BRG M9

Komolyan mondom, hogy nem vagyok normális! Ezt nem igazán szükséges különösebben vehemenciával bizonygatnom, hiszen ebben az állításomban eddig még senki sem kételkedett.
Szóval az van, hogy ül itt a sarokban egy BRG M8-as Calypso magnó. Ráadásul teszi ezt olyan régen, hogy a táblázatban 33-as sorszámmal szerepel. Mindeközben ez a mai cikk már a 714-es! Vagyis a magnó (mármint az M8) beszerzése óta már eltelt egy kevéske idő. Én meg nem ám az M8-at szedem szét, hanem veszek mellé a Vaterán egy M9-et, és azt boncolgatom. Persze az addig rendben, hogy szeretném bemutatni, hogy mivé lett az M8-as magnó összefűrészelve, de először talán magát a kiindulási pontot, vagyis a Calypsot kellett volna bemutatnom.

Doboz a dobozban, szépen becsomagolva, ami 2322 + postaköltségbe fájt
a pénztárcámnak. A Vaterán az eladó a következő leírással hirdette meg:

BRG M9-es típusú szalagos magnó kb.1967-68-ból. A vezetéke végéről hiányzik
a villásdugó. Pár éve lett utoljára kipróbálva, akkor még működött. Most is ki
szerettük volna próbálni, de mivel hiányzik róla a villásdugó, nem mertük
beledugni a konnektorba. Ha időközben orvosoljuk ezt
a problémát, akkor jelzem.

Ez a leírás bármit jelenthet. Persze nekem mindegy, hiszen akár működik a magnó,
akár nem, én azt belekalkuláltam. Szóval nem lesz harag, ha belül véres a torka.

Terveim szerint ezt a magnót elpasszolom. Gondoltam az a doboz amiben jött, jó lesz postázni, ezért feldobtam a fáskosárba. Ha meg nem, akkor éppen jó helyen van hozzá, hogy az első borongósabb őszi napon eltüzeljem.
Az a formátlan valami a kályha tetején, na az meg a 87-es sorszámú ferde előlapos SANYO kazettás magnó. Annak (is) nagy lelkesen nekiálltam, aztán úgy félbehagytam, hogy csak na! Remélem az M9, már csak a helyfoglalása miatt sem jut erre a sorsra.

Ez a magnó, mint azt már említettem, a BRG M8 Calypso kistestvére. A mechanika
kapott egy kisebb szögletes dobozt, valamint lehagyták róla a cafrangokat, úgy mint:

Ha jól belegondolunk, akkor egy átlag magnós nagyon jól elvan ezen felsorolt és persze a magnóból ki is hagyott funkciók nélkül is. Ami talán mégis hiányozhat, az a pillanat állj gomb, ami jól jön a felvételek könnyed indításához. Szerencsére ezt (illetve ezen funkciót) nem herélték ki teljesen. Ugyan nincs a magnón pillanat állj gomb, de az egyik előlapi csatlakozóról a távvezérlési funkció azért még elérhető. Tuchel, darab drót, s egy kapcsoló, és már meg is vagyunk a távvezérlővel.

Mondta az eladó, hogy nincs rajta dugó. Persze ez engem nem hat meg.
Egyrészt van itthon dugóm, másrészt pedig van itthon komplett tápkábelem.
Harmadrészt egyáltalán nem félek csupasz drótvégeket dugdosni a konnektorba.

Csakhogy hiába dugtam be, a magnó meg sem nyikkant!
Akkor ennyit mára az eladó "múltkor még működött" kijelentéséről.
Rámértem műszerrel. A hálózati zsinór végén szakadást mutat. Ez akár még jó
jel is lehet! Például hátha csak a biztosíték, vagy a hálózati kapcsoló.
Mondjuk ha a trafó, annak speciel nem örülnék. Elkezdem
megbontani a gépet. Itt van az alján mindjárt
ez a két szép levehető műanyag rács.

A másik alatt a feszültségválasztó kapcsolót láthatjuk, ami amúgy nem működik.
Nem hibás, hanem gyárilag eleve nincsenek leágazások a trafó primer tekercsén.
A motor (mint azt láthatjuk) külső forgórészes Papst. Érdekes megoldás, mert ez
a magnó az olcsóság jegyében született. Ellenben az a motor nem olcsó mulatság.
Már csak azért se, merthogy tőkés import.

