Csavarválogatás
(babramunka)

Miután a múltkor ilyen szépen összehoztam a szétválogatandó csavaroknak ezt
a nagy csomó helyet, így egyre kevesebb akadálya van a vegyes csavaros
dobozaim szétválogatásának. No persze ha akarok, akkor olyan gátló
okokat vagyok képes kitalálni, hogy még magam is meglepődök rajtuk!
Például olyanokat találok ki, hogy most még sajnos nincsenek kiválogatva
a csavarok a vegyes alkatrészes dobozokból. Vagyis ami cuccokat eddig apróra
szedtem, azok maradékai egybe vannak hányva. Ha nem akarok kétszer
nekifutni, akkor előbb onnan is ki kellene gyűjtenem a csavarokat.

Mivel a múltkori beázás okozta tócsaszag csak nem akart elmúlni, ezért úgy
döntöttem, hogy felszedem az előtérből a linóleumot, hogy ki tudjon
alatta száradni a beton. Na most ez a munka még a linóleum
lemosásával együtt sem volt akkora feladat, hogy számottevően
legyen képes hátráltatni a csavarválogatás felé haladó rögös utamon.

Pedig hogy kerülgetem ezeket a vegyes dobozokat... Ezek úgy álltak össze, illetve
teltek meg, hogy a szétszedésekkor kitermelt csavarokat egyszerűen beleszórtam
egy vödörbe, dobozba, fiókba, vagy mint az alul látható, egy barna faládikába.
Ez persze nem valami új keletű hóbortom, szóval nemcsak a Fujitsu és az
Epson nyomtató, no meg a hatalmas kávéfőző alkatrészei vannak itt,
hanem az évtizedek alatt mindenhonnan összegyűjtött, még
akár az utcán a földről felszedegetett csavarok is.

Azzal nyitok, hogy feliratokat készítek a fagylaltos dobozokra. Volt olyan tervem is,
hogy nyomtatva lesznek a címkék, csak arról lustaság okán lemondtam. Szerintem
tökéletesen megfelel felirat céljára egy csík szigetelőszalag, amit aztán bátran
összefirkálhatok. No nem mintha idegesen szoktam volna firkálni...

Ekkor - mint ezen project kapcsán már annyiszor - újra bedobtam a kesztyűt.
Jelen esetben szerencsére csak arról van szó, hogy kesztyűben nem lehet
normálisan kezelni a szigetelőszalagot, meg az ollót, meg a tollat se.

Mindössze néhány perc alatt sikerült feliratoznom az összes szabad dobozt.
Ez a címke azért jó, illetve kell, mert feltűnő, illetve akár cserélhető is.

Az anyát pusztán szórakozásból rajzoltam körül,
ugyanis lételemem, hogy marháskodom.

Kiraktam a munkapadra az immáron feliratozott anyás dobozokat.

Majd kiborítottam a már kiválogatott, de méretileg még vegyes összetételű
anyás dobozt. A piros kispárna azért van ott, hogy legyen mire
ülnöm, vagy ha épp úgy kényelmes, akkor térdelnem.

Azt kell mondjam, hogy ez a részfeladat, ez várakozásaimon felül gyorsan ment.
Ilyenkor aztán el is szoktam rajta gondolkodni, hogy ugyan miért halogattam?

A csavarok szétválogatásához az immáron feliratozott
dobozokkal vettem körbe magam, illetve a tálcát.

Odakuporodtam a feladat elé, majd pikk-pakk szétszortíroztam
a még vegyes, de azért már előválogatott tartalmú dobozokat.

Ötös anyából mindössze ennyit sikerül kigyűjtenem. Így már érthető, hogy
mikor kerestem, akkor sosem találtam belőle. Mert ugye, ha csak ennyi
van belőlük, ez a 12 darab úgy elveszik a néhány többliteres vegyes
tartalmú dobozomban, hogy nem sok esélyem volt rájuk akadni.

Az ötössel ellentétben, négyes anyából annyi van, hogy komolyan
meglepődtem a doboz súlyán, mikor kipiszkáltam a többi közül.

A nyolcas feliratú doboz sem volt üres.

