Számtárcsa vizsgáló műszer
(nem vizsgál ez már semmit)

Ahogy sebesen közeledik a hónap vége, egyre inkább úgy érzem, hogy még sehol
sem tartok a pince felszabadítós projecttel, pedig direkt vigyáztam rá, hogy ugyan
már ne húzogassak elő dolgokat, melyeket aztán - természetesen jó szokásomhoz
híven - a már felépült kupac tetején helyezek el. Szóval amit itt látunk, azt hónap
végére mind szét kellene szednem! Na most ez annak fényében nézve, hogy már
huszonharmadika van, szóval ez bizony nagyon esélytelennek látszik. Márpedig
mindenképp el kellene innen takarítani ezeket az izéket, hogy rendet rakhassak
végre az alattuk elterülő dobozokban, illetve dobozokból, a direkt erre a nemes
célra gyártott faládikákba. Azért a számtárcsa vizsgáló műszert választottam,
merthogy ez volt szélről, másrészt van neki füle, minek okán könnyű vinni.

Mondjuk nem igazán vittem messzire, hiszen csak a fellelés helyétől mindössze
két méterre található pincei asztalomig jutottam el vele. Vannak ilyen tárgyak,
amiket vagy én kerülgetek nagyon, vagy ők szeretnék elkerülni a szétszedést.

Például ez a masina is hiába ült az előszobában már hosszú napok óta, részemről
simán elvoltam helyette a háttérben megbúvó kis hangfalak tesztelésével, meg
a fürdőszobai fogashoz készülő akasztó lejjebbsüllyesztő farigcsálásával.
De persze a sorrend az teljesen mindegy, hiszen a lényeg ebben
a hónapban az, hogy minden nap csináljak valamit.

Most például azt csináltam, hogy többször is belerúgtam, illetve átestem rajta.

Olyan kis zömök formája van.

Mostanában úgy telnek a napok, hogy délelőtt, mikor még mondhatni friss vagyok
(még ezt a túlzást), akkor rajzolom a betűket, ebéd után pedig, mikor már leesett
a vérnyomásom, olyankor bávatagon csavarhúzózok. Szóval az elmondottak
okán fordulhat elő például egy olyan eset, mint a mostani is, hogy csak
nézek ki mélán a fejemből, miközben azon elmélkedem, hogy
mégis milyen buta arca van már ennek a műszernek.
Ez mondjuk a hátulja, de gondolom ezt
nem volt nehéz kitalálni.

Az ELKIS készítette, 1981-ben, a sorban kétszázadikként.

Addig értem, hogy hordozható, no de mi végre?
Ezt a kérdést majd mindjárt alaposan kifejtem.

A power kapcsolónak mióta a lefelé a bekapcsolt állása?
Ez amúgy - ha esetleg nem találtad volna ki - az előlap.

Típusa: Q-56

Négy darab TIL kijelző van benne.

Ez itt a működési, illetve mérési leírás, amit nem sikerült megfejtenem.
Ugyan voltak ötleteim, de mivel a műszer nem volt hajlandó
mérni, ezért ezeket nem tudtam visszaellenőrizni.

Ha másért nem, már csak ezért a szép kis dobozért is megérte elhozni.
Ha nem hoztam volna el, akkor már rég ledarálták volna.
Szóval mint az sejthető, ez is a selejtből van.

A gumilábai - meglepő módon - merev műanyagból vannak.

A hálózathoz csatlakoztatva mutat életjeleket. Bizonyos kapcsolóállásban
végtelen futnak a számok, máskor meg nullázható a kijelzett érték.

A gazdasági osztály jelmondata szerint a leltárcímke náluk olyan, mint mondjuk
a nőknél a smink. Anélkül egy tapodtat se! Csak ebédelni mész? Akkor is vigyél
magaddal egy tömbnyi leltárcímkét, mert sosem lehet tudni, hogy mikor fut
bele az ember lánya néhány felcímkézetlenül heverő felszerelésbe.

Imádom az ilyen gyönyörűséges csavarokat, illetve díszalátéteket.
Volt amilyen volt a szocialista ipar, de azt meg kell hagyni,
hogy néha azért igenis, hogy megadtuk a módját!

Hálózati trafó, panel tömve TTL IC-vel, valamint néhány yaxley kapcsoló.

Vajon hol tárolhatták ezt a műszert, hogy ennyire poros lett?

Illetve ez talán már nem is annyira por, mint inkább homok.

Ha a belsejét éppen nem is, de a dobozról levett két takaróelemet azért kimostam.
Itt említeném meg a hosszúkás dobozban nevelgetett növényeimet, melyeket
tulajdonképpen nem is én ültettem, hanem azok csak úgy egyszerűen ott
voltak a földben. Szóval az a növénytársulás magától alakult ki. Ezek
kérlek - az általam ültetettekhez képest - túlélték a telet úgy, hogy
végig kint ültek a balkonon! Bezzeg amiket idebent pátyolgatok...

Tisztának azért még nem nevezném, de némi porecsettel történő
piszkálás hatására azért előkerültek a szögletes vezetősávok.

Ez a több milliméter vastag közbetét csak arra szolgált, hogy legyen
mibe szegecselni a doboz alját és tetejét tartó csavarokat.

Íme az előbbi részlet, csak most belülről.
Merő egy anyagpazarlás az egész!

Az előlap pereme 5,5 milliméter vastag.

Ez a törésgátló, ez mondjuk tetszik.

