Tesla B400 orsós magnó
(30 éve tartozom vele egy barátomnak)

	Ez egy Tesla B400-as orsós magnó. Fábry György kínálta fel a szétszedtem rovat részére. Van itthon egy B4-es, az tulajdonképpen ugyanez a magnó, csak kerekded a formája. Ettől függetlenül persze elmentem ezért magnóért is, mégpedig okkal. Kiváló barátomnak egy éppen ilyen magnója volt, de csak addig, míg el nem kezdtük átalakítani.
	Mindenféle kapcsolásokat néztünk mindenféle könyvekből. Hol az RT hasábjain tetszett meg egy kapcsolás, hol a magnósok évkönyvében találtunk valamit. Összeraktuk az áramkört (ez általában az én reszortom volt), aztán több kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel belepróbáltuk a magnóba. Mikor a tulajt elvitték katonának, vagy két évre rám maradt a magnó. Úgy volt, hogy sztereó lesz belőle mire a gazda hazajön. Mindeközben balra az orsót szállítás közben rögzítő szivacs látható.
	Szóval nekiálltam sztereó magnót építeni. Nem egy kunszt, hiszen mindössze annyi az egész, hogy mindenből kettő kell. Persze ha az ember már a magnóépítésnél elakad, akkor ott bizony komoly gondok lesznek! Akadtak is gondok, de végül sikerült összeraknom. Szólt, sztereó volt, három fej volt benne, mindene működött. Persze minőség szempontjából bármiféle bolti sztereó magnótól igen messze volt. Régen, ha az embernek volt egy matricája, akkor azt ráragasztotta valamire. Járt nálam olyan magnó is javításon, amit már úgy kellett kiszabadítani a matricák alól!
	Szóval ez a magnó egy 30 éves adósság lerovása lesz. Persze csak akkor, ha sikerül kipofoznom. Remélem ragadt rám annyi tudás, hogy sikerülni fog. Valamint csak nem véres a torka, legalábbis így kívülről teljesen egyben lévőnek látszik. Mindössze a hordozó füle hiányzik, de anélkül még lehet élni. Bekapcsoltam. Ugyan forog mindene, de egy hang nem sok, annyi sem jön ki belőle. Ennyit mára a szerencséről...
	Nekem Terta 811-es magnóm volt (jobbra), de nem voltam irigy. Persze a B400 magnóbb magnó mint a Terta, de én szerettem ezt a kerekded zöld dögöt! Ez például abból is látszik, hogy minden helyszűke ellenére most is lakik belőle egy példány a szobámban.
	A szalagpályát takaró búra levehető, így a fejeket és a görgőt a magnó fedelének lecsavarozása nélkül meg lehet tisztítani. Kell is a gyakori tisztítás, hiszen a szalagok kedvenc szokása, hogy mállik róluk a vasoxid, valamint az is, hogy viszik magukkal a port. Egy idő után mindenen nem különösebben szép barna lerakódás lesz.
	A piros gomb a felvétel. Középen a "T" a trükk kapcsoló. Ha ezt benyomtuk, akkor nem törölte felvételkor a magnó a szalagról az előző műsort, így igen érdekes felvételeket lehetett készíteni. A jobb oldali lefelé mutató nyíl a lejátszás gomb. A jobbra balra nyilacskás gomb a gyorspörgetés, közepén a kerek a stop gomb. Alul az élgomb a végfokozat hangerő szabályozója.
	A fehér vonal a felső sáv, a piros pedig az alsó. A középső gombot benyomva kikapcsoljuk a hangszórót. Ez a gomb azért kell, mert ebben a magnóban teljesen különálló végfokozat van, ami egyáltalán nincs összekombinálva a törlő és előmágnesező oszcillátorral. Vagyis felvétel közben is működik a végerősítő, így akár erősítőnek is lehet használni a magnót. Szépen össze is tud gerjedni, ha mikrofonnal készítünk felvételt. A karika a pillanat állj. Alul az élgomb a hangszínszabályozó gombja, ami a szokásos bekötésű, vagyis csak a magas hangok vágására alkalmas.
