Farigcsálok -65- szerszámletevős polc
(főképp elektromos kéziszerszámoknak)

Még a múltkor, mikor épp azzal kötöttem le magam, hogy befiókoztam ezeket
a dobozokat, na akkor ígértem meg magamnak, hogy a következő farigcsálós
projectem az úgynevezett elektromos szerszámletevős polc lesz. Ez egyrészt
azért történt, mert végre beugrott, hogy mit takar pontosan ez a már igencsak
régóta tervezgetett project. Másrészt pedig épp el vagyok eresztve mind színben,
mind pedig formában ideillő anyagokkal. Harmadsorban a polc alá végre elkészült
kisbútorok okán épp most jött el a nagyszerű alkalom, hogy ezt a tervemet
is megvalósítsam. Aztán ott van még negyedik oknak az is, hogy
a polchoz szükséges faanyag útban van a téli
tüzelő felé vezető utamon.

Maga az ok, az gondolom nyilvánvaló, de ettől persze én azért még elmondom, hogy
a munka közben letett szerszámok biztonságáról van szó. Vagy nézhetjük a dolgot
abból a szempontból is, hogy az én biztonságomról. Mert ugye most is mi van?
Ha csak egy kicsit is belebotlok a fúrógép kábelébe, az elforduló gép leveri
maga mellől a többi bigyót, miközben ő maga is leesik. Na most ha épp
bele van fogva egy fúrószár, akkor azzal vagy a frissiben lefektetett
laminált padlóba üt egy csúf lyukat, vagy a lábfejemet döfi át.
Ha egyiket sem, akkor a fúrószár elgörbül, eltörik, kicsorbul.
Ha egyiket sem tette? Akkor leveri a bútorról a laminálást!

Bemelegítésképp átraktam a papírdobozból a szorítókat az egyik fiókba. Na ez az,
ami nagyon nem így történt! Mármint átrakni átraktam, de nem csak őket, nem
bemelegítésképp, illetve nem ez volt a bemelegítés, hanem valami egészen
más. Nem kell kérdezned, hiszen úgyis elmondom... Na most, illetve
nem konkrétan most, hanem az utóbbi időben egy csomó mindent
megcsináltam itt a pincében. Az "itt" nem annyira az itt csinálásra
vonatkozik, hanem inkább arra, hogy ide készültek a dolgok. No de
hogy? Azt kell mondjam, hogy egy kissé trehány módon, a vége felé
mindre ráunva, az i-ről a pontokat lefelejtve. Hogy mire gondolok?
Most például arra, hogy minden igyekezetem ellenére úgy néz ki,
hogy ennek a pincebéli barkácsolásnak, na ennek sosem lesz
vége! Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen legalább van
valami ami leköt. Na szóval! Ugyan lefektettem a pincébe
a laminált padlót, de nincs kész a szegélyléc, minek okán alá is
megy a faforgács. Ugyan megvettem az új, a réginél kissé hosszabb
derékszögű vonalzót, de nem fér oda a régi helyére. Szépen befiókoztam
a dobozokat, de hiányzik a fiókok végéről egy apró fadarab. A dobozok aljáról
pedig a csúszást elősegítő padlószőnyeg maradt le. A kertkapu kapott ugyan egy új
zárat, azonban nem kapott új szivacsot a pereme, s most akkorát szól mikor épp
"berakják", hogy a földszinti lakó kiesik a fotelből. A fiókos kisbútor hátlapját
elfelejtettem hozzácsavarozni valamely újólag belekerült polchoz, ezért
a fiókok betoláskor meglökik a jelenleg csak a széleiken szegeléssel
rögzített hátlapot, amitől előbb vagy utóbb, de biztosan le fog esni,
ki fog lazulni. Na ezek azok az apróságok, melyekről az utóbbi időben
megfelejtkeztem. Illetve dehogy felejtkeztem meg! Épp most kerekítem
őket egésszé. Már úgy értem, hogy hol ezt, hol azt, hol meg a mai projectet
viszem előrébb. Na ennek az lett a vége, hogy a szétszedtem fennállása óta
most először sikerült olyan szinten összekevernem az egyes projectekről
készült képeket, hogy nagyon úgy néz ki, hogy több időm ment rá
a szétválogatásukra, mint amennyi az elkészítésükre.

Ezek ketten azért lettek idetéve, merthogy valószínűleg belőlük, illetve
valamelyikükből fog elkészülni az elektromos szerszámletevős polc.

