Antennahangoló CB rádióhoz
(saját gyártmány)

Ma is úgy döntöttem, hogy nem a fenti, hanem a lenti lomkészletet fogyasztom.
Lementem a pincébe megkeresni egy igencsak egyszerű kis műszert, melyet
magam barkácsoltam évtizedekkel ezelőtt. CB rádióhoz való, és az AM
moduláció mélységét lehet vele megmérni. Szó nincs róla, hogy ez
lenne a keresett műszer! Az igazág az, hogy az AM moduláció
mérő felkutatásának most futottam neki hatodszorra, de
még mindig nincs meg! Helyette találtam ezt.

Ez egy kifejezetten hangulatosra sikeredett kép! Mentem a pincében polcról
polcra, és olyan dobozokat nyitottam ki, melyeknek tartalmára még csak
nem is emlékeztem! Például találtam egy borzasztó sárga és penészes
fejhallgatót, amire úgy néztem, mintha sosem láttam volna!

Visszatérve a lényegre, vagyis a képen látható általam barkácsolt műszerre, ez egy
úgynevezett antennahangoló. Arra való, hogy hozzá tudunk vele illeszteni egy
CB rádióhoz antenna gyanánt a 100-as szögtől indulva, a 172 méter hosszú
drótig bármit! Nekem például kezdetben a régi tévé antenna kábele volt
a CB rádióm antennája. Aztán lett egy autóra való az erkélykorlátra
csavarozva, majd mikor ez is gyengének mutatkozott, feltettem
a háztetőre egy Penetrátort. Utóbbi kettő nem szorult ezen
dobozka támogatására, azonban a 15 méter tévés
koax - mint egyszerű drót - az igen.

Ez egy néhai autórádió doboza, csak kapott egy új előlapot. Az előlap amúgy nem
alumíniumból van, hanem csak le van tapétázva öntapadós alumíniummal.
Bevallom őszintén, hogy úgy voltam vele, hogy már rég kidobtam azt
az átlátszó zöld szatyrot, amiben az alu tapétának használt nyilvános
telefonkészülék matricákat tartottam, de épp az előbb találtam meg.

Ezek Tanért műszergombok. Persze az is lehet, hogy nem a Tanértnél készültek,
de az biztos, hogy apukám onnan hozta őket. Én szeretem ezeket a gombokat.
Szép a formájuk, a szoknyájuk pedig éppen elfedi a potmétert tartó anyát.
Mondhatnám, hogy kár, hogy már nincs belőle, de az az igazság, hogy
van. Ha nem is pont ilyeneket, de kaptam utánpótlást. Még vagy
húsz éve, mikor még a Petőfi Csarnokban igazi bolhapiac
volt, vettem egy hatalmas doboz műszergombot.
Na jó. Akkor nem olyan hatalmasat.

Mindenesetre akkor is megérte ez a liternyi forgatógomb
azt a néhányszáz forintot. Ez nem is mind, mert azóta
már használtam belőlük például ehhez a műszerhez.

Nem adtam a szépségre. Beletekertem amekkora négyes csavarom csak volt.
Eredetileg hármas menet lehetett az autórádió dobozában,
csak a rengeteg szerelgetéstől kikopott.

Ezek itt a beépített SWR mérő műszer részei. Ez amúgy nem szükséges, már
persze ha van egy külön SWR mérőnk. A fekete gomb egy szintbeállító,
a pici kapcsoló pedig a kimenő, illetve a reflektált jelek közt vált át.

Nem igazán mondanám szépnek ezt a műszert.
No de milyen legyen, ha egyszer orosz?

Le sem tagadhatná néhai autórádió mivoltát.
Legalább hasznosítottam a dobozt.

A CB rádiók szokásos csatlakozója. Amphenol SO239 Megnéztem, és tényleg
ez neki az ő neve! Hogy mi meg nem marad a fejemben...
Mondjuk stabilan csak egy jégcsákány.
Esetleg az is lehet, hogy kettő.

Maradt rajta néhány plusz lyuk, de ez nem egy akkora hiba, hogy törődni kéne vele.
Az RF jel nincs olyan fürge, hogy kiférjen a lyukakon. Ha meg kijön? Mivel ez egy
antenna melletti műszer, így semmi gond sem lesz belőle. Amúgy a doboz maga
a felirata szerint olasz. Ez persze teljesen lényegtelen, csak mint érdekességet
említettem meg, hiszen egy Geloso kismagnón kívül semmiféle
olasz elektronikát sem tudok felmutatni.

