TR-2210

Tel-Mes Type: TR-2210 szigetelési ellenállásmérő
(feltúrtam érte a pincét)

Már megint jövök a szokásos nyafogásommal, miszerint nincs kedvem
semmihez, amiket a polcomon látok. Márpedig tetszik vagy sem,
ma akkor is szétszedés lesz, mert megígértem magamnak.

Felkaptam a fotómasinát, majd leszaladtam vele a pincébe. Mivel se videokamerát,
se szovjet tunert, se NDK lemezjátszót, se MK-27-est, de még csak az alaposan
megroggyant a Siemens club 722-est sem támadt kedvem felboncolni, ezért
ők megúszták a csavarhúzózást. Ez persze csak a mai napra vonatkozik.

Ha a helyükre azért még nem is, de közvetlenül a már bemutatott kacatokat rejtő
polcom mellé helyeztem át a SEGA játékgépet, meg a C64-et a tápegységével.

Rezgett a léc, hogy a 2/6-os sorost választom mára, esetleg az alatta megbúvó
számtárcsa vizsgálót, de ha ezt így megemlítettem, akkor természetesen nem
így történt. Először is elraktam innen a két idegen tárgyat, hiszen mind
a szűrőpanel, mind pedig a léptetőmotor a már korábban
felboncolt Fujitsu nyomtatóból származik.

Majd megtekintettem ezt a műszert, amire már a múltkor is erőst rácsodálkoztam,
mert ugye ez egyáltalán nem az a szigetelési ellenállásmérő, mint amire én
emlékeztem. Nosza, kutassuk csak fel azt a műszert! Adta ki magának
az utasítást a szerző lelkesen. Miután a lelkesedésem alábbhagyott
(az ilyesmiben hatalmas rutinom van, ezért még egy perc se kellett
hozzá), szomorúan vettem tudomásul, hogy a műszer valószínűsíthető
fellelési helye alaposan el lett barikádozva. Ez rengeteg cuccommal van így!

Elsőnek a létrát emeltem ki a sarokból, majd nekitámasztottam a jelen képen
mögötte megbúvó forgós-gurulós irodai szék háttámlájának. Míg a súlyánál
fogva el nem tolta, illetve fordította maga mögül a szék támláját, s hatalmas
csattanással el nem vágódott, addig miért is ne hittem volna, hogy stabilan áll.
Míg csak a minden előjel nélkül keletkezett rémes zajtól rémültemben
össze nem omlottam, magamról is éppen így vélekedtem.

Tök jó lett ez a kép! Épp csak az nem látszik rajta, hogy hova másztam be.
Konkrétan a kép közepén nem látható résbe, de ez most mindegy.

Ami viszont már korántsem az, hogy kifelé jövet megbotlottam, majd mivel épp
ezek voltak kéznél, a semmihez sem rögzített, szóval épp csak odatámasztott
fadarabokban kapaszkodtam meg, minek következtében megbizonyosodtam
róla - bár sejthetően egyáltalán nem voltam kíváncsi rá - hogy ha könnyedén
ugyan már nem is, de fájdalmasan azért még tudok kétméterest lépni. Valamint
természetesen az is rögvest kiderült, hogy ha belerúgok a székbe, akkor a botor
módon már megint nekitámasztott létra újfent pofára fog esni. Mondjuk
az előbb én is majdnem így jártam, de ez most mindegy.

Az viszont már kevésbé, hogy ugyan a keresett műszert nem találtam meg, ellenben
találtam egy csomó már korábban bemutatott lomot, úgymint AM moduláció mérő,
Tanért gyártmányú szikrainduktor, sárga gázérzékelő, autóba való ekvalizer,
illetve egy szintézeres autórádió. Miután ezeket elcsomagoltam,
majd el is pakoltam innen, újra bemásztam a sarokba.