	A kapcsolási rajzra tekintve azt látjuk, hogy van ennek a magnónak egy szokatlan tulajdonsága, mégpedig az, hogy egy keverővel kezdődik! Két felvételi szintszabályozó potméter is van benne, hozzá két legelső tranzisztor. A jobb oldali gomb egyben a hálózati kapcsoló is, a műszer pedig a műszer. Érdekes dolog, de a műszert (régebbi magnókon a varázsszemet) lejátszáskor kikapcsolták. Ez persze csak egy egyszerű átkötés, miután máris működik a műszer lejátszás közben is.
	Sebességváltó, mégpedig három sebességre! - 9-en zenét - 4-en prózát - 2-őn semmit sem volt szokás felvenni. Ezen utóbbi sebességi fokozatban a magnó még a középhullámú rádióvétel minőségét is alulmúlja.
	Számláló az őt nullázó gombbal. Hiába nyomogatom a nullázó gombot, nem nullázza a számlálót. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy örökre lent maradt a gomb. A történethez hozzátartozik, hogy nemrég ajándékoztam el két idevaló számlálót.
	A szalagpályát fedő műanyagot leszedve, a lyukon benézve szép tisztának látszik a magnó belseje.
	A gombok egy része mereven a mechanikához van rögzítve, más részüket viszont le kell szedni. Már persze csak akkor, ha le akarjuk venni a magnóról a tetejét.
	Például a gyorspörgetés gombot le kell húzni, mégpedig a stop gombbal együtt.
	A két forgatógomb is útban lesz, így ezeket is le kell húzni, hogy le tudjam venni a magnó tetejét. A B400-as annyiból átalakíthatóbb mint a B4-es, hogy ezek a fényes fedőlapok könnyedén cserélhetők, átalakíthatók más formára, más potméterekhez, műszerhez. Addig turkáltam a gépemen, míg megtaláltam ennek a magnónak a gyári Csehszlovák gépkönyvét. Szerencsére rajzot régebben még adtak a magnókhoz, de ha épp nem találtuk, akkor szinte minden hazai szaksajtóban (RT, Magnósok Évkönyve, Kádár) benne volt.
	A fedelet tartó csavarok alatt műanyag karika van, hogy ne karcolja össze a csavar a szép fényes alumínium fedőlapot.
	Húzom, húzom, de csak nem jön le! Ja persze... A magnó fülét tartó csavaroktól nem jön le a felső borító. Mentségemre szolgáljon, hogy az én magnómon (B4) nem kellett kitekerni ezeket a csavarokat.
	Van benne anyag rendesen! Ez nem egy olyan "egyszerű" magnó! Sajnos a rengeteg funkcióhoz megszámlálhatatlan mennyiségű hiba is járt. A szocialista ipar "szépsége" volt, hogy tipikusan nem tanultunk a hibáinkból, hanem magunk előtt görgettük azokat. A B4-es magnó alapjaira egy egész magnócsaládot építettek, miközben a konstrukciós hibák a fejlesztések közben végig megmaradtak.
	Na ezért nem jött ki belőle semmi hang. Hangszóró nélkül márpedig nem fog szólni! Hogy miért kellett belőle kiszedni a hangszórót? Ezt mondjuk nem tudom. Szerencsére a magnó összes többi része megvan. A hangszóró szépen lett kiszerelve, még a hozzávezető drótok vége le lett szigetelőszalagozva.
	Ez a fényes vaslemez árnyékolja le a kisjelű erősítőfokozatokat. Viszonylag zajos germánium tranzisztorok vannak ebben a magnóban. Gondoltam kicserélem őket modern kiszajú szilícium tranzisztorokra, de nem kellett, mert egyáltalán nem hallatszik zajosnak ez a magnó!
	A B400-as rendesen el lett eresztve csatlakozókkal. Két kisszintű bemenete is van. A pillanat állj elektromosan távvezérelhető. A kombináltfej jele is ki van vezetve, de mindig az a sáv amelyiket éppen nem hallgatjuk. Ehhez a csatlakozóhoz lehetett kapni egy adaptert AZZ-941 néven. Sztereósat, vagy multiplaybacket lehetett vele játszani.
	Mint azt említettem volt, a pillanat állj elektromos vezérlésű, így a magnó vezetékkel távvezérelhető. Persze csak az indul és az állj, de ne legyünk telhetetlenek. A képen látható hatalmas elektromágnes mozgatja a görgőhidat és persze egyben a fékeket is.

