Átnevezek egy fogast kábeltartónak
(meg persze fel is kellett szerelni)

Ez az a pince, amit elhagyni készülök, hiszen ez nem az enyém. Már hetek óta
pakolásznak a felettem lévő lakásban, ami engem stresszel, hiszen bármikor
szólhatnak, hogy akkor ha lennék szíves visszaadni a kulcsokat. A Salgó
polcaim már rég elvittem innen, s nem is oly rég azt a kettőt is, amit
a helyükre építettem a túltengő faanyagkészletemből. Az itt állomásozó
maradék dolgaimnak egyrészt kereke van, úgymint; fűnyíró, tartalék bicaj,
illetve Simson, másrészt pedig eleve kerék, tartalékba a bicajhoz és a mocihoz.

Utóbbiakból itt is akad néhány kósza példány.

Pedig a biciklis (korábban motoros) cuccoknak itt lenne a helyük, ezt ugyanis direkt
számukra faragtam ide a bicaj (korábban moci) tároló helye feletti részre. Napokig
törtem rajta a fejem, hogy volt-e valaha egyáltalán ez a rekesz rendeltetésszerűen
használva. Végül is az jött ki eredménynek, hogy nem. Egyáltalán nem is dereng
semmi ilyesmi. Most persze nem az a kérdés, hogy mi jut az eszembe, illetve mi
nem, hanem az, hogy mégis hova a csudába tegyem el innen azt a borzasztó
mennyiségű kábelt, amitől nem látszik a fal. Na most a kábelek egy része
olyan, hogy ki ugyan nem dobom, de valószínűleg elővenni sem fogom
soha. Ellenben akadnak olyan kábeleim, melyekre ha ritkán is, de azért
előfordul, hogy szükségem van. Például hálózati kábel vasalócsatlakozóval.
Vagy valami mérési összeállításhoz fél tucat RCA dugós kábel. Vagy ugyanez
BNC dugókkal. Esetleg CB antennához valókkal. A "nem kell de őrzöm" státuszú
kábelek jól ellesznek dobozban, de ami időnként kell, azokat úgy kellene elhelyezni,
hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek. Illetve a könnyű hozzáférhetőség még
kevés, hiszen az lenne az igazi, ha nem egy dobozban, hanem valami módon
átláthatóan lennének elhelyezve. Most talán nem állnék neki felsorolni
a korábban kialakulni látszó megoldásaimat, hiszen idővel mindegyik,
kezdetben kifejezetten nagyszerűnek tűnő ötletem a kukában landolt.

A megoldás persze nem a kivitelezés felfüggesztése, hanem a kábelek fellógatása,
mely célból már oda is készítettem a sarokba egy fogast. Mindeközben a nagyfejű
lámpa teljesen le van törve, mert úgy érzi, hogy már valószínűleg sosem fogom
kipofozni, pedig ő is tervbe van ám véve, csak mint szinte minden más
építős tervem, úgy ez a project is a halogatás áldozatául esett.

A fogast Bandi bácsi pincéjében találtam. Volt ott egy csomó más dolog is, amiről
képtelen voltam eldönteni, hogy Bandi bácsihoz tartozik, vagy Apukám gyűjtötte
be valahonnan. Például demizson, szódás szifon alkatrészek, tekercs tapéta, öreg
sámli, ablakroló, ruhaszárító, meg ki tudja mi még. A fogasra azért mertem azt
mondani, hogy még valószínűleg az öregem kukázta valahonnan (gondolom
kell majd a telekre alapon) mert míg Bandi bácsiék kifejezetten szépen
laktak, addig ez a fogas, ha csak a két szélén is, de zsírmocskos.
Lényeg a lényeg! A terv a következő: Megtörölgetem, felszerelem
a falra, majd fellógatom rá az összes olyan kábelt, amit úgy ítélek meg,
hogy még kellhet. Na most ez a terv, ez kérlek háromszorosan is zseniális!
Egyrészt ezentúl a fogas nem haszontalanul foglalja a helyet, másrészt
hasznosítottam végre valamit a lomjaim közül, harmadrészt pedig
végre lesz mire fellógatnom a kábeleimet. Ha már a lógásnál
tartunk, a fogason kívül azt kellene még felfüggesztenem.