Miután kimásztam a sarokból az ott végre megtalált műszerrel, majd leemeltem róla
a műbőrtok fedelét, újabb meglepetésként könyveltem el, hogy van készleten egy
analóg mutatós hőmérőm. No persze nem arról van szó, mintha még sosem láttam
volna ezt a műszert, hanem csak arról, hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy
ezt egyszer már valamikor korábban elajándékoztam. Na most ugye vagy kettő
volt belőle, vagy visszahozták, vagy csak úgy egyszerűen beszökött belőle
egy kóbor példány az utcáról. Mivel ez nem az a műszer amit
kerestem, ezért újra visszamásztam a sarokba.

Ha elsőre nem is, de sokadikra azért meglett. Miközben nagyban fotóztam,
valami halk mocorgást hallottam az asztal alól. Na nem már, hogy egér!

Szerencsére nem, hanem csak az ideiglenesen (ez nálam általában annyit tesz, hogy
innentől számítva legalább öt évig itt lesz) az asztal alá helyezett Tesla B4 magnó
hangszórórácsát röcögtette a cipőm orra, ahogy kezemben a fényképezőgéppel
az asztal előtt billegtem. Miután megnyugodtam, hogy mégsem kell előásnom
az egérfogót, a változatosság kedvéért, immáron a hátam mögül
hallottam valami különös hangulatú ropogást.

Természetesen ismét én voltam az elkövető. Konkrétan a dög nehéz (mert zömében
vas) 2/6-os soros telefon alatt ropogtak az egymásra halmozott papírdobozok.

Ez a műszer nem csak úgy egyszerűen koszos,
hanem ennek kifejezetten penészes a tokja.

Ezen korabeli reklám alapján megállapítható, hogy bár a képen nem pont
ez a kivitelű műszer látható, de 1972-ben már létezett. Vagyis bőven
volt ideje megpenészedni rajta az amúgy jópofa műbőrborításnak.

A műszert egy csavar rögzítette a fából készült, kívülről tetszetős
műbőrrel borított, belülről pedig filccel bélelt műszerdobozban.

Egy öt milliméter vastag textilbakelit lapocska, az egyszerűen elpusztíthatatlan!
Mondjuk nem miatta néz ki úgy a teleptartó, mint amiben még sosem járt elem.

Hanem azért, mert ebből a két zsebtelepből az eltelt
rengeteg idő ellenére sem folyt ki semmi!

Csak viccből mértem rá, szóval nem gondoltam komolyan,
hogy akad még kószálási hajlam az elektronjaiban.

Az erősebbik zsebtelep már csak 1,4 milliampert produkált a multiméter árammérő
állásban mutatott majdnem a rövidzárjára. Szóval erő már nem igazán van benne.

Ami a gyártás óta eltelt több mint harminc év tükrében teljesen elfogadható.

Ugyan a műszer előlapjánál virít körben egy látványos fekete gumitömítés, csak
mivel a kapcsolók mellett simán be tudtam dugni egy papírlapot, ezért nem
tusolom le, hanem csak forszírozott dörzsi szivacsos ápolásban részesül.

Bár különösebb hókuszpókusz nélkül készíthető lineáris skálájú
ellenállásmérő is, ennek ellenére a műszer skálabeosztása
az ohmmérőknél megszokott torlódó jelleget mutat.

Rá lett írva (merthogy ez fontos), hogy az átlagos ellenállásmérőkkel ellentétben,
ez egy szigetelésmérő, ami 500 volt feszültséggel dolgozik, minek okán
erősen ellenjavalt a műszerzsinórok végeinek nyalogatása.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmeséljem, hogy ki osztotta ki a TR számokat.