De ha nem? Akkor van itt a sarokban két másik is, meg még kettő, csak míg a balra
állóknak van peremük, addig a jobbra dőlőknek nincs. Utóbbiak viszont egy jó
arasznyival hosszabbak, mint a már eleve peremmel ellátottak. Lényeg a
lényeg! Bármelyik anyagból is készüljön a polc, még mindig marad
annyi anyag, hogy kiteljen belőle a trafós polcra szánt újabb polc,
melynek elkészítése szintén az idei évre lett beütemezve. Erre nem
azért van szükség, mert most azonnal kell oda az a polc, illetve kettő,
mert mondjuk már lázadoznak a kupi miatt a trafóim, hanem azért, mert
el kell innen tűntetnem a bútorlapokat, hogy legyen hol aprítanom a télire való
tüzelőt. Az említett munkákra, illetve a helyszín felszabadítására mindössze
annyi haladékom van, hogy a lakásban található tűzifa tároló szekrényben
van egy hétre való fa. Mikorra az elfogy, addigra itt már akkora rendnek
kell lennie, hogy lássam a földet. Mert ez most nagyon nem így van...

Egyetlen bútorlap felhasználása persze még nem csökkenti számottevően a kupacot,
de ha onnan nézzük, hogy a minap még a fiókok, és persze az őket tartó polcok
bútorlapjai is egyszerűen csak útban voltak, akkor igenis, hogy van haladás!
Visszatérve a fősodorhoz, amit a képen látunk, az a terv. Illetve ez így már
majdnem használható is. Mondhatni épp csak néhány apróság hiányzik róla.

Például kell ide a bal szélre egy perem. Bár úgy néz ki, hogy szinte nulla
a valószínűsége, hogy a fúrógép beessen a résbe, de tapasztalatom szerint ha
maga a lehetőség egyáltalán felmerült, akkor egészen biztosan meg is fog történni
az esemény. Illetve ha már egyszer csinálom, akkor miért ne lehetne elsőre kész?
Pláne úgy, hogy épp az előbb meséltem róla, hogy mennyi minden apró részlet
maradt le, illetve felejtődött ki az utóbbi időkben készült projectjeimből.

Ez mondjuk nem a legjobban sikerült kép. Már ha azt nézzük, hogy mit szerettem
volna vele megmutatni. Konkrétan azt, hogy milyen szépen befér a porszívó az
apró bútorok mellett kialakult helyre. Ráadásul a mögötte lévő hézagba úgy
tolható be a porszívócső, hogy stabilan megmarad a helyén. Ha elhúzom
a polcot balra, egészen a fehér lapig, akkor mondjuk nem fogom tudni
felfelé kivezetni a porszívó csövét, de mivel ilyet amúgy se sűrűn
szoktam tenni, így ezt nem igazán érzem konstrukciós hibának.

Na most arról, hogy lejt-e valamerre a pince, arról nem tudok számot adni, de
abban egészen biztos vagyok, hogy ha nem szerelek a polc átellenes, vagyis
a belső végére is egy határolót, akkor amit csak leteszek rá, az mind
elgurul odáig, ahol is a legtávolabbi résben fogja végezni.

Bár a hosszabbik bútorlapon nincs szegély, de én azért odapróbáltam,
hátha látom valami előnyét, hogy saroktól sarokig tart a polc.
Mivel nem láttam, ezt a megoldást azonnal elvettettem.

Mert ugye ha azt akarom, hogy kiérjen a polc a fehér támasztékig (ami valaha az
itt elhelyezett aprófa megtámasztására szolgált), akkor majd egyszerűen csak
eltolom balra. Már úgy értem, hogy a polc nem lesz rárögzítve a szekrény
tetejére. Mert ugye minek? Legfeljebb annyit érnék el vele, hogy takarításkor
kényelmetlen lenne egyben mozgatni a konstrukciót. Amúgy a fűrészgép nem azért
lett odatéve, hogy vele bizonygassam az elképzelésem helyességét, hanem azért,
mert épp használtam. Magát a gépet is, és persze a még egyszerűen csak
odatett polcot is. A csiszolófa melletti fadarab már a készülő
polc szélére épp az imént leszabott határoló.

Ezeket csak rácsavarozom a bútorlap szélére, és már készen is vagyok! Ez persze
nem így lett, de ezt már mondhatni annyira megszoktam, hogy már fel sem tűnik,
hogy a vége előtt öt perc után még rámegy egy újabb óra feladat a kivitelezésére.