Na ekkor jött a szomszédasszony, hogy akkor kell-e a tőle leszerelt mosogató, amiről
korábban beszéltünk, vagy vigyék el a melósok. Hát persze, hogy kell! A miénknek
ugyanis annyira elrohadt a pereme, hogy már nyolc évvel ezelőtt is (akkor láttam)
azon csodálkoztam, hogy még nem esett szét, illetve a peremből ki, azaz lefele
a tálca. Szegénykémet leginkább már csak a sziloplaszt, no meg a becsület
tartja össze. Ennek a mosogatónak ráadásul olyan szabványtalan a mérete,
hogy semmi olyat sem találtam a boltban, ami megfelelne helyette. Ezeknek
oldalt van a lefolyója, a miénknek meg hátul, de ha ezt se tudom megoldani...

Visszatérvén a csavarválogatáshoz, feltettem magamnak a kérdést, miszerint:
Ebben meg mégis milyen csavarok lehetnek?

Mivel láttam még hasonló méretű facsavarokat a vegyes dobozokban, ezért ez
a doboz csavarostul feliratostul, vagyis így ahogy látod, megmarad a polcon.

Ellenben a szárnyas anyákat összeborítottam a kezes csavarokkal. Amennyiben
a csavarválogatás végére megtelne a doboz, legfeljebb újra szétválogatom.

Na most jön az amitől féltem, vagyis a vegyes tartalmú dobozok szétválogatása.
Indításképp a legkevesebb tartalommal bírót borítottam bele a tálcába, mely
alkalmatosság egy még évekkel ezelőtt felboncolt irodagépből származik.

Az alig valami tartalmút a nagyon durva keveredést tartalmazó vödröcske követte.
Ezen tartalom esetében belép, hogy egyes dolgokat kézbe véve, hirtelenjében
el sem tudom dönteni, hogy az adott bigyót mégis hová lehetne besorolni.

Például ez a valami, ez mind a kulcsos záras fiókba, mind a kezes csavarokat
tartalmazó dobozba beilleszthető. Mit össze kerestem a múltkor a kulcsát...

Bár telni látszanak a piros dobozok, de olyan nagyon gyorsan azért nem haladok.

Pláne úgy nem, hogy folyton újabb dobozokért szaladgálok. Hol a facsavaroknak,
hol a szemétnek, máskor a besorolhatatlanoknak, vagy épp a gumialkatrészeknek
kell nyitnom egy-egy újabb dobozt. Mondjuk szó se róla, van mibe pakolnom...

Csak az azért egy kissé bosszantó, hogy mikor azt hiszem, hogy most már aztán
tényleg nem kell belőlük több, akkor mindig akad a dobozokból kiöntött
kincsek közt valami olyan, amivel eddig még nem számoltam.
Például sarokvasak, rugók, vagy bútoralkatrészek.

Valamint teljesen besorolhatatlan tárgyak is. A kutya eredetéről speciel
semmiféle emlékem sincs, azonban arra még élénken emlékszem,
hogy az apró fekete ülést egy motorcsónakból szereltem ki.

Ez egy úgynevezett biankó csavar. Lehetne a menete metrikus, fa, vagy lemez.
Ha kihegyezem? Akkor szög! Ha meg elkalapálom a végét? Akkor szegecs!

Tömegcsökkentés címszóval játszottam olyat, hogy ráállítottam a szemem a színes
műanyag rudakra, vagyis a műanyag tiplikre, aztán amit csak megláttam, mindet
kidobáltam egy dobozkába. A fatipli esetében is ugyanezt követtem el, majd
a gumialkatrészek és a bilincsek következtek. Most épp azt játszom, hogy
szétterítek a tálcában egy maréknyi vegyes felvágottat, majd kikapkodom
belőle a metrikus csavarokat. Mondjuk erre azért gyorsan rá lehet ám unni,
minek okán abba is hagytam mára a válogatást. Levezetésképp nekiindultam
a pincének, mégpedig további vegyes tartalmú dobozok felkutatásának céljából.

Ezek itt zömükben facsavarok. Ezeket most nem szórom be a többi közé,
hanem majd mikor már ott tartok, hogy a facsavarokat válogatom ki
a lemezcsavarok közül, na ezek majd akkor fognak sorra kerülni.