Hurrá! Szakadt a biztosíték.
Persze megeshet, hogy azért szakadt, mert előtte leégett trafó...

Mióta megvettem ezeket a szortimenteket, azóta semmit sem találok. Mégis mit
keresnek az ágyguriga, a csavarok, és az akasztókampók között biztosítékok?

Annyira ramaty volt a hálózati zsinór vége, hogy ha dugót nem is tettem rá,
de legalább egy rögtönzött felújítást ráeresztettem.

Első ránézésre a magnó minden része megvan. A látványosan üres lyukakból hiányzó mechanikai elemek az ebbe a készülékbe már eleve be sem épített sebességváltóhoz tartoznak. Miközben nézegetem, csak úgy megszokásból tapogatom, fogdosom, nyomkodom.

Hogy azt a jó k*rva édes anyádat!
És én még azt hittem, hogy a mállékonnyá váló gumialkatrész az Philips sajátosság.
Ezzel a szarral az a baj, hogy a szíj gumi állagúból kátránnyá változott.
Ragad mindenhez. Letörölhetetlen. Egészen egyszerűen
nem lehet tőle megszabadulni. Juj de undok!

Azért kell nagyon vigyázni az ilyen szétmállott szíjazással, mert nemcsak a kezünket,
s a kezünknél fogva minden mást mocskol össze, hanem álnok módon le is esik.
Ha lehullik a parkettre, belelépek, széthordom. Mehet a szőnyeg a kukába.
De akkor bizton mondom néktek barátim, repül utána ez a magnó is!

Nemcsak a bal orsózó mocskos, hanem a magnóban minden más is.
Szerencsére nem zsírköd ragacsos, hanem csak úgy egyszerűen jó poros.
Ez utóbbi azért jó, mert simán kiszedi a fölös anyagot a magnóból a porszívó.
Mint az a képen látható, mindkét ékszíj hiányzik. Majd beletúrok a dobozomba...

Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy bedugtam a hálózati zsinór végét a konnektorba. Jelentem a motor forog, bár meglepően randa hangja van. Lejátszás állásban a kombináltfej forrcsúcsát tapenolva repked a varázsszem legyezője. Vagyis első ránézésre jó a trafó, és az elektronika is. A hangszóróval persze még akármi lehet, de azt majdcsak megoldom valahogy. Mikor egy problémára ilyen könnyedén legyintek, akkor azzal később biztosan megszívom...

Ezt a vastag port a porszívó nem hozza ki csak úgy, de ez nem gond,
hiszen már hatalmas rutinom van a helyzet ecsetelésében.

Ahová a piros nyíl mutat, ott (oda) ki kellene lógnia a görgőhidat működtető
elektromágnesből egy pálcikának. A pálcika nyomná meg szegény
árva érintkezőt. Majd később utánanézek, hogy hová tűnt.

Mivel a gumilábak szegecselve vannak, ezért nem ők, hanem hat másik csavar fogja oda a magnó alját a dobozhoz. Ahonnan a hálózati zsinór kibújik, az pedig egy kicsiny ajtó.

Ha kinyitjuk, akkor előtűnik egy üreg, amibe a hálózati zsinór behajtogatható.
Azért van így, mert ez egy hordozható magnó (van füle),
s szállítás közben útban volna a kilógó zsinór.

Most mond már... Én ugyan ki nem húztam...
Arról meg pláne fogalmam sincs (bár nem vagyok rá büszke), hogy milyen értékű
biztosítékot tettem bele. Kivettem egyet a dobozból és kész. Juj de barbár dolog!

A magnó alja műbőrborítású rétegelt lemezből van.
Bele lehetne kötni, de minek? Ezt tudtuk olcsón előállítani.
No meg erre volt kidolgozott technológiánk, hiszen a többi magnó is
(Terta 811, 922, Koncert, Calypso) ugyanilyen rendszerű dobozban lakott.

Valamikor réges-régen, a rádiók hátlapjára rá volt nyomtatva egy un. csőtérkép.
Ezt megszemlélve tudtuk eldönteni, hogy hová (melyik foglalatba) milyen cső
való. Ezen kedves szokás tranzisztor korszakba történő átültetési
kísérletének vagyunk most szemtanúi.

A magnó belseje alulnézetből.
Mindig van mibe belekötnöm, de menjünk csak szépen sorban.