   Megkérdeztem K. Szabó Zoltánt, aki az EMG utolsó vezérigazgatója volt, s ezen kívül egy időben a Műszeripari Egyesülés főnöke is, hogy ki adta ezeket a jeleket, mikortól meddig, illetve van-e erre valami forrás.
   A mechanizmus az volt, hogy az EMG-nek nem volt önálló exportjoga (ellentétben például a Videotonnal), ezért a műszereit külföldre a Metrimpex adta el. (Illetve az orvosi műszereket a Medicor)
   Ilyen típusjeleket persze nem csak az EMG használt, hiszen a TR-4351 például a Híradástechnika Szövetkezet, míg a TR-9175 a FOK-GYEM terméke volt.
   Másrészt viszont az EMG egész fennállása alatt voltak TR szám nélküli EMG készülékek is. Hogy miért alakult így, azt nem tudom. Az engem közelebbről érdeklő EMG-666, EMG-777 asztali számítógépek (akkori terminológiában asztali kalkulátorok) magukban például nem kaptak Metrimpex típusszámot, de a hozzájuk illesztett perifériák és az illesztő egységek már többnyire igen, ezért aztán nem tudtam biztosan, hogy mi is a pontos helyzet.
   Az alábbiak történtek a kérdezősködésemre. (no persze az emg.hu honlapon is találtam adatlapokat és hasonlókat ehhez a témához, s ott magam is nézegettem a típusszámokat.) K. Szabó ugyan nem tudta, de továbbította régi kollégák számára a
kérdéseimet. Íme a válaszok:
   A TR számokat a Metrimpex adta az EMG-nek, valamint az általa képviselt többi gyártónak a 60-as évektől azért, hogy exportpiacain egységes számrendszerrel jelenhessen meg az általa kiadott termékkatalógus.
   A Metrimpex ezeket valóban saját maga "találta" ki, de logikusan felépített egységes rendszer alapján. A TR számok (általában) felkerültek a készülékek címkéire is, ha feltételezhető volt, hogy a Metrimpex (is) forgalmazni fogja az adott terméket.
   A TR-t a Metrimpex elektronikus műszer osztálya adta ki, és persze használta is. A többi osztály (pl. nukleáris) más betűket alkalmazott a típusjelekhez (pl. N). Teszem azt nukleáris műszer volt és ezért N jelzés alá sorolódott az EMG-31024 (NTA-1024) sokcsatornás analizátor, de ennek részegységei is, mint pl. az EMG-14891 (NZ-891) nyomtatóíró, EMG-32044 (ND-305/S-B) szcintillációs mérőfej, EMG-32154 (NB-215.2) detektor egység, EMG-32434 (NE-243.2) Átlagoló
átalakító, EMG-32666 (NN-7001) analizátor-kalkulátor illesztő egység.
   Láttam más jeleket is, pl. TZA az EMG mikrohullámú teljesítménymérőknél, de ezeket nem álltam neki szisztematikusan kigyűjteni.
   Érdekes lehet még, hogy valami miatt NE jelet kaptak a plotterek is! Pl. EMG-79811 (NE-230) X-Y író, EMG-79812 (NE-240) X-Y író, de teljesen ebbe a jelölési rendszerbe illeszkedik a Videoton Fejlesztési Intézet NE-2000 plottere is. (Lehet, hogy ennek az NE-jelnek valami egészen mezei oka volt, pl. az első külkereskedelmi értékesítésbe került plotter történetesen egyben nukleáris tartozék
is volt, s aztán rajtuk maradt a jelölés.)
   Nekem az is "nagyon tetszett", hogy két EMG mozaikprinter, a 14891 és a 14892 máshová lett besorolva. Előbbi NZ-891 lett, utóbbi TR-1892. A harmadik, az EMG-666-hoz csatlakozó 14893-as meg úgy látom, hogy nem kapott semmi
megkülönböztető jelet, ahhoz csak az EMG típusszámot használták.

Forrás: Segesdy Gábor

Az ON gombra indul a mérés. A BATT. gombot lenyomva a műszer az őt tápláló
telepek feszültségét ellenőrzi. A nyomógombokkal a méréshatárok között
tudunk váltani, míg a forgatógomb a műszer nullázására szolgál.

A műszercsavar annyiban különbözik a banánhüvelytől, hogy
ez alá oda lehet fogatni akár egy csupasz vezetékvéget is.

Remélem, hogy a műszer nem használja a telepek
középpontját, mint fél tápfeszültséget.