Ebben a piros fiókban elektroncsövek, valamint hullámváltó alkatrészek laknak.
Ezek egyértelműen nem ide, hanem a másik pincébe valók. Illetve a hullámváltókat
a vegyes elektromos alkatrészeket tartalmazó dobozba szórás előtt előbb azért még
szét is kéne szednem. Ezt persze elhalaszthatom későbbre, mert úgyis elő fog
még kerülni néhány elbontatlan panel. Ez egészen biztos, mert
már hever is az asztalon egy Legafon.

Mivel ez nagyon babramunka, s ahhoz ma már nem volt kedvem, ezért így
ahogy látod, no persze nagyon óvatosan mozgatva, betettem
a tálcát a pincébe, mondván holnap is van nap.

Ez itt már a másik pince, ahová jelen esetben tényleg csak azért bóklásztam át, hogy
helyükre tegyem az elektroncsöveket. Erre fel mindjárt belépés után megláttam ezt
a rengeteg vegyes tartalmú dobozt. Persze mondhatnám, hogy ebben elektronikus
alkatrészek vannak, csakhogy ez nem igaz, merthogy kimaradt a mondatból az
"is" szócska. Természetesen ezekről a lomokról is lesz egy szétválogatós cikk,
ami amúgy szintén az idei évre lett beütemezve. Csak a kivitelezés, na abban
már nem vagyok olyan biztos. Ezt a rengeteg bigyót úgy áttúrni, hogy legalább
négyfelé válasszam őket, úgymint motorok, mechanikai alkatrészek, elektronikai
alkatrészek, illetve a mai cikk témája, vagyis a csavarok, na ebbe a feladatba még
belegondolni is rossz! Ezt biztosan tudom, mert szoktam. No persze megleszek
vele, mikor majd lemenekülök a pincébe a kánikula elől. Ha meg már itt
vagyok? Akkor csak kell csinálnom valami értelmeset! Már ha az
alkatrészek szétválogatása értelmes feladatnak minősül...

Ahogy itt totyogtam az asztal előtt, egyszer csak erre a piros fiókra lettem figyelmes.
Ez nem az a doboz, amiben a csöveket hoztam át, hanem ez egy másik, melynek
tartalmát szintén illene szétválogatnom. És akkor arról még nem is beszéltem,
hogy még azzal a projectemmel sem vagyok meg, melynek célja az eddig
még csak ki sem nyitott dobozaim tartalmának megtekintése. Ez azért
lenne feltétlenül szükséges, hogy ne utólag, vagyis az alkatrészek és
persze a csavarok szétválogatása után kerüljön elő valami jó kövér
alkatrészes, vagy éppen csavaros doboz. Bevallom őszintén, hogy ez
szerintem nem fog sikerülni, mert olyan nincs, hogy azt a kupit ami itt
van, azt mind átnézzem! Szerintem az lesz, hogy ennek a csavarválogatós
projectnek többször is neki fogok futni. Mondjuk ha a nagyja már megvan,
akkor az apraja akár már úgy is maradhat, sarokba tolva, vegyesen hagyva.
Vagy mikor épp nagyon unatkozom, vagy felgyűlik a vegyes doboz tartalma,
akkor újra nekifutok, s azt a néhány marék akármit megint szétválogatom.

Ezek speciel kellenek az antennaépítős projecthez. Ezeket sajnos egyáltalán nem itt,
már úgy értem, hogy nem az "antenna" feliratú fiókomban, hanem még odaát,
vagyis a csavaros dobozokban találtam. Ebből a szempontból újra át kell
nézni a megmaradt egyetlen vegyes tartalmú dobozt, mert lusta
voltam kiszedni belőle az elektronikus alkatrészeket.

Mivel ez most már csak az apraja, ezekkel nem lehet olyan látványos haladást
elérni, mint amit a többi, mondhatni nagydarabok kiválogatásával sikerült.

Előkaptam egy kockás füzetet, majd elkezdtem felírni, hogy milyen dobozfeliratokra
lesz szükség. Mert ugye nem minden bigyónak van hely a fagyis dobozokban.
Sarokvasak feliratú doboz ugyan eddig is volt, de le kell cserélni, mert
ezentúl kettő is lesz belőle. Hogy mit jelent a "zagyva" jelző?
Ezt szerintem egyszerűbb megmutatni, mint leírni.