Azt már említettem, hogy az Ikladi (vagyis magyar gyártmányú) motor helyett Papst van benne. Azt is említettem, hogy a hálózati feszültségválasztó kapcsoló az csak úgy ott van, de a biztosítéktartáson kívül már nem csinál semmit. Diódák helyett pedig azért van benne szelén, mert akkoriban még ez volt az olcsóbb.

Az elektronikára majdnem azt mondtam, hogy szedett-vedett. Aztán persze beugrott,
hogy erről szó sincs. Amit itt láthatunk, az az 1960-as években
nálunk elérhető kommersz alkatrészkészlet.

Tungsram tranzisztor. Mivel más nem volt, ezért AC125-ös lett
betéve az előerősítőbe első, azaz legkisebb zajú tranzisztornak.

Szép sárgára eloxált alumínium lemez alatt (árnyékolás)
rejtőznek a zavaroktól védendő alkatrészek.

A szénréteg ellenállásokat, valamint azokat a csúfos barna pilincka lábú
kondenzátorokat én bizony már réges-rég kiszórtam a dobozaimból.

Akkor induljon a kötözködés. Mégis hogy néz ki itt ez a kapcsoló? Ráadásul mi
a csudát keres a hálózati tápkábel vége a bemeneti fokozattól egy centire?

Kellett nekem beszólni! Szakadt a magnó hangszórója. Szóval ezért nem szólalt meg.
Ez nem egy egyszerű darab. Egyrészt igen fura méret és forma. Másrészt 50 ohmos.
Emlékeim szerint semmi másban nem volt ilyen szörnyszülött hangszóró.
Vagyis ha nem tudom megjavítani, akkor nehéz lesz pótolni.

Majd pótolom a hiányzó gumikarikát, meg persze a csavart is. Ez nekem
valamiért nagyon úgy hangzik, mintha ki akarnám pofozni ezt a magnót.

Pedig az igazság az, hogy inkább meg akarnám pofozni.
Hullajtja itt nekem a mocskot szanaszéjjel...

Szerencsére annyira poros volt a szíj, hogy nem fogott. Próbaképp megnyomtam
azzal a papírlappal, amivel az asztalról felszedtem. Fog ez is. Szóval még tiszta
szerencse, hogy ezt a fogós dolgot nem az asztalom lapján próbáltam ki...

Mint az jól látható, ez bizony nem egy szokványos forma, vagyis egy kissé
túlzásba esett a konstruktőr ezen ovál hangszóró megtervezésekor.

Nem én lyukasztottam ki, hanem már eleve ilyen volt. Nem jó jel. Remélem, hogy
csak azért lyukas, mert a leesett hangszórórács helyén véletlenül belenyúltak.

Mint azt már említettem volt, az M9 egy az M8 alapjaira épített magnó. A valaminek
a továbbfejlesztése, vagy alapulvétele, még nem volna baj, no de ha az alap nem
stimmel, akkor az sem fog, amit ráépítettek. Márpedig az M8 nem egy
kiforrott konstrukció. De róla majd inkább ott olvassunk.
Már persze ha valaha is elkészül az a cikk...

A trimmerekkel a végtranzisztorok nyugalmi áramát lehet beállítani. A cél egyrészt
az alacsony nyugalmi áram, másrészt a keresztezési torzítás eltüntetése.
Nagyon merem remélni, hogy ezt csak úgy megemlítettem, de
a gyakorlatban majd egyáltalán nem kell belefolynom.

Ezek itt a végtranzisztorok emitter ellenállásai.
Ellenálláshuzalból készültek, egy szokvány ellenállást használva csévéül.

Hogy ez a fazékmagos tekercs a korrekciós lánc része lenne, vagy tán maga
a fázisfordító trafó? Remélem nem lesz rá szükség, hogy visszafejtsem.

Ez a tekercs a kapcsolási rajzon L4-nek van jelölve. Onnan tudom, hogy mi ez, mert a Terta 811-es magnómban is volt ilyen. Búgáskompenzáló tekercsnek hívják. A lejátszófej, mivel tulajdonképpen egy tekercs van benne, mindenképp össze fog szedni a környezetből egy kevéske hálózati brummot. Zavarforrásnak ott a motor, a trafó, meg az egész vezetékezés. Épp az előbb láthattuk a hálózati kapcsolót az ő vezetékeivel, méghozzá közvetlenül a legérzékenyebb fokozatok mellett.
Szóval ez a tekercs arra való, hogy az összeszedett hálózati zavarjelet egy ellenfázisú huszárvágással kioltsa. Szerintem az a jó megoldás, ahol eleve nincs zavar, de ettől még működik ez a kompenzálós móka is.

