Commodore C64
(perifériák nélkül)

Lehoztam a pincébe a már korábban bemutatott SEGA játékgépet, s a legegyszerűbb
irányt választva felkaptam helyette az asztalról a C64-et. Ha ezeket a kacatokat
végre szétszedném, elbontanám, vagy amit nem, azt persze elcsomagolnám,
akkor akár ideülhetnék szétválogatni az összeborított alkatrészeimet, ami
a pince hűvösét tekintve, nagyszerű nyári elfoglaltságnak látszik. Szóval hajrá!

No persze csak addig tartott a lelkesedésem, míg fel nem
értem a lakásba, a frissen kiválasztott boncalannyal.

Ez nem az én gépem volt, hanem csak úgy egyszerűen találtam a földön a Vágóhíd
utcában. Mivel maga az alapgép könnyű, így ezt félredobták a nemzetiségi
fémgyűjtő pajtások, és csak a hozzávaló floppyt, meg persze a trafó
miatt nehéz tápegységet vitték el. Nekem az első számítógépem
speciel egy AMIGA volt, amihez már grafikus oprendszert
adtak, így a C64-es dolgokhoz konkrétan lövésem sincs.
Fenti okból kifolyólag bármiféle parancssor látványától
azon nyomban rémülten menekülőre veszem a figurát.

Valaha rengetegen álmodtak róla, hogy egyszer nekik
is lesz, én meg csak úgy eldobva találtam az utcán.

Ha nem is egy mai billentyűzet, de ez azért már normálisan használható, nem úgy
mint mondjuk az ZX81 gombjai. (bár olyanom sem volt, csak olvastam róla)

Oldalról nézve ennek szerintem kifejezetten cipő formája van.

Ez az aljáról készült kép se lett valami informatív.

Innen nézve a csatlakozóit, olyan mint mondjuk egy egyszerű játékgép.

A két joystick csatlakozó után a power gomb következik,
majd egy tápcsatlakozó aljzat zárja a sor.

Az igazi meglepetés a készülék hátulján található.

Bővítő port.

RF kimenet (csatornaváltóval) tévéhez.

Alapsávi videokimenet, valamint egy soros port.

Csatlakozó az adattárolás céljára szolgáló kazettás magnóhoz.

Ez pedig itt a felhasználói port. Szóval ez már nem holmi játékgép. No persze
nem IBM kompatibilis PC, de ez már mindenképp egy personal computer.

A tápegység már vagy fél éve hevert a polcon arra
várva, hogy végre rácsatlakozhasson a gépére.

Lekaptam a polcról azt kistévét, melyet direkt a videokimenetes
bigyókhoz pofoztam ki. Mondjuk nem volt sok baja, épp
csak a kapcsolóit kellett apró morzsákra szednem.

Összenéztem a gép adatlapját a tápegységével, mielőtt még el találnám szegénykét
olvasztani. Bár látszik, hogy valami elindul a gépben, csakhogy a power LED
fénye a bekapcsolást követő mintegy három másodpercen belül elhalványul,
miközben a tápegység nekiáll erősen forrósodni. Szóval itt valami galiba van.
Szó se róla, amúgy is kinyitottam volna a dobozt, de így legalább okom is van rá.

Ez a kép se árul el a gépről valami sokat.

Gondoltam, ha már megkezdtem a semmitmondó képek sorát, álljon itt még egy,
mely a billentyűzetet ábrázolja - mint az nyilvánvaló - most épp alulnézetből.
Mondjuk nem sok esélyét látom, hogy álmából felriadva bárki is rákeresne
a Google-ben arra a szóösszetételre, hogy "C64 billentyűzet alulnézetből",
de ha ez mégiscsak megtörténne, akkor legyen már rá valami releváns találat.

Íme a gép alaplapja. Ez már nem a szokásos Z80 alapú egyprocesszoros gép,
hiszen a C64-ben már külön chip felel a videomegjelenítésért,
illetve egy másik chip a hangok megszólaltatásáért.

Erről nem jöttem rá, hogy micsoda.
(amúgy a Sharp 252535-01 LR38125 egy PLA, vagyis
Programmable Logic Array, kb. programozható logikai egység)

Ez meg már nem is érdekelt!
(ez amúgy a videóért felelős chip)

A videomodulátor fedelén Taiwan felirat olvasható.

Na most nem arról van szó, mintha én valami különlegesen zseniális hibakereső
lennék, hanem csak arról, hogy mivel a gép a bekapcsolás után nem indult el,
ez volt az első alkatrész, amire ráfogtam. No persze nem azt, hogy
miatta van az egész, hanem konkrétan ujjal.

Mely tettem következményeképp az előző képen látható zéner dióda formája
az ujjamba, míg ezen kedves történet - mint emlék - az agyamba égett.

Nem bosszúból csíptem ki a helyéről (á nem), hanem csak javításképp.

A műtét sikeres volt, a beteg köszöni jól van, csak én ugye nem tudok innen
továbbjutni. No persze megtehetném, hogy utána túrok a neten, majd
bepötyögöm a gépbe életem első hello world programját, csak
ez a programozós világ, ez engem sohasem érintett meg.

Gondoltam hátha találok egy átalakítót a C64 video kimenetének
furcsa lábkiosztású tuchel aljzatához, de persze nem...

Ellenben egy másik (bár a szükségesnél kevesebb csatlakozós) végül bevált. Mindezt
persze csakis azért, hogy kimaradjon a videojel útjából az RF jellé alakítás, majd fél
méterrel odébb vissza, mely procedúra tudvalevőleg rombolja a kép minőségét.

Na tessék! Szóval nem csak én beszélek összevissza!

Ugyan sikerült bepötyögnöm, hogy BEKA (bár valahogy két "k" került bele),
de valami rejtélyes okból kifolyólag idegen jelek keveredtek a betűim közé.

Na most ez a billentyűzet úgy működik, hogy a gombot (s egyben természetesen
az alatta elhelyezett elektromosan kapcsoló nyomógombot is) egy olyan rugó
tolja vissza (fel), ami a kép bal felső sarkából, illetve konkrétan a billentyűk
sorából hiányzó gomb alatt volt. Szóval ha az a gomb nincs ott, akkor nem
lehet alatta a rugó se, vagyis be van esve a kapcsolást végző nyomógomb.

Attól persze, hogy kézzel felhúztam a beesett gombot, attól még a "BEKA"
betűkombináció a gép számára pontosan ugyanúgy értelmezhetetlen.

Mivel a garanciamatricát nem én téptem fel, illetve szakítottam be,
ebből visszakövetkeztetve jártak már itt előttem mások is.

Most, hogy kicsíptem a helyéről a zárlatos zéner diódát, most már teljes fénnyel
világít a bekapcsoltságot jelző LED. Mivel nem értek a számítógépekhez,
(és igazándiból az összes többi dologhoz sem) így a javítás sikere
mindössze a vakszerencsének volt köszönhető.

Miután felhúztam a beesett gombot, sikerült bepötyögnöm a gépbe az elköszönést.

Mivel nem csináltam vele nagy kupit, egy perc se
kell hozzá, hogy újra szabad legyen az asztal.

Megy ez is a pincébe a többi kincshez.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.