UNITRA MDS 432 deck
(kijövő mechanikás)

Ez nem egy mostani kép, hanem ezt még valamikor 2008-ban lőttem, mikor nagy
boldogan megvettem a magnót, merthogy milyen jól passzol a sorba a hozzá
tartozó rádió és erősítő mellé. A háttérben a tápegységem előtt még ott
ül a nyomkodós kínai lámpa, a hangfalam előtt meg a diszkó ékszer.

Aztán fogtam a magnót és bedugtam a szekrénysorba az AIWA F220 helyére, a tévé
alá (mondjuk akkor még Videoton tévénk volt), és az elmúlt tíz évben itt lakott.
Ahogy kivettem éreztem, hogy dög nehéz. A papírja szerint 7 kiló! Vagyis
kazettás magnó létére van benne anyag rendesen. Hogy miféle
anyagok, azt természetesen rögvest megtekintjük.

  Addig-addig nyomkodtam rajta a power gombot, míg végül sikerült bekapcsolnom.
Nagyon nem akarta! Mondjuk valószínűleg én sem, ha hagytam tíz évig porosodni.
Több dolog is feltűnő ezen a magnón. Egyrészt nem látszik a kazettafészek, ami azért
van, mert ebben a magnóban fekvő mechanika van, ami egy fiókba lett beépítve. Ezt
egy motor tologatja ki-be. Aztán ott van még az is, hogy ugyan LED-es a műszerfal,
de valami érthetetlen oknál fogva csak kapott egy kis skálavilágítást. Mondjuk
szó se róla, egész jól mutat. Hogy hogyan szól, az egy néhai Hi-Fi magazin
cikkben olvasható. Illetve ha el tudom indítani, akkor meg is hallgatjuk.

Amúgy ma ez a magnó következett volna, csak mikor megláttam,
hogy milyen poros, egyből más irányba kezdtem kacsintgatni.

Mivel az előbb mutatott ferde előlapú SANYO magnóhoz ez volt a legközelebb,
viszont ez annyira fényes, hogy számomra már-már fényképezhetetlen, így
a SONY TC-U5 is kiesett. Mikor így keringek, és ahelyett, hogy letennék
végre valamit az asztalomra szétszedni, szóval mindenre csak legyintek,
azzal szoktam volt magamat bíztatni, hogy egyszer úgyis elfogynak...

Azért ilyen nagy (mély), mert méretben illeszkednie kell a hozzá való rádióhoz,
illetve erősítőhöz. A négy sarkába a horpadás nem dekoráció, vagy mondjuk
lemezmerevítés, hanem azoknak a mélyedéseknek komoly funkciójuk van.

Ez konkrétan arra szolgál, hogy belehuppanjon a magnó tetejére rakott másik
készülék gumilába. Vagyis ehhez a Hi-Fi toronyhoz nem kellett sok
polcos bútor, mert stabilan egymásra rakhatóak az elemei.

A mikrofon bemenet a keleten szokásos tuchel csatlakozótól eltérően jack aljzat.
Ami ennél is szokatlanabb, hogy nem két mono aljzatot építettek be, hanem
csak egy sztereót. Mondjuk az igaz, hogy találtam sztereó jack dugós
mikrofont a gyűjteményemben. A magnó másik érdekessége
a három motoros mechanika. Mindjárt meglátjuk,
hogy jó is, vagy egyszerűen csak érdekes.

Illeszkedni ugyan illeszkedik a Hi-Fi torony többi eleméhez, de szépnek ettől persze
még nem nevezném. Amúgy egyszer majdnem vettem egy ilyen tornyot. Már úgy
értem, hogy nem a kukás piacon, hanem a boltban, teljesen újonnan. Az eredeti
ára már a ködbe veszett (már ha tudtam valaha egyáltalán), ellenben az, hogy
25.000 forintért volt kirakva a Corvin áruház kirakatába az biztos! Ez annyira
áron alul volt, hogy meg is inogtam. Szerencsére megvenni nem vettem meg.
Hogy miért szerencsére? Nos azért, mert mivel még 25.000-ért sem fogyott, így
egy hónap múlva már csak 15.000 forintot kértek érte. Valószínűleg tökön szúrtam
volna magam ha megveszem, majd egy hónap múlva azt látom, hogy egy tízessel
olcsóbb. Mivel ekkoriban egy kazettás deck csak úgy magában állva is tízezer
forintba fájt, egy komplett torony 15.000-ért nagyon jó vételnek számított.
Pláne úgy, hogy járt hozzá két hatalmas hangfal is, dupla mélynyomóval!

Micsoda hangzatos elnevezés a "LED controll function" erre a három LED-re...