A fogas számára kinézett hely ott van éppen szemben,
csak jelenleg még egyáltalán nem látszik a lomoktól.

Bár kezdetben úgy nézett ki, hogy ez a project (a kivitelezés szintjén legalábbis)
nem függ össze semelyik másikkal sem, azonban ha már egyszer kipakolok
a sarokból alapon, majd szabadon odaférek, akkor már ki kellene
ürítenem a Salgó toronyból a pirossal jelzett polcot is.

A polc ide alulra kerülne át, hogy majd legyen mire tennem azokat a dobozokat,
melyekbe a jelenleg még a kábelek alatt felhalmozott anyagok fognak kerülni.
Persze a ládák sincsenek még sehol. Mondjuk ez azért valahol érthető, hiszen
mivel nem látom át, hogy milyen mennyiségű kacat is van pontosan a kábelek
alatt, mennyi doboz kell, addig nem sok esélyem van, hogy eltaláljam a dolgokat.

Ez a ventilátor annyira zörgött, hogy kénytelen voltam kikapcsolni. Na most ha
az embernek van néhány futó projectje, akkor azokat értelmes sorba lehet
rendezni. Csakhogy nekem nem néhány van! Épp a minap számoltam
össze a dolgokat. (csak mert máshoz nem volt kedvem) Van egy óriás
táblázatom, melyben azt tartom nyilván, hogy melyik szétszedtem cikkből
melyik másik (általában jövőbeli) szétszedés linkje hiányzik. Ebbe a táblázatba
természetesen nincs beleírva minden leendő szétszedés, hanem csak a már
megemlítettek. Első lépésként egy oszlopba rendeztem az összes cellát.
Miután sorba rendeztem a tételeket névre, majd letöröltem az azonos
tartalmú cellákat (természetesen egyet meghagyva belőlük), a kezdeti
2411-es szám, a még mindig sokkoló 680-ra redukálódott. Átolvastam, és
kitöröltem az összes cellát, melyben olyan tárgyakat említek meg, melyek nem
állnak rendelkezésemre. Meg azokat is, amiket nem értettem. Meg amikben
olyasmire utaltam, ami azóta már oka fogyott. Meg ami már elkészült,
csak még nem szúrtam be a linkjét. Maradt 405, amiből többszöri
alapos átolvasás és szétválogatás után az jött ki eredménynek, hogy
az a legelhanyagoltabb oszlop, melybe az építéssel kapcsolatos cikkek
kerültek. Épp ezért is mentem rá az utóbbi időben erre a vonalra. Az a 73
elkészítendő, megépítendő, kifaragandó valami, az mindenképpen több, mint egy
egész évnyi szétszedtem project! Ráadásul az építős cikkek általában korántsem
olyan egyszerűek, mint mondjuk szétszedni valamit. (bár néha az is bonyolult)
Most még az értelmes sorrendet sem sikerült eltalálnom! Mert ugye először
a pincét szellőztető ventilátort kellett volna kipofoznom, és csak azután
szabadott volna nekiállni a pincében esedékes munkák elvégzésének.

Bár nem tartozik szorosan a mai projecthez, de kihúzogattam
a polcból ezeket a meglehetősen koszlott papírdobozokat.

Erre azért volt szükség, hogy lássam, be fogom-e tudni szerelni a helyükre a plusz
polcot úgy, hogy nem veszem ki a helyéről a Salgó oszlopot. Persze igazából
arról van szó, az a lényeg, hogy ne kelljen róla lepakolnom. Az biztos,
hogy érdekes művelet lesz betekerni a hátsó csavarokat. Mondjuk
ha csak egy tartja, már az is bőven jó, hiszen nem pakolok én ide
olyan nehéz dolgokat. Illetve a villanymotoros dobozok amúgy is
értelemszerűen legalulra valók, annak meg nincs hová leszakadnia.

Ezen a kaotikus képen az asztalom látható, csak persze nem,
mert annyira rápakoltam, hogy még csak át sem sejlik!

Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy be ne dugjam a konnektorba ezt az általam
még ki sem próbált Weimar rádiót. Zúg, recseg, világít, de sajnos egyetlen adót
sem vesz. Ez az egyik olyan nagydarab készülékem, amit ha elbontok, akkor
sokkal kisebb helyet fog elfoglalni, mint tette azt előtte. Ez egy másik szál
(nagydarabok elbontása), melybe az utóbbi időben szintén belehúztam.

Hogy én mennyire örültem, mikor végre elkészültem vele...
Szerencsére kereke van, szóval csak ki kell onnan húzni.

Betoltam ebbe a másik sarokba, majd átpakoltam rá az asztalomról. No persze
nem azért tettem, mert unatkoztam, csak az asztalon található stabil helyre
szükségem lesz, mert oda a polcon található lomokat szeretném átrakni.

Már szabad is a pálya!

Oda szembe a falra, oda kell felszerelnem a fogast.

Mivel a helyben fellelt telefon kézibeszélője íves, ezért ha ideiglenes
jelleggel is, de bevetettem éknek. Mondjuk azt elismerem, hogy
nagyon hülyén néz ki. No de ha egyszer épp ez volt kéznél?

Akkor most jön az, hogy mind a két felső polcról ki kell pakolnom. A felsőről azért,
merthogy kijön a dolgok alól a polc. (jön ám a csudákat, nekem kell kiszednem)
Az alsóról pedig azért kell mindent lerámolnom, hogy hozzáférjek a polctartó
csavarokhoz. Már éppen kezdtem sajnálni magam, hogy milyen rengeteget
kell feleslegesen pakolnom, mikor ráébredtem, ha nem szedek ki mindent
az alsó polcról, akkor nem fogom tudni félrebillenteni a kihúzandó polcot.

Mikor néhány évvel ezelőtt hazahordtam a melóhelyi pincében felhalmozott
lomjaimat, nekem már akkor gyanús volt, hogy mintha itthon is lenne egy
ilyen ventilátor a polcon. Szerintem vigyázni kell velük, mert ha ilyen
közel teszem őket egymáshoz, még nekiállnak itt nekem szaporodni.
Mert ugye ezek is milyen látványosan vágyakozva nézik egymást.

Ugyan tudtam róla, hogy van a polcon két roncs Tesla B4, csakhogy ezek közül
egyik sem az, amire emlékeztem. Miután hátranéztem, megtaláltam a polcon
harmadik példányt is. Szerintem idővel ezeket is el fogom bontani, vagy
összerakok a háromból egyet. Vagy kipofozom belőlük a szintén
Tesla B444-es magnómat. Vagy kivágom mindet!

Természetesen tudtam róla, hogy van itthon egy néprádióm.
Szóval most csak az lepett meg, hogy végre megtaláltam.

Ez a műszer pedig kétszeresen is meglepetést okozott. Egyrészt ha agyonütnek
se tudtam volna elárulni, hogy van itthon számtárcsa vizsgálóm, másrészt
egyszerűen nem jött ki a polcból. Se így, se úgy, se itt, se ott, sehogy!

Először még úgy volt, hogy átmegyek a másik pincébe a létráért, de aztán
szerencsére még éppen idejében kiderült, hogy a létra már eleve itt
van. Már úgy értem, hogy a fa létra mögött, az az alumínium.

Ezt a magnót is feltétlenül meg kellett mutatnom.
Ez egy Tesla B5, csak nem sok maradt belőle.

Íme az előbb látott magnóra, még gyermekkoromban készült, illetve újraálmodott
felső borító lemez. Ja! Ez most nem a fényképezőgép optikájának a torzítása!

Lusta voltam átmenni a másik pincébe a 13-as kulcsokért, ezért
túrtam elő ezt a kettőt az itteni szerszámos fiókomból.

Majd lesz egy létrahelyreállítós cikk is, merthogy annak a legfelső foknak, annak
egyáltalán nem szabadna így állnia! Persze miközben rajta állok, addig nem
csuklik össze. De míg odaérek, vagy már leléptem róla, addig halálos!

