Apukám gyártotta autóakkumulátor töltő
(szinte sorozatban készült)

Még mindig hatalmas kupi van az asztal alatt, bár már alakul.
Most a jobb oldali akkutöltő kerül sorra, amit már annyiszor említettem.
Apukám gyártotta, szinte sorozatban, ezzel, illetve az árával egészítve ki a családi
kasszán tátongó réseket. Nem gondoltam volna, hogy akad még belőle elérhető
példány, de aztán anyukám mondta, hogy megtalálta a telken a tápegységet,
amiről beszéltem. Mondjuk én az apukám készítette, amúgy zsebrádiók
javításához való tápegységre gondoltam, de anyukám ezt hozta haza.

 

 

Ez egy áramkorlátozó előtét ellenállás. Arra való, hogyha a fene fenét eszik,
akkor se tudjuk nagyobb árammal tölteni az akkut a beállított értéknél.
Persze az értékbeállítás csak drótátkötéssel lehetséges. Jó ez a kis
doboz. Találtam régen egy félkész példányt a pincében, abba
építettem be a CB rádiók javításához használt műterhelést.

 

 

   Eredetileg természetesen nem csavarból volt a lába, hanem gumiból. Ennek azért van csavarból, mert mikor ez a töltő készült, akkor a Tanért vállalat már szét volt szervezve. Apukám a Budapesti szervizben dolgozott, miközben maga a gyár leköltözött Debrecenbe. Vagyis elfogytak a hozzáférhető erőforrások.

 

 

Ellenállásokkal megvalósított áramgenerátor, illetve áramkorlátozás. Az emberek
úgy általában nem értenek az elektromos dolgokhoz. Miért pont az autó
tulajdonosok lennének kivételek? Vagyis ez a töltő azért lett
bolond biztosra készítve, hogy ne hozzák vissza
folyton javítani. Apukám beállította
a söntöt annak megfelelően,
hogy 6 vagy 12 voltos
volt az autó akkuja.

 

 

   Apukám élete vége felé egyre trehányabbul bánt a holmijával. Például azért rozsdásak ezek a csavarok, mert ázott a töltő kint az esőben. Most, hogy ezeket a sorokat írom, szinte fülembe csengenek apukám szavai, miket akkor mondott, mikoron ezt egyszer a szemére vetettem: Meg az édesapád faszát kisfiam!

 

 

   A töltőkábelnek mára már csak a fele van meg. Eredetileg piros és fekete színű kábelek voltak a töltőhöz, csak aztán az erőforrások fogytával olyan szín került rá, amilyen éppen akadt.

 

 

Ez a krokodilcsipesz erősen korrodálódott, amit
régebben úgy mondtunk, hogy szét van rohadva.

 

 

Néhány centit levágva a vezetékből, előkerültek a még ép rézszálak.
Vagyis elteszem a drótot, mert ez még biztosan jó lesz valamire.

 

 

Nem tudom minek a nyoma van a villásdugón, a műanyag nem rozsdásodik.

 

 

   Persze, hogy ütött-kopott! Az akkutöltő ugye csak ritkán kell, jórészt egész évben hányódik valahol. Sokáig itthon volt a pincében. Egyszer még használtam is, mikor Tomi barátom vett egy légkürtöt. A kürt kompresszora rengeteget zabált, így csak ezzel a táppal tudtam forgásra bírni. Aztán kiderült, hogy nem véletlenül volt olcsó az a kürt. Az összes dudában szét volt szakadva a rézből készült membrán, mire fel mindjárt lett is nagy szomorúság. Persze én direkt az ilyen problémákra voltam szakosodva. A síszemüvegemhez kapott átlátszó tartalék műanyag lapokból ollóval karikákat vágtam, és beszereltem őket az eredetileg hullámos rézből készült membránok helyére. Tomi igen hitetlenül nézett, de csak amíg meg nem szólalt az első duda! Mivel a dallamos kompresszorral nem lehetett beállítani a kürtöt, mert az ugye nem nyomja folyamatosan a levegőt, ezért az én folyamatos, amúgy nem dallamozós kompresszoromat használtuk. A félméteres fém tölcsér nagyon állatul szól! Pláne közvetlen közelről. Pláne lakásban! Be is csengetett szegény Girányi bácsi a szomszédból, Isten nyugosztalja, csak valamiért nem nagyon hallottuk, hogy mit mond...