Így néz ki a pillanat állj mechanizmusa működés közben.

A motorról egy széles és lapos szíj megy egy köztes közlőkerékre. Ez hajtja meg a bal oldali orsózótárcsát gyorspörgetéskor, és a jobb oldali orsózótárcsát gyorspörgetéskor egy gumiperemes közlőgörgő közbeiktatásával. Megy róla egy szíj a jobb oldali orsózótárcsához, ez működteti lejátszás állásban a jobb oldali felcsévélő orsót. Az alján van egy háromlépcsős tárcsa, ami a tulajdonképpeni sebességváltó, Ez utóbbihoz csatlakozik egy közlőgörgővel a lendkerék.

A képen a számláló szíjtárcsája látható, de igazándiból nem erről szól ez a kép. A fotóra kattintva előtűnik két trimmer potenciométer, ami a felvétel / lejátszás kapcsoló lábaira van forrasztva, de valami egészen lehetetlen helyre! Persze nem kell őket állítgatni. No de ha mégis? Na annak nem fogunk örülni! A számlálót amúgy fémből készült spirál szíj hajtja meg. Van is neki egy sajátságos hangja.

Ilyen kis zizegős hangja van a számláló spirálrugó alapú szíjának.

	A magnó tápegysége stabilizált. Amúgy rángatja a magnó a tápot rendesen, mert a végfokozat szokatlanul hangos, amitől persze eszi az áramot. Valamint a pillanat állj működtető elektromágnese is nagyot harap. Ez egy erős elektromágnes, hiszen nagyot kell mozdítania a görgőhídon. Nagy árammal indul, aztán mikor már behúzott, na akkora átvált egy kisebb áramú tekercsre. Így oldották meg, hogy erős is legyen és keveset is fogyasszon.
	A hálózati trafó ott van elbújva a fényes kondi alatt. Előtérben az egyenirányító diódák, balra lent pedig a hálózati feszültségváltó kapcsolója.
	Ez a magnó rogyásig van tömve belső beállító szervekkel! Nem mondom, hogy művészet beállítani, de tudni kell, hogy mi mire való! Ezek itt négyen az előmágnesezést és a felvételi fejáramot szabályozzák. A jobb alsó sarokban van egy tekercs, az meg arra való, hogy kiszűrjük vele a végfokozat felé menő jelből az előmágnesezési frekvenciát.
	Ez a sávváltó kapcsoló felül, illetve részben hátulnézetben. Ide kisszintű jelek, vagyis a magnófejről jövő árnyékolt kábelek vannak bekötve. Ha valahová nem való a hangszóróvezetéket megbontó kapcsoló, akkor a két sávváltó kapcsoló közé! Vajon miért kellett épp a legkisebb szintű jelvezeték mellé odahúzni a legnagyobb jelszintű vezetéket?
	A fejek hátulról. A kombináltfej árnyékoló burában van. A törlőfejet nem kell árnyékolni. Ejtek néhány szót az árnyékolt kábelekről. Érdemes a képre kattintani és megnézni a fejhez vezető kábeleket nagyobb felbontásban. Nem, nem bántotta őket senki! Ezek a kábelek eleve így néznek ki! A Csehszlovákok gyártották az általam látott eddigi legócskább drótokat.
	A fejen van némi bemaródás, de ennyi azért még bőven elmegy. A főtengelyen van ugyan némi kosz, de az sem tűnik vészesnek. Eddig a legrandább amit láttam, az konkrétan teljesen fekete volt. Először azt hittem, hogy valami spéci réteg van a javított videó szalaghúzó tengelyén, de aztán az alkohol simán lehozta.
	A két felvételi szintszabályozó potméter között a kisméretű kivezérlésjelző műszer bújik meg. A csehek nem tudtak szép műszert gyártani. A B4 alapra épített eddigi talán legszebb magnójuk a B444-es. Fa doboz, külön magas és mély hangszínszabályozó, kikapcsolható felvételi szintbeállító automata, szép gombok, átlátszó plexi tető, no meg egy randa műszer. Volt is egy ilyen magnóm, és ki is cseréltem benne a műszert egy sokkal nagyobbra, sokkal szebbre. A pillanat állj érintéskapcsolós lett, három fejet tettem bele, részben UHER elektronikával. Talán még meg is van valahol a pince mélyén.
	A fékrendszer ugyan rém primitív, de talán épp ennek okán tökéletesen átlátható. Ráadásul egy laposfogóval könnyedén be lehet állítani. Ez mondjuk nem mondható el a BRG M8-ról, mely készüléket majd egy más alkalommal boncolok fel.
	A bal oldali szalagvezető baba egy része el van szigetelve elektromosan a fémváztól. Ha a szalag végére a befűző szalag kezdetéhez alumínium fóliát ragasztottunk, akkor ezt az érintkezőnek kiképzett szalagvezetőt földre zárja.
	Ha földre zárta, akkor meghúz ez a relé, majd a pillanat állj funkciónál fogva megállítja a magnót.
