Elmeséljem, hogy mi van ezen a képen útban ahhoz, hogy odaférjek ahhoz a dobozhoz, amiben azt a gyújtótrafót rejtegetem, amit szét akarok szedni? Minden! Nem is tudom, mégis miből gondoltam, hogy egészen odáig be fogok tudni menni. Az persze lehet, hogy ez nem is így történt, hanem úgy, hogy azért a gyújtótrafó szétszedését tűztem ki mára célul, mert tudtam, hogy esélyem sincs hozzá odaférni. Ugyan felmerült bennem alternatívaként egy olyan terv is (megjegyzem igencsak erőtlenül), miszerint ami hátul szárad, az bekerült bentre.

   Kezdetben úgy volt, hogy itt helyben lesznek szétszedve, ráadásul most azonnal, csak aztán beugrott, hogy ez a történet nem lesz ennyire egyszerű. Mármint azért nem, mert ez a két trafó (legalábbis közülük az egyik működő) majd a szovjet elektronikus gyújtóegység bemutatásához kell, vagyis nem verhetem őket szét.
   A két trafó között virító gyertyát amúgy a gyújtótrafók mellett találtam. Bár ez valamiféle kialakulni látszó rendre utal, csakhogy nem, ugyanis a "gyújtás" feliratú doboz nem a lomos pincében van (onnan hoztam a trafókat), hanem a tűzifásban.
   Mindeközben a sárga sávos zsákban Rigips Romano 6-30-as van, ami a korábbi képen látható rácsot hordozó ablak keretének megerősítéséhez kell. Ezt amúgy csak azért mondtam el, hogy azt a másik tényt is megemlíthessem, hogy mikor a zsákot a polcból kihúztam (mármint ebből, amin most épp van), akkor kifordult mellőle egy láda.

   Mármint ez, amire azért csodálkoztam rá, mert úgy voltam vele, hogy most már aztán tényleg felszámoltam az összes vegyes tartalmú dobozomat, aztán - lásd ezt kiváló példának - mégsem. Az itt található dolgok zöme szerencsére egyszerűen csak szemét, minek okán valószínűleg nem fogok beleizzadni a szétrendezésükbe.

   Ezt a dobozt (amiben amúgy csak egy potméter van) felviszem, ahol is majd jól kitermelem belőle a lényeget, vagyis a potmétert meg a gombját. Ehhez képest idelent maradt, és csak a korábbi képen látott, már megköszörült kéknyelű csavarhúzót hoztam fel. Már csak ebből a néhány tényből is sejthető, hogy milyen eredményességgel küzdök az engem folyamatosan körülvevő káosz ellen.

   Mikor legközelebb ide evett a fene, akkor azt mondtam magamnak, hogy Géza! No nem azért, mert ez a nevem (amúgy persze az), hanem azért, mert olyan egyszerűen és még bonyolultan sincs, hogy én ma szét ne verjek egy gyújtótrafót!

   Ha nem is volt egyszerű, de végül sikerült bemásznom a festett holmik között, egészen a motoros cuccokat tartalmazó dobozokig, ahol is meglepve tapasztaltam, hogy a "gyújtás" feliratú dobozban található két trafó egyike sem az, mint amit épp nagyban keresek.
   Hogy miért nem jó szétszedésre bármelyik gyújtótrafó? Nos azért nem, mert a múltkori piszkálódásaim során láttam közöttük egy olyat, ami meg lett nyomorítva a felfogató bilincsével. Ha meg már szétszedek egyet, akkor az olyan legyen, aminek esélye van a rosszságra. Mármint ne egy valószínűleg még jót szedjek szét.

   A keresett trafó (és még egy másik is) végül az indexes dobozból került elő. Talán nem is annyira az a baj, hogy a negyediket nem vettem ki az index feliratú dobozból, s így persze esélyem sem volt áttenni a gyújtás feliratúba, mint inkább az, hogy a polcról a már ki tudja hányszor levert tükröt nem tettem be a tükrös dobozba. Egyszer persze úgyis rend lesz. Ha másképp nem, akkor úgy, hogy kivágom az összes kacatot a kukába!

   Hogy miért hoztam ki a pince előtti linóleumra tett munkapadra három trafót, mikor csak egyet akarok szétszedni? Hát tudom én mindenre a választ? Talán attól félhettem, hogy kettőt elhagyok a hosszú, majd három méteres úton.