Bevallom őszintén, hogy míg nem láttam ennyire közelről, egészen addig
úgy voltam vele, hogy nem csak azok az alul kiálló pöckök a gombok,
hanem hozzájuk tartozik a felettük látható függőleges sáv is.

Kétszer öt LED-es a kivezérlésjelző?
Na ne már...

Ha jól értelmeztem a kapcsolási rajzot, akkor az AUX gomb a tuchel és az RCA
bemenet között vált, a Dolby és a szalagválasztó gombok pedig egyértelműek.
A szalagválasztó kapcsolók plusz szolgáltatása, hogy az Fe + CrO2 gombokat
ügyesen egyszerre benyomva, a ferrokróm kazettához is jól áll hozzá a gép.

A lengyel pajtások nem finomkodtak, ezért lett ilyen halálosan sarkos a kapcsoló.

A hátlap tejesen korrekt, nincs rajta semmi, amibe bele kéne kötnöm. No nem
mintha a kötözködés részemről kötelező lenne, csak már úgy megszoktam.

Mint az látható, keleti és nyugati masinákkal is összedughatjuk.

Bevallom őszintén, hogy a várható látvány
miatt nekem is van egy ilyen félelmem.

A magnó alján semmi említésre méltó sem látszik,
vagy legalábbis első ránézésre nem.

Kicsit jobban odafigyelve a részletekre előtűnik ez a két csavarhely, ami arra
a célra szolgál, hogy szállítás közben rögzítse a magnóban a mechanikát.

Ezzel a képpel nem az alátét közbeiktatásával odaszegecselt kissé fura fazonú
gumilábat akarom mutatni, hanem a doboz szélének illesztését. Számomra
- mivel eddig még sosem láttam ilyet - valahogy olyan meglepő az a rés.

Ez annyira érdektelen, hogy ugorjunk!

Mivel nincs itthon készleten lapos szíj, rezgett a léc, miszerint szegény
magnónak valahol itt lesz vége. Már úgy értem, hogy itt az asztalomon,
miszlikre szedve, gyarapítva az amúgy sem csekély alkatrész készletemet.

Milyen rendesek már a lengyelek ezzel a nagy lyukkal!
Gondoltam majd nem kell szétbontanom a magnót a szíjcseréhez.
Olyan rutinosan tévedek ekkorákat, hogy már meg sem lepődök magamon.

Első ránézésre egészen korrektnek tűnik.

Már persze a látványt jórészt elfedő kiadós porrétegen kívül.

A hálózati trafó primer lábaira azért igazán tehettek volna valami szigetelést, hogy
ne azonnal vágjon agyon az áram, hanem meg kelljen küzdenem a halálomért.

Ezek itt jórészt a tápegység alkatrészei. Balra lent a Dolby zajcsökkentő áramkörhöz
tartozó tekercsek, míg a háttérben a hátlapi csatlakozók, csak persze belülről nézve.

Egyelőre még semmi sem látszik a mechanikából, amibe beleköthetnék.

Balra a kazettafészket, akarom mondani az egész mechanikát mozgató motort
látjuk, míg jobbra a lendkereket és a felcsévélő orsót meghajtó társát.

Ezen a csapágyon (meg a párján) gurujkázik ki-be a dobozból a mechanika.

Íme egy újabb ok a magnó elbontására. Ez bizony még annyira sem értékes,
mint a rendszerben hozzá illő rádió, aminek reklámújság
tartót készítettem a tetejéből. Nem hiszed?

Pedig de!

A fej ugyan jó állapotúnak mondható, de azért már látszik rajta némi kopás.

Bár egyre erősödik bennem a magnó elbontása iránt érzett
vágy, de mivel már megint nem lehetett bekapcsolni...

...ezért kénytelen voltam megreparálni a hálózati kapcsolóját. Mondjuk Isostat
kapcsolót még nem szedtem szét (amúgy már nem is egyet, csak
eddig még nem mutattam), de ami késik, az nem múlik!

Még öt perc se kellett hozzá, és máris úgy működik a kapcsoló mint új korában!
Stabilan kapcsol, csak kissé lötyög. De ez a szoci gépekkel mindig
is így volt, mert sosem bírtuk megállni, hogy ne keverjünk
be a konstrukcióba valami enyhén keleties fanyar ízt.

Ez a csigatengelyes áttétel mozgatja ki és be a mechanika fiókját.

Na most nem akartam én ezt ennyire szétszedni, csak kénytelen
voltam, mert se kitolni, se behúzni nem tudta a motor a fiókot.

Szerencsésebb fejlődési vonalú országokban ezt úgy oldották meg, hogy
egybepréselték a csavar fejével az alátétet, és akkor nem hullik szét
elemeire beszereléskor. Mi itt keleten persze szerettünk küzdeni.