Nem biztos, hogy ennek pont így kéne kinéznie, de ez van.
Belekotortam a dobozaimba, és ez sikeredett ki belőlük.

Már épp kezdtem keresni a megfejtést, hogy mégis miért szúrtam be egymás után
kétszer ugyanazt a képet, mikor is leesett, hogy ez a másik oldalról készült.
Ha jól olvastam a rádiótechnikát, vastagabb drótokat szoktak használni,
de mivel az első CB rádióm mindössze egy wattos volt, ezért úgy
döntöttem, hogy teljesen felesleges lenne bevetnem a
számomra elérhető egyes bronzhuzalt.

A bal oldali kapcsoló kapcsolgatja szépen sorjában a jel útjába a jobb oldalon
látható tekercs meneteit. Ezzel kvázi apránként állíthatóan beletoldunk
az antenna hosszába. Az alsó kapcsolóval az antenna föld
felé mutatott kapacitását tudjuk növelni.

A forgókondenzátor a dobozka bemeneti oldaláról érzékelhető kapacitást
hangolja folyamatosan. Ha meg nem, akkor a két utóbb
említett részlet éppen, hogy fordítva van.

Ezzel a kapcsolóval azt lehet kapcsolni, hogy a forgónak csak az egyik fele,
vagy mind a kettő (kétszeres kapacitás) vegyen részt a hangolásban.

Tudnék ezeknek más feladatot, de ezt most hagyjuk.
Majd ha rádiót építek, akkor talán majd ott...

A színes vezeték azért jó, mert nem lehet őket (vagy legalábbis nehéz) összekeverni.
Mondjuk jelen doboz olyan egyszerű, hogy látszik benne, hogy melyik vezeték
honnan indul és hol végződik, azonban ez nem mindig van így.
Pláne nem egy amatőr konstrukcióban!

A szürke cső mögött (ami amúgy értelemszerűen a porszívónk alkatrésze volt)
a csíkos nyáklap a tulajdonképpeni SWR mérő. Ezzel lehet megmérni, hogy
mekkora feszültség érkezik a rádiónk felől, és mennyi az, ami ebből az
antenna irányából rögtön visszaverődik. Az előlapi gombokat addig
kell állítgatni, míg csak ki nem jön a helyes eredmény. Minél
nagyobb legyen a kimenő, minél kevesebb a visszavert.
Ez persze még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jelünkből
bármi kijutott az éterbe, hiszen egy igazán jó antennahangolóval,
valahonnan a szakadástól indulva, a rövidzárig mindent ki lehet hangolni!
Legalábbis ki lehet hangolni úgy, hogy a rádiónkban nem ég rommá a végfok.
Szóval ez csak egy amolyan szükségmegoldásféle, mikor nincs rendes antenna.
Illetve ez így ebben a formában csak a CB rádióra igaz. Például egy amatőr
rádióhoz, ami több különböző sávon is működik, igenis elkellhet egy ilyen
antennahangoló doboz. Ezzel persze könnyen becsaphatjuk magunkat,
hiszen egy műterhelésnek is jó az SWR értéke, mégsem jó antenna.

Az SWR mérő egy nagyon egyszerű szerkezet, csak az az igazság, hogy nem igazán
látom át a működését. Ugyan többször és több helyről is elolvastam,
de a haladó és a visszavert hullámok megkülönböztetése
számomra sajnos mindig egy varázslat marad.

Kizárt dolognak tartom, hogy ezt az óriási pacát a Weller pákával műveltem.
Szerintem ennek elkészítésében egy bádogos páka segédkezett.

Amúgy azért ilyen csatlakozót szereltem be, nem pedig a szokásos négy csavarral
rögzíthetőt, mert ilyen volt a Lomexben olcsón, mint inkurrens anyag. Néha olyan
dolgokat lehetett kapni, hogy az ember csak nézett! Máskor a leghétköznapibb
dologra is csóválták fejüket az eladók, együttérzően szomorú ábrázattal.

Ide tökéletesen megfelel a lengő szerelés, illetve még jobb is mint a nyáklap.
Mondjuk a nyáklapnak sincs 27 MHz-en különösebb vesztesége.

Nem dimenzionáltam túl a csévetest rögzítését. (mint azt említettem, porszívócső)
A bevágások pedig azért vannak a csövön, hogy ne kószáljanak el a menetek.

Majd ha kell, akkor lesz honnan kitermelnem yaxley kapcsolót. Aztán belenéztem
a dobozomba, majd atyám régi dobozaiba, majd a pincei vegyesbe is.
Ha annyi kapcsoló mind elfogy, az valóságos csoda lesz!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.