	A hangszínszabályozó potenciométere a hozzátartozó egy szem 150 nanófarádos kondenzátorral. Csak a magas hangok vágására alkalmas. Ez a magnó sokkal szebben szól, mint mondjuk egy középhullámú rádió. Akár URH adásról, akár lemezről készítettünk vele felvételt, jobb volt a hangja mint a megszokott un. rádióhang. Ezzel a hangszínszabályzó gombbal mondhatni "visszaronthattuk" a minőséget, hogy a magnó hangja ne legyen zavaróan magas tónusú a rádióhanghoz szokott fülnek. Ez volt a magas hangokat vágó rendszerű hangszínszabályozó hivatalos ideológiája.
	Visszatettem a potméterre a gombot, mert emlékeztem rá, hogy valahol itt kell bekapcsolni a magnót. Persze nem a bal hanem a jobb oldali gombbal...
	Ez a mechanikai részlet a potméter tengelyére van csavarozva. Ha kikapcsoljuk a magnót elektromosan, akkor ez az excenter egy hosszú vaspálcán keresztül elhúzza a sebességváltó közlő görgőjét a lendkeréktől, nehogy az állásban deformálódjon.
	Kiesett a dobozból egy kis magnós feeling...
	Az adatlap a hálózati zsinór tárolására szolgáló alsó rekesz mélyén került elrejtésre.
	Balra a hálózati trafó, jobbra pedig a motor látható. A hálózati trafón körben biztosítékok vannak. A készülék bal hátsó sarkának tapogatása erősen ellenjavalt! A motort három csavar tartja a helyén. Kifejezetten erős, külső forgórészes típus. Mivel a külseje forog, ezt sem tanácsos bekapcsolt állapotban tapenolni!
	A kisjelű erősítő panelja. Fénykoromban minden idevezető drótról tudtam, hogy honnan jön! Kellett is ez, hiszen ezen panel helyére készültek az újabbnál újabb panelek.
	Ez már a végerősítő panelja. Soha semmi baj sem volt vele, pedig több ilyen magnóm is volt. Erőszakkal sem lehetett tönkretenni! De térjünk csak vissza kicsit a drótokhoz. Nézzük meg a fenti képet nagyításban. A drótokon az árnyékolás nem a megszokott harisnya, hanem alumíniumfólia! Ráadásul semmiféle szigetelés sincs az árnyékolt kábeleken. Ha a külső alumínium borításuk hozzáér valamihez...
	A végtranzisztorok lábaira nincs ráforrasztva a vezeték, hanem rátolható csatlakozókkal van összedugva. Mivel ezek a tranzisztorok egyáltalán nem hajlamosak az elszállásra, nem kell őket cserélni, ezért ennek a megoldásnak semmi értelmét sem láttam.
	A törlő oszcillátor ebben a magnóban egy teljesen különálló fokozat. Egy külön panelen foglal helyet a magnó közepén alul. Be lehet állítani a frekvenciáját és a tranzisztor munkapontját. Mint azt már említettem, ez a magnó tömve van belső beállító szervekkel.
	A két kisszintű jelszint szabályozó potenciométer. A jobb oldali (a piros műanyagcsövecske melletti) egyben a magnó hálózati kapcsolója is. Szerintem nem szerencsés a hálózati feszültséget odavezetni egy kis jelszintű fokozat mellé.
	Korrekciós panel. A három sebességi fokozatnak megfelelően háromféle felvételi és lejátszási frekvenciakorrekciót kell beállítani. Ezt a panelt a sebességváltó kapcsoló alá szerelték fel. Ha keveselltük a magas hangokat, akkor egyszerre nyomtuk le a 2-es, és a 9-es sebesség gombját. A váltó mechanikailag 9-es sebességre kapcsolt, de a 2-es sebességnek megfelelő lejátszási frekvenciakorrekcióval.
	A tápegység stabilizátor tranzisztora is foglalattal van csatlakoztatva. Ezen a magnón nem látszik, illetve nem tudom bemutatni, hogy miért is kell a stabilizátor, mert ebben a készülékben érdekes mód nincs világítása a kivezérlésjelző műszernek. A B4-ben volt skálaizzó, amin jól látszott a világításon, hogy hogyan rángatja a végfok a nyers tápfeszültséget.
	A képen a csatlakozók láthatók hátulról, mégpedig a behúzó mágnes és néhány porcica társaságában. A porcica tipikusan magnólakó állat, mert kedveli a meleget és az eledeléül számító apró porszemcséket.
	Régen - még valamikor a csöves rádiók korszakában - a készülék fémvázára, vagy a papírból készült hátlapra szokás volt felragasztani egy un. csőtérképet. Erről lehetett leolvasni, hogy melyik foglalatba milyen csövet kell bedugni. Ezt a kedves szokást örökítették át a Csehszlovákok a tranzisztorok korszakába.
	Ugyan nem volt különösebben koszos, de attól még ráfért egy mosás.
	A szíjat és a görgőket denaturált szesszel kezdtem el pucolni, de ez nem volt nekik elég. A gumírozott felületek ugyanis már ki voltak fényesedve, s így fényesen nem igazán tapadtak, vagyis nem vitték át a mozgási energiát.
	Ezért nekiálltam és egy kevés polírpapír segedelmével "újrafutóztam" a szíjat és a gumiperemű közlő görgőket.