Van egy csavar a fiók végén (épp azt böki a csavarhúzó), melynek számomra elsőre
valahogy nem jött át a funkciója. Mindössze annyi a dolga, hogy a csavar fejénél
fogva nekitámaszkodik a mechanika a doboz hátuljának. Második nekifutásra
persze már rájöttem (de csak miután jól elállítgattam), hogy épp ez a célja.

Hiába szedtem ki, még mindig nem ereszti a szíjat!

Így már persze igen.

Ugyan feleslegesnek látszott, de azért kitúrtam az ékszíjas
dobozomból az összes szóba jöhető méretű ékszíjat.

Mert ugye nehogy már úgy legyen, hogy nem mutatom meg ezt a csodát!
Vajon mi vehette rá a konstruktőrt, hogy egy ilyet megtervezzen?

Ha csak az nem, hogy a szovjetunióban is gyártottak ilyen rendszerű kazettás
magnót (lásd e képet), és akkor már csak virtusból is utánozni kellett őket.

Gondoltam kitolatom a mechanikát a motorral, kitekerem a csavarokat, és bár épp
lent van a magnóról a fedele, de ha fent lenne se kellene levennem hozzá, hogy
ezt a mechanikát eltakaró díszlemezt le tudjam venni. Nos ez nem így van,
mert ez a műanyag elem csak befelé hajlandó kijönni a helyéről. Ez persze
mindegy, csak azért jegyeztem meg, mert valahogy szépséghibának éreztem.

Mert ugye milyen jópofa megoldás lenne, ha úgy férnénk ide,
hogy még csak le sem kell hozzá vennünk a magnó tetejét.

Ez a szíj teljesen ép, ellenben egyáltalán nem ide való, merthogy eredetileg ez az
áttétel hajtaná - egy ennél sokkalta hosszabb szíjon keresztül - a számlálót is.

Na ennek a görgőnek viszont aztán tényleg annyi!

Most nézem csak, hogy japán gyártmányú ALPS fej van benne.

Ezen izzó szerepét így első ránézésre nem sikerült felderítenem.
Gondoltam tartozik hozzá valami optoelektronikai izé, de nem.

Ez a mikrokapcsoló érzékeli, hogy ki van-e törve
a kazettából a felvételt megakadályozó fül.

Ez a reed relé pedig arra a célra szolgál, hogy a mellette forgó mágneses henger
segítségével érzékelje, hogy forog-e a kazettában a felcsévélő orsó. Vagyis
ennek a magnónak nem mechanikus, hanem elektronikus megoldású
a végálláskapcsolója. Fogalmazzunk úgy, hogy egyre inkább azt érzem,
hogy ez a készülék kifejezetten tetszetős műszaki elemeket is tartalmaz.

A műszaki megoldásokkal ellentétben, a szerelés minősége viszont kifejezetten
gyatra. Ezek a gombok például tisztára úgy néznek ki, mintha mind ferdén
lennének beépítve! Ez amúgy igaz is. Konkrétan azért mutatnak ilyen
furán, mert az előlap réseihez képest el vannak tolódva a gombok
mögötti kapcsolók. Vagy az előlap áll egy kicsit oldalra a gombokhoz
képest, ami a lelombozó végeredményt tekintve persze olyan mindegy.

Vajon hová rejthették el a harmadik motort?

Leszereltem a mechanika elől a díszlemezt.

Mindjárt meg is lett a harmadik motor, ami a gyorspörgetést intézi.

Miután a gyorspörgetéshez tartozó görgőket megszabadítottam a kosztól (legalábbis
úgy nagyjából), már mindkét irányban rendben tekeri a szalagot a mechanika.
Ugyan a kazettában egy kissé visít a kóválygó szalagmag, de ez bármely
géppel előfordul, amibe ócska kazettát teszünk, illetve túl gyorsan
tekeri a szalagot, vagy nem jól illeszkedik a tüske a kazettához.

Kicsit morogtam, hogy megint egy újabb takarólemez. No de milyen volna már, ha
csak úgy egyszerűen bele tudnánk kapaszkodni a kitolt mechanika alkatrészeibe?

Na ne már, hogy ennél is széjjelebb kelljen szerelnem egy szíjcseréhez!
Mondjuk az igaz, hogy a lapszíj nem sűrűn szorul cserére. No de akkor
is milyen dolog már? Mondjuk ha a Terta 811-ben ki tudom cserélni
a szíjat, akkor ebben a gépben is menni fog. No de mit is akartam
még mondani? Ja igen, megvan! A mechanika két szélén
az őt működtető elektromágneseket látjuk.

Mivel lapszíjam nincs, ezért kap helyette egy simát.
Sajnálom, de csak ez van, így ezzel kell beérnie.

Ha így néz ki a szalagtovábbító görgő, akkor sajnos hiába forog a lendkerék.
Nem is tudom... Említettem már, hogy kezdem utálni ezt a magnót?