Na most tudok róla, hogy lesz egy a munkapadot bemutató cikk, csak valamiért
folyton halogatom, pedig ez aztán egy annyira egyszerű eszköz, hogy nem sok
dolgom lehet vele. Már csak ebből a megállapításból is sejthető, hogy erre a
projectre is rá fog menni egy komplett délutánom. Már ha nem kettő...

Jelen felállás kapcsán bátorítólag szóltam oda a fúrógépnek, hogy nem kell tovább
félnie, hiszen mindjárt biztonságban lesz. Amúgy nem olyankor szokott repülni,
mikor bemegyek, hiszen akkor nemcsak látom, hanem még tudom is, hogy
ott van, hiszen épp most tettem oda. Viszont mikor jövök kifelé, pláne
ha háttal lépek ki, hiszen épp csak benyúltam valamiért az egyik
bentebbi polcra, na olyankor szoktam megrémülni, hogy akkor
most mi a jobb? Ha elkapom? Vagy ha inkább elugrom előle?

Na most ha olyan szögből nézem, akkor ugyan látszik a széldeszka valaha másra
használt mivolta, azonban egészen biztos vagyok benne, hogy ez a
látvány semmiféle lelki törést sem fog bennem okozni.

Ahogy itt álltam, s meghatódva bámultam a legújabb művem, egyszer csak beugrott,
hogy ha valami kerek dolgot teszek le a polcra, például csigafúró, pontozó, vagy
akár egy csavarhúzó, akkor arra, hogy a polc pereme megállítsa a gurulást, na
arra mindössze 75% esélyem van. Mondjuk a fal is megállítja a guruló valamit,
de ahogy én magamat, illetve a szerencsémet ismerem, ennek le merem fogadni,
hogy az lesz a vége, hogy beesik. De persze mit nekem felszerelni egy peremet
a polc hátsó szélére is? Beletúrok a dobozba, és már csavarozom is felfelé!
Na akkor ennyi talán elég is lesz mára arról, hogy az előbb már épp
csak öt perc volt hátra a teljesen elkészült állapotig.

Bevallom őszintén, hogy fáspince, ritkán látás, lényegtelenség ide vagy oda,
részemről igencsak nehezen emésztettem meg, hogy az alkalmasnak talált,
amúgy szokatlanul vékony farostlemeznek ilyen lehetetlen kék színe van.
Ez amúgy nem igaz, mert szerencsére csak a látvány okozta kezdeti
sokk hatására ragadtam le az anyag ezen oldalánál.

Mondjuk a másik fele meg egy kissé rózsaszínes árnyalatú, de ez azért még
mindig jobb, mint az előbb látott kék. Bevallom őszintén, hogy még sosem
láttam ilyen fura farostlemezt. Már úgy értem, hogy olyat, aminek
mindkét oldala sima, illetve festett vagy laminált.

Ez egy olyan gyenge anyag, hogy nem mertem nekiereszteni a fűrészgépet.
Mondjuk amilyen kis vékony, még a nyeles fűrészlap rányomásával is
vigyázni kellett, nehogy még eltörjem. Hátlapnak persze megteszi.

Most aztán már tényleg csak ez van hátra!
Tévedett a szerző ismét egy hatalmasat.

Majd beletúrt a vegyes alátétes dobozba, kiválasztott belőle két ilyen fura szögletes
lemezkét, melyek egyébként valaha egy EVA66-os tápegységben szolgáltak
hűtőbordaként, majd felcsavarozta őket a polc a hátuljára. Erre azért
volt szükség, mert a próbálgatások közepette a fűrészgéppel
kis híján sikerült lerántanom a helyéről a polcot.
Ez a lelógó apró lemezdarabka viszont
épp megfogja a polcot hátulról.

Ugyan próbáltam találni benne még valami hibát, ez azonban nem sikerült.
Szóval ez így ahogy látod, mondhatni tökéletes! Ilyennek is kell
lennie valaminek, ha már egyszer én nem vagyok az...

Mivel a projectet elkészültnek nyilvánítottam, azonnal használatba is vettem.
Jelenleg a fiókok hátsó kitámasztói készülnek, melyekre kell egy-egy
(konkrétan persze tíz) lyuk, majd ezek kifúrását követően
fel is kell aprítani tíz felé az apró lécdarabot.

Mikor bontottam volna sört, ha nem most?
Szerintem megszolgáltam érte.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.