A szíj felületének felcsiszolása, az egyszerűség jegyében magnómeghajtással.

Nem lett jó, mert a szíj már megnyúlt. Vagyis ezt hiába polírozgatom. Kénytelen
voltam feltúrni a szobát (erről mindjárt lentebb) és keresni egy másik szíjat.

Mint az látható, a bal oldali gyorspörgetés már rendben is van. Nem a szíj
csúszik meg, hanem a kuplung. A jobb oldali még nem tökéletes,
kell a polírpapír a feltükrösödött felületű közlő görgőnek.

	A szalagtovábbító gumigörgőt nem is néztem, egyből elkezdtem denszesszel lemosni róla a rárakódott vasoxidot. Jött is róla lefelé rendesen, először barna lett a rongy, majd kisvártatva elkezdett feketedni. Aztán minden tiszta fekete ragacs lett, a magnó a kezem, a rongy... Ekkor megnéztem közelebbről a görgőt. Hát ez bizony menthetetlen állapotban van! Berepedezett és még mállik is.
	Felvetődik a kérdés, hogy honnan fogok másik görgőt szerezni a magnóhoz, mikor ilyesmit már legalább harminc éve nem gyártanak. Ráadásul már maga a gyártó ország sincs meg! Gondoltam kiszedem a görgőt a B4-es magnóból, amit amúgy magamnak akartam kipofozni. A szíjat már úgy is kivettem belőle. Minél több hiányzik a B4-esből, annál könnyebben fogom elindítani a kuka felé. Azért előbb belenéztem a dobozaimba, és találtam is bennük egy teljesen új B4 sorozatú magnóba való gumigörgőt.
	Kicseréltem a régit az újra. Alul a hídon látszik egy szögletes lyuk, azon keresztül kell mennie a görgőnek, csakhogy látványosan nem fér át. Aztán persze rájöttem, hogy nem hátulról kell, hanem szemből.
	Az éjjeliszekrényem mögött, a nixi csöves frekvenciamérőn túl, ott ahol a porcica az úr, ott lakott a Hi-Fi torony aljában a Tesla B4-es magnó.
	A Terta811-es után egy roncs B5-öt szereztem, de azt csak annyira sikerült kipofoznom, hogy másodmagnónak szalagmásoláshoz, illetve zenerendezéshez elment. Csak egy mechanika volt, amit magam építettem be egy szép nagy fekete dobozba, a szükséges minimális mennyiségű elektronikával körítve. Még fedele sem volt, azt is magam barkácsoltam hozzá. Kicsit úgy is nézett ki. Majd bemutatom, ha esetleg előtalálna kerülni a pince mélyéről.
	Aztán Csapi Attila osztálytársamtól szereztem egy "csak kicsit roncs" B4-es magnót. Egy saját építésű erősítőt adtam érte. Szegény B4-es nagyon meg volt halva, de exhumáltam. Talán még ennek a roncsa is megvan valahol a pincében. Egyes alkatrészeit pótlásnak használtam fel a B400-as sztereósításához. Ekkoriban egy BRG M8-ast nyúztam, amit apukám hozott haza egy iskolai selejtezésből. Az M8 szerintem visszalépés a B4-hez képest, de sokat javított a képen az M8-as közel nulla szervizigénye.
	A B4-es magnóban még benne van a hangszóró, melyet hamarjában ki is szedtem innen. Néztem a piacon valami hasonlóan kisméretű hangszórót. Persze most, hogy épp kellene, semmi hasonló sem akadt.
	A B4-nek még az eredetiek voltak a fenéklap rögzítő csavarjai. Ezeket is "átlopom" a B400-asba.
	Kétféle hangszóróval szerelték ezeket a magnókat. Volt belőlük kis mágneses és nagy mágneses. Persze, hogy nem egyforma a két magnó!
	A hangszóró 4 ohmos és 1,5 wattos, ellenben a magnó végerősítője a leírás szerint 3,5 wattos, ami kicsit talán sok a hangszórónak. Szinte szétrázza a hangerő a magnó dobozát!