   A kerekesített szerszámosládát pedig azért voltam kénytelen kinyitni, mert a gyújtásos dobozban nem találtam gyertyapipát, ami persze majd a gyújtógyertya bemutatásához kell. Itt viszont találtam. (lásd balra lent)

   Már majdnem lement a cikk fele, mire sikerült végre kiválasztanom a tömegből a tényleges boncalanyt. Ebben a trafóban nemcsak az az érdekes, hogy egy sávban megnyomorította a bilincs, hanem ezen felül még az is, hogy a bilincs helye alatt a burkolaton körkörös súrlódási nyomok láthatók. Vagyis olyan, mintha valaki (vagy valami) forgatta volna a bilincsében.

   Ami már csak azért sem lehetséges (mármint a trafó bilincsben történő forgása), mert a bilincs annyira meg lett szorítva, hogy vagy úgy két milliméternyi mélyen belenyomódott a trafó alumínium burkolatába. Az persze lehet, hogy ez a trafó már több motoron is teljesített szolgálatot.

   A trafó árambevezető csavarjai M4-esek, ami mérethez nem igazán szokott villáskulcs akadni a szerszámos ládában, mert ugye olyan pici az mégis minek? Kombinált fogó viszont van, csak azzal meg vigyázni kell, mert a csavarok alatti anyag bakelit.

   Íme a gyújtótrafóról leszedett sallangok. A bal oldali nagy csavar a gyújtókábelt fogja meg a tőle kissé jobbra és lent látható tömítőgyűrű segítségével. Mármint a csavart megtekerve, a gumigyűrű az összenyomástól megdagad, amitől stabilan megfogja a kábelt, s persze a víz sem jut be mellette.

   Bevallom őszintén, hogy bár régebben elég sokat szereltem motort (az enyémek ugyanis szervizben sosem jártak, legfeljebb csak a haveroké nálam szervizben), de részemről még sosem láttam, hogy a primer tekercs végei a csavarok alatt imígyen hozzáférhetők.

   Mert ugye a kombinált fogónak is hiába van távol a nyele az anyagtól, ha egyszer a maradékot meg kell fogni valamivel. Persze satuban hidegvágóval jobbak lennének a túlélési esélyeim, de én már csak megmaradok a jó öreg hazardírozásnál.

   Már csak azért is, mert a gyújtótrafót szigetelő anyag alapvetően kátrány, amitől most éppen mindenem ragad. A rajtam lévő kesztyű a párom kezén fogja végezni a kertben, ahol majd biztosan kilyukad a gallyak tördelése közben. Mármint azért, nehogy még véletlenül bejusson a többi használttal a mosógépbe.

   Maga a trafó nemcsak azért nem látszik, mert jó kátrányos, hanem azért sem, mert van rajta egy úgynevezett zavarvédő burkolat. Bár kívülről eleve fém volt, csakhogy az alumínium mágnesesen nem árnyékol, ezért van belül egy vaslemez köpeny is.

   Kezdetben még úgy volt, hogy hosszában végig flexelem a meneteket, csak mikor beleszorítottam a trafó maradékát a satuba, akkor megéreztem, hogy a tekercselés nagyon laza.

   Miután a trafó maradványait kidobtam, előkaptam az ünneplő porrongyomat, majd megtörölgettem vele (ez mondjuk nem biztos, hogy bármelyiküknek is használt) a hígítóban tocsogó gyertyapipát.

   Ezt a kettőt azért nem tettem vissza a helyére, mert a gyújtásos dobozt majd még úgyis újra ki kell nyitnom, mikor lehozom fentről a másik két trafót, meg persze a gyertyákat is, meg a gyertyapipát, meg a szovjet elektronikus gyújtást. Már csak ebből a rövidke felsorolásból is sejthető, hogy ez a két trafó igen hosszú ideig fogja emelni a csavaros polc csalóka fényét.

   Aztán ott volt még akadálynak az is, hogy még nagyban száradt (mert időközben újra rákentem egy réteg festéket) a pinceablakba készített rács, ezért még mindig nem volt felhajtva az asztal, ami egy kissé útban van a motoros témájú dobozok előcitálásakor. Mondjuk ha kivenni kitudtam a lábától a dobozokból a trafókat, akkor visszatenni is sikerült volna, de csak kellett már találnom valami legalább úgy nagyjából elfogadható gátló tényezőt, ami megakadályozott a gyújtótrafók helyretételében. Hogy minek őrizgetek gyújtótrafókat, mikor már nem is motorozok? Hát tudom én mindenre a választ?

   Azt viszont biztosan tudom, hogy ezeket most ünnepélyesen zsebre vágom, majd a monitorom feletti polcon helyezem el, ahonnan korábban direkt azért pakoltam el az irattartókat, hogy ezt könnyedén megtehessem. Már ha épp akad egy kis hely az eltehető munkalapon...