Na most ezekre a sarokvasnak titulálható formátlan valamikre, na ezekre aztán
tökéletesen illik a zagyva jelző. Ettől persze még nagyon is jól tudnak jönni,
mikor csak úgy egyszerűen vannak a dobozban, s nem kell őket
legyártani, mint épp szükséges kötőelemet.

Miután megtekintettem a maradékot, azt kellett megállapítsam, hogy metrikus
és facsavarból van benne a legtöbb. Szóval, hogy haladjak, először ezt a két
fajtát szedegetem ki a tálcából. Széthúzok belőlük a tálcán egy marékkal,
kiszedem őket jobbra és balra, majd elsöpröm a maradékot jobbra fel.

Hiába értem el látványos haladást, újra elment a kedvem a folytatástól.

Úgy gondoltam, hogy majd másnap is lejövök egy újabb körre, így az egyszerűség
jegyében, illetve azért, hogy nehogy kiborítsam a tálcát, épp csak áttettem
a küszöbön. Másnap persze, amint beléptem felkapcsolni a villanyt,
egyből fel is rúgtam a kupacot. Szerencsére a lényeg, vagyis
a maradékkal teli tálca volt alul. Szóval csak az üres
vödröt, no meg a piros kispárnát reptettem meg.

Most az következik, hogy kiszedegetem belőle a maradék
alátéteket, anyákat, rugókat, valamint a szemetet.

A balra látható valami egy Siemens érbekötő szerszám vezetékkihúzó kampócskája
(amit már évek óta kerestem), míg a jobbra látható gombelem formájú valami,
az elképzelhető, hogy egy iButton. Utóbbit persze csak akkor
fogom megtudni, mikor majd kibontom.

Na ez azért már látványos haladás volt! A kék dobozocskákba zéger gyűrűk, illetve
a másik pincébe való elektronikus alkatrészek kerültek. Szerintem még néhányszor
nekifutok, és már végeztem is! Mondjuk az összes csavar szétválogatásával, azzal
még biztosan nem, de a nagyjával már igen. Mert ugye ha van hova tenni (utal
büszkén a szerző a múltkor barkácsolt polcokra), akkor nem jelent akkora
problémát egy maréknyi, de akár még egy nápolyis vödörnyi csavar
szétválogatása se. No persze lesz még néhány kör, mikor is az anyákat
szedegetem szét méretük szerint, meg persze a csavarokat is. Aztán van
még a másik pincében egy komplett fióknyi facsavar, amivel még nem
döntöttem el, hogy mi lesz. Jelen pillanatban nagyon úgy néz ki,
hogy vagy úgy marad, vagy kávésüvegekbe lesznek méret
szerint szétszortírozva, hogyha kell valamelyikből
mondjuk húsz darab, ne akkor kelljen
már őket kiválogatnom.

Gondoltam itt a vége. Kiszedegetem a vegyes dobozból az elektronikai
alkatrészeket, átviszem a másik pincébe a többihez, és ennyi volt.

Alig találtam néhány elektronikus kacatot. Bezzeg a másik pincében...
Aztán ahogy itt álltam, egyszer csak kezdtem úgy érezni, mintha
kimaradt volna valami. Bementem a pincébe, s átnéztem a
polcokat. Se elsőre, se másodikra nem volt csavartalálat.

Harmadik pislantásra viszont előkerült egy egész fióknyi szétválogatatlan csavar.
Szerintem ennek a csavarválogatós projectnek nem úgy lesz vége, hogy minden
dobozom szét lesz válogatva, hanem úgy, hogy egyszer azt mondom, hogy vége.

Mondjuk nem most, hiszen mint az látható, ismét körbevettem magam
fagyis, valamint mindenféle más egyéb eredetű dobozokkal.

Mivel válogatásban már meglehetősen rutinos vagyok, így mindössze
néhány perc alatt sikerült kivégeztem egy egész fióknyi csavart.

Valamint a munkásnadrágomat is, mikor felállás közben óvatlanul belekapaszkodtam
a térdfeletti apró szakadásba. Na most már nem olyan apró! Apropó munkásnadrág!
Át kell mennem a másik pincébe, hogy keressek helyette egy újat. No nem mintha
nem tudnám megvarrni, csak ez egy agyonhasznált, rengetegszer kimosott ruha,
aminek elérett az anyaga. Szerintem a kertrendezős project tette be neki a kaput.
Egyrészt sokat hemperegtem benne a porban, másrészt pár naponta ki lett mosva.