	Nincs mellette semmi, hogy a méretét érzékelni lehessen. Most már csak ezért nem szedem ki a dobozból. Ez a hangszóró olyan pici, hogy kényelmesen elfér a tenyeremben! A felfüggesztése is igencsak érdekes. Mert ugye nem nagyon volt szokás a hangszórót a mágnesénél fogva rögzíteni. Ráadásul szemből nem tartja semmi, csak úgy közelítőleg simul bele a magnó elejébe. Egy szinte bármiféle hangfallal jobban szól ez a magnó, mint az eredeti hangszórójával. Volt is hozzá a barátomnak egy szép nagy hangfala. Szóval az úgy volt, hogy az unokanővéremnek is hasonló magnója volt.
	Mivel az is jobban szólt külső hangszóróval, ezért Katika kapott apukámtól egy külső hangszórót. Ez a hangszóró nem volt bedobozolva, hanem csak egy védő vászonburkolat volt rajta. Még így, vagyis mindenféle dobozolás nélkül is sokkal jobban szólt, már csak azért is mert volt vagy 30 centi a membrán átmérője. Katika - mint azt a neve is mutatja - lány volt, mégpedig szép hosszú körmökkel. A szép hosszú körmök pedig beszaggatták a membrán szélét a hangszóró minden egyes odább történő helyezésekor. A képen meg az látszik, hogy a hangszóró felfüggesztő bilincse csereszabatos.
	Szóval ez a nagy hangszóró hozzám került. Nézegettem a körben beszakadozott membránt, majd arra a megállapításra jutottam, hogy ezt még meg lehet menteni. Toluolban átlátszó szikosztirol darabkákat (vonalzó) oldottam fel, majd több rétegben átkentem vele az egész membránt. Meglepően jól sikerült! Ez a hangszóró került kiváló barátomhoz, aki az iskolai rajztáblájából készített hozzá egy hangfalat. A B400-asban beteg a számláló, így azt is átlopom a B4-esből.
	De honnan szerzek szalagot a próbához, mikor az összes szalagomat hozzáadtam az AKAI4000-res magnóhoz mikor eladtam. Hogy azóta pontosan minek is vettem a piacon magnószalagokat, mikor nem is magnózom, az egy igencsak nehezen megválaszolható kérdés.
	A B4 és a B400 egymás mellett. Amúgy belülről teljesen egyformák, csak a jobb oldali szép új, a kornak jobban tetsző modern ruhát kapott.

Némi kontakthibától eltekintve normálisan működik.

Szépen össze is dobozoltam.

Még egy utolsó próba.

Majdnem elfelejtettem megmutatni a sebességváltó visszaváltáskor adott hangját.

Ez a kép kimaradt, azonban mindenképp ide illik. A szalagról egyszerűen levált a mágnesezhető vasoxid réteg. Ez egyrészt koszolja a magnó belsejét, másrészt egy dropout nevű jelenséget idéz elő. Ez a hiba a gyakorlatban annyit tesz, hogy a hangerő zenehallhatás közben ingadozik, hiszen az adott helyen nincs a szalagon mágnesezhető réteg, amire felvételt lehetne készíteni.

Nekiálltam régi (kukáspiaci) szalagokat hallgatni.
Reggel bekapcsolom a magnót, erre fel ez a jelenség fogadott.

Valószínűleg én voltam a tettes, mert még fel sem pörgött a motor, de már nyomtam is a gyorspörgetés gombot. A szíj egyszerűen leugrott a helyéről. A motor bordái és a magnó teteje közé szorulva adta azt a furcsa krepegő hangot.

Gondoltam megnézem, hogy tudom-e produkálni a hibát, immáron készakarva.
Jelentem sajnos tudom. Ez már csak egy ilyen készülék...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.