Szovjet körfűrész
(épp csak körbefotózom)

Ma a balra látható szovjet körfűrészről lesz szó. Direkt nem használtam a szétszedés
kifejezést, mert amit műveltem, az nem annyira szétszedés, mint inkább csak az
eszköz kerülgetése volt. Ezt a gépet még Apukám vette a telekre. Az ugyan
lehet, hogy járt itthon, de nem dereng, hogy valaha is lett volna a kezemben.
Aztán egyszer csak szükségem támadt rá, mikor a balkon ajtajának alját kellett
újrafaragnom. Mivel ekkor már nem volt meg a családi Wartburgunk, ezért anyám
hozta haza a gépet szatyorban. Ezt csak azért említettem meg, mert ez a gép olyan
nehéz, hogy én nemhogy dolgozni nem szeretek vele, de még odébb rakni is fáj!
Amúgy végül nem is kellett, illetve nem tudtam használni, mert folyton leverte
a lépcsőházi kismegszakítót. Kiderült, sajnos évekkel később, hogy a gépnek
kutya baja, csak sokkalta többet eszik (pláne induláskor), mint hat amper.

Mivel hosszú évekig úgy tudtam, hogy döglött, ezért a pince
legtávolabbi sarkában lakott, ott is a legalsó polcon legbelül.

Mire előástam, addigra vastagon állt rajta a por, meg a falról lemállott vakolat.

A tárcsája meg ilyen csúf rozsdás volt. Mondjuk ez valószínűleg nem itthon
lett ilyen, hanem még kint a telken, az időnként beázó szerszámosban.

Amúgy azért vettem elő, mert ezt a vihar által letört fát szándékoztam vele
felaprítani, ami amúgy sikerült is, miután kicseréltem az amúgy
is eleve betegeskedő kismegszakítót egy nagyobbra.

Szóval nincs ennek a gépnek semmi baja, csak az adott lehetőséghez képest
(lépcsőházi 6 amperes kismegszakító) túl sok áramot vesz fel. Ami bajom
azért mégiscsak van vele, az egyrészt a mérete, másrészt pedig a már
említett súlya. Bevallom őszintén, hogy én ennél sokkal finomabb
eszközökhöz vagyok szokva. Szóval nekem egy körfűrész már
eleve halálos fegyvernek számít. Ha meg ennyire nagy,
nehéz, és ráadásul zajos is, akkor pláne, hogy az!

Van egy másik körfűrészem is egy kicsi kék Rondy, amit azért vettem, mert ez
egyrészt nem indult el, másrészt meg ugye féltem is tőle. Aztán a múltkor,
mikor fákat vágtam ki a kertből, alaposan összehaverkodtunk. Ebben
ugyan nem áll meg a fűrésztárcsa, mint a másikban, mert ez olyan
erőből dolgozik, hogy még a vizes fába se hajlamos megszorulni.

Ugyan nem ebbe a gépbe szántam, hanem a másikba, csak mivel elnéztem a méretet,
végül ez a masina kapta meg az új fűrésztárcsát. (mert csak ebbe fért bele)

Az új tárcsa ráadásul vídia betétes, ellenben egy picit kisebb mint a régi.
Ez persze nem probléma, hiszen még így is át tud vágni hat centit.

Nekiugrok és szétszedem, illetve inkább csak körbefotózom. Az ok jelen
pillanatban nem a gép bemutatása, vagy mondjuk javítása, hanem az,
hogy látnom és tudnom kell, hogy mi is ez pontosan. Mit tud, mit
lehet vele, illetve hogy lehetne belőle asztali körfűrészt építeni.

Az adattáblát elnézve, valószínűleg azért verte le a kismegszakítót, mert az gyors
működésű volt, illetve egy ekkora motornak indításkor egy pillanatra a ráírtnál
sokkal nagyobb a teljesítményigénye. Mivel ezt nem látod, ezért elmondom,
hogy percekig bámultam ezt az adattáblát. No nem bambultam (á nem),
hanem csak próbáltam memorizálni, hogy kétszázas tárcsa való bele.
Néha olyan hülyeségek (például fűrésztárcsa) kaphatók a piacon,
már úgy értem, hogy valószínűtlenül olcsón, hogy jó az ilyet
a megfelelő alkalom eljöveteléig (például nénike árul
szerszámot hímzett terítőről) fejben tartani.

Hogy mégiscsak legyen egy kis szétszedés, lekaptam a gépről a motor végét
takaró sapkát. Ugyan dolgoztam a géppel néhány órát, de ennyi idő egy
ekkora masinának olyan, mintha épp csak ki lett volna próbálva.

Ez annyira rettenetesen néz ki, még így is, hogy már alaposan
összebarátkoztunk, hogy a hideg futkos tőle a hátamon.

Sajnos ahhoz kicsi a lapja, hogy így ahogy van, csak persze feltámasztva
valamivel, körfűrésznek, illetve körfűrész asztalnak tudjam használni.

Amúgy van rajta védelem, ami mind a fűrésztárcsát, mind pedig engem óvna, csak
a múltkor annyira zavart, hogy kiakasztottam. Na így halálos csak igazából!

Azért sem jó Így magában, mert egyrészt ott az a hatalmas rés a tárcsa mellett,
másrészt a merevítés sajtolt bordáin bukdácsolna az épp fűrészelt anyag. Mit ne
mondjak, ez nem valami pozitív hozzáállás! Mondhatni látványosan a gátló
tényezőket keresem, ahelyett, hogy a lehetőségekre koncentrálnék.

A bal oldali gomb oldása után lehet visszább húzni a fűrésztárcsát.
A jobb oldali gomb a tárcsa billentése után fixálja a pozíciót.

A bal oldali gombot is ki kell tekerni a döntéshez. A következő tekerő az oldaltámasz
rögzítésére szolgál, ami jelenleg nem áll rendelkezésemre. Gondolom kint maradt
a telken. A hatalmas gomb pedig azért van, hogy jól bele tudjunk kapaszkodni.

Na most ha ész nélkül (honnan is lenne nekem olyan) mindent
kitekergetünk, akkor ilyen látványosan szétesik a gép.

Ez itt az előbb említett visszahúzott tárcsájú üzemmód. Ha még ennél is jobban
visszahúzom, akkor lehet vele mondjuk nútot vágni az anyagba. Most így
hirtelen nem tudom, hogy ez mire lenne jó, de azért elraktározom,
hogyha kell, akkor tudjak róla. No persze ha nem marad meg,
akkor sincs baj, hiszen legfeljebb majd visszaolvasom magam.

Ezek a fogak nemhogy forgás közben, de már így állásban is életveszélyesek!

Oda kellene bedugni azt az elemet, ami arra szolgál, hogy
az anyagból adott szélességű csíkokat tudjunk levágni.

A sehová sem vezető lyukak céljára mondjuk nem jöttem rá.

Azt el tudom mondani, hogy mit keres ott az a piros kispárna. Ő hivatott térdelés
közben megóvni a lábaim épségét, ellenben a körfűrész beépítését célzó ötleteim
részletezését inkább hanyagolnám. Szerintem az lesz, hogy mielőtt nekiállnék
a körfűrész asztal megépítésének, előbb még szétkapom, illetve ugyanígy
ránézek a másik gépre, hátha alkalmasabbnak ítéltetik a feladatra.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.