Ez itt már a másik pince. Ha valaki figyelt, akkor a minap itt még egy akkora rakat
kábel volt, amit nemhogy odébb tenni, még ránézni is fájt! A szétválogatásukról
már nem is beszélve! No nem mintha ez már megtörtént volna... Most, hogy
már nincsenek itt a kábelek, most már csak a fadarabok vannak útban.

Ha nem is mind nyomtatottan, de szerencsére az összes doboz feliratozott.
Amit most ki kell cibálnom a toronyból, az a jobb oldali oszlopban
a felső, amire az van írva pirossal, hogy: Szürke munkaruha.

A fejemet felemelve, ez a rémes látvány tárult elém. Konkrétan egészen
a plafonig tart a dobozok sora. Amúgy csak azért nem hagytam itt ezt
a dobozkicibálós feladatot, mert imádok dobozokat nyitogatni!

A telefonos lomok feliratú dobozban - minő csoda - telefonos lomokat találtam.
Ami nem illett a dobozfelirathoz, azt kiraktam belőle, de odáig sajnos már
nem jutottam, hogy a múltkori sokadik rámolás alkalmával keletkezett
telefoncuccos dobozba szórjam a maradékot. Mi az, hogy miért nem?

Nos ezért. Mondjuk lehet, hogy még kezemben a dobozzal is képes lennék
átugrani a túlpartra, de ezt most valahogy inkább nem kockáztattam meg.

Volt bennem némi félsz, hogy már nem találok komplett szürke öltözetet, de
szerencsére kettő is akadt, minek okán holnapra - a szakadt ruha helyett -
valami más frappáns kifogást kell találnom. Szerintem ki fogom mosni,
és akkor majd azért nem tudok lejönni, mert épp szárad a gúnyám.

Minden megmaradt vegyes tartalmú dobozomból előkerül egy marék teljesen
besorolhatatlan apróság. Mondjuk a szigszalag, meg az apró ecset, az még
csak hagyján, de mit kezdjek egy döglött órával, meg a műanyagból
készült gyújtógyertyával? Egyre inkább afelé hajlok, hogy
ezeket a vegyes tartalmú dobozokat egyszerűen képtelenség
lesz kipusztítani. Persze az épelméjűek nem gyűjtik a lomokat,
mint ugye én, hanem kidobják. Mondjuk én meg szétszedem, ami
ami azért nem olyan rossz elfoglaltság. Na most itt volt egy mellékszál,
ami arról szólt, amint épp kihúzogatom a polcokból azokat a dobozaimat,
melyeken még nincs felirat. Elsőre egy olyan dobozt találtam, amiben már
alig volt valami. Ahogy ezt megláttam? Azonnal változtattam rajta! Már úgy
értem, hogy beleszórtam az asztalon heverő lomokat. A második dobozban
már elbontott kacatok maradványai, főképp dobozok rejtőzködtek, míg
a harmadikban különféle telefonok. Na most ha van is még ezeken
felül doboz, azt vagy nem láttam, vagy nem fértem hozzá.

Na most ahhoz, hogy ilyen szép rend legyen az asztalon (igen, ez már az), öt percet
szaladgáltam az idehalmozott kincseimmel. Ugyan azért voltak idekészítve, hogy
szétszedjem őket, de halogatásban már oly hatalmas rutinra tettem szert,
hogy az elpakolásuk közben még csak meg sem rezzentem!

Ezek itt a vegyes alkatrészes dobozaim. (no nem mind, de nincs sokkal több)
Mikor ezeket meglátom? Na tőlük azért már igenis, hogy összerezzenek!

Próbaképp kiborítottam egy kisebb dobozt, majd kettéválogattam.

Szerintem fogok találni annyi csavart az elektronikai alkatrészek között,
hogy megteljen velük egy ilyen doboz, de ezeket már nem most,
hanem majd egy későbbi alkalommal fogom szétválogatni.

Levezetésképp belecsaptam az elektronikus alkatrészek szétválogatásába. Mivel
ez lett a zárókép, így gondolom sejthető, hogy ez már egy másik project.
A csavarválogatós akciót pedig ezennel ünnepélyesen lezárom.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.