, a pincében találtam meg.

A három beragasztott filc azt a célt szolgálta, hogy az alatta található fékrendszer
tengelyeihez ne rezonáljon hozzá a magnó teteje. Az áttételnek pedig azért
sikerült magát átrajzolnia a műanyagra, mert a magnó lapszíja
időnként elhagyta a számára kijelölt pályát.

Na most a jobb oldali doboz attól lett olyan furcsán foltos
sárga, hogy azt a magnót napos helyen tartották.

Ezekből a panelekből össze lehetne drótozni egy magnó elektronikáját.
Mondjuk ez nem csoda, hiszen eredetileg is ez volt a funkciójuk.
Persze felmerül a kérdés, hogyha valami csoda folytán egy
magnó építésére adnám a fejem, akkor eszembe jutna-e
felhasználni hozzá ezeket a már meglehetősen ósdi paneleket.

Ez az amúgy 4 watt körüli teljesítményű végfok panel (no meg a plusz a két darab
2NU72-es tranyó) mind teljesítményre, mind minőségre bőven kiváltható egy
szem IC-vel. A TDA2002-es IC az összes körítés alkatrészével és a hozzá
illő méretű hűtőbordával együtt még negyed ekkora sincs! Ráadásul még
a strapát is jobban bírja, mint ezek az őskövület germánium tranzisztorok.

Ez a panel az átkapcsolható felvétel / lejátszás erősítő. Ugyanez
a részlet a múltkor boncolt SONY magnóban egy szem
IC, szinte nulla körítés alkatrésszel, sztereóban.

Ez itt a törlő oszcillátor. Azért van rajta két tekercs, mert míg
az egyik magához az oszcillátorhoz kell, a másik a törlőfej
terhelését pótolja, mikor lenyomjuk a trükk gombot.
Ez azért kell, hogy ne másszon el a törlőfeszültség,
amiből az előmágnesező feszültség is le van osztva.

Ezt a nagyon szép kékszínű adattáblát a hálózati
kábel begyűrésére szolgáló rekeszben találtam.

Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy be ne pakoljam a magnóból
kitermelt paneleket, a direkt számukra épített egyik fiókba.

Na most itt két igencsak mocskos feladatot látunk. Míg a bal oldali magnóházak
szétfűrészelése meglehetős mennyiségű műanyag szeméttel jár, addig a ládába
kövesedett virágföld átszitálása porolni fog. Na melyik feladattal kezdtem?

Eltaláltad!

Aztán tettem egy új pengét a szúrófűrészbe. Azért ezt választottam, mert a nagy fogú
penge a múltkor látványosan törte a műanyagot, a fémhez való kisfogú pedig
rémesen olvasztotta. Mondjuk mint utólag kiderült sajnos ez is keni.

A munkapadba épített szúrófűrészen tologatom összevissza a magnó házát.
Ez annyira csúnya dolog, hogy már-már sikerült elszégyellnem magam.

Az eredmény mindössze ennyi. Néhány darabka fekete, illetve fehér műanyag lap.
A három házból mindössze egyetlen darab hangszórórácsot sikerült kitermelnem.
A másik kettő úgy elérett, természetesen magával a házzal együtt, hogy nem
tudtam egyben kiszedni a helyéről. Pattogott szét a ház, no meg a rács is.

Miután végeztem a feladattal, illetve szerencsétlen sorsú magnók házával, a kiürített
műanyag dobozban áthordtam a fáspincében rejtegetett paneleket a többihez.
Ekkor került elő ez a nagyon egyszerű távirányító, amivel az erősítőm
hangerőszabályozó gombját szándékoztam volt távirányítani.
Tette mindezt csakis azért, merthogy nem kerestem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.