Na ezért szoktam azt mondani az érdeklődőknek, hogy magnót ne!
Ott van hobbinak az ivás, a verekedés, vagy a lányok.
Egyik sem annyira stresszes mint ez a gumi!
Mondjuk a lányok esetében a szakadt
gumi szintén nem jelent semmi jót.

Nemcsak, hogy pótolni nehéz az elöregedett gumialkatrészeket, de még kiszedni is!

Persze nem lehetetlen esztergálni belőle egy újat.
Az viszont jó kérdés, hogy vajon megéri-e?

Mondjuk nekem nem kell esztergálnom (amúgy nem is tudok), hiszen akad itthon
egy rakat BRG görgőm, ami - mint ahogy annyi más magnóba - ide is megfelel.

A felvételi szintszabályzó potmétere olyan mélyre lett beépítve, hogy képtelenség
odagörbíteni hozzá a kontaktspray fúvócsövét. Tehették volna ezt a potmétert
ide akár úgy is, hogy errefelé nézzenek a lábai, és akkor hozzáférnék a
lyukhoz. Persze lehet rám mondani, hogy szerelés közben folyton
csak morgok, ellenben azt már kevésbé, hogy nincs rá okom!

Már elnézést a kifejezésért, de ezeket például k*rvára nem akartam kiszedni.

Na egy ilyen gumit aztán már tényleg nincs mivel pótolni!

Mivel a múltkor rendbetettem ezeket a dobozokat, ezért most csak
egyszerűen odanyúltam, illetve előbb végigolvastam a feliratokat, majd
szomorúan vettem tudomásul, hogy nincs is "vizes dolgok" feliratú dobozom.
Szerencsére csak azért, mert amit keresek az nem papírdoboz, hanem IKEA fafiók.

Mivel a kisebbik csaptömítés kóválygott a résben, ezért
a balra látható vastagabb gumikarikát szereltem be.

Már annyi minden hibáját kijavítottam, hogy eljött az ideje egy újabb próbának.

Idegen kazettával jól szól, felvenni azonban még nem lehet vele, mert
olyan szinten kontakthibás a felvételi szintszabályzó potméter,
hogy hiába állítom be, magától megszűnik vezetni a jelet.

Balra az a nagy fényes pötty, na az amihez hozzá kellene férnem.

Oly elképesztően irigy vagyok (igazából persze lusta), hogyha nem lett volna gond
a potméterrel, akkor meg sem mutattam volna ezt a LED-eket hordozó panelt.

Kapott egy-egy spriccelést a kontakt lötyiből, aztán hajrá! Elmondjam milyen
érzés megtekerni rajta a gombot? Kiábrándító! Súrlódik és még kóvályog is.

Miután észrevettem, hogy a mechanikai funkciókat nem nyomógombok
vezérlik, hanem kapcsolók, azonnal szertefoszlott azon semmiképp
sem realisztikus álmom, miszerint megcsinálom távirányítósra.

Ez már a saját felvétele. Nem tudok belekötni a hang minőségébe, mert nincs vele
semmi baj. Ellenben a mindössze öt LED-ből felépített kivezérlésjelzőt annyira
satnyának tartom, mind látvány, mind pedig használhatóság szempontjából,
hogy arra nem is találok szavakat. Megcsinálni valamit egész jól, három
motor, Dolby, metál kapcsoló, japán fej, és akkor betenni egy ilyen
kifejezetten szánalmasnak nevezhető öt LED-es kivezérlésjelzőt,
az milyen dolog már? Cucilista! A ki-be kószáló mechanikával
persze - mint valami hülyegyerek - továbbra sem tudok betelni.

Ha újra kiszedném a motort, meg persze a fogaskerekeket, utóbbiakról lereszelném
a sorjákat, a motort és az összes többi tengelyt bezsíroznám, kitakarítanám
a pályát amin a csapágyak futnak, akkor biztosan nem adna ki
magából ilyen szánalmasan panaszos hangot.

Az a görbe plexi, az egy fényvezető. Vagyis rájöttem, hogy
mire szolgál a mechanikai alaplemezen található izzó.

Szerintem egyáltalán nem ott világít át a kazettán, mint ahol kéne.

Vajon befér a billentyűzet helyére?

Be! No persze nem azért dugtam be ide, mintha ezen a magnón szeretném
meghallgatni a régi kazettáimat, hanem csak azért, mert mivel ez nyitott,
illetve immáron nyitható mechanikás magnó, így épp jó lesz
bemutatni rajta az alábbi kazettákat.

Ezt a kettőt ni! Balra egy tisztító, míg jobbra egy demagnetizáló.
De ezekről már majd valamikor máskor mondok mesét...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.