Több évtizedes telefonszerelői pályafutásom során most először látom aljazatnak
írva az aljzatot, ami természetesen nem is csoda, hiszen ez két eltérő jelentésű szó.
Az aljazat valaminek az alapját jelenti, míg az aljzat mondjuk beépített csatlakozót.

Ezt a készülékzsinór megfogatására bevetett műszaki
megoldást részemről egy kissé túlzásnak érzem.

A hűtőfelületként a dobozra csavarozott LM340T5 egy 5 voltos stabilizátor.

Ami kell is ezekhez az azóta már szinte beszerezhetetlen TTL áramkörökhöz.
Na most ahhoz képest, ahogy a panel másik oldala kinézett,
itt egy porszem nem sok, még annyi sincs!

Akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmeséljem, hogy a selejtes kosáron kívül
soha sehol másutt nem láttam ezt a műszert. Mindezt úgy, hogy még valamikor ipari
tanuló koromban vagy úgy egy jó évig nem is hálózatszerelő (ez volt a képzés neve)
voltam, hanem alközpontos készülék javító műszerész. Na most ha valaki, akkor én
aztán annyi tárcsát javítottam, hogy az még gombócból is sok, de az ültő helyemben
naponta több helyszínen is kipofozott több tucatnyi készülék ellenére, soha semmiféle
ezzel kapcsolatos műszerigényem nem volt! Szerintem a telefon tárcsájában található
rugócsoportról szemrevételezéssel is megállapítható, hogy rendben működik-e, vagy
sem. Így utólag belegondolva, ha nem verekszem össze a tanműhelyvezetővel (mi
tagadás, ifjonti koromban áldott jó gyerek voltam), s nem kerülök büntetésből
vissza hálózatszerelőnek, akkor valószínűleg egészen másként alakult volna
az életpályám. Visszatérve a műszerhez, ez nem egy olyan készülék, ami
a sarokban porosodva töltötte napjait, hiszen a képen látható kapcsolót
például annyit tekergették, hogy kirázódott a helyéről a csavarja. Ezt
sajnos erről az oldalról nem tudom meghúzni, mert le kellene hozzá
szerelnem az előlapot, ugyanis mögötte van a csavarhoz tartozó anya.

A Texas gyártmányú TIL kijelzők ebbe a segédpanelba lettek beforrasztva.

Na most nehogy már ne tudjak beindítani egy telefonos műszert!
Túrtam hozzá csatlakozót, kábeleket, mindent ami csak kell.

Na most az igaz, hogy a mellétett Panasonic készülék nem tárcsás, de van rajta egy
kapcsoló, amivel vissza lehet váltani tone üzemmódból pulse-ba. Ellenben ennek
ellenére a műszer meg sem nyikkan! Sajna semmiféle gombnyomásra se reagál.
Az üzemmód váltó kapcsolót tekergetve persze változnak a számok a kijelzőn,
de a telefonon nyomhatok bármit, az a kijelzett értékre semmiféle hatással sincs!
Újra belegondoltam, hogy vajon merre használhatták ezt a műszert. Mivel a József
központnak (ott dolgoztam) nem volt semmiféle készülékjavító melléküzemága, így
nem jöttem rá, hogy ki koptathatta el ennyire. Egy időben (néhány évig) én voltam
a hibaelhárítási csoportvezető is, korábban pedig még a leltárbizottság vezetője is,
szóval tudom, hogy milyen műszerek voltak kint az embereknél. Ha valamelyik
olvasónak dereng ez a műszer, akkor legyen szíves írja már meg, hogy hol s
merre látta. Mondjuk az igaz, hogy volt valahol a Paulay Ede utcában
egy készülékek felújításával foglalkozó üzem, csak nem hinném,
hogy hozzánk, mármint a József távbeszélő üzemhez
tartoztak volna a műszereik.

Csak nem adtam fel! Túrtam az IKEA fiókosból egy tárcsát, majd megpróbáltam
mindenféle agyament variációkban rádrótozni a műszerre. Gondolom azt talán
mondanom sem kell, hogy nulla eredménnyel, pedig hátha alapon még azt is
megpróbáltam, hogy a konnektoralsó felől legyen a készülék, míg a műszerből
kilógó kábelre rákötöttem a telefonvonalat. Még a tuchel csatlakozóra sem reagált!

Apropó kilógó kábelek! Gondoltam meglazítom a szorítójukat, kihúzom
őket a helyükről, majd karikára hajtogatom és beteszem a dobozba.

Tulajdonképpen ez lett, csak annyi különbséggel, hogy mivel nem fértem hozzá
a csavarokhoz, így szegény kábeleket kénytelen voltam tőből kivágni. Mivel
ez a műszer eddig sem kellett, és valószínűleg ezután sem fog, így nem
tartom valószínűnek, hogy valaha is szidni fogom érte magam.

Míg én itt nagyban forgattam a műszert, fényképeztem, no meg a beüzemelésével
próbálkoztam, addigra rég megszáradtak a balkonon a korábban elmosogatott
alkatrészek. A műszer füle például nagyon szép tiszta lett. Mivel épp ott volt
a kezemben a csavarhúzó, mielőtt nekiálltam volna betekergetni vele a házat
tartó csavarokat - csak úgy egyszerűen rutinból - ráforgattam vele a készülék
összes elérhető csavarjára. Meglepő módon, amihez csak odafértem,
az a csavar, az mind laza volt! Tisztára olyan érzésem támadt,
mintha valami rázós helyen használták volna a műszert.

Na most én is látom, hogy fordítva tettem rá a dobozt, de úgy döntöttem,
hogy így marad! Nekem mindegy, neki is, és a lomtalanítók
sem fognak miatta megszólni egyikünket se...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.