Analóg fürdőszobamérleg
(időnként megőrül)

Na most az nagyon szép dolog, hogy elsődlegesen a szem előtt lévő kincseimet
próbálom rendre bemutatni, ráadásul látványos is a haladás, de ettől függetlenül
valahol tudat alatt nyomaszt, hogy mennyi mindent dugtam el, hogy ne is lássam!

Az egyik ilyen eldugott bigyó, az alsó polcon látható fürdőszobamérleg, mely eszköz
virágállványos cuccok közötti tartózkodását kifejezetten reménytelen feladat lenne
megindokolnom. (itt volt hely) No persze nem csak ez az egy szem idegen anyag
van itt, hiszen egy polccal feljebb ül Apukám vakuja, az Orivohm, no meg az
Oripons. Ezeket így tudom fejből, szóval még csak oda sem kell néznem.
Aztán odanéztem, s meglepve állapítottam meg, hogy a videó-kaputelefonról
teljesen megfelejtkeztem. Őt persze majd csak azután tudom bemutatni, már úgy
értem, hogy működés közben, ha kipofoztam hozzá, mondjuk a CCD videokamerát.

A mérleg akkor került parkoló pályára, mikor vettem helyette egy modern digitálist.
Akkor ahogy volt, bevágtam a kádba, majd ráeresztettem a mérlegre ami víz csak
kijön a hatvan fokos mosás után a mosógépből. A képen látható csúf szmötyik
természetesen nem a gatyákból, és nem is a törölközőkből kerültek elő,
hanem azok - némi lögybölés után - mind a mérlegből jöttek ki.

A mosástól első ránézésre rendbejött, hiszen immáron szabadon
mozog a számozott tárcsa, és a nullázás körül sincs probléma.

Csak időnként visszaforgás közben megakad.
Mondjuk ezért is cseréltem le.

Szerinte majdnem 80 kiló vagyok.

Íme az utód.

Milyen kedves már tőlük, hogy a súlyomat illetően ennyire egyetértenek...

Most úgy akadt meg a mutatója, hogy közben épp rajta állok.

Csavaroknak nyoma sincs! Ez persze engem nem hat meg. Ha nagyon nem
enged, legfeljebb majd szétcsapom körfűrésszel, mint a hűtőgépet!

Mondjuk az egyértelmű, hogy ketté lehet venni,
de a mikéntre sehol semmi utalást sem látok.

Ha körbefordul a tárcsa, akkor épp 125 kilósak vagyunk.

Pont az alsó felirat nem látszik! No nem mintha tudnék angolul...

Ez a minta azért van, hogy jól tapadjon rá az ember lába. Mondjuk aki képes leesni
egy 5 centi magas mérlegről, szerintem azon ezek a recék nem fognak segíteni.

Mivel felül nincs semmi bonthatóságra utaló nyom, ezért alulról nézegetem.

Bár láthatóan ezen támaszkodik fel, ez a részlet megmozdíthatatlan.

Na most két dolog lehet. Vagy ez a rugó tartja össze a mérleg két felét (meg persze
a párja), vagy a mintás piros borítás alatt rejtőzködik a bonthatóság kulcsa.
Gondoltam egyszerűbb, és pláne visszacsinálhatóbb egy (valójában
persze két) kiakasztott rugó, mint a csúful feltépett borítás.

Ez itt a nullázó gomb.

Ez pedig a szerző kedvenc rugókiakasztó fogója.
Hegyes a csőre, alámegy mindennek.

Ez bejött!

Erre meg majd csak kitalálok valamit, hogy hogyan tudom visszaakasztani.
Ha meg nem? Úgy kivágom, hogy csak úgy zuttyan!

Négy sarkában négy támlika.

Na ezen az ablakon se volt belülről kifelé nézve, vagy úgy negyven éve!

Ez ugyan szerintem nincs olyan érdekes, mint mondjuk egy magnó, ellenben igaz
ami igaz, a magnókkal ellentétben mérleget tán még sosem láttam belülről.

No persze nem csak arról van szó, hogy agyatlanul játszom vele (amúgy de), hanem
arról, hogy azt próbálom kideríteni, hogy ugyan mitől akadhat meg időnként.

Részemről sosem jutott eszembe, hogy üzletszerűen használjam, pedig amúgy
érdekes lenne amint sétálok vele az utcán, s jó pénzért mindenki lemérek.

Nem látszik bonyolultnak.

Mint ahogy a számlap rögzítése sem. Csak meggörbítem,
majd eltolom egy kissé jobbra, és már lent is van.

Tessék!

A rongyon látható port mind a számlapról sikerült ledörgölnöm.

Mondjuk ezt a képet elnézve, azért nem olyan könnyű kitalálni, hogy mi
hogyan, s merre mozog benne, de majd ezt is mindjárt megmutatom.

Tessék!

Ugyan itt ott látszik némi kopásnyom, de az ilyen apróságok
egyszerűen nem lehetnek okai a számlap megakadásának!

Amin terhelés van, az az alkatrész mind vaskos.

Az a tengely ott keresztben, az egy drótdarab.
Ahol nem kellett, ott nem lihegték túl.

Ez a gyűrű csak azért van itt, hogy ne essen szét a két vasdarab.
Vagyis nincs húzásra igénybe véve.

Kifújkáltam belőle a maradék port, majd egy csipesszel
kicsipegettem belőle a megmaradt szöszmöszöket.

Mert ugye szöszmösz az mindenütt van.
(lásd a rugó bal szárát)

A mérleg összeszereléséhez kell két darabka drót.

Én ezt a két narancssárgát választottam.

No persze nem így hevertek a fiókban, hanem ezeket
a csomókat már magam kötöttem rájuk.

A vékony vezeték ugyan nincs olyan erős, hogy nálánál fogva húzzam meg a rugót,
azonban arra épp megteszi, hogy odasegítsem vele a rugó végét a lyuk közelébe.

Kisvödör, rajta a fele mérleggel.

A lelógó sárga vezetékek végeit átdugtam a lyukakon.

Majd odahúztam velük a rugók végeit a nagyobbik lyukhoz.
Innentől némi fogós rásegítés következett.

Mely művelet mély nyomokat hagyott a mérleg aljának fényezésén.

Szó sincs róla, hogy elállítódott volna, hanem
az van, hogy a műtét közben megebédeltem.

Ez kérem továbbra is olyan hülye, mint volt! Mondjuk igaz
ami igaz, az én elmeállapotomon sem segít a fürdés.

Végezetül kipróbáltam, amivel gyermekkoromban is szerettem játszani, vagyis azt,
hogy ki tudom-e nyomni a mérlegen az ujjaimmal a súlyomat. Valaha könnyedén
túlszorítottam a mérleget a súlyomon, ami akkoriban stabilan 65 kiló volt.
A helyzet mára annyiban változott, hogy most 80 kiló vagyok,
de már képtelen vagyok 65-nél többet szorítani.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.