Miután kitekertem a polcot tartó csavarokat, majd megrántottam a polcot lefelé,
már simán kifért a műszer. Mikor ezt a műszert betettem ide, akkor valószínűleg
még nem volt mellette a másik Salgó polc, és oldalról dugtam be, ahol nincs
visszahajtva a polclap széle merevítésképp, ezért ott több a hely. Vagy
ha nem? Akkor fogalmam sincs, hogy tudtam ide betömszködni!

Az első csavarokkal még csak-csak boldogultam a villáskulcsokkal, de
a hátsók kinyitásához mindenképp kellett ez a dugókulcs készlet.

Elsőre úgy nézett ki, hogy mint korábban a műszer, ez sem fog kiférni a résen, de
végül sikerült kimozgatnom a helyéről. Ha csak egyetlen lyukkal fentebb
lett volna csavarozva az alatta lévő polc, akkor nem fért volna ki.

Pont mint az előbb, csak ide meg alig fért be!

Ezek most még nem a Salgó polc visszacsavarozásához kellenek, hanem a mai
napra elrendelt fogast fogom velük - az egyszerűség jegyében - rögzíteni.

A laminált padló azért kell, hogy ne csesszem szét a falat az ácskapoccsal.
Az ácskapocs meg azért, hogy el tudjam vele feszíteni a faltól a polcot.

Ideiglenes kitámasztásnak pedig tökéletesen
bevált egy a kezem ügyébe tévedt ecset.

Az már csak természetes, hogy a korábban említett takarítást még nem ejtettem
meg, mint ahogy az is, hogy a fogas felerősítésére szolgáló csavarnak
szánt lyukak átmérője ennyire messze legyen a nyolcastól.

Volt egy olyan kósza tervem, hogy egy kicsit átépítem, hogy a balra eső két rúd ne
közvetlenül egymás alatt legyen. Hogy miért nem csináltam meg? Nos azért, mert
úgy berágtam erre a szarra, hogy ha nem kell ennyire, nincs ráalapozva ez a mai
project, akkor tuti, hogy kivágom! Ez kérem egy szar termék a szocializmusból!
A csavarok körül látható ragacsos kosz eredete ugyanis az alumínium rudakba tolt
csavarokon található vastag fekete olajmocsok, ami idővel kiszivárgott a végeken.
Mindez egy ruhatartó alkalmatosságon. Legnagyobbik kedvenc porrongyomat
öt perc alatt vágta totálkárosra! Kezet kellett mosnom, úgy összemocskolt!

Miután a rögzítésre szolgáló lyukak immáron nyolcasak, könnyedén átfért
rajtuk a Salgó polchoz való csavar. Csak én nem férek oda hozzájuk!

Mekkora szerencse már, hogy az előbb elfelejtettem visszavinni a krovát a helyére?

Komolyan mondom, hogy teljesen oda vagyok magamtól, illetve az
általam viszonylag könnyedén elért eredménytől, meg vissza!

Nem lesz útban a fogas, hiszen sem a balról mindjárt odakerülő
B4- magnóimat, sem a jobb oldali polcon állomásozó puzzle
dobozokat nem áll szándékomban nap mint nap előszedni.

Na most nemhogy visszafért minden, de egyenesen annyi hely lett, hogy lazán
odafért a polcra egy csomó korábbi szétszedés elrejtésre ítélt alanya is.

Újra üres az asztal, jöhetek a csavarválogatós, vagy az alkatrész válogatós,
vagy az ide a hátam mögé ládaépítős projecttel. No persze nem most...

Mint ahogy ezt a polcot sem most fogom ide becsavarozni.

Ezeket viszont most kellett bepakolnom, mert ugye egyrészt eddig is itt
voltak, másrészt kell a helyük a sarokban, ahonnan elhoztam őket.

Ma annyira zseniális vagyok, hogy még a fogas amúgy feleslegesnek
látszó kalaptartó funkcióját is sikerült kihasználnom!

Az ezekben a papírdobozokban megbújó lomoknak is készítek majd új
dobozt, mégpedig a nyáron begyűjtött használt laminált padlóból.

Ugyan teljesen szabad lett az asztal és a polc közötti hely, szóval már kényelmesen
elférnék ha odafekszem, de "kell hagyni valamit holnapra is" alapon,
ma már nem állok neki becsavarozni a polcot a helyére.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.