Azt mondta a tápegységemre, hogy jó neki telepnek.
Még jó, hiszen éppen erre lett kitalálva!

A műszer skálájának kék csíkja szerint 7 voltról, vagyis
még erősen kimerült zsebtelepekről is üzemképes.

Előkaptam a készletből egy 1 Megaohm értékű ellenállást. Azt a régi kedves
történetet meséltem már, mikor új anyagbeszerző érkezett a Tanérthez?
Nem? Leadták neki a rendelést ezer darab 4,7 kilós ellenállásra,
mire fel az anyagbeszerző a súly miatt megrendelte
a szállításhoz a 6 tonnás teherautót.

Ez a műszer olyan kemény, hogy ennek még a gumilába is vasból van!
Csak méni, mérni azt nem mér. Mozogni ugyan mozog a mutatója,
és még nullázni is lehet, de az 1 MΩ-os ellenállástól teljesen
megőrül. Sajnos leginkább hátrafelé indul el a mutató.

Ugyan rezgett a léc, merthogy volt bennem némi hajlandóság leáztatni
az előlapról azt a ronda leltár cetlit, de ez a project végül elmaradt.

Na most ezt nem azért mutattam meg, mintha feltételeztem volna rólad, hogy még
sosem láttál elemtartót. No de vasból hegesztve? Az azért ritkaság számba megy!

Mivel amire kitalálták, arra már nem jó (vagy legalábbis most éppen nem), így azt
találtam ki, hogy vagy nekiállok és megjavítom, vagy idővel mondjuk építek
valamit a dobozába, aminek elég a 9 voltos tápfeszültség, illetve úgy
kb. ennyi gomb. Most persze így hirtelen (de lehet, hogy még
később se nagyon) ezekből a terveimből nem lesz semmi.

Innen nézve nem látszik bonyolultnak. Illetve jópofa a doboz, hiszen
akár több jól hozzáférhető panelt is el lehet benne helyezni.

Odafér egy újabb panel a műszercsavarok lábára,
és egy másik akár a mérőműszer lábaira is.

Ez itt a műszer méréshatárváltó osztója. A panel felső széle
pedig nem csak úgy látszik, hanem az tényleg ferde.

A fazékvasmagos trafó állítja elő a méréshez szükséges 500 voltos feszültséget.

Részemről nagyon tudom értékelni, mikor egy apró részlet
ilyen szemet gyönyörködtetően van kivitelezve.

Gondoltam hátha már megint csak az van, hogy én vagyok a hülye (ezt persze
tapasztalatból gondoltam), és csak annyi a baj, hogy helytelenül kezeltem
a műszert, ezért nekiálltam elolvasni a használati utasítását. Ez a leírás
mondjuk nem erre, hanem a TR-2217-es műszerre vonatkozik,
de mivel a mérési elv azonos, így ehhez is használható.

Ez a rajz is a TR-2217-es műszeré. Mivel a mérési elv egyezik, a jelen műszer akár
ezen rajz alapján is javítható. No persze szó sincs róla, hogy nekiálltam volna
megjavítani, hanem inkább indítottam helyette egy felderítő akciót,
melynek célja a műszer dobozának felkutatása volt.

Ez persze így, hogy rávakuztam, már egyáltalán nem látszik egy sötét
saroknak, ahová a műszer faládikája bujdokolt el bánatában, a már
hosszú évek óta bemutatásra váró, készletből építhető rádió mellé.

Mivel a múltkor már lecsentem valamiről egy ilyen dugót (csak azóta már rég nem
tudom, hogy hová tettem), így ez most megúszta. Amúgy így első látásra nem
jöttem rá, hogy ez meg mégis mihez tudna csatlakozni. Mert ugye azok
a banánhüvelyek egyértelműen a most boncolt műszerbe illenek, míg
a három lábú dugó az semmiféle telefonkábelhez, vagy mondjuk
kábelvégelzáróhoz sem passzol. Szerintem nem is az ő kábele.

A feladat, miszerint vissza kell vinnem a pincébe, az viszont biztosan az enyém.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.