Volt a Terta 811-es, meg a Terta 922-es. Nem mondom, hogy ezek valami csodák
voltak, de hogy finoman fogalmazzak, a Tertában (telefongyár) volt hagyománya
a magnógyártásnak. A BRG-ben meg nem. A BRG részéről a totálisan elcseszett
Koncert magnót pusztán jóindulatból jobb meg sem említeni! Szóval mikor én azt
látom, hogy úgy kell kitekerni egy csavart, ahogyan az a képen látszik, akkor
bennem sok minden felderül, de átgondolt konstrukció az valahogy nem.
Tegyük fel, ezt én követem el. Azt mondom, hogy elsőre lett ilyen.
Van is nekem egy éppen ilyen szerencsétlen konstrukcióm.

Az M8-ba a panel meglehetősen hozzáférhetetlenül volt beszerelve. Ez a panel, ha nem is könnyedén (merthogy több helyen is megakad), de azért már kihajtható. Vagyis legalább ezen a problémán segítettek. Mondjuk ha akkor is ki lehetne hajtani a panelt, mikor a mechanika még benne van a dobozban, az azért jobban tetszett volna. No de ne legyünk telhetetlenek...

A panel is rettenetesen poros. Ez azért érdekes, mert a magnó alapállásában, mikor
a hasán fekszik, ez a rész lefelé áll. Ha meg be van csukva a doboz, és a hátfalon ül,
akkor meg függőlegesen áll a panel. Szóval csak úgy lesz ilyen poros, ha a tetejére
van letéve. Persze egy padláson bármi előfordulhat. Tíz év állásban meg pláne!

A középső tuchel kapcsolós. Mikor beledugjuk a dugót, oldja az elektromágnes
áramkörét. Vagyis innen lehet kívülről vezérelni a pillanat állj funkciót.

Kivettem a helyéről a lendkereket. Egyrészt ki kellett vennem a meghajtó szíj cseréjéhez, másrészt azért is, mert koszos volt. Persze a kosztól nem lesz neki semmi baja, ha csak az nem, hogy egy kicsit belenő a perselyébe. Mivel megtette (már úgy értem, hogy kézzel nehéz volt megforgatni), kénytelen voltam kivenni.

Már megint ez a ragadós szíj... Csak ne potyogjon ki, és ne kenjen össze semmit.
Van egy jópofa négysebességes Philips a pincében, amiben pont ilyen állagú a szíj.
De nem csak, hogy pont ilyen, hanem olyan hosszú, hogy fel sem merem hozni!
Na annak a magnónak majd csak akkor állok neki, ha egyszer végre rend,
illetve megfelelő méretű hely is lesz a pincében. Vagyis soha...

Konkrétan meg mertem volna rá esküdni, hogy van itthon hozzávaló szíjam.
Találtam is a dobozban, csakhogy mind a három szakadt.
De hogy szakadt szíjat minek tartok...

Ez egy nagyon, de nagyon rejtekdoboz. Ne is kérj innen semmit, mert úgysem adok!
Apukám vésztartaléka a szekrény mélyéről. Persze M8 széria lendkerék szíj az nincs.

Sajnos csak olyan, mintha találtam volna szíjat, de persze nem, hanem csak a méretazonosítás miatt tettem ki egyet holnapra. Érdekes dolog, hogy kétféle méretűt is találtam. A hosszabbik lesz a jó. Hátha mást is érdekel, ezért ideírom. BRG M9 Qualiton szíjméretek:

A szíjak kaphatók az Oring KFT-nél, a Szinyei Merse Pál utca 14 szám alatt.

Míg nem lesz szíj, addig is pucolgatom a magnót ahol illik. Vagyis mindenhol.
Például a leeresztő orsó tengelyébe - pont mint a főtengelybe - bele volt nőve a zsír.

Kicsit ráuntam. Elég volt belőle mára... Úgy szétborítottam a szerencsétlent, hogy
már mindenhova jutott belőle egy-egy darab. Ezek itt az ágyam előtt ülnek.

A magnó teteje a nagyszobában hever. Az okozott rendetlenség engem meg lever.
Még nincs vége a cikknek, csak annyi a kép, hogy egy oldalra sok lett volna.
Ha a továbbiak is érdekelnek, akkor kérlek nyomd meg az alábbi gombot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.