 

 

Néhányszor már megemlítettem a bőröndfület, most itt van rá a példa.
Mondjuk elképzelni nem tudom, hogy apukám mivel olvasztotta el...

 

 

Ez a rész eredetileg krómozott volt.

 

 

A hátulja mára már erősen csavarhiányos.

 

 

Az eleje viszont még így roggyantan is mutatja a valamikori szépségét.

 

 

Vajon minek van ott az "U" dugó, ha nincs hová átdugni?
Az előlapot tartó vas keret elrozsdásodott, elvékonyodott, elgörbült.
Az előlap és a hátlap is farostlemezből van. Ide jutottunk. Persze régen nem
fából volt az eleje háta, hanem textilbakelitből, csak ugye megszűnt
a gyártás, nem volt többet leeső darab, abból készült a töltő,
ami akadt a lomtárban. Kicsit szomorú, hogy pont
apukám töltőjére nem maradt elég anyag...

 

 

A készülék alja masszív alumínium, így az nem rohadt el. A lyukak érdekes mód
a trafó alatt vannak. Emlékeim szerint a szelén alá valók. Szerintem
volt, hogy ilyen akkutöltőt én szereltem össze kis koromban.
Mondjuk néhány csavart betekerni, meg a pár szál
drótot bekötni, azt nem egy akkora kunszt...

 

 

Íme a már többször említett, mindenhová jó, mert csak ez van típusú WC gumiláb.

 

 

Szegénykém...

 

 

A trafó valami rettenet vastag drótból lett megtekercselve. Nem dereng, hogy
valaha akár csak egyet is visszahoztak volna azzal, hogy leégett.

 

 

A szelénnel sem volt baj soha. A szelénben az a jó, hogy nem repül el azonnal
egy hétköznapi túlterheléstől, mint mondjuk a dióda. Emlékeim szerint tartós
túlterhelés hatására igen büdös lesz, de leégetni, tönkretenni, nem igazán lehet.
Ezt például onnan tudom, hogy a pákatrafóban is szelén van, márpedig mindig
azt kínoztam ha áram kellett, amíg csak nem lett egy saját tápegységem.

 

 

A hátlapot alumínium keret tartaná, de már annyi anyag sem volt, hogy egy
darabból legyen. Eredetileg 1x1 centis alumínium hasábok voltak
itt a tartóelemek. Valahol még van is pár darab belőlük.

 

 

Rossz nézni szegénykét, bár a pókhálót mondjuk nem volna nehéz leszedni.

 

 

A huzalozás girbegurba. Persze nem "gyárilag" ilyen!
Eredetileg szépen sarkosan voltak elrendezve a drótok.
Gondolom apukám valamilyen okból belenyúlt a dobozba.

 

 

Ez itt az előlapot tartó vaslemez alsó része.

 

 

Ezen a képen úgy látszik, mintha az eleje háta elkezdett volna kidőlni. Elkezdett!
Azon gondolkodtam, hogy szétszedem apró darabokra. Az elrohadt részeket
cserélem, az elő és hátlapot lecserélem textilbakelitre, szóval kipofozom.
Aztán rájöttem, hogy nincs is autóm, aminek az akkuját tölteni kéne.

 

 

Mégiscsak van értelme az előlapi "U" dugónak, ami amúgy a feszültségváltó volna.
Azért nem látszik hová lehetne átdugni, mert a banánhüvely eltörött, beesett.

 

 

Összecsuktam a dobozt, majd úgy döntöttem, hogy elteszem emlékbe.

 

 

Az emlékül kiszóródott málladékot pedig összeporszívózom.

 

 

Ha nem is lett túl sok hely, de azért alakul. Azt tervezem, jövőre csak annyit ígérek
meg magamnak, hogy az első 100 szétszedtemet befejezem. Ez mindössze
tizennégy cikket jelent. Akárhogy is számolom, az több mint havi
egy cikk. Már megint túl fogom magam erőltetni! Azt találtam
ki, hogy csalok, és még az idén szétszedem az M531-est.

 

 

   A töltőt levittem a pincébe, majd fogtam és letettem az első vízszintes felületre. Azt találtam ki, hogy kifestem ezt a pincét. Már úgy értem azért, mert mikor bemegyek, majd felkapcsolom a villanyt, továbbra sem látok semmit. A majd fekete csupasz betonfalak ugyanis egyszerűen elnyelik a fényt. Arra azért kíváncsi leszek, hogy ez a pince mégis mikorra lesz kifestve...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.